Hirnök, 1837. július-december (1. évfolyam, 1-52. szám)

1837-12-19 / 49. szám

lennie. Faluhelyeken a’ szegény­ adók’ fizetői ’s a községek tanultabb része különös biztosságokat neveznek ki az iskolai ügyek’ igazgatására. A’ tervet most senki sem ellenze , s úgy látszik, maga Win­ebi­lse a lord is meg lön nyerve azon záradék által, melly az egész szent­ irás’ olvasását egyik lé­nyeges pontjává teszi a’ népoktatásnak. A püspökök egy szót sem szólottak. — Azon szegényi törvényjavaslat, mely­­lyel J. Russell az alsóházban Izland’ részére fejte ki, épen ollyan , mint a’ múlt parlamentbeli volt, csakhogy a’ki­költözésnek valamivel jobban iparkodik kedvezni. A’ hírlapok ismét egy nagy gyülekezetről tudósítanak, mely­­lyet a’westminsteri radicalreformerek dec.­ben a’ korona- és horgonyfogadóban a’ végre tartottak, hogy Russell lordnak a’ választójog’ kiterjesztése ’s a’ titkos szavazás ellen tett mi­napi nyilatkozása felett tanakodjanak ’s kellő rendszabályokat határozzanak. Evans ezredes, Westminster’egyik követe, volt az elnök; az első helyeket O'Connell, Leader, Warburton, Harvey követek, dr. Wade, Prout ’s a’ citynek több más nagy befolyású választói, végre az utolsó követválasztások­kor kimaradt és most különösen meghívott Ewart, Roebuck és Thompson radicalok foglalák el. Ez utóbbiak már egy minapi alkalommal igen hevesen keltek ki az általuk úgyne­vezett „tory-whigek“ ellen. Brougham lord egyéb elfoglal­­tatás miatt nem jelenhetett meg, hanem írást küldött, melly­­ben a’ gyülekezet’ czéljával egyértelműnek nyilatkozók. Sok és hoszú beszédek után végzések hozattak, mellyek mind oda mentek ki, hogy a’ reformbillnek kívánt kiegészítését és kiebb terjesztését minden erőből sürgetni kell. — Londonon kívül is kitűnő munkásságot mutat most a’ radical párt ’s mind gyűléseiben mind hírlapjaiban a’ ministerium ellen igen élesen nyilatkozik. A’ különben igen tartózkodó „Courierban“ következő czik­­kely olvasható: „Melbourne’ ministeriuma nincs nyugtalan­ság és aggodalmak nélkül. Igen tart Durham lordnak va­­lamelly nyilványos kifakadásától, ki Russell lordnak minapi nyilatkozását a’ titkos szavazás ellen igen rész néven vette. Valóban Durham lord semmi kedvet sem mutat Angliát el­hagyni ’s követsége’ helyére visszatérni, különben is a’ ki­rályné’ bizodalmát bírja, fontos polgári helyezete és számos párthívei mellett. Mindezeknél fogva könnyen azon kisértetbe jöhetne, hogy Melbourne lord’ helyébe kívánkozzék. Más felől Palmerston lord rész lábon áll collegáival ; ösvényén csaknem egyedül jár, ’s a’ mennyire charactere engedi, Can­ning’ iskolájának hagyományit követi. Olly pillanatban , mi­dőn a’ ministeriumnak egész erejére van szüksége ’s midőn az csak minden tagjainak szoros egyetértése által állhat fen, a’ visszavonásnak csak némelly egyes csirái is elegendők azt megbuktatni. O'Connell, ki a’ ministeriumnak látszatólag olly szilárd barátja, a’ körülményekhez képest majd mellette, majd ellene van , lesve mindig, honnan fű a’ szél.“ O’Connell november’ 28-án azon nagy vendégségben, melly tiszteletére Norwichban adatott, azt tanácsoló, hogy reform-egyesületek alakíttassanak ’s a’ parlament olly kérel­mekkel ostromoltassék , mellyek ezer meg ezer aláírással len­nének ellátva. Norwich azon városokhoz tartozik, hol az utol­só parlamentválasztáskor leginkább panaszkodtak durva meg­vesztegetésről . Scarlett és Douro marquis, Welling­ton’ legidősb fia, választattak ott meg csekély szótöbbség­gel. Ez adott alkalmat O’Connellnek arra, hogy a’ titkos sza­vazás mellett felhozott