Földmívelési értesítő, 1921 (31. évfolyam, 1-39. szám)
1921-05-08 / 6. szám
42 gabonafeleslegeknek beszolgáltatására vonatkozó kötelezettség is változatlanul érvényben maradnak. 5. Ez a rendelet kihirdetésének napján lép életbe. Budapest, 1921. évi április hó 26-án. Gróf Bethlen István, 3. k. m. kir. ministerelnök. FÖLDMÍVELÉSI ÉRTESÍTŐ 6. szám. KÖZLEMÉNYEK: Az alföldi legelők rendezése a fásítással kapcsolatban. (Folytatás.) Teljesen meg vagyok győződve arról, hogy a nép, bármennyire is félti a legelőket, ha azt fogja látni és tapasztalni, hogy a fásítás nem a legelők és rétek megcsonkítása végett, hanem kizárólag azok megvédése, megjavítása és gondozása érdekében történik, az erdőtelepítéseket, fásításokat és legelőrendezéseket nem ellenezni, hanem tőle telhetőleg még áldozatok árán is előmozdítani fogja. Példa erre a kecskeméti legelőrendezési terv, mely szerint a Kecskemét város tulajdonát képező és mintegy 6000 kat. hold terjedelmű ,bugacz-monostori legelőből 37% haszonvehetetlen területet kell befásítani. A javaslat szerint ez a terület részben rendes erdőként, részben ligetes erdőként volna kezelendő, még pedig olyképen, hogy csakis a homokbuckák fásíttassanak be, az azok között lévő gyepes részletek ellenben mint kaszálók elsősorban tartalékszéna gyűjtésére használtassanak, hogy a jószág aszály idején se koplaljon. A tervezetben azonban, miként alább látni fogjuk, még másféle fásításról is van szó. Ilyen kedvezőtlen eset, mint a bugacz-monostori, ahol a legelő területéből körülbelül 37°/0-ot kell befásítás céljára elvonni és haszonbéres szántóval kell pótolni, az Alföldön aligha fog több előfordulni. És mi történt? A kecskeméti gazdák, akiknek ugyancsak nem lágy a fejük és nem puha a derekuk, nemcsak hogy egyetlen szóval sem tiltakoztak a fásítás ellen, amikor a legelőrendezési tervet a városi gazdasági egyesület gyűlésén felolvasták, hanem az erdőmester hozzám intézett levele szerint, valósággal ujjongtak örömükben a hallottak felett és jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak nekem, a Minister úrtól pedig a tervezet sürgős végrehajtását kérték. Ilyen elismerésre és ekkora eredményre igazán nem számítottam, annál kevésbbé, mert a legelőrendezési tervet nem éppen kettyűs kézzel írtam meg, hanem mindenre magyarán megmondtam a véleményemet, de azt kellően meg is indokoltam. És íme, a kemény alföldi ember nemcsak megérti az őszinte beszédet, hanem háladatos is az igaz szóért! Ebben az okos, közvetlen megértésben rejlik a tervbe vett nagyfontosságú munkálatok sikere. Most már sem a fásítást, sem a legelőrendezést nem féltem a néptől. De tanítsuk türelemmel és oktassuk szeretettel , illetve legyünk mindenkor oly közel hozzá, mint régen voltunk! Az említett ligetes fásításokon kívül, a legelőrendezés során még több olyan fásításra is van szükség, amelyek a legelőgazdaságra nézve kisebb-nagyobb haszonnal járnak. A következőkben ezekre a fásításokra és az azoktól várható előnyökre óhajtanék a legelőrendezés keretében és során, a megfelelő helyen egyenként rámutatni. Evégből azokat a szempontokat kell itt röviden jelezni, amelyek a legelőrendezésnél általában és különösen az Alföldön irányadók lehetnek és amelyek figyelembevételével a bugaczmonostori legelőrendezési terv tényleg elkészült. A) Ahol szükséges és a birtokreform kapcsán vagy másképen lehetséges, új keretek közé kell fogni a legelőgazdaságot , illetve a legelő területéből ki kell küszöbölni azokat a részeket, amelyek nem valók legelőnek, viszont ki kell azt egészíteni az okszerű állattenyésztés által szükségszerűen megkívánt terjedelemre olyan területekkel, amelyek legelőnek alkalmasak. Legelőnek nem valók azok a területrészek, amelyeket a legelőgazdaság rendelkezésére álló eszközökkel és módokkal nem lehet megjavítani , illetve begyepesíteni. Ha a begyepesítésre nem alkalmas legelőrészletek nagyobb összefüggő területet képeznek, nyilvánvaló, hogy azokat kizárólag erdőként kell erdőgazdasági üzemterv szerint kezelni és használni. Ahol a befásítandó részletek a gyepes részletekkel váltakozva oly terjedelemben fordulnak elő, hogy a területnek inkább erdő, mint legelő jellege van, ott célszerű lesz az ilyen területet szintén erdőgazdasági üzemterv szerint ligetes erdőként olyképen kezelni, hogy a gyepes részletek kizárólag mint kaszálók használtassanak. Ahol pedig a befásítandó részletek, a gyepes részletek között nem fordulnak elő olyan menynyiségben és terjedelemben, hogy befásításuk után a területnek erdő jellege volna: az ilyen területek mint ligetes fás legelők kezelendők és használandók legelőgazdasági terv szerint; a befásított részletek azonban a legeltetés ellen mindaddig szigorúan tilalmazandók, amíg a jószág a fában kárt tehet. A község állattenyésztési és legeltetési viszonyainak gondos mérlegelésével és intenzív legelőgazdálkodás feltételezésével, meg kell állapítani a népies állattenyésztés fejlesztéséhez múlhatatlanul szükséges legelőterületet, azt össze kell vetni a tényleg rendelkezésre álló legelőterülettel és meg kell határozni annak a területnek a nagyságát, amelylyel a meglevő közlegelőt más művelési ághoz tartozó ingatlanból szükségszerűen kipótolni kellene. A legelőszükséglet megállapítása, miként azt már előbb a birtokreform kapcsán nyomatékosan