Hirnök, 1838. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1838-10-11 / 82. szám

érkezési napon nagy ebédet adand, mellyre valamennyi mi­nister ’s kormányhivatali elnökök hivatalosak lesznek. Ezen kívül a’ lovas polgárkatonaság Ő Felségének egy allomas­­nyira elejébe menend ’s Őt a’ cs. k. várpalotába kisérendi. __ Károly Fő­herczeg az jövő szombaton költözik téli pa­lotájába a’ városban. — Fridrik Fő­herczeg rövid időre szinte fővárosunkba váratik. — Dicsőült Ferencz Császár­nak tegnapelőtt volt névnapján a’ Felséges Özvegy, Sophia Főherczegnével együtt, a’ nagy Boldogúltnak kápolnává változtatott halotti szobájába ment ’s ott szent misét hallga­tott, mellyen Ő Felségének egész udvara megjelent. Bécs, oct. 9. Az Udvar’ visszajövete 24-re van jelent­ve__ Fürstenberg Fridrik landgróf, ezredes Ferdinand király’ ezredében, generál-őrnaggyá neveztetett ki. — Velen­­czéből f. h. Mike’ estéjéről most érkezett tudósítások szerint Császár Ő Felsége leirhatatlan pompával és örömzaj közt tartá bemenetét e’ városba. Mintegy 3000, ünnepileg dí­szített, csalnak és hajó kiséré a’ császári hajót. Metternich herczeg sept. 25. este családostul ’s kí­séretestül Florenzbe megérkezett. — Kolowrat gróf cs. k. status­ és conferentialis minister már néhány nappal előbb érkezett volt e‘ városba, mellyet 27kén ismét elhagyni ’s onnan Velenczébe utazni szándékozott. Magyairitaimia. Sept 17kén a­ műiparos Lancaster grófságban majd minden gyár és műhely munkátlanul hevert. A’ radica­­lok és munkások roppant gyülekezetet tartottak a’ Ker­­sal-Moor nevű mezőn, Manchestertől 4 mérföldnyire, hol a’ manchesteri lóversenyek szoktak tartatni. Az Összegyűl­tek’ száma 300,000re tétetik, kik a’ szószék körül 15 hold­­nyi tért foglaltak el. Az ünnepi biztosság által kinevezett marsalok vállalták magokra, a’ városi szószóló’ megegye­zésével, a’ rend’ fentartását. Csupán annyi rendőrtiszt volt jelen, a’mennyi szükségesnek látszott a’ zsebelők’ ujjai­­nak szemmeltartására. A’ gyülekezet fölött számtalan zász­ló lobogott különféle felírásokkal, például: „Ha nem tu­dunk az adók’ kivetéséhez, úgy azok’ fizetéséhez sem tu­dunk; ha nem tudunk a’ törvények’ hozásához, úgy az a­­zok iránti engedelmességhez sem tudunk“; és: „Ha ki dol­gozni nem akar, ne is egyék (2. Thess. 3, 10).“ A’ beszé­dek, mellyeket Faiden előlülő, Oldham’ részéről parla­ment követ, Stephenson lelkész, I. Connor Feargus és mások tartottak, kevés újat mutatnak. Általában azt vehetni ben­­nök észre, mikép minden ingerlést az erőszakra, s más részről minden kérdést, melly nem a’ népchartában foglal­tatik, miilyen péld. a’gabonatörvény, a’ szegényi törvény, távoztatni törekszenek, hogy mindnyájan közösen munkál­janak a’ főkivánatok’ megnyerésére, illy kivánatok pedig: a’ köz választójog, évenkinti parlamentek, titkos szava­zás, a’parlamenttagok’ dijtása. A’ radicalok reményük, hogy e’ kivánatok’ megnyerése’ esetében a’ többit is mind elérendik. A’ népcharta ’s a’ nemzeti kérelemlevél egy­hangúlag elfogadtattak, mire a’ gyülekezet a’ legnagyobb csendben oszlott el. O’ Connor a’ M.