Hirnök, 1837. július-december (1. évfolyam, 1-52. szám)

1837-08-11 / 12. szám

romlottságon hajótörést ne szenvedjen. A’ régi Görög­ország, Róma, ’s most Anglia, Francziaország, Éjszakame­­rika ez igazságnak megczáfolhatlan tanaji. Nyolcz régi várat kivévén , melly összesen 12 követet vá­laszt, Angliának és Walesnek minden helységei, mellyek az alsóházba követeket küldenek, választásaikat már elvégez­ték, ’s neveztek ugyancsak 183 reformert és 144 toryt. — grófságok’ (megyék) választásai csak most kezdődnek. Ezektől igen sokat várnak a’ toryk. — A’ legújabb londoni hí­rek, julius’ 31ről, már 385 választásról tudósitnak, t. i. 220 reformer és 165 tory. A’ quákerek’ társaságának a’ királynéhoz intézett felírása így hangzik: „Viktóriához, az egyesült ország’ királynéjá­hoz. Mi, a’ te hív és engedelmes alattvalóid, a’ barátok’ vallásos társaságának tagjai, kik közönségesen quákereknek neveztetünk, és e’ felekezetnek Nagybritanniában ’s Izlandban képviselői vagyunk , azon kívánsággal nyúlunk az első alka­lomhoz, hogy királynénknak hív és szíves ragaszkodásunkat kijelentsük. Mélyen érezzük elhunyt fejdelmü­nk’, IV. Vil­­mos’ veszteségét. Úgy tekintünk vissza uralkodására, mint országunk’ történeteinek nevezetes időszakára , melly a’ pol­gári és vallás-szabadság’ kiterjesztése, a’ kegyelem ’s a’ bű­nösök iránti irgalmasság és rabszolgaságba sülyedett pol­gártársaink’jogainak elismerése által lön jelessé. Dicseked­hetünk uralkodásának e’ fő vonásival, mint jelével a’ keresz­tény elv’ uraságának, melly honunk’ törvényhozóságában mindinkább terjed. Istennek hálát adva intézzük hozzád, mint királynénkhoz, midőn ez ország’ trónjára lépsz, szíves szerencsekivánatainkat, hogy kívülről béke, belölről nyuga­lom uralkodjék. Semmi se háborítsa meg ezen áldásokat ’s folyvást növekedjék azon meggyőződés, hogy a’ háború mind a’ kereszténységgel mind a’ politikával ellenkezik. Meg lé­vén győződve, hogy Jézus Krisztus’, a’ mi urunk’ és meg­váltónk’ vallása egyetlen alapja az ember’ valódi boldogsá­gának ’s a’ nép’ jólétének, és megszentelt védfala minden kormánynak, kérjük az Istent, hogy e’ vallás legyen trónod’ támasza ’s minden tanácskozásodat vezérelje. Fogadd el, oh Királyné! valódi ’s mélyen érzett kivánatunkat, hogy az isteni bölcseséghez folyamodjál ama’ képesség’ megnyerésé­ért, melly által eleget tehess azon terhes kötelességeknek, mellyek­ teljesítésére az isteni Gondviselésnél fogva illy fiatal korodban vagy meghiva, Isten’ félelmében élj , ő pedig pa­rancsainak megtartására buzdítsa szívedet, és szent lelke’ ke­gyelmeit bőven árassza reád — ’s végtére, ha hivatásod’ napjai kitelnek, az Isten’ kegyelme által, a’ Jézus Krisztus­ban menj maradandó örökségbe, melly soha sem enyészik el.“ Vivis’ (Waadt) városa julius’ élén egy nevezetes jelenés­nek vala tanúja, egy szörnyű vizoszlopnak t. i., mellynek csúcsa több ezer lábnyi magasságú felhőt képeze, talapja pe­dig a’ tó valt. Mintegy 9 órakor volt látható a’ pia­ni öböl­ben, Vivistől nem messzire, a’lausannei után, mint ör­­vényzék a’ tó ’s finom süni porként mint emelkedők magasra. Majd, a’ nyugati széltől hajtatván , e’ vizoszlop V e v­eg­­­e felé nyomult, mellynek futását kis ideig követte, vizét föl­szíván; innen mindinkább a’ szél’ irányát követé, és sötét ’s szörnyű alakú felhőkké