Hirnök, 1841. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1841-04-08 / 28. szám

határozat mutatja, hogy Mármarosban is mélyebb­ részvét kezd gerjedezni a’ haza jobbléte ’s szebb jövendőjéért fáradók iránt, ’s hiszem, az öröm, mi a’ jelenvoltak arczát hon szerelmi láng­­kint sugárzá be, nem álszin máza volt, és a’ hangos éljen Deák neve említésinél nem puszta jelentőség, és következés nélkül el­hangzott SZÓ. (Világ.) Török-Sz.­Miklós, mart. 27. A’ jótétemény, legyen az bár csekély, annál inkább, ha hőforrása és ha többekre terjed ki, nagy hatással bir nem csak egyedül az abban részesültekre, de a’ részt nem vevőkre is, ’s igy mind a’ kettőt hálaemelésre szólítja: igy történt ez Török-Szent-Miklós mezőváros’ lakosai­val is, kiket a’ földesúri kegyelem folyó hat­odik napján a’ kato­­naujonczok’ állíthatása’ dolgában sokfelé ágazott gondolkodások­ban vigasztalólag meglepett; ugyanis is: e’ mondott napon az uradalom’ ügyvéde által, a’ közönség’ házához begyűjtött ’s többnyire olly lakosoknak, kiket az 1840dik évi 2dik törvény kö­zelebbről érdekelt, jelenlétében, egy bepecsételt oklevél, váro­sunk birájához szóló, adatott kézhez, egyik jegyzőnk által felolva­sandó, mellyben jótéteményt gyakorló kegyelmes földesurunk, Zsadányi és Török-Sz.-Miklósi méltóságos és tekintetes Almásy nemzetség, ezen török-sz.-miklósi közös urodalma kormányzója Almásy Emanuel ő nagysága’ aláírása alatt, minden egyénnek, ki a’ jelen katonaállitásban, katonai szolgálatra Török-Sz.-Miklósért besoroztatik, a’ törvényes tiz évi katonai szolgálat után leendő visszatértével 80 pengő forintot, következve városunk népessé­gére esett 31 ujoncznak 2480 pengő forintot a’ török-sz.-miklósi uradalom’ pénztárából kifizetendőt biztosítani, az oklevelet a’ vá­ros’ levéltárába betétetni, ’s magát atyailag lekötelezni méltózta­­tott, ’s úgy hogy ha azon idő alatt valamellyik meghalna, annak dija a’ katonaságban magát kitüntetőbbnek adatni, vagy, illyennek nem létében­, a’ többiek között feloszlatni fog. Ezen példanélküli ajándék, ha a’ régibb irományokban foglalt számtalan jótétemé­nyeket nem buvárkodjuk ’s napfényre nem hozzuk is, ha az 1831dik évi epemirigykori tetemes segedelmekre nem tekintünk, ha az­ 1836ik évi nagy szükség miatt elalélt, több mint 200 egyén­nek, naponkint folyvást kenyérrel ’s főtt étellel négy hónapig va­­­ló ellátását, úgy gabnatárának, részint uj’ fejében, részint jutányos árért hosszas várakozás melletti kiürítését elhallgatjuk is, ’s ha a’ többször elengedett summás pénzbeli tartozást nem említjük is, valóban meg nem hálálható kegyelem , ’s méltán bűnhődhetnénk, ha tetézett kegyelmű földesuraink, méltóságos ’s tekintetes zsa­­dányi és török-sz.-miklósi Almásy nemzetség, ’s ezen török-sz.­­miklósi uradalom’ fenebb mélyen tisztelt kormányzója iránt öröm­könnyek között hálaköszönetünket legbuzgóbb szívvel ki nem ön­tenénk a’ haza előtt, óhajtván, hogy a’ miben mi ezúttal része­sek lettünk, más jobbágy közönségek is jövendőben részesülhes­senek, jótévő kegyelmes földesurainkra pedig az egeknek bő ál­dása ’s jutalma örökre áradjon. Török-Sz.