­Post’ azon állítását, hogy egy Hunt’ ’s Cobbet’ régi, velős demagógi ékesszólása Angolország­ból kihalt, úgy látszik meghazudtolni akarja. Midőn nem rég Conventryben a’ nép előtt beszédet tarta, egy szózat a’ tömegből őt nemtetsző megjegyzéssel szakasztá félbe; ekkor felkiálta O’ Connor: „Lépj elő, te whiggizdi­-tory­­zált ficzkó (you whiggised toryified fellory), mondd ki vé­leményedet mint fériiúhoz illik, s ne sziszegj a fűben lappangó kigyókint. Régi „freeman“ vagy, ide küldve, rendeteket védelmezni, de ha gyülekezetünket zavarod, tótágast fogsz innen kidobatni. Azt hiszed, azért jöttem ide, hogy morgásodat ’s esztelenségeidet hallgassam?“ Egy öreg emberhez pedig, ki felkiálta: Nem kell nekünk a’ti radicalismustok, igy szóla O’ Connor: „Nem, neked átkozott vén dég, neked már nem kell. Ősz hajad vénsé­­get mutat, de fintorgatásid az együgyűt árulják el. Ficzkó, úgy nézesz ki mint egy roszúl kifacsart czitrom. No, most láss hozzá, hogy elkotródj’, te megkuszált vén bűnös, av­­vagy....“ Francziaország’. Sept. 25 én a’ tuileriák’ udvarán szemlélt meg a’ ki­rály három, a’keleti határokra rendelt gyalogezredet ’s több legiokeresztet oszta ki. Hire volt, hogy a’­Schweiz ellen küldendő felügyelő csapat, mellynek kiállítása azon­ban a’ dolgok’ legújabb fordulata után hihetőleg elmara­dnod, 15,000 emberből álland Aymar general’ parancs­noksága alatt, ki az 1831iki és 1834iki zendülés’ alkalma­kor Lyonban volt kormányzó. A’ Courrier Frangais szerint Laban marsal, a’ bir­minghami politicai egyesülettől a’ párisi nemzeti őrséghez intézett szerencsekivánati feliratra, következő feleletet ada: „Uraim! A’ nekem küldött feliratokat vevém. A’ kérdésbe, mellyet önök benne megpendítnek, nem ereszkedvén, min­den tétovázás nélkül kijelentem, hogy én mindig azt tartom, miszerint fegyveres csapatok politikai kérdések felől ne vitat­kozzanak. Ha ez nem állana, akkor nem­sokára zsarnokság alá esnénk, mellyet én, bárkitől jöjjön is az, soha sem ked­veltem. Tisztelettel ’stb. Mint mondják, Jacqueminot general, hogy a’ párisi nemzetőrség választójogkérelméért megbüntettessék, azt tanácsolta, miszerint annak részére a’ párisi gróf’ szü­letése’ alkalmával ne adassék bocsánat. Most a’ nemzetőr­ség a’ general’ jeleltetését egy levélnek hozzá intézésére használta, melly igen figyelemreméltó volna, ha megva­lósulna az oppositioi hírlapoknak azon állítása, hogy e’ le­vél általán­os viszhangra talál és számos aláírást nyer. A’ levél igy hangzik: „General! Ön megjelenik azon válasz­tók előtt, kik önt már egyszer a’ kamarába küldötték. A’ körlevélben, mellyet ön azokhoz intéz, ifjúsága’ ’s a’ csá­szárság’ történeteit hívja vissza emlékezetükbe. Azon cse­lekedetekre támaszkodik, mellyeknek magunk is tetszéssel adóztunk, és vitézségre, mellyet senki sem hoz kétség­be, de a­ párisi nemzetőrségről egy szóval sem tesz emlí­tést , pedig ön attól vitézül gyámolíttatott. Minden