okait egy alkalmas példával erősítse. Szégyen — úgy mond — olly férfiaknak, mint Welling­ton herczeg és Abing­er lord, fiaikat a’ megvesztegetés’ műszereiül odaadni. Windsor jelenleg, a’ királyné’ közelgő megérkezése miatt, igen élénk tekintetet mutat. A’ vár’ státusszobáin , kivált a’ drága szőnyegezésben , különféle változtatások létettek. A’ trónterem igazán pompás, és karmazsinvörös atlaczczal van borítva. A’ drága képek uj rámákat nyertek , ’s az egész , a’ nagyszerűnek és fénynek összeköttetése által az egyes részek­ben, mindenkit bámulásra indít. A’ királyné’ parancsára ujo­­nan rendezett Györgykápolna is szívemelő hatással bir. Canadában november’ 7dikén a’ „szabadság’ fiai“ előre ki­bocsátott hirdetményekhöz képest ’s a’ városi hatóság’ inté­seinek daczára mintegy 2 — 300an , háromszinű­ lobogókkal ’s más effélékkel, meneteket tartottak Montreal’ utczáin. Az alkotmánypártiak’egy serege, közöttök mintegy 60 izlandi, a’ Sz. György’ zászlójával ’s Ó Angliáért háromszoros éljen­­kiáltással, ellenökbe ment, a­ mire hatalmas verekedés kö­vetkezett, mellyben sok fő- és tagtörés ugyan, de halál nem történt. A’ „szabadság­ fiai“ elűizettek a’ csatatérről, ’s magas sziklán gyönyörű fekvéssel bir, 's a’modenai her­czeg’ birtoka, ki sokszor szokott itt mulatni, Monselice városkába. Ries vidékében nem részesülhettem a’ borult idő miatt. Két óra múlva Este következett, csinos város egy régi kastélylyal és jeles selyemtenyésztéssel. Innen Ospe­­d a lott­ón át Montagnába és Legnanóba értem; ez erősített mezőváros az Ets’ partján. Még néhány falu emelke­dik a’ termékeny síkságon, mielőtt Mantua’ dombos vidé­két elértem. M­a­n­t­u­­a mai Lombardiában fekszik; Italia’egyik legjelesb erősségének tartatik, nem annyira mesterség mint természet által. A Mincio itt több ágra szakadván, terjedékeny mocsárt ké­pez, melly a várat mint egy tó környezi, úgy hogy Verona felől 80, Cremona felől pedig 200 ölnyi széles viz ótalmaz­­za ; a város leginkább ezért egészségtelen. A' hid’ sz. György’ kapujánál kétszáznyolczvan lépésnyi. A’ város’ kerülete majd egy mérföld; széles, egyenes utczát jól kövezvék; nagy szép piaczai ’s házai (csak néhol maradtak a’ deszka ablaktáblák) kellemetessé teszik; a’ lakosok­ száma mindig fogy,­­s igy nem csuda, ha sok ház üresen áll. A’ ,,me­gemnit’ mindig eszemben lévén, siettem a’ piazza Virgilianát látni. Itt egy szép árnyékos fasor a’ francziáknak köszöni léterét, pompás épületek 's a’ nappali „teatro Virgiliano“ díszesí­­tik. A’ „piazza del Argine“ egy márvány oszlopon tartja a’ az alkotmánypártiak a’„,Vindicator“ hírlap­ hivatalához siet­tek, hol a’ sajtókat és minden házi bútort összetörtek, utóbb pedig Papineau ur’ ablakait is hasonló sorsra juttaták. Ugyanaz napi hírlapok szerint a’ „szabadság’ fiai“ egy gyü­lekezetet hirdettek a’ fegyvertérre ; jelszavok ezeknek is az, melly párisi mintáiké (a’ respublica’ katonáié) volt: En avant! (Előre !). Londonderry marquis és Cas­tier e a gh lord tagjaivá lettek egy mértékletességi társaságnak , melly nem iszik egye­bet theánál. Francziaország. Gróf Apponyinak Párisba érkezése az udvarnál igen ked­ves volt. Most még e’ követ ur’ salonjai a’ grófné’ tetemes gyengélkedése miatt a’ nagy világ előtt nem nyíltak meg. Paris, dec. 5. Ma ment itt végbe az invalidusok’ palotájában a’ Constan­tine alatt elestekért megrendelt halotti ünnepély. Az épület’ fő homloka fekete leplekkel vala beborítva, mellyeken fejér betűkkel ez vala olvasható: „Dam­éraont generálnák és azon bátraknak, kik Constantine’ falai alatt 1837 octoberé­­ben estek el.