-Miklós mezőváros' közönsége. Nyiltlévél*­ Tek. Sebestyén GáborVeszprém­­megyei főügyvéd úrhoz. — Tekintetes ur! Hosszas hírla­pi vitatkozásoknak barátja nem vagyok; de több lapokban meg­jelent visszatolásának némelly kitételei isméti felszólalásra kin­­szerítenek. Én a’ „Hírnök“ 16. és „Világ“ 17. számában nem közleményt hanem czáfolatot adtam. Ezt tennem kellett, mert a’ megrovott czikkelyben alaptalan tudósítások közöltettek, ’s egye­nesen a’ papság lealacsonyitására, mit tűrni soha, senki kedvé­ért nem fogok. Mi t.­ur’ közgyűlési beszédét illeti, őszinte óhajtá­somat fejezem ki: bár azt ide azt ám, mellyet a’ gyűlésben mondott, minden hozzátétel, vagy csonkítás nélküli közönség elébe bocsátaná, mert úgy én egészen igazolva lennék. Egyéb­iránt a’ kívánt specificumokat rövid idő múlva leend alkalma t­­urnák olvashatni; ’s minthogy a’ nyilványosságnak olly nagy ba­rátja, előlegesen kijelentem, hogy azon, különben névtelenül megjelenendő, ’s már rég sajtó alatt lévő észrevételeket Udvardy Ignácz egyh. tört. és törv. tanítója irta. Miket érdeklett czáfola­­tomban a’ gyűlés történetére vonatkozólag modtam, újólag ma­gamévá teszem , ’s kész vagyok akárkinek számot adni szavaim mindegyikérül. Nevemet nem azért hagyám titokban, hogy am­úgy szemeszöktében valótalanságokat írjak, hanem, mert azon az sem nevezé meg magát, kivel dolgom volt, ’s mert ezt eddig a’ hírlapokban több más becsületes emberek is tették. Én nem mint párt’, hanem — meggyőződésem szerint — mint igazság’ embere szólaltam föl, ’s mint illyen nevemet kitenni soha nem féltem, azért minden tartózkodás nélkül nyilványitom, hogy a’ „Hírnök“ 16. és „Világ“ 17. sz. alatt megjelent czáfolatnak írója én vagyok; azon kijelentéssel, hogy e’ tárgyban többé (hacsak ismét kényszerítve nem lennék, kivált névtelenül írni nem fogok. Veszprém mart. 20án 1841. Szabó Imre m. k. a’ veszprémi papnevelő házban tanulmányi elöljáró.­­ Fiume, mart. 31. A’ mivelt világ ’s az erköltsiséget, ’s szelidebb indulatok’ fejlődését hazánkban is elősegitni buzgók’ dicséretes példája, nem szolgálhata nem ösztönül Fiume városá­nak, hogy keblében egy kisdedóvó intézetet szinte létre hozzon; itt a’ hol a’ szegényebb sorsnak a’ szokottnál jóval nagyobb szá­ma, ’s a’ szülök napi munkái miatt a­ kisdedek felügyelési el­­hanyaglása valamint több kedvetlen eseményeket vont már ma­ga után, úgy e’ részbeni gondos rendelkezést sürgetőleg megkí­vánta. Némelly köz tanácskozások után a’ kormányzóné felhívá­sára több nemes érzésű asszonyságok egyesültek, önkényes ajánlatok’ beszedésére. — Az említett asszonyságok nevei is’ ezek: Csapó Ida, Nemeskéri Kiss Pálné, Bellinick­, Cornet, Fabris, Franul, Gotthardi, Kohen, Meynier, Melissino, Mi­­nelli, Itelia, Scott, Smith, Scarpa, Sporez ’s Widnyiczányi. Fáradozások jutalma p. p. 1862 fr. 7 kr.