Hadtörténelmi Közlemények, 122. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2009)
2009 / 2. szám - SZEMLE - Kádár Zsófia: Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből
András vélekedését jelen esetben aktuálisnak tartjuk, mely szerint ha létrákon kellett a falakra hágniuk az ostromlóknak, akkor nem valószínű, hogy teljesen szétlőtték volna a falakat a török ágyúk. A falsérülések mindenesetre valóban komolyak lehettek, erre Utal Hunyadi János bizonyosan némileg túlzó - levele is. Cseh Valentin részletesen, forrásszövegek segítségével mutatja be a harci cselekmények menetét. Érdemes néhány szót ejteni Konstantin Mihailovicnak, egy volt janicsárnak a viszszaemlékezéseiről, mivel az itt szereplő forrás a magyar történettudomány részéről még teljesen nincs kiaknázva. Az ostrom után történteket a IX. fejezet tárgyalja. Itt esik szó a két győző, Hunyadi János és Kapisztrán János haláláról. Hunyadi János utolsó pillanatainál is Bonfini inkább szép, mint hitelt érdemlő tudósítását helyezi előtérbe a mű. A győzelem utáni belpolitikai változásokban Cilléi Ulrik nándorfehérvári megölésén és Hunyadi László kivégzésén keresztül az olvasót elvezeti egészen a Hunyadi Mátyás megválasztását megelőző napokig. Elsősorban a kora újkori magyar gazdaság-, társadalom- és igazgatástörténet iránt érdeklődők figyelmét kelthette fel tavaly megjelent tanulmánykötetével Gecsényi Lajos. A szerző pályájának legfontosabb állomásai győri levéltárigazgatói tevékenysége, az Österreichisches Staatsarchiv magyar delegátusi tiszte, valamint a Magyar Országos Levéltár főigazgatósága. Ezt a pályaívet tükrözi kötetének felépítése, amely huszonhat - 1972 és 2003 között publikált - tanulmányát adja közre megjelenésük sorrendjében. Bár négy tanulmány időköze a középkorra is visszanyúlik, a cikkeknek kivétel nélkül vannak XVI-XVII. századi vonatkozásai, így Gecsényi Lajos munkásságának talán legjelentősebb szeletéről A kiadvány végén, a historiográfiai áttekintésben a szerző a felhasznált forráskiadványokat pontosan, a teljesség igényével közli, a szakirodalom vonatkozásában azonban csak az olvasók számára legfontosabbakat. Meg lehetett volna említeni Rázsó Gyula: A lovagkor csatái című könyvét, ami a nándorfehérvári ostromnak külön fejezetet szánt. A nagyobb magyar hadtörténeti szintézisek között is vannak kimaradt munkák, főleg azok, amelyek külön fejezetként tárgyalják az eseményt (pl. Bánlaky Breit József: A magyar nemzet hadtörténelme, a Liptai Ervin szerkesztette Magyarország hadtörténete két kötetben). A mellékletekben többek között rövid életrajzokat olvashatunk a korszak összes fontosabb személyiségéről. A kiadványban 47 ábra található, melyből tízet maga a szerző készített el. A kötetet nyugodtan ajánlhatjuk a nagyobb olvasóközönség számára, de a történettudomány képviselőinek is, akik újabb összefoglalást kapnak az 1456-os ostromról, a magyar hadtörténet egyik legfényesebb diadaláról. Farkas Péter kaphat átfogó képet az olvasó. Bár a címválasztás nem túl szerencsés, a cím ad egyfajta tematikus és időrendi eligazítást. De az csak a könyvet fellapozva derül ki, hogy tartalmának több mint a fele Győr vagy szűkebb-tágabb környezetének történetéhez kötődik, így érthetővé válik, miért szerepel a címlapon Győrt ábrázoló metszet és miért Győr a megjelenés helye. A tanulmánykötet értékét csak növeli, hogy egyik darabja, A Szepesi Kamara vezető tisztviselői 1646-1672 között társszerzővel megjelent tanulmány, amelynek közlése Guszarova Tatjana hozzájárulásával történt meg. A Győr településtörténetéhez kötődő tanulmányok sorában található a kötet legrégebbi korszakot feldolgozó darabja: Győr közép GAZDASÁG, TÁRSADALOM, IGAZGATÁS Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára - Győr Megyei Jogú Város Levéltára, Győr, 2008. 497 o.)