Hazánk, 1899. március (6. évfolyam, 52-78. szám)

1899-03-16 / 65. szám

DAPEST, CSÜTÖRTÖK. HAZANK 1899. MÁRCZIUS 16. 65. SZÁM. Magyar hon, magyar nép, hazám és nemzetem, Törhetlen és örök hozzád szeretetem, Miként én éltemet javadra szentelem, Utódról-utódra szentelje gyermekem. Örök népszabadság, életem virága, Magyar hon szerelme, keblem vérvirága ! Viruljon mielőbb szabadságod fája, Áldásom rád, hazám­, magyarok hazája! Madarász József reszkető hangon szavalta el a hires költeményét, amelyből csak úgy lobogott a láng. Aztán meghajtotta a fejét s megindultan szólt az ifjúsághoz : — Az isten áldjon meg titeket, fiaim! Az egész terem megmozdult. Zsebkendőket lobogtattak az ősz szónok felé s az éljenzés szűnni sem akart. Végül ifj. Chorin Ferencz joghallgató mondott rövid záróbeszédet, majd a Kossuth-nóta hangjai mellett szétoszlott a közönség. A rendezőbizott­ság vállára kapta Madarász Józsefet és Herman Ottót s lelkes éljenzés közt vitte le a lépcső­­csarnokba. Az egyetem-téren. Délután 6 órakor az egyetem-téren gyülekezett az egyetemi ifjúság és a főváros vele ünneplő polgársága. Az „Egyetemi Kör“ részéről Fehérdy Miklós elszavalta a „Talpra magyar“-t, majd Székely Aladár beszélt az 1848-iki márczius hó 15-ének jelentőségéről, végül Madarász József országgyűlési képviselő programmon kívül intézett szót az egyetemi ifjúsághoz. Mint a régmúlt idők egy bajnoka, elismerését fejezte ki az egye­tem ifjúsága előtt, hogy még ma is annyira tud lelkesülni Petőfi emlékéért, mely csak hazaszere­tetre buzdítja, a mai ifjúságot. Ő, aki jóbarátja volt Petőfinek, átérzi ezt és buzdítja az ifjú nemzedéket, hogy igyekezzék méltó lenni nagy elődeihez. A Petőfi-szobor előtt. Innen az időközben mintegy 20,000 főre sza­porodott tömeg a kecskeméti-utczán, Kálvin-téren, Kossuth Lajos és kigyó-utczán át a Petőfi-térre vonult, ahol a szobor körül már kordon volt vonva. Az útinemzetiszinti díszben pompázó házak és kendőlobogtatással üdvözlő nézők között veze­tett el. A szobor előtt először ifj. Chorin Ferencz beszélt, majd Benard Ágost, a „Talpra magyar“-t szavalta el, végül ifj. Hets Ödön tartott, beszédet. A menethez, mely útközben a Kossuth-nótát és a Szózatot énekelte, a szobrászok egyesülete csatlakozott zászlójával testületileg. A szoborra a VII. ker. gimnázium ifjúsága babérkoszorút tett és Szécskay gimn. tanuló saját szerzeményű költeményét szavalta el. Ünnepek az iskolákban. A fővárosi tanács rendelete értelmében ma az összes községi, polgári, kereskedelmi, felsőbb leány- és reáliskolák hivatalos ünnepet tartottak. Az elemi iskolákban pedig az igazgatóság saját hazafisága sugallatára ünnepeltette meg a ko­kárdákkal feldíszített tanuló ifjúsággal a mai napot. Néhány állami leányiskola nem vette csak ki a részét az általános ünneplésből. Az iskolák ünnepléseiről a következőkben számolunk be : Az V. kerületi Markó-utczai állami gymnázium tanulói Császár Árpád önképzőköri elnök vezetésével tartották meg az ünnepet, a­mely után az ifjúság a Petőfi-szobor­­hoz vonult. Az V. kerületi Markó-utczai állami reáliskola Arany János önképzőköre hívta meg a tanári kart és az egész ifjúságot ünneplésre. .A VIII. kerületi tanárképző gymnázium VII. osztályos tanulóinak önképzőköre Négy­essy László elnöklésével ünnepelt. Az ünnepen részt vettek a tanárok és az alsóbb osztályok tanulói is. A VIII. kerü­leti Práter-utczai polgári és női kereskedelmi leányiskola reggel nyolc órakor tartotta meg az ünnepét. Az intézet hétszáz leánytanulójának hazafias éneke után Wittinger János igazgató gyermekkori emlékeiből merített megnyitó­­beszédet mondott. Reitter Ferenczné tanítónő érdekes felolvasásban magyarázta meg március tizeötödikének je­lentőségét. Szavalatok és énekszámok zárták be a szép ünnepet. Böser János felső kereskedelmi és polgári isko­lájában az ünnepi beszédet Száva­ János tanár mondotta, az intézeti dalkör Bayer Brúnó Iván vezetésével hazafias dalokat énekelt. A IX. kerületi felső kereskedelmi iskolá­ban Fillinger Károly igazgató szép beszéddel nyitotta meg az ünnepet. Kacziány Géza tanár nagyhatású be­szédben méltatta a mai nap jelentőségét. Több növendék szavalt és az ifjúsági énekkar Slackl Lajos tanár­ vezetésével hazafias dalokat énekelt. Az ün­nepet Vadas József dr. tanár rendezte.