alkalom­mal, minden lázadásnál ön mellett állott, szintúgy mint ön, személyével fizetett. Hogyan történik tehát, hogy egy ün­nepélyes napon ön jutalmakban és kegyjelekben, a’ nem­zetőrség ellenben feledésben részesült? Elválasztatik e a’ nemzetőrség vezéreitől? Hogy a’ párisi gróf’ születése’­al­kalmával, midőn a’ királyi kegyelem egész Francziaor-­­szágra kiterjeszkedett, a’ nemzetőrségtől a’ bocsánat meg­tagadtatok, olly szomorító tett dolog, melly sziveinket sér­ti. Érdemlette e a’ párisi nemzetőrség, hogy illy megalázó kivétel’ tárgya legyen? Mi önnek jogszerűségére hivatko­zunk, general, ’s kérdjük, tanácsolta e ama’ bocsánat­megtagadást? Elkerülhetlenül szükségesnek látjuk erre a’ feleletet, mielőtt én ismét megválasztatnék.“ Az oppositionak azon jelöltje, ki a’ párisi első város­kerületben Jacqueminot general’ ellenébe állíttatni mondatik, Bureaux de Puzy, unokája ama’ férjfiának, ki Lafayette generállal együtt volt fogva Olmützben. Ugyanő egy ideig a’ júliusi forradalom után megyeigazgatóságot viselt, ’s egyike Francziaország’ legjelesb mérnökeinek. Azon igé­nyeket és érdemeket, mellyekre Jacqueminot general folya­modásában hivatkozik, az oppositioi hírlapok, mint gondol­hatni, élesen és barátságtalanul ócsárolják. Ő —úgy mond­ják — 1830ban ezredes volt, 1831 ben general-őrnaggyá lépett elő, most pedig generalhelyettessé; hogyan fejtessék meg e’ gyors előm­enet, holott ő ez egész idő alatt semmi küldetést, semmi hadvezérséget nem viselt a’ harezmezőn, a’ fővárost úgy szólván soha sem hagyta el. Hogyan fér meg állása mint generalhelyettesé ’s a’ párisi nemzetőrség’ tábornoki karának parancsnokáé az 1831iki törvény’ ezen határozatával: „Olly tiszt, ki a’ szárazföldi ’s tengeri had­seregnél tettlegi szolgálatban áll, nem viselhet tisztséget vagy főbb parancsnokságot a’ nemzetőrségnél.“ Új rang­sokát­­—mondják továbbá — Jacqueminot general a’ követ­kamarában nyerte, hol a’ parancsvivő tisztek’ és udvari hivatalnokok’ azon csoportjához tartozik, mellynek szava­zata a’ királyi várból parancsoltatik. Ha Jacqeminot követ­tem volna, soha sem emelkedik vala generalhelyettességre. — Szerencsétlenség a’ generálra nézve, hogy épen e’ na­pokban adatik a’ nemzetőrségnek uj ok és alkalom az elé­­gületlenségre: t. i. mindjárt a’ párisi gróf’ születése után valamennyi ministeri hírlapban olvasható vala, mikép a’ nyomozat mindazon fenyítéki vétségekre nézve, mellyek e’ napig a’ nemzetőrségnél előfordultak, meg volna semmi­sítve. Sok nemzetőr ebben bizva nem engedelmeskedett az idézéseknek, vagy nem mentette makacsságát. Egyszerre, sept. 22k én, a’ városi őrök, kik a’ nemzetőrségnél törvény­szolgaságot viselnek, Páris’ mind a’ 12 bíróságából lejövé­nek egész nyaláb elfogatási paranccsal, mellyek’ indítóoka majd mind aug. 24. körüli időszakról veszi eredetét. Irás- és szóbeli panaszokra és sérelmekre igen szárazan azt vá­laszolák a’ tábornoki kar’ urai, hogy ama’ hírlapi tudósí­tás alaptalan volt, ki meg akar menekedni a’ büntetéstől, folyamodását írásban adja be , a’ mennyire lehet, tekintet­be fog az vétetni. Az oppositioi lapok értésül adják, hogy ez első jelecskéje azon rosz szeszélynek, mellyet bizonyos helyeken a’ választásreformok iránti kérelmek miatt érez­nek; majd még ezután jön a’java. Lajos­ Napoleonnak a’ t­urgaui tanács’ elnökéhez bocsá­tott ’s általunk múltkor említett levelére ezt jegyzi meg a’ Gazette de France: „Ha valaha ügyetlen volt ministerium, az volt a’ mostani, mellynek sikerült, Napoleon’ unokáját olly magas polezra emelni, hogy ő egy thurgaui egyszerű polgárból a’ schweizi szövetségnek némileg védője legyen, ki mind Schweiznak mind Francziaországnak a’ békét oda ajándékozza. E’ szerint e’ fiatal herczegnek, ki csak nem­régiben a’ harezok’ geniusának utódjául m­utatkozik, a’ bé­ke’ olajágát adók kezébe; nekifutott a’ nagylelkűség’ sze­repe, a’ mi ministeriumunknak pedig az üldözésé és a’ ret­tegésé.“ Lajos­ Napoleon ■— úgy mond a’ Journal des De­bats — nem fog többé soha Schweizba visszatérni. Ő igen jól tudja, hogy azon naptól fogva, mellyben annak földére visszalép­ne, a’ franczia kormány szintolly szilárdsággal sürgetné kiutasíttatását mint most. A’ kormány eddig szilárdságának jeleit adá, most a’mérsékletnek jeleit fogja adni, minden­kor őszintén. Előbb igy szóla Schweizhoz: Én háborút fo­gok indítani, ha meg kell lenni, olly embernek eltávolítá­sára, ki Francziaország’ trónjára való követelését nyilván kimondotta ’s kinek vétkes makacsságát sem merényének rész sikere, sem a’ bocsánat nem törék meg. E’ háborút a’ franczia kormány sajnálkozva, de hathatósan vitte volna. Más felől e’ kormány ezt is mondja: Mi tiszteljük Schweiz’ jogait és függetlenségét, sőt készek vagyunk azokat szük­ség’ esetén védelmezni is, mert tudjuk, hogy Francziaor­szágnak nincs jobb, nincs biztos­, nincs régibb szövetsége­se mint ő. — Egyébiránt már maga azon körülmény, hogy Lajos­­ Napoleon önkint visszavonul, nem elegendő e Schweizban mindenkit felvilágosítani? Valljon nem a’ nyi­latkozás’ szükségét akarta e a’ követelt „thurgaui polgár“ kikerülni? nem értette e, hogy közel a’ pillanat, mellyben őt a’ franczia kormány’ szilárdsága kényszeríteni fogja vá­lasztania azon czim­ek közt, mellyeket magának proclama­­tioiban és röpiratiban ad, és a’ közt, mellyel, mint mondá, Schweizban megelégedendő vala? Nem a’ „schweizi pol­gár“ megy el, hanem a’ politicai menekvő, a’ strassburgi praetendens, ki azon nem irigylendő hírhez, mellyet neki felsült polgárháborúja szerzett, nem akaró egy igazi há­borúnak utálatosságát toldani, mellyet két, általa csak bajt aratott ország közt kigyujtandott. Ezt Schweizban, vala­mint Francziaországban, most már mindenkinek meg kell ismernie. Schweiz szerencsésnek érzendi magát, hogy meg­szabadult olly vendégtől, kinek jelenléte őt minden pilla­natban háborúságba hozható Francziaországgal. Csupán az oppositioi lapok nem lesznek megelégedve, de ki tegyen ezeknek eleget? Akármit tesz az ember, az oppositio örök­ké