Hadtörténelmi Közlemények, 34. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1987)
3. szám - Tanulmányok - V. Molnár László: Adalékok a Kanizsai-család és névadó váruk Mohács előtti történetéhez. – 1987. 413. p.
gorúan megparancsolta neki, valamint Kanizsai I. László fiainak, hogy a soproni polgároktól — régi kiváltságuk alapján — vámot ne szedjenek.137 Kanizsai III. Imrének egy fiát, V. Miklóst ismerjük, akinek birtokait — mivel fiúutóda nem volt — Kanizsai II. László leszármazottai örökölték.138 Egyetlen leánya, Margit, Pankyrcher Vilmoshoz, az osztrák és magyar történelemben egyaránt jelentős szerepet játszott Andreas Baumkirchner testvéréhez ment feleségül. E házasság is jól mutatja a nyugati határ menti magyar és osztrák arisztokrácia szoros összefonódását, évszázados családi kapcsolatait. Kanizsai III. Imre unokatestvére, II. László gyermekei közül különösen IV. Miklós és IV. László tevékenysége érdemel figyelmet. IV. Miklósnak — kimagasló szolgálataiért — Hunyadi Mátyás előbb a Zala vármegyei kamara hasznát (lucrum camerae), majd a Temes vármegyei Cseri várát (a hozzá tartozó 54 birtokkal egyetemben) adományozta. A III. Frigyes elleni harcokban tanúsított érdemeiért pedig Vas, Sopron és Zala vármegyék főispánjává nevezte ki az uralkodó.139 A Kanizsai-család tagjai közül talán a legkalandosabb életpálya IV. Lászlónak jutott, aki Albert király halála után — még gyermekfővel — ugyancsak Erzsébet királyné híveihez csatlakozott. Ezért I. Ulászló alatt kegyvesztett lett, s ezzel egyidejűleg fej- és jószágvesztésre ítélték. Rozgonyi Sebestyén közbenjárására azonban visszakapta birtokainak mindazon részét, amelyet az uralkodó időközben még nem adományozott el másoknak. I. Ulászlónak a várnai csatában (1444) bekövetkezett halálát követően Kanizsai IV. László nevelését az országnagyok az 1446-ban kormányzónak megválasztott Hunyadi Jánosra bízták. A kiváló hadvezér saját udvarába fogadta az ifjú Lászlót, aki a következő években a Hunyadi-fiúk, Mátyás és László apródjaként szolgált. 1456 júniusában a két Hunyadi-fiút apjuk Zimonyba rendelte, mivel I. Mehmed szultán hatvan-hetvenezerre becsült hadával Nándorfehérvár (a mai Belgrád) ellen vonult és hamarosan ostrom alá is vette azt. Hunyadi János — mint az ország kormányzója — Kanizsai IV. Lászlót is zimonyi táborába szólította, aki az utasításnak megfelelően június elejére csapatával megjelent a fővezérnél, s vele együtt a negyvenhat napig tartó harcokban hősiesen részt vett. Mint ismeretes, Nándorfehérvár végül is 1456. július 22-én felszabadult a török ostromzár alól, amelyben főként Hunyadi csapatainak és Kapisztrán János „népfelkelőinek" volt oroszlánrészük.140 A fővezér azonban csak kevéssel élte túl a török elleni győzelmet és pár hét múlva Zimonyban halt meg, ahol ez idő tájt Kanizsai IV. László is jelen volt. Ügyeinek rendezése végett azonban rövid időre Kanizsára vonult vissza, ahol — várnagya jóvoltából — mindent a lehető legnagyobb rendben talált. Ezt követően Hunyadi László hívására Nándorfehérvárra ment, s ott november 9-én részt vett Cilléi Ulrik meggyilkolásában. Mint ismeretes, az ugyancsak ott tartózkodó király, V. László ekkor továbbra is barátságot színlelt a Hunyadi-fiúk iránt, sőt Lászlót az ország főkapitányának is kinevezte. Ezen kívül november 23-án Temesvárott esküvel fogadta meg Szilágyi Erzsébetnek, hogy nem áll bosszút fiain. Később azonban, amikor a király — Garai nádor és társai körében — teljes biztonságban érezte magát Budán, a leszámolás tervével foglalkozott. Ezért Hunyadi Lászlót és Mátyást — családjuk legtekintélyesebb híveivel együtt — Budára hívatta, ahol 1457., március 14-én a várban elfogták őket, a humanista főpap Vitéz Jánossal, Kanizsai Lászlóval, Rozgonyi Sebestyénnel és Modrar Pál körmöcbányai patríciussal együtt.141 A Garai László nádor vezette, országnagyokból alakult ítélőszék aztán — a soha be nem igazolt 137 Reiszig Ede: i. m. 28. o. 138 SO II. 567., 570. o. 139 ZO II. 574., 577. o. 140 Barta Gábor: Nándorfehérvár, 1456. Budapest, 1985. 141 Thuróczy János: A magyarok krónikája, 404—408. o.