sűrűsödvén, Blonay’ hegyein álla­­podék meg. — E’ vizforgatagnak a’ levegőre olly nagy nyo­mása volt, hogy egy igen nagy diófa gyökerestül kirángatta­ték. Egy férj fiú, ki az erdei patak’ partjáról sövényet hor­dott, kosarával együtt feldöntetett. — Annyira félt a’ légbe­­ragadtatástól, hogy miután a’ zivatar rég megszűnt vala, őt azon gáttól, mellyhez erősen kapaszkodók, csak nagynehe­­zen lehetett elvonni. Viktoria az ifjú királyné a’ zongorán igen jól játszik ’s kellemes közép fenhangon (mezzo-sopran) énekel. Anyja is a’ ken­ti herczegné a’ hangászatnak kedvelője. A’ han­­gászat iránti érzelem általában H. György’ idejétől fogva honosult meg az angol udvarnál. A’ cambridgei herczeg ügyes hegedűs; Auguszta herczegné igen jeles énekdara­bokat készít és Adelaide királyné különösen kedveli a’ szentegyházi muzsikát. A’ westminnsteri fő templomban tar­tott ünnepek’ alkalmakor Handel’ felséges hang-költemé­nyén sűrű kényeket hullatni látatott. E’ hónap’ 15éig érkezett máltai tudósítások szerint az epemirigy ott m. h. 9én, a’ szegények’ ’s el­gyengültek’ kór­házában kiütött. E’ hónap’ 3áig 2872 betegültet és 1772 halottat számláltak. A’ szegényebb néposztályok legtöbbet szenvedtek; az őrseregből csak egy tiszt halt meg. Sok mál­tai család a’ fővárosból vidéki lakjaiba költözött, ’s a' nép eleinte vonakodott a’ halottakat elásni, de a’ rendkívüli ha­talommal fölruházott kormányzó mindjárt czélszerű rende­léseket tön. Móricz szigetéből jött hírek április’ 10éig terjednek. Mintegy 3 millió font czukor szállítatott az utolsó héten Angliába. lotta’s a’ dramaturgiát valami ennivalónak tartja, az arist­­arch­i szerepet zsarnokilag gyakorolja ; szomorú, hogy e’ vagy ama’ színésznek nehány vig czimborái, megígérvén, hogy kihívják, vagy törik vagy szakad, a’ tapsot néha vad ordítá­sig űzik, sőt a’ velök egyet nem értőket megsértik, de bi­zonyos , hogy színészetünk’ anyagi ’s erkölcsi sorvadozása leginkább itt keresheti okát. Másutt is van vig ifjúság, de illy jeleneteket, mint a’ miilyenek nálunk gyakoriak, még a’ német egyetemi városokban sem láthatni. (Emlékezzünk többek közt csak egy ártatlan vármegye tiszt’ pesti szerencsét­lenségére.) — „Szabad kiki tetszése’ nyilatkozásával.“ Szabad, megengedem, polgárilag tudnillik, mert mű­vésze­­tileg csakugyan azokat illeti a’ hangos taps, kik a’ dologhoz értenek; de ki annyira szabadságféltő, ne vegye aztán más­tól is rósz néven, ha az szabadságával szinte él, ’s illy ze­nebonától távol marad. Legyünk azonban igazságosak. If­júinknak ezen elhittsége nem annyira kárhoztatható mint má­sutt, hol a’ korok’ külön tulajdoniról ’s jogairól mások a’ fogalmak ; mert ha a’ húsz éveseknek okot adunk azt hinni, hogy vállaikon nyugszik kirekesztőleg a’ haza’ boldogsága, nem csoda, ha a’ színészet’ legjobb biráinak is vélik magokat. A’ publicum képezi a’ színészt, nem ő a’ publicumot. Csak kérdezzük meg az első rangú színhősöket, majd megmondják, milly különböző érzelmekkel állanak a’ bécsi belváros’ és va­­lamelly tartományi város’ közönsége előtt, sőt ugyanazon szerepben mikép módosítják játékukat. — De mi képezi ki a’ publicumot? Ez már olly kérdés, mellyre általánosan fe­lelni nem nehéz, de különösen a’ pesti közönséget tekintve több időt kívánna. A’ többit más alkalomra hagyván , csak a’ leghathatósb és