elégedetlen. Azértis tegye kiki kötelességét ’s hajm­­a őket fecsegni! — A’ Commerce tudni akarja, hogy a’ franczia kormány el van tökélve rajta lenni, hogy a’ schweizi kormánynál minden esetre Napoleon­ Lajos ellen számkivetési rendelet hozassék. Aymar general Lyonban következő napi­ parancsot bo­­csáta ki: ,,A’ generalh­elyettes siet a’ külön hadi testeknek tudtul adni, hogy a’ király rá bízta fővezérségét azon gyál­­osztálynak (division de rassemblement), melly a’ schweizi határszélén szerkesztetik. Már készen állanak a’ megindu­lásra az 5ik, kik és 7ik osztály’hadi zászlóalai, lovas szá­zadai ’s ágyutelepei, tüstint azon helyekre menendők, ho­vá őket becsület és kötelesség hívják. Még több csapatok is vannak indulóban azok’ pótlására, ’s nyugtalan szomszé­dink nem sokára meg fognak győződni, de talán már na­gyon is későn, a’ felől, hogy declamatiok és boszantások helyett jobb lett volna, Francziaország’ igazságos kivána­­tinak eleget tenni. Katonák, kik legelőször indultak meg, az ügy, mellyet védelmeznetek kell, a’jó jog’ és a’ fran­czia’ becsület’ ügye; király’és haza’ szemet rátok,irányoz­­vák. Legyetek méltók hozzájok, kövessétek idősb véreitek’ nyomdokit, ’s tartsátok meg soraitokban azon jó fenyítéket, melly lelke a’ hadseregnek ’s a’ gyözedelmet adja a’ csa­tákban. Lyon, sept. 27. A’ generalh­elyettes, francziaor­­szági pair, a’ hetedik katonaosztály’ parancsnoka.“ Berry­er ügyvédnek Ney marsai­ és rokonairól nem rég megjelent emlékezetességei újra bizgatják a’ marsainak már ezelőtt több évvel szóban forgott visszah­elyeztetését. Dupin megígérte, hogy a’ visszahelyeztetést teljes erejéből sürgetendi, ’s most már felhivatik, teljesítené szerencsét­len védencze’ ’s fiai’ emlékének szentelt ígéretét. A’ hadminister, azon tudósításra, hogy a’ sz.-cyri ka­tonaoskola’ növendéki a’ szünidő alatt gyakran párviadalra kelnek, rendelé, hogy semmi szünidő se legyen. Ezen ren­delet mindazáltal visszavétetett, miután a’ parancsnok min­den növendékkel becsületszavakra megigértette, hogy nem vivandnak többé. A’ Szajna’ torkolatában Quillebeuf mellett ezelőtt 48 évvel elsűlyedt Telemaque hajó felől, mellyen — mint mond­ják— nagy része volt az akkori királyi család’ vagyoná­nak aranyban, ezüstben és drágaságokban, a’ Journal de l Arrondissement du Havre hivatalos kimutatásokból eze­ket közli: ,,Midőn 1799 ben a’ francziaországi forrongás miatt aggódni kezdenének, az udvarnál elhatározták, a’ ki­rályi vagyonnak egy részét bátorság’ okáért Angliába szál­lítani. E’végre a’Telemaque nevű hajó béreltetett ki, ’s nagy mennyiségű arany és ezüst eszközök rudakba olvasz­­tatván, rá rakattak, ezek fölött pedig a’ hajó épületfával terheltetett meg. Connoissementban a’ hajó’ kapitánya ’s tulajdonosa azt mondotta, hogy épületfát visz Cherbourgba. Hasonló módon még egy kisebb hajó rakaték meg. Mind­kettő Quillebeufön felül horgonyzott, ’s kedvező időt várt a’ kiindulásra, midőn a’ kapitány hírét véve, hogy Rouen­­ban gyanú támadt és