­­ A IX. kerü­­leti polgári iskola ünnepe Tolnai Lajos dr. igazgató be­szédével kezdődött. Böngérfi János tanár történeti vissza­emlékezése után az énekkar Waldbauer József tanár ve­zetése alatt szépen énekelt. — A VIII. kerületi polgári iskolában Ulerich Gyula igazgató és Simon Bertalan tanár tartott lendületes szép beszédet, mig az ifjúsági énekkar, a­melyet­ Erődi Ernő tanár dirigélt, művészileg énekelte hazafias dalainkat. — A VII kerületi polgári leányiskola ünnepén Vajdaily Gusztáv igazgató, Révay György és Kerékgyártó Elek dr. tanárok intéztek ünneplő beszédet az ifjúsághoz és a közönséghez.­­ A VIII. kerületi Cso­­konai-utczai polgári, leányiskolában délelőtt tizedfél óra­kor volt az ünnepség. Erdődy Imre igazgató megnyitó beszéde után Geszler Etelka tanítónő magyarázta meg e nap jelentőségét. A lányok szavaltak Ábrányi Emiltől, Petőfi Sándortól, Pósa Lajostól és Tóth Kálmántól haza­fias verseket, a dalkörük pedig hazafias dalt énekelt. Az egész ünnep elárulta, hogy az iskola gondos, intelligens és lelkes tantestület kezében van. Az ünnepet a nagy­­közönség soraiban végighallgatta Pósa Lajos is. Ünnepel­tek még az I. kerületi állami Pedagógiumban, továbbá az I. kerületi polgári leányiskolában,­­ Szabó József igazgató, a II. kerületi polgári leányiskolában Kozm­a, Gyula igazgató ünnepi szónokokkal. A III. kerületi pol­gári leányiskolában Göcz József dr. nyitotta meg az ün­nepet, a­kinek iniciativájára ünneplik a községi iskolák márczius tizenötödikét. — Ünnepet tartottak még a VI. kerületi polgári és kereskedelmi iskolák, a II­. kerü­leti polgári fiú- és leányiskolák és a X. kerületi kőbányai polgári leányiskola, a­melynek ünnepét Válya Miklós igazgató nyitotta meg. A vidéken. A vidéken mindenütt megünnepelték márczius 15-ét. Távirataink közül az alábbiakat adjuk közre: Arad, márczius 15. Ma a városházán hazafias ünnepélyt rendez­tek, melyen óriási közönség vett részt. A képez­­dei zenekar hazafias dalokat adott elő. Kesztler színész díszmagyarban szavalta el a nemzeti dalt, az emlékbeszédet pedig Illés László ka­marai titkár mondotta. Ezután a hosszú menet zászlókkal a vértanuk szobrához vonult. Itt a dalegyesület énekelt, B Balázs Géza Ábrányitól szavalt és Nagy Sándor gyújtó beszéde után az egész közönség elénekelte a Himnuszt és ezzel az ünnepély véget ért. — Pécskán, Buttyinban, Kisjenőn, Radnán és sok oláhlakta községben szintén ünnepeltek. Eperjes, márczius 15. A város fel van lobogózva. Délelőtt a kollé­gium ifjúsága fényes közönség jelenlétében szé­pen sikerült hazafias ünnepélyt rendezett az ifjúsági dalkarok és zenekarok segédletével. Krayzell Miklós, Hartmann Simon, Szkalos Emil és Kinzig Miklós tartottak beszédeket, illetve szavaltak. Délután a katolikus főgimnáziumban tart hazafias ünnepélyt az ifjúság. Este a jog­akadémiai ifjúság fáklyás menetet rendez, a vá­rosi színházban pedig­ az „Aranylakodalom”” czimű­ alkalmi színdarab előadásában vesz részt oly­­képen, hogy az összes férfiszerepeket joghallga­tók játszszák. Czesgléd, márczius 15­. A szabadság ünnepére Kossuth Ferencz leuta­zott választói közé Czeglédre. A nép óriási lelkesedéssel fogadta. Kossuth Lajos fiát látta a függetlenségi párt vezérében s rajongó szeretet­tel vette körül, visszhangjaképen azoknak a na­poknak, amikor Kossuth Lajos szívekbe ható szavára Czegléden fellángolt a szabadság napja. Kossuth Ferenczet a pályaudvaron a városi magisztrátus s az összes testületek fogadták. B. Molnár Sámuel pártelnök üdvözölte, áld szavai­ban kifejezést adott a város lelkes szeretetének. A fogadás után hosszú kocsisorban a városhá­zára mentek, melynek a környékén óriási nép­tömeg várta Kossuthot. A menet a városháza közgyűlési termébe vonult, ahol rögtön kez­detét vette az ünnepség. A közgyűlési te- két pályázat A szépművészeti museum és az új zsinagóga tervei, irodalmi pályázataink meddőségével szemben örvendetes eredményeket mutatnak fel művészeti pályázataink. Most is két