szükségesb eszközt említem, a’ bátor, szi­gorú kritikát, melly nem csak a’ színpadra, hanem a’ né­zőkre is kiterjedvén, félre tévén minden barátságot, atyafisá­­got, komaságot, nem félvén húsz harmincz hiuságsértett elő­fizetőnek elmaradásától, a’ hibákat intra et extra muros ir­galmatlanul ostorozza. Olly critikus, ha a’ szükséges isme­­retekkel ’s részrehajlatlansággal bir , a’ magyar színészetnek valódi Nagy-Pátere lehetne; ablakait azonban , sőt hátát is, nem merném assecurálni. — Mig azonban a’ közönség nincs annyira kiképezve, hogy maga után húzza vagy magához emelje a’ színészt, ezek leginkább egy értelmes, finom ízlé­sű, tudományilag kiművelt ’s főkép a’ színészet’ elrendelé­sében tapasztalt igazgatóságot kívánnak. Illy igazgatóság­nak elkerü­lhetlen szükséges, hogy valamelly remek színpad­nak közelebbi ’s kimerítő ismeretével bírjon, mert hazai mi­­veltség, vagy a’ székes-városi színpadok’ néhányszor! megte­kintése erre még korántsem elég. Lehet valaki magyar költő, a’ tudós társaság’ tagja, sőt valóságos tudós is a’ nélkül, hogy egy színészi társaságot a’ művészet’ és finom ízlés’ ös­vényére vezetni képes volna. Nem ismervén közelebbről a’ pesti igazgatóságot, mikép oldandja feladását, nem mondhatom. A’ circulus vitiosus’ másik felét épen nem hagyhatom helyben. Mihelyt a’ színész’ szükségei fedvék — mi az ál­landó színpadnál csak megleend —­ már nem okoskodhatik igy: „csak járjanak be, majd jól játszunk.“ Sőt állítom, melly színész még a’ legsilányabb körülményekben is abban hagyja stúdiumait, kit nem­ a’ belső ösztön hajt a’ fényes czél felé, az csak komédiás marad holta’ napjáig, bár minden estve föladásig telt házakban játszók. Kiket most mint a’ színé­szet’ legtü­ndöklöbb csillagait csodálunk, nem igy okoskod­tak, és soknak közűlök tövises utón kelle mászniok a’ távol lévő templom felé. Illy valódi művésznek aztán Pesten is nyitva állandnak a’ legizletesb házak’ ajtai, hol hajlékonysá­got, biztosságot, csilit és finomságot tanulhat. Csak az er­kölcstelen, faragatlan színész előtt méltán zárkózik mindenki, mert ezeknek illetlenségeit már egynél több vendégszerető ’s művészet-ápoló család sajnosan tapasztalta. Olly házakba járást pedig, hol a’ valódi művészt is lenézik, mivel nem magasan született, soha se sajnálja, mert ott a’ caricaturán kívül úgy is keveset tanulhatna. Ha illyformán a’ színészek, az igazgatóság ’s a’ publicum’ műveit része köz ügyben közös erővel iparkodnak, ne tartsunk elfogultak’, finnyáskodók’ vagy épen ügy-ellenségek’ akadály­­itól , kik úgy is csekélyebb számúak, mint azt sokan, én hibájok’ fedése’ végett, hirlelik. Ki a’ valódi jót gáncsolja, csak ön magára ir pasquillust, sőt legottan talál emberre, ki megfelel neki. De csak szereti a’ magyar távol keresni a’ közel fekvő okot, ellenséget ’s irigyet vélvén , hol az nincs, ama’ vargalegény’ „méltatlan szerencsétlenségére“ emlékeztet­vén. Csak magunkból irtsuk a’ hibát, csak világosan lássuk a’ hiányt, csak ne lobbanjunk fel minden kritikára , bármi igazságos legyen is az, és ne tartsuk rész hazafinak, ki nem mindent dicsér, majd magától érik meg a’ tökéletesség’ gyü­mölcse, majd magától kap létre azon saját erkölcsi erő, melly a’ magyar színészetnek biztos alapúl szolgáland, mig a’ magyar magyar marad; mit tiszta szivemből kívánok. Pozsonyi