Hadtörténelmi Közlemények 1928. évfolyam (29. kötet. Budapest, 1928)

Gyalókay Jenő: A biharmegyei hadjárat 1604-ben 259. p.

A biharmegyei hadjárat 1604-ben. I. Bevezetés. A régibb magyar hadtörténelem legfontosabb esemé­nyeinek mindeddig csak egy kis töredéke van szakszerű alapossággal feldolgozva. Nagyon soknak részletei vagy teljes homályban maradtak, vagy téves megvilágításban, ellenmondásokkal tárkázva tűnnek elénk, még olyankor is, amikor elegendő mennyiségű megbízható forrásanyag áll­hatott volna a kutató vagy író rendelkezésére. Ha erre a feltűnő jelenségre magyarázatot keresünk­, akkor azt az alábbi okokban, vagy azok valamelyikében, találhat­j­uk meg : 1. Katonaíróink legtöbbje nem vág neki a forráskutatás fáradságos munkájának, sőt a könnyen hozzáférhető kút­főket is vagy hiányosan ismeri, vagy helytelenül értékeli. 2. Nagy részük, minden további vizsgálat és kritika nél­kül, szentírásul fogadja el a régebbi feldolgozásokat, tel­jesen mellőzve a napjainkban végrehajtott kutatások ered­ményét. Így azután sokszor megtörténik, hogy egyik fel­dolgozó nyomon követi a másikat, olyan tévedések és hibák terén is, amelyeket szélesebb körű forráskutatással, elemzéssel és kritikával — vagy néha még egyszerűbben az újabb kutatók munkáiból — maga is tüstént megálla­píthatott és könnyűszerrel helyre is igazíthatott volna. 3. Mostani hadtörténetíróink egyik-másika abba a súlyos módszertani hibába esik, hogy valami neki tetsző, az ő „saját külön" elméletébe illő, de rendszerint helyt nem álló feltevést, végképpen leszűrt történelmi igazságként akar az olvasóra erőszakolni. 4. Ugyancsak tollforgató katonáinknál figyelhetjük meg azt a jelenséget, hogy sok száz év előtt lefolyt esemé­nyeket is, a mai katona szemével vizsgálnak s a mostani taktikai és egyéb szabályzatok alapján bírálnak meg és írnak le. 5. Legtöbb hadtörténetírónk egyáltalán nem törődik a Hadtörténelmi Közlemények. — III.

Next