Hadtörténelmi Közlemények, 121. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2008)
2. szám - Tanulmányok - Czigány István: Egy "universális ember" Tündérországban : Forgách Simon gróf főparancsnoki működése Erdélyben 326-354
Rabutin először a vármegyei és a székely katonaság mozgósításával kívánt gátat vetni az Erdélyben kibontakozó kuruc felkelésnek. A csapatok élére állított erdélyi főurak, köztük a már említett Thoroczkay István és Pekry Lőrinc, a király oldalán éppoly rosszul vezették a csapatokat, mint később, Rákóczi híveként. Ráadásul a felkelők ellen küldött erdélyi katonák jelentős része átállt az ellenfél oldalára. A felkelők szerencséjére Thököly török segítséggel indítandó támadásának hírét, amit a kurucok tudatosan terjesztettek is, komolyan vették Bécsben, és az Udvari Haditanács Rabutint a fejedelemség határainak védelmére utasította. Ez behatárolta az altábornagy mozgásterét, aki csak korlátozott hadműveleteket indíthatott a felkelők ellen. Nem nyújthatott kellő segítséget az északkeleti országrész váraiban körbezárt császári csapatoknak sem, pedig megfelelő csapaterősítések odavezénylése 1703 nyarán megnehezíthette volna a kuruc felkelés térnyerését. 1704 elején az Udvari Haditanács viszont már azt közölte az időközben tábornaggyá előléptetett erdélyi főhadparancsnokkal, hogy a magyarországi hadi helyzet miatt belátható időn belül nem tud segítséget nyújtani neki, ezért csapatainak kiegészítését és ellátását helyi erőforrásokból kell megoldania. 25 Rabutin tisztában volt azzal, hogy a rendelkezésre álló erőkkel nem tudja egész Erdélyt megvédeni, ezért a stratégiailag fontos várak és városok (Déva, Kolozsvár, Medgyes, Szamosújvár) megerősítését követően csapatainak zömével Erdély déli területeire, Brassó, Fogaras és Szeben környékére vonult vissza. Főhadiszállását, ahol állítólag két évre elegendő élelmiszert halmozott fel, Szebenben rendezte be. 26 Onnan indította gyors és meglepetésszerű akcióit egy-egy szorongatott erősség felmentésére, nemegyszer ütközetre kényszerítve az ellenfél haderejét, amint az 1704. január 28-án a Segesvár melletti Holdvilágnál, vagy 1704. április 13-án a Brassóhoz közeli Feketehalomnál történt. 27 Rabutin ezekkel az akciókkal csak taktikai sikereket tudott elérni, mert amikor csapatai távoztak a megsegített várból vagy városból, a létszámfölényben lévő kurucok néhány napon belül felújították a blokádjukat, s a helyőrségek előbb-utóbb feladták a városokat. Jó példa erre Gyulafehérvár esete, ahol a parancsnok, Száva Mihály gróf, a császári lovasság távozását, és a gyalogosok tekintélyes részének szökését követően, kénytelen volt átadni a fejedelmi székhelyet a kuruc csapatoknak. Rabutin tábornagy a török támadás veszélye miatt továbbra sem hajtott végre nagyobb katonai vállalkozásokat. 28 Aggodalmait igazolva látta, amikor Thököly Imre egykori ezereskapitánya, Orlay Miklós báró, 1704 február elején a Hunyad vármegyei Dobrai-szoroson keresztül, mintegy 700 fegyveres élén, betört Erdélybe, s a hozzá csatlakozott kuruc felkelőkkel együtt, a Maros völgyében Gyulafehérvárig nyomult előre. 29 Bár a kuruc csapatoknak az ország északi és középső részein sikerült tartósan megvetniük a lábukat, a fejedelemség fontosabb erősségeit, Brassót, Dévát, Fogarast, Kolozsvárt, Medgyest, Szamosújvárt és Szebent a császári egységek tartották ellenőrzésük 25 Markó, 1933. 189. o. 26 Brassó városát 1704 elején Háromszékből látták el mintegy egy évre elegendő élelemmel. Raiml 288., 294. o. 27 Markó, 1933. 183-193. o.; Várkonyi, 1954. 58., 65-66. 28 OSZAKA HKR Prot Exp 1705 március, fol. 457. 24 Várkonyi, 1954. 61. o.; Seres, 2005. 472. o.