-ból álló tömeg jön, mellyhez nagyobb sommákkal járultak: Baccaviech József 20 fr., Cimietti Antal apát 20 fr., Csolta Lőrincz 24 fr., Ilaiie Sámuel 30 fr., Jelleucheg Ferencz 20 fr., Kiss Pál kormányzó 50 fr., Kiss Pálné 100 fr., Kohen Náthán nejével 50 fr., Kohen Fülöp 20 fr., gróf Lichtenberg Miksa hitvesével 20 fr., Matessich Antal 20 fr., Meynier Károly 20 fr., Miller Antal 20 fr., Minelli Antal 25 fr., Mondolfo József 30 fr., Paravich Polikárp 25 fr., Scarpa Igenio 50 fr., Seolt Krisztina szül. Adamich 20 fr., Smith Eraston 20 fr., Sporer Károly családjával 40 fr., Terzy Vincze 40 fr., Wrányszány Mihál 20 fr. ’s ezek közt többen adakozásaikat há­*) E’ nyilt levél fölvételére tisztelettel kérem mindazon hírlapok szer­kesztőit, kik a’ visszatolást közölték. Sz. I.­rom évre biztosították. — Eme tömeg nevelésére ismét a’ kor­­­­mányzóné indítványára és asszonyságok által f. hó’ 7-én jeles szín­házi mutatvány adaték, melly köz tetszést nyervén 349 fz. 40 kr. p. p. jövedelmezett. — Ezek után a’ felügyelő igazgatóság megvá­lasztatván, ez a’ helybeli apát ’s kanonok Cimiotti Antal, protome­­dicus Fabris Hieronymus, ’s nagy kereskedő ’s Patrícius tanácsos Scarpa Iginióra bízatott; kik mindnyájan e’ köz hasznú tervet tettleg pártolák ’s elősegitték, de jelesen Scarpa uz emberba­ráti szive, ’s a’ köz jó előmozdításában fáradhatlan buzgalma uj­­jabbi nyilványos jeleit adá. — Alkalmas szállás vagyon már bé­relve az intézet számára; a’ felü­gyelőné, e’ napokban megérke­­zend, ’s az intézet apr. 13-án fog megnyittatni. — A’ Lajos úr mellett, a’ Recsina vizén amerikai mintára készülő őrlő malom­hoz a’ gépelyek a’ napokban közvetlen New-Yorkból ide szállít­tattak, ’s ezekkel egyetemben három gyakorlatilag beavatott kül­földi művész is megérkezett, kik az alapkövet e’ nagyszerű vál­lalathoz, melly a’honi ’s éjszakamerikai tartományok közvetlen érintéssel ’s kereskedéssel kecsegtet — tegnap előtt letevék; ’s ezen őrlő malom a’ legközelebbi őszig tökéletesen elkészülend. A Magyar-szerb határszél, ápr. 2.*) Magyarvilág előtt nem lehet érdektelen tőszomszédjának Szerbországnak köz­élete , sorsa, fejlődése és viszontagságai, annál kevésbbé, mivel Magyarország és koronája ezen országra még igényeket tart. Tudva vagyon, hogy Oroszország’ császára, mint Szerbiának utal­­mazója, Milos herczeg systemája’ elleneseinek és az új alkot­mány létrehozóinak kitolása dolgában, legújabban biztosít Szer­biába küldé hadi segédjét Lieven bárót. Ez már meg is érkezett Kragujeváczban, Szerbia’ fejedelmének székébe, és leveleit ma­gának a’ herczegnek, minden nagyjai és környezői eltávoztatása mellett átadá. A’ herczeg e’ levelek tartalma és a’ biztossal való közlései iránt senkinek semmit sem akart mondani, kérdezősködé­­sekre sem, hanem csak parancsolatot ada ki, készülnének mind­nyájan, ministerek’s az országtanács tagjai, vele és a’báróval Belgrádba. E’ pillanatban már ott is lesznek. Milosk­é, mostani Mihál herczeg anyja, Milosnak testvérei és némelly emberei, névszerint Tuczakovics és Prehyinacz tanácsbeliek elrendezésére jött a’ falukból Kragujevaczra mintegy 100 főnyi