Hirnök, 1837. július-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1837-12-19 / 49. szám
lennie. Faluhelyeken a’ szegény adók’ fizetői ’s a községek tanultabb része különös biztosságokat neveznek ki az iskolai ügyek’ igazgatására. A’ tervet most senki sem ellenze , s úgy látszik, maga Winebilse a lord is meg lön nyerve azon záradék által, melly az egész szent irás’ olvasását egyik lényeges pontjává teszi a’ népoktatásnak. A püspökök egy szót sem szólottak. — Azon szegényi törvényjavaslat, melylyel J. Russell az alsóházban Izland’ részére fejte ki, épen ollyan , mint a’ múlt parlamentbeli volt, csakhogy a’kiköltözésnek valamivel jobban iparkodik kedvezni. A’ hírlapok ismét egy nagy gyülekezetről tudósítanak, melylyet a’westminsteri radicalreformerek dec.ben a’ korona- és horgonyfogadóban a’ végre tartottak, hogy Russell lordnak a’ választójog’ kiterjesztése ’s a’ titkos szavazás ellen tett minapi nyilatkozása felett tanakodjanak ’s kellő rendszabályokat határozzanak. Evans ezredes, Westminster’egyik követe, volt az elnök; az első helyeket O'Connell, Leader, Warburton, Harvey követek, dr. Wade, Prout ’s a’ citynek több más nagy befolyású választói, végre az utolsó követválasztásokkor kimaradt és most különösen meghívott Ewart, Roebuck és Thompson radicalok foglalák el. Ez utóbbiak már egy minapi alkalommal igen hevesen keltek ki az általuk úgynevezett „tory-whigek“ ellen. Brougham lord egyéb elfoglaltatás miatt nem jelenhetett meg, hanem írást küldött, mellyben a’ gyülekezet’ czéljával egyértelműnek nyilatkozók. Sok és hoszú beszédek után végzések hozattak, mellyek mind oda mentek ki, hogy a’ reformbillnek kívánt kiegészítését és kiebb terjesztését minden erőből sürgetni kell. — Londonon kívül is kitűnő munkásságot mutat most a’ radical párt ’s mind gyűléseiben mind hírlapjaiban a’ ministerium ellen igen élesen nyilatkozik. A’ különben igen tartózkodó „Courierban“ következő czikkely olvasható: „Melbourne’ ministeriuma nincs nyugtalanság és aggodalmak nélkül. Igen tart Durham lordnak valamelly nyilványos kifakadásától, ki Russell lordnak minapi nyilatkozását a’ titkos szavazás ellen igen rész néven vette. Valóban Durham lord semmi kedvet sem mutat Angliát elhagyni ’s követsége’ helyére visszatérni, különben is a’ királyné’ bizodalmát bírja, fontos polgári helyezete és számos párthívei mellett. Mindezeknél fogva könnyen azon kisértetbe jöhetne, hogy Melbourne lord’ helyébe kívánkozzék. Más felől Palmerston lord rész lábon áll collegáival ; ösvényén csaknem egyedül jár, ’s a’ mennyire charactere engedi, Canning’ iskolájának hagyományit követi. Olly pillanatban , midőn a’ ministeriumnak egész erejére van szüksége ’s midőn az csak minden tagjainak szoros egyetértése által állhat fen, a’ visszavonásnak csak némelly egyes csirái is elegendők azt megbuktatni. O'Connell, ki a’ ministeriumnak látszatólag olly szilárd barátja, a’ körülményekhez képest majd mellette, majd ellene van , lesve mindig, honnan fű a’ szél.