“ Maga a’ templom’ belseje szinte feketével vala behúzva és számtalan koszorúgyertyatartókkal ’s viaszgyer­tyákkal kivilágítva. A’ karzaton Napóleonnak életnagyságu szobra valt látható. A’ templom’ miridenik oszlopán medail­­lonokba arany betűkkel voltak az October’ 11 , 12 és 13 dikán elesett hősök’ nevei fölirva , legelői Danrémont és Perregaux generáloké és Combes ezredesé. Közel a’ fő oltárhoz két eme­let valt készítve a’ hangászok’ és énekesek’ számára, ezek’ aljában voltak az érsek’ és papság’ székei, úgy három karos szék a’ királyi herczegek’ ’s több más székek a’ ministerek’ számára. A’ herczegekkel szemben Francziaország’ marsaljai ültek. A’ kúp alatt volt Dannémont’ gyászravatala felállítva, rajta a’general’ vállrojtos egyenruhája és kardja, ugyszinte kalapja, még minden nyomaival azon járnak , melly azt akkor lepé el, midőn a’ general elesett. A’ ravatalt számtalan viasz­gyertya környező. Diadaljelekül a’ Tlemezen és Maszkara el­leni expeditiókban elfoglalt arab zászlók valának kiállítva, minthogy a’ Constantineban nyertek még Párisba nem érkez­tek meg. A’ravatal’ alján négy general állott, t. i.M­orte­m­­art, Colbert, Neigre és Fleury urak (az utóbbi, mint tudva van , Constantine’ ostromában maga is dicsően részt vett), ’s mindenik mellett a’fegyvernemek szerint egy egy altiszt, u. m. egy dragonyos, egy könnyű gyalog (voltigeur), egy pattantyús és egy hadi mérnök (ingenieur), az utóbbi kettő egyszersmind a’ franczia hadnak legidősb altiszté. A’ ravatal körül folyosók voltak a’ hölgyek’, a’ diplomatakar’, a’ fő hivatalok’ ’s a’ kamarák’ számára felállítva. A’ diploma­tái karzatban a’ pápai nuncius , görög királyi követ Coletti, nemzeti öltözetben , több spanyol és portugali egyenruhásak stb. valának láthatók. A’ hivataliak közűl csupán az oktatási tanácsnokok jelentek meg egyenruhában (de a’ többiek is mind mély gyászban , azaz egészen feketében). A’ számos hadi tisz­tek között különösen kitűnt néhány arab egyenruhás, ti. m. J ti s s u f bey , ennek testvére , és M a r c y ezredes. — 12 óra­kor a’ palota’ ágyúi jelentek Orléans, Aumale és Montpensier királyi herczegek’jövetelét, kik mihelyt helyet fogtak, elkez­dődött Berlioz’ requieme. Egyes helyeken e’ hangműszerze­­mény csodálatos hatással volt, különösen a’ karok, mellyek a’ dalszínház’ énekesei által adattak. A’ Sanctus, D­up­rez’ hatalmas hangjával előadva, koronája volt az egésznek. Erre a’ párisi érsek elmondá az Absolve-Dominét ’s az énekeskar a­ De­ profundist éneklé, mire a’ királyi herczegek ismételt ágyulövések között eltávoztak 's az egész, igen épületes ün­nepélynek vége jön. A’ nagy nemzet — értjük a’ francziát — most azon ritkán előforduló helyezetben létez , hogy munkáiról és mozgalmi­ról alig lehet valami érdekes tudósítást adnunk. Mert hírlap­jainak fölötte untató vitáival a’jobb és bal centrum felett, úgy Thiers urnak kilátásival és aprólékos tacticájával 's azon fontos kérdéssel: valljon a’ párisi nemzeti őr köteles legyen e téli egyenruhát is tartani, illőkép megkíméljük az olvasót. (Br.rl. pol. W.) Nemours herczeg, Afrikából Toulonba lett visszautazá­sa’ alkalmával november’ 22 én Gibraltárt meglátogatta, hol minden katonai tisztelkedéssel fogadtatott, ’s a’ várőri­zet felett szemlét tartott. Mondják Woodford lady (a’ kor­mányzó’ nője) annyira igyekezett a’ magas vendég’ mulatta­­tásán , hogy több nemzedékekre a’ tuileriák’ udvaránál a’ leg­jobb fogadtatást bizton reménytheti. N­e mo ur 8 herczeg , ki nov. 23kán hagyta el Gibraltárt, még december 2 