embercsapat azon kívánsággal a’ báróhoz, hogy Milos Szerbiába visszajöhes­sen. De a’ bárótól elutasítást kapván haza tértek. Hire vagyon, hogy Lieven jövejében Jagodinán a’ számüzöttek egyik főnökének, Petronievicsnek, családját meglátogatta, cabinet a’ körülmények’ hatalma vagy elődei által szorittatott. Építőanyagok szállíttatnak, munkaszerződéseket kötnek, ásnak, fa­lat építenek és rontanak, mintha önök rég helybenhagyták volna, vagy mintha önöket nem illetné a’ helybenhagyás’ joga. Való­ban, nem így kellene a’ képviseleti kormányt érteni. Lássák csak, mi történt az angol parlament’ egyik utóbbi ülésében; lás­sák , milly heves megtámadások intéztettek a’ ministerium ellen 700,000 frank csekély összeg miatt, mellyet a’ ministerium a’ syriai expeditióra elölegesen fordított. Lássák csak, milly par­­lamentjog-tisztelő kifejezésekkel menté magát a’ ministerium, hogy e’ csekély pénzösszegről rendelkezett, noha ez olly expe­­ditióra fordíttatott, mellyet teljes süker koronázott ’s mellynél legalább a’ ministerium’ helyes előrelátása igazolható. Mond­hatjuk e ezt a’ mart. 1-ji ministerium’ intézkedéséről? Jól tudom, azt vetik ellenem, hogy az alkotmányoklevél (charte) felhatal­mazza a’ cabinetet, sürgető esetekben olly intézkedések’ téte­lére , mellyeket az ország’ megmentésére szükségeseknek lát. — De lehet e itt komolyan illy sürgetős eset’ mentségét felhozni? Hol e’ sürgetős eset, midőn húsz nap alatt a’ kamarák össze­­hivathattak? Az idő olly sürgetős volt, hogy tüstint el kellett kezdeni azon munkát, melly öt, hat vagy nyolcz esztendőnél előbb be nem végeztethetik! Az idő sürgetős volt akkor, midőn nem is fenyegető az országot valódi veszély, midőn semmi el­lenséges lépés nem történt ellene! Az udvarias készség’ jeleit nyertétek olly hatalmasság’ részéről, melly, midőn sajnálkozva tőletek elvált, mégsem cselekedett ellenetek, mert alkudozásai­tokban épen nem forma szerint nyilatkoztatok: „én ellenszegü­lök“, hanem azt mondátok: „nem javaslom nektek; de tegyétek, ha akarjátok, csakhogy én veletek nem leszek“. ’S miután illy egykedvűleg vagy kitérőleg nyilatkozott (a’ franczia kormány), rögtön a’ megbántás miatti elkeseredés’ vagy alaptalan félelem’ jeleivel lép elő. Megbántás!... ugyan miáltal? Mivel nélkületek tették azt, mit nem tiltottatok, hanem a’ mit csak vonakodtatok másokkal együtt tenni? — Félelem!-----’S miért? félni az el­szigeteltségtől, félni a’ magánállástól ? Ebben valami gyermekes fekszik, mellyet legfölebb a’ kimúlásához közelgő nemzet’ gyen­geségének és kislelküségének lehetne megbocsátani; de meg­­magyarázhatlan az elszigeteltségtőli félelem e’ nagy nemzetnek közepette ’s olly ministeriumtól, melly kormányra léptekor jel—­szavul zászlójára irá: lelkesség, nemzetiség, képvise­leti kormány (kaczaj), ’s melly erősítő, hogy tetteiben aka­­dályozatlan, hogy hazafi tüzének eloltására semmi befolyást nem tűr. Senki sem adhatott hitelt e’ félelemnek, mig csakugyan tizenöt sorhajóból álló had nem vitorlázott ismét vissza a’ touloni