“ O’Connell november’ 28-án azon nagy vendégségben, melly tiszteletére Norwichban adatott, azt tanácsoló, hogy reform-egyesületek alakíttassanak ’s a’ parlament olly kérelmekkel ostromoltassék , mellyek ezer meg ezer aláírással lennének ellátva. Norwich azon városokhoz tartozik, hol az utolsó parlamentválasztáskor leginkább panaszkodtak durva megvesztegetésről . Scarlett és Douro marquis, Wellington’ legidősb fia, választattak ott meg csekély szótöbbséggel. Ez adott alkalmat O’Connellnek arra, hogy a’ titkos szavazás mellett felhozott okait egy alkalmas példával erősítse. Szégyen — úgy mond — olly férfiaknak, mint Wellington herczeg és Abinger lord, fiaikat a’ megvesztegetés’ műszereiül odaadni. Windsor jelenleg, a’ királyné’ közelgő megérkezése miatt, igen élénk tekintetet mutat. A’ vár’ státusszobáin , kivált a’ drága szőnyegezésben , különféle változtatások létettek. A’ trónterem igazán pompás, és karmazsinvörös atlaczczal van borítva. A’ drága képek uj rámákat nyertek , ’s az egész , a’ nagyszerűnek és fénynek összeköttetése által az egyes részekben, mindenkit bámulásra indít. A’ királyné’ parancsára ujonan rendezett Györgykápolna is szívemelő hatással bir. Canadában november’ 7dikén a’ „szabadság’ fiai“ előre kibocsátott hirdetményekhöz képest ’s a’ városi hatóság’ intéseinek daczára mintegy 2 — 300an , háromszinű lobogókkal ’s más effélékkel, meneteket tartottak Montreal’ utczáin. Az alkotmánypártiak’egy serege, közöttök mintegy 60 izlandi, a’ Sz. György’ zászlójával ’s Ó Angliáért háromszoros éljenkiáltással, ellenökbe ment, a mire hatalmas verekedés következett, mellyben sok fő- és tagtörés ugyan, de halál nem történt. A’ „szabadság fiai“ elűizettek a’ csatatérről, ’s magas sziklán gyönyörű fekvéssel bir, 's a’modenai herczeg’ birtoka, ki sokszor szokott itt mulatni, Monselice városkába. Ries vidékében nem részesülhettem a’ borult idő miatt. Két óra múlva Este következett, csinos város egy régi kastélylyal és jeles selyemtenyésztéssel. Innen Osped a lottón át Montagnába és Legnanóba értem; ez erősített mezőváros az Ets’ partján. Még néhány falu emelkedik a’ termékeny síkságon, mielőtt Mantua’ dombos vidékét elértem. Mantua mai Lombardiában fekszik; Italia’egyik legjelesb erősségének tartatik, nem annyira mesterség mint természet által. A Mincio itt több ágra szakadván, terjedékeny mocsárt képez, melly a várat mint egy tó környezi, úgy hogy Verona felől 80, Cremona felől pedig 200 ölnyi széles viz ótalmazza ; a város leginkább ezért egészségtelen. A' hid’ sz. György’ kapujánál kétszáznyolczvan lépésnyi. A’ város’ kerülete majd egy mérföld; széles, egyenes utczát jól kövezvék; nagy szép piaczai ’s házai (csak néhol maradtak a’ deszka ablaktáblák) kellemetessé teszik; a’ lakosok száma mindig fogy,s igy nem csuda, ha sok ház üresen áll. A’ ,,megemnit’ mindig eszemben lévén, siettem a’ piazza Virgilianát látni. Itt egy szép árnyékos fasor a’ francziáknak köszöni léterét, pompás épületek 's a’ nappali „teatro Virgiliano“ díszesítik. A’ „piazza del Argine“ egy márvány oszlopon tartja a’ az alkotmánypártiak a’„,Vindicator“ hírlap hivatalához siettek, hol a’ sajtókat és minden házi bútort összetörtek, utóbb pedig Papineau ur’ ablakait is hasonló sorsra juttaták. Ugyanaz napi hírlapok szerint a’ „szabadság’ fiai“ egy gyülekezetet hirdettek a’ fegyvertérre ; jelszavok ezeknek is az, melly párisi mintáiké (a’ respublica’ katonáié) volt: En avant! (Előre !). Londonderry marquis és Castier e a gh lord tagjaivá lettek egy mértékletességi társaságnak , melly nem iszik egyebet theánál. Francziaország. Gróf Apponyinak Párisba érkezése az udvarnál igen kedves volt. Most még e’ követ ur’ salonjai a’ grófné’ tetemes gyengélkedése miatt a’ nagy világ előtt nem nyíltak meg. Paris, dec. 5. Ma ment itt végbe az invalidusok’ palotájában a’ Constantine alatt elestekért megrendelt halotti ünnepély. Az épület’ fő homloka fekete leplekkel vala beborítva, mellyeken fejér betűkkel ez vala olvasható: „Daméraont generálnák és azon bátraknak, kik Constantine’ falai alatt 1837 octoberében estek el.