Hadtörténelmi Közlemények, 103. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 1990)
1. szám - Mátyás király halálának 500. évfordulójára - Rázsó Gyula: Mátyás hadászati tervei és a realitás. – 1990. 1. p.
tatta, hogy keresse fel Uzun Haszánt és bírja rá folytassa a harcot, s ne fogadja el az oszmánok békefeltételeit.73 Bár az eleve kudarcra kárhoztatott diplomáciai erőfeszítések nem jártak eredménnyel, 1479 októberének,eseményei igazolták Mátyás óvatosságát a törökkel szemben: Isza bég - Mátyás szerint „az anatóliai basa után első ember a törökök között" - nagy hadsereggel, ugyancsak Mátyást idézve 43 000 törökkel és „minden oláh néppel" Erdélybe tört. A hadjárat célja nem hódítás, hanem a nemesfémekben felette gazdag tartomány kifosztása volt. Isza bég vállalkozása azonban nem járt sikerrel: 1479 október 13-án az Aranyos-menti Kenyérmezőnél csapatai megsemmisítő vereséget szenvedtek Bátori István erdélyi vajda és Kinizsi Pál temesi ispán csatatéren egyesülő hadaitól.75 Mátyás korának eme legnagyobb taktikai sikeréhez két megjegyzésünk kínálkozik. A középkori európai hadművészet történetében csak elvétve, mintegy véletlenszerűen találkozunk a bekerítés, vagy átkarolás rendkívül hatásos manőverével. A magyar hadtörténelem két nagy bekerítő jellegű diadala - Nándorfehérvár (1465) és Kenyérmező (1479) - sem előre kialakított terv szerint következett be, hanem egyfelől Hunyadi gyors helyzetfelismerése és helyes döntése, másfelől Kinizsi csapatainak váratlan megjelenése folytán hozott döntő győzelmet a török felett.76 Ugyanakkor azt is meg kell állapítanunk, hogy az oszmánokat sem vesztett csaták, sem elesett igazhitűek tömegei nem zavarták meg, mivel a birodalomnak még szinte kimeríthetetlen katonai tartalékok álltak rendelkezésre. Részben ezzel, részben azzal a ténnyel, hogy a török főerőket 1480-ban Rhodosz sikertelen ostroma kötötte le, s a szultán életművének megkoronázására, Itália elfoglalására készülődött, magyarázható, hogy Mohamed nem vette fel az elé dobott kesztyűt. Nem torolta meg a vereséget, sőt 1480 nyarán fegyverszünetet kötött Mátyással.77 A már korábban kötött titkos megállapodás eredményeként Daud boszniai pasa portyázói már július hó folyamán akadálytalanul hatoltak át a horvát véghelyek láncán és Ausztriába törtek. Visszafelé azonban - nem tudni szultáni parancsra, vagy egyéni kezdeményezésből - a törökök magyar területen is pusztítani kezdtek. Derencsényi Imre horvát bán csapatai elkéstek és csak a basa hadának utóvédjét tudták szétszórni. Az Ausztria ellen készülődő Mátyás gyorsan felismerte, hogy egyszerű fegyverszünettel nem tudja elkerülni a kétfrontos háborút, nem tudja megőrizni a déli határvidék biztonságát. Ezért nagyszabású támadóműveletet tervezett és hajtott végre. 1480 novemberében három irányból 73 Nehring, Quellen. ..Lm. 91. sz. 74 „Sub conductu Ezebeg, qui post bassam Natolie apud Turcum primus habetur". Mátyás levele 1479 október 22-én IV. Sixtus pápához. MKL I. k. 450. o. 75 Részletes leírását 1. Bonfini: i. m. 262-270. o. Legújabb feldolgozása: Szakály F.: A kenyérmezei csata. Bp., 1979. 64. o. 76 Barta G.: Nándorfehérvár 1456. Bp., 1985. 248-289. o.; Szakály: A kenyérmezei csata. I. m. 47-53. o. A tipikus középkori „bekerítő" ütközet többféleképpen alakulhatott ki: a) új hadsereg megjelenése az egyik küzdő fél házában, vagy oldalán: Kenyérmező (1479), Belgrád (1456), Marignano (1515), Bicocca (1522) - kudarccal végződött; b) felvetéssel: Antiochia (1116), Hattin (1187), Nikápoly (1396) - itt érdemes megjegyeznünk, hogy mindig keleti hadvezér hajtotta végre a manővert; c) egyik, vagy mindkét szárny vereségével: Hastings (1066), Bouvines (1214), Morvamező (1278) stb. 77 Babinger: i. m. 328. o. 78 Jajcza (bánság és vár) okmánytára. (Szerk. Thallóczy L., Horváth L.) Bp., 1915. CLXVI-CLXXII. o. (Monumenta Hungariae Historica I. /XL.) Dipl. eml. II. k. 436-438. o.