Tamás: A’ pesti gyapjú-raktárba érkezett gyapjú. Ju­lius’ 27kén gróf Brunszivik Ferencztől 4404 font. — Julius’ Síkén gróf Andrásy Györgytül 10425 font. — Gróf Csáky István’ özvegyétül 5685 font. — Augustus’ Irén ismét gróf Andrásy Györgytül 6764 font — és Matolay Gábortul 1732 Franczi­aország*. Paris, julius’ 20. A’ juliusünnepek most nyomtalanul múlnak el; sem kan­­diságot sem pártdühöt nem gerjesztenek. A’ háromszinű zászlók a’ pont-nevi” árboczairól békésen lengenek a’ Szajna felé, ’s csak a’ „jul. 27, 28 és 29. 1830.“ óriási felírás azon egyetlen látható jel, melly ama’ korszakot visszaidézi. Az elesett bajnokok’ sírjain gyászjegyek állítattak, mellyek, mint a’carlisták állítják, a’revolutiónak egy halotti éneke (de pro­­fondis). Ez azonban nem úgy van. Francziaországban a’ képviselők ’s képviselések igen hamar változnak. La fay­e­tt­e meghalt, és a’revolutio’ zászlója kezeiből kiesett. Carrel­t a’ nyugtalanok soha sem ismerték el igazi pártvezérnek. Lamennais csak a’ vigasztalatlanság’ idejében volt tün­döklő, de mindenkor valamennyire idegen üstökös csillag. Francziaország’ egész lényében átváltozás történik. A’ kígyó hámlik. Az időszak átmenés’, újjászületés’időszaka. Hogyan él­nek itt túl egyes emberek még a’ legfényesebb történeteket is ál­landó dicsőülésben ! A’ politikai ügyességek’ mohó elemész­­tése, a’ nagy nevek’ és emlékezetek’ iszonyú gyors elhaszná­lása tehát csak a’ legellenkezőbb irányok’ folytonos össze­ütközésének jeléül szolgál, de a’ mellyek mindnyájan halot­takat hagynak e’ mellett a’ választóhelyen, régi revolutiói ’s absolutismusi, anyagi ’s vakbuzgó előítéleteikből. Paris , julius’ 80. A’tegnapi ünnepélyes szertartások, hajóversenyek, légha­józások, népi mulatságok ’stb. a’ közbejött eső miatt megza­vartattak ; de az est szép jön, a’ nagy hangverseny, tűzijá­ték, kivilágítás stb. jól ütött ki. A’ király 's családja az er­kélyen megjelent. —Páris’ egyik főtemplomában bizonyos pap a’ júliusi hősökért tartott halotti szolgálat után a’ szokott Istent dicsér­őinket vonakodott elénekeltetni, mire a’ nemzetőrség’ parancsnoka azt katonai’ hangászkara által, a’ közönség’ énekkisérete közben, zengedezteté el. A’ franczia hírlapok elménczkednek a’ júliusi ünnepek’ csökkenésén. A’ Charivari többek közt igy dévaskodik: A’ HÉT ÉVFORDULAT, valamint, a' hivatalos lelkesedés a’ júliusi zendülés iránt TŐKEHAL’ FARKÁVAL VÉGZŐDIK. 1831 : Júliusnak első évfordulata. — Úgy halotti emléknek a' Bastille’ téren fölszentelése a’három nap’ díszére; a’ Pantheon’ fölszentelése a’jú­liusi hősök’ dicsőségére; a’ Marseillaise’ éneklése. — 1832 : Semmi fölszentelés többé; egyszerű szemle. — 1833 : Napoleon’ szobra’ fölszentelése ’s szemle. — 1834 : Egy ládnak fölszentelése ’s szemle. — 1835: Az ünnepélyek’ el­fojtása Fieschi’ m­erénye miatt.— 1836 : A’ há­rom nap kettőre szó­ ’ rítva; a’ nemzet­őrség’ szemléje hasonlólag el­fojtva. — 1837 . Sem­m­i ! Ugyanazon hírlapban még a’julius emlék’ első kövének a’ ministertanács’ elnökéhez irányzott, furcsaságokkal teljes le­velét olvashatni, melly alá igy írja magát: „A julius emlék­nek első ’s utolsó köve.a Paris, julius’ 30. J­oin­villé herczeg ma elutazik Toulonba, hol mint had­nagy Casy kapitány’ vezérlése alatt a’ „Hercules“ nevű 100 ágyús hajón fog tengerre szállani. Ámbár ő fensége még