Hadtörténelmi Közlemények, 117. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2004)
1. szám - Tanulmányok - Dombrády Lóránd: Akiről nem beszélünk: Werth Henrik. I. rész. - 2004. 61. p.
Akiről nem beszélünk: Werth Henrik 79 A hadtudomány teoretikusai az évtized végére jelentkeztek egy új háború megvívása lehetséges módozatairól kialakított elméleteikkel. Kiformálódtak a technikailag tökéletesített hatásos fegyverekkel - repülőgépek, harckocsik - megvívandó harc módszerei és lehetőségei. Sokan, köztük a magyar katonák előtt nagy tekintéllyel bíró von Seeckt, egy olyan, a hadvezetések rendelkezésére álló elithadseregről adták elő elképzeléseiket, mely csatadöntő ereje lesz a változatlanul tömegeket felvonultató háborúnak. Ezek a nézetek nagy hatással voltak az Európa hadtudományának fejlődését nyomon követő magyar katonákra, mivel - amint ezt kor magyar katonai szakirodalma is bizonyítja - a revízió szükségletétől vezettetve nagy figyelmet fordítottak a jövő háborújának lefolyására. Elképzeléseikben egy „magyar elit" hadsereg képe is helyet kapott, mely szövetséges támogatással csapást tud mérni valamelyik, ilyen támogatással nem rendelkező szomszédos államra.29 A hadászatot és hadtörténelmet Knausz (Szombathelyi) Ferenc és Náday István vk. ezredesek adták elő, akik „A hadvezetés elmélete" című tanulmánykötetben gyűjtötték össze a hadiakadémia 1930-ban végző hallgatóinak a hadászati vezetés elméletéről készített záró dolgozatait. Bevezetőt maga Werth írt, mely alkalmat adott, hogy kifejtse véleményét a jövő, elithadseregek közreműködésével megvívandó háborújáról és ebben a magyar hadsereg várható helyéről.30 Werth arra az alaphelyzetre építette fel mondandóját, hogy a békediktátumoktól megnyomorított országok - köztük hazánk - olyan növekvő feszültségben élnek, mely békés úton nem oldható meg, hanem soha nem tapasztalt brutális jellegű háborúhoz fog vezetni. Ez már az új technikával megvívott és a résztvevő államok összes energiáját igénybe vevő totális harc lesz. A háborúban feltűnt és korábban még csatadöntőeknek nem elismert harceszközök immár „elsőrendű támadóeszközökként" szerepelnek, melyek a védelemmel szemben nagy erőgyarapodást fognak jelenteni, annak fölényét nemcsak kiegyenlítik, de felülmúlják. Az ezekkel felszerelt hadsereg „a mozgó háború biztos vivője és így a gyors döntés erős tényezője lesz".31 A fegyverek hatóképessége a háborút messze az országok belsejébe is kiterjeszti. „Természetesen a jövőben is kívánatos lesz minél nagyobb erővel a háborúba kivonulni, de a számnak nem szabad a korszerű felszerelés és alapos kiképzés rovására menni. Lehetne ugyanis, mint a múltban milliós hadseregeket felállítani és azokat gépekkel gyengébben felszerelni, de ezzel az erőtényezőket csak csökkentjük."32 A jövő elithadseregében a harckocsik és repülők a többi fegyvernem rovására fognak szaporodni, ezt a tömeg és bátorság nem tudja kiegyenlíteni. Ilyenformán ez a „gazdag felszerelés és a nagy szám közötti kompromisszum" eredménye lesz. Elsősorban azonban - írta Werth - „nem a nagy számra fogunk törekedni, hanem arra, hogy a hadsereg nagy tettekre legyen képes. Ezt pedig csakis a technikai vívmányokkal való gazdag felszereléssel, igen lelkiismeretes belső szervezéssel és magas fokú kiképzéssel érhetjük el."33 A lehetőségek végessége ellenére a revíziós célok a magyar hadsereg számára is csak offenzív jellegű és rövid háborút követelnek meg, „amiből természetszerűleg következik, hogy törekednünk kell az ellenséget a saját országában felkeresni, ott csatára kényszeríteni, felmorzsolni, azután az ország belsejébe behatolni és mindazon anyagokat és eszközöket tőle megvonni, melyek újabb haderők felállítására alkalmasak".34 29 A Magyar Katonai Szemle az 1920-as évek második felétől nagy terjedelemben foglalkozott a kérdéssel. 30 A hadvezetés elmélete. I—11. k. (Összeáll. és bev. Werth Henrik tábornok.) Budapest, 1930. 31 Uo. 15. o. 32 Uo. 33 Uo. 16. o. 34 Uo. 25. o.