3kán nem érkezett meg Toulonba; min az udvar aggódni látszik. A’ követek — úgy mond a’ Gazette — már nagy szám­mal érkeztek a’ fővárosba ’s a’ hang, mellyen nyilatkoznak, sokkal élénkebb mint ezt a’ ministerium hinni látszott. A’ je­löltek olly sokra kötelezék magokat előre ’s forma szerint, hogy a’jövendő követkamarát igen balúl itélnék meg, ha arra tagjainak barátsági és társalkodási viszonyairól vagy a’ volt követkamara’ tetteiről húznánk következtetést. Azon meghasonlás, melly az oppositióban legelőször a’vá­lasztóbiztosság’ alkalmakor mutatkozott, azóta még növe­kedni látszik. Odilon­ Barrot és Maug­ni­n hihetőleg a’ bal közép ’s a’kormány iránti jövendő helyzetek miatt hason­­lottak meg, mivel pártlapjaik, a’ „Liede“ és „Commerce“ e’ fölött máris heves pörbe szállottak. Bona , nov. 22. Úgy látszik, Constantine’ bevétele sokkal fontosabb és kö­­vetkezetdúsabb történet volt ezen tartományok’ jövendőjére nézve, mint gyanították. E’ szép és dicső hadi tett a’ fran­­cziák’ lelkesedését az afrikai birtok’ megtartásáért újra föl­élesztette, ’s Párisban végre hajlani látszanak mindazon rop­pant áldozatok’ megtételére, mellyeket ezen tartomány’ biz­tos és tökéletes leírása megkíván. Egy ide tegnap Toulonból érkezett rendkívüli gőzhajó azon hitt hozá, hogy Bona megszűnt az afrikai tartományi kormány’ székvárosa lenni,­­s hogy az Constantinebe tétetett által. Egy fő hadi tisztnek (Rub­iéres generálnak) a’ constantinei beység’ parancsnokául lett kineveztetése elég jelentőséggel bir ’s meg­erősíti azon egy idő óta elterjedett hirt, hogy a’ franczia kor­mány a’ régi dey­ status’ (Algír) négy tartományának ezen legszebbikében ’s legtermékenyebbjében további nagyszerű hó­dítási és elfoglalási tervet akar kivinni. , B emeli e general, midőn Constantine’ parancsnokságát átvevő, következő felszólítást intézett e’város’lakosihoz : ,,A’ francziák’ királyának parancsára hagyattam itt egy erős, vi­téz és számos­ hadsereggel, mint szükséges, barátjainak védése ’s ellenségeinek semmivététele végett. A’ város’ és a’ hozzá tartozó néptörzsökök’ minden vallásu lakosainak kinyi­latkoztatom, hogy a’ rendet és csendet teljes épségben fen todrom tartani; csak folytassák minden félelem nélkül keres­kedésüket és szokott foglalatosságaikat; szükség’ esetében egyesüljenek velem egy megsemmisítő had’ viselésére azon férfi ellen, kit Francziaország egyetlenegy ellenségének te­kint, t. i. Ah­met e’ tartomány’ előbbi begye ellen , ki rab­lásai és számtalan kegyetlenségei miatt méltán olly gyűlöle­tes. Kinyilatkoztatom, hogy a’ szelídség’ ideje elmúlt; nem kötendek vele semmi szerződést, nem hallgatandok meg ré­széről semmi ajánlatot, ’s küldöttjei közűl egyet sem foga­­dandok el. Ezt tartják azon parancsok, mellyeket kaptam ’s mellyeket szigorúan végre fogok hajtani; azok, kiknek reá (Achmetre) panaszuk van , —■ ezek’ száma pedig nagy —­­bátran nyilatkozzanak 's egyesüljenek harezra ellene. — Azon tömérdek kincsen kivü­l, melly rablásainak gyümölcse, ’­ melly egyedül azok’ tulajdona leend, kik azt elfoglalják, azoknak, kiket halva vagy élve kézbe adják, Francziaország’ részéről még nagy jutalmat ígérek. — E’nyilatkozvány, melly érzelmemnek világos kifejezése, Mohammed Veldesbcl­ kalifa, mint a’ város’ főnöke által, ki nekem azért felelni tartozik, mind a’ város’ mind a’tartomány’lakosainál lehető legnagyobb nyilván­osságra jutand. Constantine, nov. 1rén 1837. J. Bern­eil­e.