pályázat sorsa dőlt el: a szépművészeti múzeumra és az új zsidó templomra hirdetett pályázatok. Mindkettőben hazai építőművészeink legjelesebbjei vettek részt és olyat produkáltak, amire méltán lehetnek büszkék. Egyik pályázatnál sem nyugodhatunk bele föltétlenül a zsűri ítéletébe. Mindkét helyen a meg nem jutalmazott pályatervek között is nem egyet láttunk, a­mely figyelmet és elisme­rést érdemel. De vegyük sorra a két pályázat terveit. A szépművészeti múzeum pályázati tervei az Aka­démia dísztermében, az új zsidó templom éi a hitközség dohány-utc­ai helyiségeiben vannak ki­állítva. A szépművészeti múzeumnak az lesz a rendel­tetése, hogy valamennyi korszaknak és nemzet­nek nagy művészeti alkotásait, a­mennyiben megszerezhetők, eredetiben, különben pedig hit és értékes másolatban magába foglalja. Úgy­szólván szépművészeti egyetem lesz, a nagy kö­zönség műérzésének fejlesztésére. De iskola lesz művészeinknek is. Eddig kénytelenek voltak tanul­mányaikat a külföldi nagy gyűjteményekben, Mün­chenben, Parisban, Olaszországban végezni. Ezen­túl itthon maradhatnak, nem lesznek legalább annyi idegen befolyásnak kitéve, mint eddigelé. Nézzük csak művészgárdánkat. Az egyik a német, a másik a franczia, a har­madik az olasz vagy spanyol iskola híve. Mind­egyiknek van valami iskolája, csak magyar is­kola nincs. E miatt azután vannak magyar mű­vészek, sok világhírű magyar művész, de magyar művészet nincs. Ennek a visszás állapotnak vé­get vetni a szépművészeti múzeum hivatása. S Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter, aki a magyar művészet megteremtése érdekében már eddig is annyit tett és fáradozott, e múzeum lé­tesítésével a szépművészet terén nagy érdemet vívott ki magának. Hogy ilyen nagyhivatású épületnek magának is nagyszerűnek kell lennie, az magától is érthető. Azért mi az egy millió kétszázezer forintot, mit a miniszter erre a czélra előirányzott, inkább ke­resetük, mint sokaljuk. De térjünk át a pályatervekre. Előre kell bo­csátanunk, hogy a szépművészeti múzeum azon a helyen fog emelkedni, ahol most a Feszty-féle körképpalota áll s szépészeti szempontból az a feladata, hogy a szemben levő műcsarnokkal összhangban, az épülőfélben levő millennáris em­lékműnek mintegy művészeti staffageja s azzal együtt az Andrássy-út méltó befejezése legyen. A beérkezett terveket tehát két szempontból kell megítélni. Egyik szempont az, hogy meny­nyiben felel meg a tervezet a múzeum követel­ményeinek, a másik pedig az, hogy hogyan járul hozzá az emelendő épület a gyönyörű tér be­nyomásának művészi emeléséhez és a millenniumi emlékmű hatásának kidomborílásához. Ezeket az egyedül mérvadó szempontokat szem előtt tartva, a legőszintébb bámulat­tal adózunk a pályázaton résztvevő építészek legtöbbje tervének, de mégsem akkorával, hogy a zsűri döntését ne fogadnék még nagyobb bá­mulattal. Ismerjük ezeket a laikusokból és szak­emberekből összeállított bíráló bizottságokat, amelyekben a laikusokat is és a szakembereket is más-más szempontok vezérlik s amelyekben a laikusok leszavazzák a szakembereket. Ennél a világításnál már nem olyan nagyon csodálatos e jorok döntése, amint hogy megmagyarázza azt a tényt is, hogy ahány nyilvános épületünk van, annyi a monstrum. Hiszen még a lipótvárosi bazilikát is sarokba szorították, háttal a nagyér­demű publikum felé. Ehhez a hagyományhoz híven tervezte Petz Samu is a szépművészeti múzeumot. Háttal az Andrássy-út felé, főhomlok­zatával pedig az állatkerti jégpálya felé állí­totta s tényleg sikerült is az első díjat elnyernie. A zsűriben volt előkelő művészek reputácziója érdekében fel kell említeni, hogy egytől-egyik e terv ellen szavaztak. De hogyha" Pecz az elhe­lyezésben ragaszkodik is a tiszteletreméltó ősrégi hagyományokhoz, meg kell neki adni azt is, hogy sok újat is nyújt, így például a világ ösz­­szes múzeumai, évszázados hagyomány szerint, úgy vannak berendezve, hogy a szobrok a föld­szinti helyiségekben, a festmények pedig az eme­leteken lesznek elhelyezve. Mégpedig sem sze­szélyből, sem pedig véletlenségből, hanem bölcs megfontolás és évszázados tapasztalatok alapján

Next