rendelések tétettek a’ hajók feltar­tóztatására. A’ legnagyobb sietséggel szedek föl a’ hajók’ horgonyaikat; Telemaque szélvész és árdagály által zá­tonyra hajtatott, ’s nem tölt belé öt perez, midőn annyira fövénybe ’s iszapba sűlyedt, hogy a’ kapitány és h­ajósle­­gények szerencséjüknek tarthattak, éltöket csolnakokban menthetni meg. A’ kisebbik könnyebb hajó keresztülvergő­­dék a’ veszélyes helyen, de később’ viz’ mentében feltar­­tóztattatott, ’s az ezüstszer, mellyből terhe álla, zár alá vétetett. Már akkor sok fáradságot és költséget fordítottak a’ megfeneklett Telemaque’ elindítására, de hasztalan; az árdagály mindig mélyebben temeté a’ fövénybe. Azon­ban a’ folyamnak megvannak a’ maga szeszélyi; a’ zá­tonyt nagyobb részint elhordá a’ viz, ’s ha szinte magát a’ hajót nem lehetett is többé felhozni, de mégis sikerülhetett, a’ drága terhet elrejteni, melly a’ legvalószínűbb becsű szerint mintegy 21 1é 1 millió frankot ér. Gyanítják, hogy ak­kor több igen drága kép is sűlyedt el a’ királyi kas­élyok­­ból. Nem csupán királyi jószág volt pedig a’ hajón, h­anem­ három apátság’ és számos igen előkelő személyek’ arany és ezüst eszközei is, kik akkor Havreban kínok közt vár­ták Telemaque’ megérkezését, átevezendők Angliába. Ez a’valóság azon dologban, melly újólag ismét mindenféle költeményekre ’s csodálatos hírekre adott alkalmat.“ Sp­anyolország. A' Moniteur sept. 29. következő telegrafi tudó­sítást közöl: „Huszonöt carlosi zászlóal van összegyűlve Biscayában és a' Menavölgyben. Folyvást számos társzekér indíttatik Balmaseda felé; Maroto és don Carlos még itt voltak sept. 23-án. A’ carlosiak, mint látszik, el akarják foglalni Portugaletet, mellynek pattantyussága ’s élelemsze­rei megszaporíttattak. Az őrsereg San Sebastianból 500 em­­bernyi erősítést nyert. — Espartero Iokán llarcban volt. Hadserege, nyolcz zászlóalt kivéve, mellyek Castiliába kül­dettek , Santa Maria de Gubától Onaig vala elterjedve.“ Madrid, sept. 19. Két áldozat esett, hogy a’ ministe­rium ezen szó által „megalkuvás“ (transactio) be ne mocs­­koltassék! A’bevádlott, Ortiz de Velasco, a’hadi törvény­től a’ megfojtás’ (garrote vil) becstelen büntetésére ítélte­tett, ’s ezen ítélet Quiroga főkapitánytól jóváhagyatott. Ortiz a’ halálitéletet a’ legnagyobb h­idegvérűséggel hall­gató, de kijelenté, hogy az ő igazi neve 1). José Maria Vu­­enmayor, tábornagy a’ navarrai kir. seregben és don Car­los’ részéről Soria tartomány’ parancsnoka; Madridba jött, a’ királyné’ kormányának bizonyos előterjesztéseket leen­dő. A’ bírót térden állva kérte, hogy ne fojtsák meg őt, hanem lőjék főbe, minthogy ő ezelőtt a’ királyné’seregében alezredes, és a’ soriai nemzeti katonaság felett al­ügyelő volt. Kérelme a’ kormányhoz utasíttatván, megtagadtatok. Erre kére, hogy nejét még egyszer láthassa: ezen kérel­me is megtagadtatok; ellenben azon kérése, hogy barát­ja és rokona Campuxano gróf hivatnék hozzá , megenged­­­­tetett. Olly lélekcsenddel, melly a’jelenlevőket bámulatta

Next