“ Midőn Bertrand Napoleon kapitány a'constantinei résen, a’golyók’ zápora ’s a’ legdü­hösebb öldöklés között megállóit, hogy egy pár uj keztyűt egy kényes piperkőcz’ minden gon­dosságával és pontosságával felhúzzon , akkor ő, igenis, bár­gyú (Geck) volt, de ollyan , kinek személyes bátorsága leg­alább megjegyzést érdemel, mert bizony ő sem hordott zse­bében egy alkulevelet, melly őt az arabok’ tekéi ellen bizto­sította volna. Az egyenetlenség Tunissal újabb tudósítások szerint, úgy látszik, hamar elintéztetett. A’ franczia consul milly elégté­telt kapott, még nem tudjuk; mindazáltal a’ bey’részéről tett lépések után „Hercules“ hadi hajóról a’ szárazra ismét visszatért. Gallois admiral’ hajóhada Toulonba visszaérkezett, mi­után küldetésének, hogy t. i. a’ török hajóhadat a’ tunisi par­toktól visszatartóztassa, eleget tett, hires költő’ bronzképét. Egy piaczon négy hársfa áll; itt lö­vetett agyon a’ francziáktól N­­o­f­e­r András tiroli hős febr. 20-án 1810. A’ főpiaczot a'pompás palotákon kívül a’ kápta­lan-templom ékesíti márvány homlokával. Mantua’ tizenki­­lencz temploma közt legszebb sz. Andrea pompás kuptete­­jével ’s goth tornyával. A’ templomban egy földalatti, nyolcz márványoszlopon nyugvó kápolnában tartatnak Krisztus Urunk’vércsepjei; egy oldalkápolnában Andreasi marquis’ síremléke tündöklik. A’ városon kivű­l egy gyögyörű plata­­nus fasor visz a’­­ forma királyi palotába (Pallazzo del Teo). Itt minden szoba más művész’ remek munkájával diszlik. — A’ lyceum’ könyvtára 80,000 kötetből áll; itt a’ képcsarnok és régiségek’ gyűjteménye is felállítva. — Négy színháza zárva volt. — A’ tizenkét apostol' malma egy hoszú fedett hidat képez, ’s ezen ment­em ki Verona felé. Verona csak három postastatio Mantuához, ’s az útból csak Villafranca érdemel említést, egy roppant villával. — Verona az Ets’jobb partján emelkedik, a’ föld homokos. Első nevezete Brenona volt, azután a’ rómaiak szállitának ide gyarmatokat, ’s Colonia Augusta nevezetet kapott; középkorban a’ görögök a’ Brenona nevet Veronává változtatták. Sok viszontagságai a’ történetekben nevezetes helylyé emelik, s a’ régiség, több jeles férjfiainak születése és számtalan ma­radványok igen érdekessé teszik. Itt harczola Marius a’ eymberekkel ; Attila is meglátogató mint Isten’ ostora; azu­tán az ostrogothok’ és longobardok’birtoka jön ’s ezen utób­­biak’ királyainak fejedelmi városa volt; ezek után nagy Ká­roly’birodalmába fonódott, nagy Ottó alatt ismét a’ római birodalomhoz csatoltatott; de csakhamar azután köztársa­sággá alakult. Ezután egyes családok ragadák magokhoz az uralkodást, mígnem Velencze meghódító 1517. A’ campofor­­mioi béke által Ausztriához jutó, a’ pozsonyi békekötésben 180­5 ben Itáliának átengedtetett; de az első párisi béke által is­mét ausztriai birtokká lön. Verona Cornelius Nepos’, idősb­b­li­n­­­u­s’, Catullus' és Vitruvius’ születéshelye. A’ régiségek közt első helyet foglal az Arena a’ Brit pia­czon. A’ külső körfal hibázik, éjszaki részén egy kis dara­bot kivéve. Belseje egészen gránitból épitve, még jó karban van, köre 1331 láb, leghoszabb átmérője 464 láb, a’ legrövi­debb pedig 367', magassága 60', negyvennyolez ülősor emel­kedik amphitheatrumként, általában fejérmárványnyal bevon­va. Ezen épületbe 22,000 (32,824?) ember fér. 1817 —19- ben omladékából kitiszliltatott, és most a’ „teatro diurno“ állíttatott föl benne, mi eléggé mutatja, mi kicsinységgé al­jasodon, ’s milly kicsiny szerepet játszanak a’ mostani ola­szok a’ hajdani roppant birodalomban. Az utolsó harezjáték 304ben tartatott, és 1786ban egy bikaküzdés II. József’ tiszteletére. 1822 ben népünnep adatott Itt. A’ legfelső ülés­

Next