Hadtörténelmi Közlemények, 113. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Pécs, 2000)

2. szám, melléklet: László György: A nagy háború, ahogyan most látom

1915.x. 30. Kedveseim! Itt vagyok még a Hilfsplatzon,­ de már láztalanul s végre hozzájutok az első levélíráshoz. Rö­viden pillantsunk vissza az eddigi eseményekre. A 19 napos út emlékei kellemesek voltak. Estén­ként átnéztünk a kadétokhoz beszélgetni, volt mit enni s nem éreztük hiányát semminek. Közis­mert azonban, hogy önkéntesnek bakák között, kiszolgáltatva a sarzsi uraknak, sok szekatúrát, durvaságot kell elszenvednie. Magára van hagyatva s csak a haszonlesés az, amiért baka és altiszt szolgálatait felajánlja. Ettől féltünk, s minél több ideig vagyunk itt, annál inkább érezzük egymás­rautaltságunkat. Persze hazavágyunk. Otthon él minden gondolatunk, az otthonról beszélünk egy­mással mindig. Most, hogy már künn a Stellungban, van a századom, sokat szenvedünk, mert szenved itt minden ember. Sok a munka, nagyon hideg van, erősen fagy. A mi századunknál az önkénteseknek aránylag jó dolguk van a szekatúrát illetőleg, mert a menetzászlóalj kialakításánál minden önkéntes rangját egy fokozattal megemelték és így több lett az önkéntes altiszt, mint a le­génységi. Az arány 3:2 volt. De szenvedünk, mert a hidegnek, fáradtságnak nem lehet parancsolni. Mindezt csak a többi idejáró maróditól tudom, mert én még nem voltam künn. Mesélik, hogy al­vásra alig egy pár óra van adva, de folyton felzavarják az embert, s a hideg sem engedi az alvást. Folyton dideregnek, még a tisztek is sajnálkoznak az embereken. De készül az új, jobb Stelling, nemsokára kész és ott jobb lesz talán. Egy csomó pécsi önkéntes már megsebesült. Kettőt tegnap hoztak be, az egyiket átlőtt mellel. Schindler a neve. A másik tegnap este véletlenül a saját lába ujját átlőtte, de nem hisznek neki, s öncsonkítás címén Strafanzeiger van téve ellene. A fiú becsü­lete, jövője van kockára téve. Neve Keleti. Missángyi Ottót október 7-én elfogták, megszökött és jutalmul Gefreiter- Missángyi lett. Nádainak néhány napja a vállát lőtték át, és hányról nem tudok, kik különböző kalandokon mentek át. Ezek mind pécsiek. Van egy pár halott is a régebben ittlévők között. A sebesültek szerencsések, mert elkerülik a telet, amely itt rettenetes keménynek ígérkezik. De mi okozta a 38. gyalogezrednél az önkéntesek ilyen nehéz helyzetét? Az ok a következő: A 38. k. u. k. Mollináry gyalogezred elit ezrednek számított, és így mintegy 300 önkéntes kért az ezredtől szolgálati jegyet, amit az ezred minden folyamodónak kiadott. Más ezredek megszab­ták a kiadandó szolgálati jegyek számát és az azon felül jelentkezőket elutasították, és voltak ezre­dek, amelyeknél elégtelen volt a jelentkezők száma a tisztjelölt-szükséglet kielégítésére, és ezt az elutasítottak közül kellett kiegészíteni. A 38. gyalogezrednél az 1895-ös és 1896-os évjáratból ez az igény az elesettek, súlyos sebe­sültek, hadifogságba esettek és alkalmatlanság, vagy koruk miatt nyugdíjazottak helyére kerülő tisztek pótlása céljából, 75 fő volt, így a túljelentkezés itt négyszeres volt, azaz a jelentkezettek közül 225 főt eleve ki kellett selejtezni vagy elbuktatni, ami az előbbieknél teljesen véletlenszerű­en ment végbe, az utóbbiaknál, nagyjából egyenlő kvalitású vizsgára bocsátottaknál, az írásbeli vizsga alapján, ahol a német nyelv ismeretének döntő szerepe volt. A 38. gyalogezred önkéntesei 3 tartalékos tiszti iskola között oszlottak meg. 80 fő Budapesten maradt, 90 fő Zomborba került, 130 fő pedig Pécsre, és minden helyről 25-25 fő tiszthelyettest vártak. Pécsre, ahova én is kerültem, még két ezred küldött önkénteseket, egy cseh ezred 25 főt és a 6. gyalogezred 50 főt, így a csehek mind, a 6. gyalogezredbeliek 50 %-a, a 38. gyalogezredbeli­eknek csak 19 %-a számíthatott sikeres vizsgára. Hogy milyen módszerrel történt a „selejtezés," arra példa a következő eset: A kiképzést vezető Gross nevű főhadnagy - egyébként kitűnő és intelligens tiszt - azt találta ki, hogy amelyik önkéntes a Budapesten bevezetett szokásnak megfelelően derékszíjjal, de szu­rony nélkül sétált a városban, a kapuban állva összeírta és másnap bevonultatta az ezredéhez. De hát mit tehetett? Így került a kirúgottak közé egy Missángyi Ottó nevű önkéntes is, aki akkor vé­gezte a Kereskedelmi Akadémia 2. évfolyamát, 20 éves kora ellenére titkára volt a Magyar Atléti­kai Szövetség elnökének, a nemzetközi hírnevű Sztankovics Szilárdnak, és a tiszti rang egyik Segélyhelyen. Állásban. Büntető feljelentés. 4 Őrvezető.

Next