“ Maga a’ templom’ belseje szinte feketével vala behúzva és számtalan koszorúgyertyatartókkal ’s viaszgyertyákkal kivilágítva. A’ karzaton Napóleonnak életnagyságu szobra valt látható. A’ templom’ miridenik oszlopán medaillonokba arany betűkkel voltak az October’ 11 , 12 és 13 dikán elesett hősök’ nevei fölirva , legelői Danrémont és Perregaux generáloké és Combes ezredesé. Közel a’ fő oltárhoz két emelet valt készítve a’ hangászok’ és énekesek’ számára, ezek’ aljában voltak az érsek’ és papság’ székei, úgy három karos szék a’ királyi herczegek’ ’s több más székek a’ ministerek’ számára. A’ herczegekkel szemben Francziaország’ marsaljai ültek. A’ kúp alatt volt Dannémont’ gyászravatala felállítva, rajta a’general’ vállrojtos egyenruhája és kardja, ugyszinte kalapja, még minden nyomaival azon járnak , melly azt akkor lepé el, midőn a’ general elesett. A’ ravatalt számtalan viaszgyertya környező. Diadaljelekül a’ Tlemezen és Maszkara elleni expeditiókban elfoglalt arab zászlók valának kiállítva, minthogy a’ Constantineban nyertek még Párisba nem érkeztek meg. A’ravatal’ alján négy general állott, t. i.Mortemart, Colbert, Neigre és Fleury urak (az utóbbi, mint tudva van , Constantine’ ostromában maga is dicsően részt vett), ’s mindenik mellett a’fegyvernemek szerint egy egy altiszt, u. m. egy dragonyos, egy könnyű gyalog (voltigeur), egy pattantyús és egy hadi mérnök (ingenieur), az utóbbi kettő egyszersmind a’ franczia hadnak legidősb altiszté. A’ ravatal körül folyosók voltak a’ hölgyek’, a’ diplomatakar’, a’ fő hivatalok’ ’s a’ kamarák’ számára felállítva. A’ diplomatái karzatban a’ pápai nuncius , görög királyi követ Coletti, nemzeti öltözetben , több spanyol és portugali egyenruhásak stb. valának láthatók. A’ hivataliak közűl csupán az oktatási tanácsnokok jelentek meg egyenruhában (de a’ többiek is mind mély gyászban , azaz egészen feketében). A’ számos hadi tisztek között különösen kitűnt néhány arab egyenruhás, ti. m. J ti s s u f bey , ennek testvére , és M a r c y ezredes. — 12 órakor a’ palota’ ágyúi jelentek Orléans, Aumale és Montpensier királyi herczegek’jövetelét, kik mihelyt helyet fogtak, elkezdődött Berlioz’ requieme. Egyes helyeken e’ hangműszerzemény csodálatos hatással volt, különösen a’ karok, mellyek a’ dalszínház’ énekesei által adattak. A’ Sanctus, Duprez’ hatalmas hangjával előadva, koronája volt az egésznek. Erre a’ párisi érsek elmondá az Absolve-Dominét ’s az énekeskar a De profundist éneklé, mire a’ királyi herczegek ismételt ágyulövések között eltávoztak 's az egész, igen épületes ünnepélynek vége jön. A’ nagy nemzet — értjük a’ francziát — most azon ritkán előforduló helyezetben létez , hogy munkáiról és mozgalmiról alig lehet valami érdekes tudósítást adnunk. Mert hírlapjainak fölötte untató vitáival a’jobb és bal centrum felett, úgy Thiers urnak kilátásival és aprólékos tacticájával 's azon fontos kérdéssel: valljon a’ párisi nemzeti őr köteles legyen e téli egyenruhát is tartani, illőkép megkíméljük az olvasót. (Br.rl. pol. W.) Nemours herczeg, Afrikából Toulonba lett visszautazása’ alkalmával november’ 22 én Gibraltárt meglátogatta, hol minden katonai tisztelkedéssel fogadtatott, ’s a’ várőrizet felett szemlét tartott. Mondják Woodford lady (a’ kormányzó’ nője) annyira igyekezett a’ magas vendég’ mulattatásán , hogy több nemzedékekre a’ tuileriák’ udvaránál a’ legjobb fogadtatást bizton reménytheti. Ne mo ur 8 herczeg , ki nov. 23kán hagyta el