révbe. Szinte ijedtség támadt e’ bámulatos expeditio felett; az­után csufolódtak felőle ’s méltán nevezték Anconábóli kitakaro­­dásnak megfordított értelemben, mert — mondák — midőn An­cona elhagyaték, ez azért történt, mert Ausztria kitakarodott a’ pá­pai birtokból; mig most a’ középtengerről eltakarodnak azért, mert az angolok érkeznek oda. (Nevetés). így igenis jelei mutatkoztak egy nagy erkölcsi megrendültségnek. Csak 1814­ és 1815-ről álmodoztak, zavarról, közháborúról, a’ felfegy­verkezés’ szüksé­gességéről, az ellenség’ berohanásáról, következéskép a’ fővá­ros’ megerősítéséről, mindennek legkésőbben jövő tavaszig ké­szen kell vala lennie. Illy értelemben csakugyan sürgetős lett volna az idő, ’s a’ húsznapi elhalasztás nem csekély fontosságú. ’S most azt javasolják önöknek, hogy a’ megerősítési terv’ elfoga­dása által nyilatkoztassák, miképen a’mart. 1-ji cabinet helye­sen tekinté a’ dolgot e’ szempontból! Én a’ törvényjavaslat’ el­vetésére szavazok, először azért, mert magában rész és a’ fön­­álló intézményeket, a’ monarchiát, a’ dynastiát ’s a’ polgárok’ vagyonát veszélyezteti, a’ nélkül hogy illy sok kára mellett va­­lamelly haszonnal ajánlkoznék; másodszor azért, mert elfogad­tatása által az alkotmány’ megsértése igazoltatnék. Mart. 26-kai pak­kamrai ülés. Az erősítési viták iránti érdek már némileg hidegülni kezd; a’ közönségnek a’ karzatrai tolon­gása naponkint csekélyebb. Persil ur az erősítési javaslat’ párto­lásában azon már gyakran felhozott okra támaszkodott, hogy Pá­­ris az éjszaki határhozi közelléte miatt egy berontó sereg’ meg­támadásának könnyen ki van téve, ’s hogy Paris átadásával ha­tályos ellenszegülés a’ többi Francziaországban többé nem lehet­séges. E’ veszélyt még inkább nagyobbítja azon körülmény, mi­szerint máris egész Németország vasutakkal van átmetszve (!), miknél fogva idegen seregeknek könnyű volna nehány óra alatt a’ franczia határoknál teremni. *) Beszéde’ folytában Persil úr szemére lobbantá a’ legitimistáknak, hogy a’ főváros’ megerősí­tését csak abbeli aggodalomból ellenzik, hogy általa egy harma­dik restauratio lehetlenné tétetik. E’ szóknál, Dreux-Brézé mar­quis emelkedett fel: „A’ szónok, úgy mond, egy trón követelőről szólott, ki az idegenek’ sorában létezhetnék. Ő egy párt’ létezését bélyegző meg, melly kész volna illy ost­olma magát ajánlani. íme, es herczeg’ nevében, kinek éltéért kezességet vállalok, protestá­lok.“ .............E’ szavaknál a’ szónok minden oldalról kitörő zaj által szakasztatott félbe. . . . „Nem szabad egy herczeg’ nevében beszélni, ha egy másiknak a’ hűség esküjét tettük le!“ kiál­la egyik pair. Azon tagok közül, kik a’ rendet leghevesben sürgeték, a’ J. d. Déboils Cousin, Barthe (kit az ellenzéki lapok excarbo­­naronak neveznek) Peles, Segur d'Argent, Persil urakat nevezi. Az elnök Dreux Brézé marquist rendre utasítá. Ez fölytatá: „A’ nemzet’ nevezetes részének e’ kamarában képviselöjekint, szá­mos párt’ képviselöjekint lelkem ’s meggyőződésem’ egész ha­talmával ellenmondok illy méltatlan vádaskodásnak!