Hadtörténelmi Közlemények, 122. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2009)
2009 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Szőcs Tibor: Egy "legendás" hős: Dugonics Titusz története
A Dugovics-történet kialakulása Nándorfehérvár 1456-i ostromának forrásait szinte teljes egészében kiadták, és az ostrom lefolyását már többen is igen részletesen feldolgozták, kimerítően felhasználva az ismert primer kútfőanyag szinte teljes hányadát. Ám ha megvizsgáljuk az ostromról szóló középkori leírásokat, akkor kiderül, hogy csak egyetlen helyen található utalás a nevezetes hőstettre, Antonio Bonfini igen terjedelmes, A magyar történelem tizedei címet viselő történeti művében. Az alábbikatat írja a július 21-i harcokról: „Egynéhány török a piacra viszi a zászlót, némelyik a tornyok tetejéről igyekszik letépni a király jelvényét, mely eladdig érintetlenül fennmaradt a falakon. Emlékeznek egy zászlóval odalopakodó törökre, aki gyorsan kúszott fölfelé, a legmagasabb toronyra, hogy királyának jelvényét annak a csúcsára kitűzze, és ezzel bátorságot öntsön a többiekbe, akik még nem nyomultak be, hogy ők is jöjjenek a városba, a magyart pedig le akarta hajítani, hogy a keresztényeket elcsüggessze. Nyomban utánaered egy magyar, és mielőtt amaz a nemzeti zászlót ledobná, a torony tetején verekedni kezdenek. És mert a magyar másképp nem tudja megakadályozni, megragadja a törököt, és a legmagasabb csúcsról azzal együtt a mélybe veti magát. Corvinus látva, hogy a város rég veszedelembe került, magához hívja a nagybátyját, Szilágyi Mihályt, Kanizsai Lászlót meg Rozgonyi Sebestyént és a többi hős magyar főnemest, a várból a piacra rohan, és a törököket hátraszorítja. Roppant dühvel csapnak rájuk, tereken és utcákon sokat levágnak, és mihamar a falon kívülre szorítják azokat.”A Bonfini tehát a következőképpen írja le az eseményeket: a török a torony csúcsa felé igyekszik, egy magyar vitéz, akit sem ekkor, sem később nem nevez meg, alulról utánamászik (tehát nem egy fal tetején fogadja ellenfelét), mindennek forrásaként egy szóbeli hagyományt jelölve meg („memorant”, emlékeznek). Bonfini a török várból való kiverése és a meg nem nevezett vitéz tette között nem von semmilyen összefüggést, az ellenség kiűzését Elunyadi és a többi főnemes vitézségének tudja be. Az itáliai születésű történetíró később már nem tér vissza a nándorfehérvári vitézre, ám ha továbbolvassuk művét, akkor még egyszer találkozhatunk a magasból magát a törökkel levető magyar katona motívumával, mégpedig Jajca 1464-es török ostroma kapcsán. Mi ? A következő feldolgozások nemcsak az eseménytörténeti lefolyást ismertetik, de pontosan közük a kiadott források bibliográfiáját is: Bölcskey: i. m. I—III. ; Elekes: i. m. A legújabb munkákra ld. összefoglalóan Kubinyi András tanulmányát és az ott idézett anyagot: Kubinyi András: A nándorfehérvári diadal. Kérdések és következmények. Hadtörténelmi Közlemények, 119. (2006.) 923-942. o. (a továbbiakban: Kubinyi 2006.). Megjelent még: Kubinyi András: Nándorfehérvártól Mohácsig. A Mátyás- és a Jagelló-kor hadtörténete. (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Könyvtára sorozat.) Budapest, 2007. 11-29. o. 4 ,3 Tureis plerique in forum signa inferunt, altis nonnulli turribus vexilla regis deponere conantur, que adhuc in ntenibus integre superfuerant. Subeuntem cum vexillo Tureum memorant, qui, ut signa sui regis ad irritandos in urbem sociorum animos, qui nondum intro penetrarant, pinnaculo turris imponeret et ad exanimandos Christianos Ungarica deturbaret, turrim altissimam repente subit. Hunc Ungarns repente subsequitur ac, antequam patria signa deponeret, cum hoste in turris fastigio colluctatur. Cum alio modo id prohibere non posset, se cum Tureo, quem apprehensaret, ex altissimo vertice precipitem dedit. Corvinus in summum periculum adductam urbem conspicatus accito Michaele Zylago avunculo suo et Ladislao Canisa, item Sebastiano Rosgonio ceterisque fortissimis proceribus Ungarorum ab arce ruens in forum Tureos inclinat. Hi tanto furore congrediuntur, ut multis in platea vicisque cesis extra menia extemplo reiecerint.” Antonius de Bonfinis: Rerum Ungaricarum decades. (Ed.: /. Fógel, В. Iványi, L Juhász.) I-IV. Lipsiae-Budapest, 1936-1941. (a továbbiakban: Bonfinis: Decades) III. 186-187. о. (3.8.83-87.). A magyar szöveg Kulcsár Péter fordítása: Antonio Bonfini: A magyar történelem tizedei. Ford.: Kulcsár Péter. Budapest, 1995. (a továbbiakban: Kulcsár: Bonfini). 676. o.