Hadtörténelmi Közlemények, 12. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1965)

4. szám - Tanulmányok - Horváth Miklós: A magyar hadtörténetírás fejlődése és feladatai. (Tervtanulmány.) 1. rész. – 1965. 4. sz. 631–663. p.

azért is kívánatos lenne, mert a török elleni harcok politikai kérdései összefüggnek a velencei politikával, illetve ennek magyarországi kihatá­sával. Feldolgozására eddig nem történt érdemleges kísérlet. A Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában levő rendkívül gazdag itáliai­­forrásanyag lehetővé tenné e téma kutatását. A középkori magyar hadtörténelem leginkább feldolgozott korszaka a Hunyadiak kora (1440—1490). A polgári történetírásnak több százra rúgó munkája rendkívül sok forrásanyagot tárt fel. E munkák sokaságából számos könyv és tanulmány nyújt a marxista történetírás számára is értékes feldolgozásokat.52 A korábbi hadtörténetírás munkái két kérdés megoldásával mindvégig — ideológiai, okok miatt — adósak maradtak: 1. A török elleni harcok alapvető politikai feltételének elemzésével, a délkelet-európai népek összefogásának ábrázolásával; 2. A feudális központosítás katonai kritériumainak meghatározásával. A marxista kutatás e lényeges s alapvetően meghatározó kérdéseket — kivéve a teljes katonai vonatkozásokat — megoldotta. Ebben elsősor­ban Elekes Lajosnak van érdeme. A marxista hadtörténetírásunk eddigi feldolgozásai átfogó és teljes képet adnak e korszakról.53 Amikor áttekintjük e korszak feldolgozását és joggal állapítjuk meg a feltárásban a sokrétűséget, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek olyan részkérdések, amelyek bővebb kutatásra ne várnának. Mindezt azért kell megtennünk, hogy a téma teljes feltárása megtörténjék. Ilyen fontosabb részfeladata hadtörténetírásunknak Belgrád (Nándor­fehérvár) 1440., 1456. évi ostromának, valamint Kinizsi 1480. és 1481. évi hadjáratainak pontosabb feltárása. Nem véletlen, hogy a polgári hadtörténetírás a­ magyar paraszt­háborúk történetével és hadművészetével alig foglalkozott. A kevés számú munka, melyekben a szerzők mégis hozzányúltak e kérdéshez, a Tripar­titum álláspontjáról „tekintett" vissza ezekre az antifeudális háborúkra. Forrásfelhasználásuk is ebből a szempontból­ tendenciózusak. Márki Sándor lépte át bizonyos fokig osztályszemléletét és levéltári anyaga valamivel szélesebb horizontú.54 Hadtörténetírásunk a felszabadulás után Engels ismert munkája 52 A gazdag bibliográfiából csak néhány, forrásértékben és szemléletben je­lentős munkát említünk meg. Wertner Mór: Magyar hadjáratok a XV. század első felében. 1401—1450. HK 1911.; Miskolczy Gyula: Hunyadi János török hadjáratai 1436—1456. HK 1913.; Kiss Lajos: A rigómezei hadjárat 1448. HK 1895.; Wertner Mór: Magyar hadjáratok a XV. század második felében 1451—1499. HK 1912.; Balanyi György: Nándorfejérvár ostroma és felmentése 1456-ban. HK 1911.; Tóth Zoltán: I. Mátyás hadügyi politikája. 1912.; Uő.: Mátyás király idegen zsoldos serege (A fekete sereg). Stádium, Budapest, 1928.; Gyalókay Jenő: Mátyás ki­rály a hadszervező és hadvezér. Mátyás király Emlékkönyv I. köt. Franklin Társ., Budapest, 1940. 229—307. o. 53 A bőséges marxista irodalomból is csak néhány jelentős munkát eme­lünk ki. Elekes Lajos: Hunyadi. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1952. Uő.: „Min­den vitéz ember példája": Hunyadi János. 2. kiadás. M. Történelmi Társulat, Budapest, 1952.; Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában. Sz 1957.; Elekes Lajos: Mátyás és kora. Művelt Nép, Budapest, 1956.; Uő.: A köz­pontosító politika belső erőforrásai a XV. század második felében. Sz 1955.; Uő.: Rendiség és központosítás a feudális államokban. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1962.; Uő.: A dékelet-európai népek összefogása a török hódítók ellen Hunyadi­­háborúiban. Sz 1952.; Uő.: Hunyadi hadserege. Sz 1950.; Rázsó Gyula: Mátyás zsoldos seregének hadművészetéről. HK 1958. Meg kell említenünk két román marxista feldolgozást, melyek hozzájárultak a megalkotott kép teljessé tételéhez. Mihail Dan: Hunyadi János hadseregének összetétele és jellege.; Kelemen Lajos: — Emlékkönyv Bukarest—Kolozsvár, 1957. 183—197. o.; és Cselényi Béla: Az 1456. évi nándorfehérvári csata néhány részletkérdéséről. Uo.: 150—156. o. 54 Márki Sándor: A magyar parasztháború 1514-ben. HK 1914. 55 Engels: Német parasztháború. Szikra, Budapest, 1950. 2 Hadtört. Közi. 545

Next