Gibraltárt, még december 2 3kán nem érkezett meg Toulonba; min az udvar aggódni látszik. A’ követek — úgy mond a’ Gazette — már nagy számmal érkeztek a’ fővárosba ’s a’ hang, mellyen nyilatkoznak, sokkal élénkebb mint ezt a’ ministerium hinni látszott. A’ jelöltek olly sokra kötelezék magokat előre ’s forma szerint, hogy a’jövendő követkamarát igen balúl itélnék meg, ha arra tagjainak barátsági és társalkodási viszonyairól vagy a’ volt követkamara’ tetteiről húznánk következtetést. Azon meghasonlás, melly az oppositióban legelőször a’választóbiztosság’ alkalmakor mutatkozott, azóta még növekedni látszik. Odilon Barrot és Maugnin hihetőleg a’ bal közép ’s a’kormány iránti jövendő helyzetek miatt hasonlottak meg, mivel pártlapjaik, a’ „Liede“ és „Commerce“ e’ fölött máris heves pörbe szállottak. Bona , nov. 22. Úgy látszik, Constantine’ bevétele sokkal fontosabb és következetdúsabb történet volt ezen tartományok’ jövendőjére nézve, mint gyanították. E’ szép és dicső hadi tett a’ francziák’ lelkesedését az afrikai birtok’ megtartásáért újra fölélesztette, ’s Párisban végre hajlani látszanak mindazon roppant áldozatok’ megtételére, mellyeket ezen tartomány’ biztos és tökéletes leírása megkíván. Egy ide tegnap Toulonból érkezett rendkívüli gőzhajó azon hitt hozá, hogy Bona megszűnt az afrikai tartományi kormány’ székvárosa lenni,s hogy az Constantinebe tétetett által. Egy fő hadi tisztnek (Rubiéres generálnak) a’ constantinei beység’ parancsnokául lett kineveztetése elég jelentőséggel bir ’s megerősíti azon egy idő óta elterjedett hirt, hogy a’ franczia kormány a’ régi dey status’ (Algír) négy tartományának ezen legszebbikében ’s legtermékenyebbjében további nagyszerű hódítási és elfoglalási tervet akar kivinni. , B emeli e general, midőn Constantine’ parancsnokságát átvevő, következő felszólítást intézett e’város’lakosihoz : ,,A’ francziák’ királyának parancsára hagyattam itt egy erős, vitéz és számos hadsereggel, mint szükséges, barátjainak védése ’s ellenségeinek semmivététele végett. A’ város’ és a’ hozzá tartozó néptörzsökök’ minden vallásu lakosainak kinyilatkoztatom, hogy a’ rendet és csendet teljes épségben fen todrom tartani; csak folytassák minden félelem nélkül kereskedésüket és szokott foglalatosságaikat; szükség’ esetében egyesüljenek velem egy megsemmisítő had’ viselésére azon férfi ellen, kit Francziaország egyetlenegy ellenségének tekint, t. i. Ahmet e’ tartomány’ előbbi begye ellen , ki rablásai és számtalan kegyetlenségei miatt méltán olly gyűlöletes. Kinyilatkoztatom, hogy a’ szelídség’ ideje elmúlt; nem kötendek vele semmi szerződést, nem hallgatandok meg részéről semmi ajánlatot, ’s küldöttjei közűl egyet sem fogadandok el. Ezt tartják azon parancsok, mellyeket kaptam ’s mellyeket szigorúan végre fogok hajtani; azok, kiknek reá (Achmetre) panaszuk van , —■ ezek’ száma pedig nagy —bátran nyilatkozzanak 's egyesüljenek harezra ellene. — Azon tömérdek kincsen kivül, melly rablásainak gyümölcse, ’ melly egyedül azok’ tulajdona leend, kik azt elfoglalják, azoknak, kiket halva vagy élve kézbe adják, Francziaország’ részéről még nagy jutalmat ígérek. — E’nyilatkozvány, melly érzelmemnek világos kifejezése, Mohammed Veldesbcl kalifa, mint a’ város’ főnöke által, ki nekem azért felelni tartozik, mind a’ város’ mind a’tartomány’lakosainál lehető legnagyobb nyilvánosságra jutand. Constantine, nov. 1rén 1837. J. Berneile.