nem több húsz esztendősnél, még is ez már negyedik utazása, mellynek czélja Amerika. Hercules délszaknak egész hajó­­csapatjától kisérve, legelőbb is Gibraltárhoz evezend, azután a’ „La Favorite“ corvettet tartandja meg úti társul. A’ her­czeg’ látogatásának tárgyai lesznek, Madera ’s Teneriffa, Senegal, Santiago de Praga, Rio Janeiro ’s Bahia, Cayenne, Martinique, Guadeloupe, Jamaica és Cuba. Chesapeak­­öbölből kirándulást teend az egyesült statusok’ belsejébe. Az utazást 8 —10 hónapig tartandónak mondják. Bizonyosnak látszik, hogy Na­p­o­l­e­o n’ unokaöccse ellen a’ schweiczi országgyűlésen lépések tétettek. A’ ,,Temps“ ezt mondja: „Véleményünk szerint, az ifjú ember jobban tett volna, ha a’ helyett, hogy meggondolatlanságait szaporító, azon nagy hibát forgatta volna eszében, mellyet Strass­­burgban követett el, ’s mellynek szerencsére káros követ­kezése nem volt.“ font. — Augustus’ okán ismét gróf Csáky István’ özvegyétől 3142 font. K­ö­n­y­v i­s m­­é r t­e t é s. Ragusai herczeg Mormont marschall’ utazása Magyar- és Erdélyországon keresztül. (Vége.) Április’ végével 1­34ik esztendőben M. Pestről Erdély felé útját folytatván különösnek látszik neki, hogy az alföldi pusztaságok között ritkán, de számos lakosú helységek ta­láltatnak , de részúl volt értesítve a’ szerző , hogy ezen fa­lukról azt mondja: „30 — 40,000 lélek lakja“ — egy falut tu­dok csak, mellynek népessége a’ 20 ezret felülhaladja. Ezen nagy helységekről írja, hogy hétköznapokon csak asszonyok, apró gyermekek és némelly cselédek találtatnak bennök, a’ férfiak pedig kinn a’ földeken tanyáznak , csak a’ vasárnapot töltvén odahaza; — ámbár ez némikép igaz, de általában nem lehet mondani, mint azt M. előadja. Kecskeméten tett jeles fogadtatásával dicsekszik a’ szerző. Ezen puszta, sík vidékről megjegyzi M., hogy legfőképen a’ dühöngő szelek ártanak itten: „egy eszköz volna ezen osto­rozás ellen : nagy rendes ültetvények a’ földek körül. A’ fák az esőt és nedvességet ide húznák, a’ föld’ nedvességét meg­tartanák, a’ dühöngő szelek ellen ótalmaznák, az aratásokat biztosítanák, és olly termesztményeket nyújtanának, mellyek­­nek Magyarország’ ezen vidékei híjával vagynak.“ Bár foga­natja lenne ezen már sokaktól sokszor adott jó tanácsnak! — A’ Tisza’szabályozását minden tekintetben szükségesnek látja, és a’ tiszántúli vidék’ termékenységét különösen kiemeli. „Berekegyházán gróf Károlyi Lajosnál, Csongrád’várme­gye’ főispányánál deleltem. Ő ide jött vala a’ választások­­nak­ elölű­lése végett. A’ szomszédságnak minden nemeseivel ebédeltem, kik összegyülekezve voltak, és kezükben pohár­ politikáról beszélgettek. Ezen tekintet nevezetes volt előttem, ámbár őket nem értettem, még is beszédök’ elevenségéből észrevehettem azon magas érdeket, mellyel a’ fenforgó kérdé­sekről szólottak. A’ beszélgetések azon bélyeggel bírtak, melly ezen országban sajátlagos. Az asztalnál bőven hörpölgetvén, mindenik ékesszólását szabadon gyakorlá; számos egészsé­gek végtére az egésznek a’ szívesség’ szellemét adák.----------­Tagadhatatlan, hogy Magyarország’ politikai ügyeiben a’ la­komák nagy szerepet játszanak.“ — Mezőhegyesről bővebben értekezvén a’ szerző , dicséri a’ kormány’ azon nagy szorgalmát, mellyet itten a’ lovak’ te­nyésztésére és nemesítésére fordít. — Aradnál a’ Bánságba

Next