Hadtörténelmi Közlemények, 130. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2017)

2017 / 1. szám - SZEMLE - Balogh Máté: Szabó Pál: 1440 - Nándorfehérvár első oszmán-török ostroma és előzményei

Kardhordó Rend és a Német Lovagrend livóniai tisztségviselőinek jegyzékét (The List of Dignitaries and Officials of the Brothers of the Sword and the Teutonic Order in Livonia, 347-376. o.). A poroszországi és livóniai érsekek, püspökök és püspöki várnagyok névsora Andrzej Radziminskinek köszönhető (The List of Archbishops, Bishops and Episcopal vogts I: Prussia, II. Livonia, 377—394. o.). A kötethez négy térkép is tartozik. Az egyik Poroszország területi megoszlását mutatja a Német Lovagrend és a porosz püspöksé­gek között, a másik a poroszországi várak térbeli elhelyezkedését ábrázolja, a harmadik Livónia hatalmi viszonyait, a lovagrend és az egyháznagyok területeinek elhelyezkedé­sét, a negyedik pedig a livóniai várak földrajzi megoszlását mutatja. A névjegyzékek­nek köszönhetően a kötet nemcsak tanulmánykötetként, hanem a korszakra vonatkozó archontológiai kézikönyvként is felkeltheti a témával foglalkozó szakemberek figyelmét. Pósán László SZABÓ PÁL 1440 - NÁNDORFEHÉRVÁR ELSŐ OSZMÁN-TÖRÖK OSTROMA ÉS ELŐZMÉNYEI (Areión Kulturális Egyesület, Szeged, 2015. 257 o. ISBN 978-963-89621-1-9) Középkori váraink története, ostromaik megismerése mindig is felkeltette a magyar történészek, régészek és a szélesebb közönség érdeklődését. Különösen igaz ez Nándor­fehérvárra, amely a török elleni déli végvárvonal kulcsaként már a kortársak számára is kiemelt fontosságú volt. Részben a Hunyadiakkal kapcsolatos történelmi munkák népsze­rűségének, részben a forrásadottságoknak köszönhetően Nándorfehérvár kapcsán első­sorban az 1456. évi ostrom története került részletes feldolgozásra, utoljára Cseh Valentin tollából.­ Úgy tűnik, hogy a fent említett ostromon kívül csupán a vár 1521. évi elvesztése váltott ki komolyabb hazai és nemzetközi visszhangot. Szabó Pál kötete azonban a vár egy korábbi, mondhatni elfeledett ostromát tárja fel precíz filológiai munkával. A szerző nem riadt vissza a rendelkezésére álló forrásanyag szűkösségétől, munkája a lehető legrészle­tesebben igyekszik feltárni, térben és időben elhelyezni az 1440. évi oszmán török ostrom történetét. A megjelent kötet tulajdonképpen a szerző több éves kutatómunkájának ered­ményeként megírt PhD-disszertációja, amely szerencsére könyv formátumban is megje­lenhetett és így a szélesebb közönség számára vált elérhetővé. A kötet puha fedelű, borítóján Nándorfehérvár bronz makettje, hátterében pedig az egyik feldolgozott forrás, a Codex Barberinus Graecus 111 ostrommal kapcsolatos rész­letei találhatóak. A mű tizennégy fejezetre tagolódik, amelyeket a felhasznált irodalom ismertetése követ. A Mellékletek című kiegészítő fejezet elsősorban Nándorfehérvárral kapcsolatos terepbejárási fotókat, korabeli pecsétek felvételeit és néhány rekonstrukciós rajzot tartalmaz. A kötetet név- és tárgymutató zárja. A lapalji jegyzetek mennyisége impozáns, összesen 1578 hivatkozás, amely jól jelzi a szerző aprólékosságát. Több fejezet elejét többségében kora újkori históriás énekekből (Nagybáncsai Mátyás, Tinódi Lantos Sebestyén) és egyéb korabeli forrásokból vett idézetek gazdagítják.­ ­ Cseh Valentin: A nándorfehérvári csata 1456. Budapest, 2016.

Next