“ Midőn Bertrand Napoleon kapitány a'constantinei résen, a’golyók’ zápora ’s a’ legdühösebb öldöklés között megállóit, hogy egy pár uj keztyűt egy kényes piperkőcz’ minden gondosságával és pontosságával felhúzzon , akkor ő, igenis, bárgyú (Geck) volt, de ollyan , kinek személyes bátorsága legalább megjegyzést érdemel, mert bizony ő sem hordott zsebében egy alkulevelet, melly őt az arabok’ tekéi ellen biztosította volna. Az egyenetlenség Tunissal újabb tudósítások szerint, úgy látszik, hamar elintéztetett. A’ franczia consul milly elégtételt kapott, még nem tudjuk; mindazáltal a’ bey’részéről tett lépések után „Hercules“ hadi hajóról a’ szárazra ismét visszatért. Gallois admiral’ hajóhada Toulonba visszaérkezett, miután küldetésének, hogy t. i. a’ török hajóhadat a’ tunisi partoktól visszatartóztassa, eleget tett, hires költő’ bronzképét. Egy piaczon négy hársfa áll; itt lövetett agyon a’ francziáktól Nofer András tiroli hős febr. 20-án 1810. A’ főpiaczot a'pompás palotákon kívül a’ káptalan-templom ékesíti márvány homlokával. Mantua’ tizenkilencz temploma közt legszebb sz. Andrea pompás kuptetejével ’s goth tornyával. A’ templomban egy földalatti, nyolcz márványoszlopon nyugvó kápolnában tartatnak Krisztus Urunk’vércsepjei; egy oldalkápolnában Andreasi marquis’ síremléke tündöklik. A’ városon kivűl egy gyögyörű platanus fasor visz a’ forma királyi palotába (Pallazzo del Teo). Itt minden szoba más művész’ remek munkájával diszlik. — A’ lyceum’ könyvtára 80,000 kötetből áll; itt a’ képcsarnok és régiségek’ gyűjteménye is felállítva. — Négy színháza zárva volt. — A’ tizenkét apostol' malma egy hoszú fedett hidat képez, ’s ezen mentem ki Verona felé. Verona csak három postastatio Mantuához, ’s az útból csak Villafranca érdemel említést, egy roppant villával. — Verona az Ets’jobb partján emelkedik, a’ föld homokos. Első nevezete Brenona volt, azután a’ rómaiak szállitának ide gyarmatokat, ’s Colonia Augusta nevezetet kapott; középkorban a’ görögök a’ Brenona nevet Veronává változtatták. Sok viszontagságai a’ történetekben nevezetes helylyé emelik, s a’ régiség, több jeles férjfiainak születése és számtalan maradványok igen érdekessé teszik. Itt harczola Marius a’ eymberekkel ; Attila is meglátogató mint Isten’ ostora; azután az ostrogothok’ és longobardok’birtoka jön ’s ezen utóbbiak’ királyainak fejedelmi városa volt; ezek után nagy Károly’birodalmába fonódott, nagy Ottó alatt ismét a’ római birodalomhoz csatoltatott; de csakhamar azután köztársasággá alakult. Ezután egyes családok ragadák magokhoz az uralkodást, mígnem Velencze meghódító 1517. A’ campoformioi béke által Ausztriához jutó, a’ pozsonyi békekötésben 1805 ben Itáliának átengedtetett; de az első párisi béke által ismét ausztriai birtokká lön. Verona Cornelius Nepos’, idősbblinus’, Catullus' és Vitruvius’ születéshelye. A’ régiségek közt első helyet foglal az Arena a’ Brit piaczon. A’ külső körfal hibázik, éjszaki részén egy kis darabot kivéve. Belseje egészen gránitból épitve, még jó karban van, köre 1331 láb, leghoszabb átmérője 464 láb, a’ legrövidebb pedig 367', magassága 60', negyvennyolez ülősor emelkedik amphitheatrumként, általában fejérmárványnyal bevonva. Ezen épületbe 22,000 (32,824?) ember fér. 1817 —19- ben omladékából kitiszliltatott, és most a’ „teatro diurno“ állíttatott föl benne, mi eléggé mutatja, mi kicsinységgé aljasodon, ’s milly kicsiny szerepet játszanak a’ mostani olaszok a’ hajdani roppant birodalomban. Az utolsó harezjáték 304ben tartatott, és 1786ban egy bikaküzdés II. József’ tiszteletére. 1822 ben népünnep adatott Itt. A’ legfelső ülés