“ ... A’ zaj újabban ’s még hevesben tört ki. Sógur gróf kiállá: „Az elnök­nek nem szabad senkit e’ kamrában V. Henrik’ nevében szólani hagyni!“ Az elnök a’ marquist még egyszer rendre szólná. Hasz­talan iparkodott ez szóhoz jutni; Pelet general lépett a’ szószékbe ’s kívánta, hogy a’ szónokot szólni ne hagyják. Orleans herczeg környezete’ legingerültebb tagjaival szólott ’s iparkodott őket le­csendesíteni. Végre Dreux Brézé marquis Persil úrhoz fordult ’s a’ zajt felűlmúló hangon igy kiálta hozzá: „Uram, ön az, ki 1830 óta a’ nagy nyilványos vádló, de a’ védelmet nem hallgatta ki!“ E’ sokáig tartó heves közbeeső jelenetek után a’ következő szó­nokok alig hallgattattak. Párisi levélben az ott tartózkodó Capua­ herczegről, a’ két Siciliai király’ fitestvéréről, következő tudósítás foglaltatik: „Ha­*) Illy állítást csak franczia kamrában tehetni általányos karzat nélkül. A’ szerk. Hagybritainnia. London, mart. 25. A’ legújabb londoni hírlapok telvék fontos békebiztosítékokkal; az amerikai elnöktudósításon kívül t. i. a’ Globe azon bizonyos tudósítást közli, hogy a’ nagy ha­talmasságoknak uj szerződése a’ keleti kérdés felett Franczia­­országtól is aláíratott ’s igy e’ status kilépett elszigetelt állásából. E’ szerződés egyébiránt, mennyire tartalma e’ ministeri lap’ jelentéséből kitetszik, nem vonatkozik a’ szultán’ hatiserifére. A’ Globe ezt írja: Örömmel jelentjük, hogy a’ keleti ügyre vo­natkozólag minden nehézség elmellőzve ’s a’ nagy hatalmassá­gokkal, mellyek a’ júliusi szerződést aláírtak egy uj egyezkedést Francziaország is aláirt. A’ barátság’ és az akadálytalan közle­kedés viszonyai, Anglia és Francziaország közt, mellyek a’ két nemzet’ érdekeire olly lényegesek, ’s melly­ektől az európai béke fentartása függ, ismét tökéletesen helyreállítvák. Adja Isten, hogy sokáig gyengíttetten fenmaradjanak! Az uj szerződés felette egyszerű természetű. Alapja, sőt valóságos egész tartalma a’ júliusi szerződés negyedik czikkely állandó fenmaradásának el­ismerésében áll, melly czikkely szerint, az európai hatalmak’ hajóji, azon esetre, ha Ibrahim Konstantinápoly felé nyomulna, a’ Dardanellákba mehessenek. Ama’ hatalmasságok’ hajójinak bevitorlázása illy körülmények közt a’ júliusi szerződés által leg­végső rendszabálynak bélyegeztetett, mellynek alkalmazása az említett szükségeset’ bekövetkezésétől függ, ’s melly később a’ szerződött részek egyike vagy másika által előzménykép nem használtathatik más önző czélokra. Az 1809-ki angol-török szer­ződés’ lak czikkjében ama fontos tengerszoros’ épségét lénye­gesnek tartotta az ozmán birodalom’ épségbeni fentartására. Az uj szerződés illy szabályozás’ szükségességét elismeri, ’s az öt nagy hatalmasságok egyesülnek, ünnepélyesen kinyilatkoztatván, azt épen fentartani és ótalmazni. — A’ Morning Herald szinte közli ama’ tudósítást ezen hozzáadással: „A’ szerződés’ lefel­­tétele az ozmán birodalom Bosporus és Dardanellausra vonatkozó régi szokásjogát érdekli, ’s következőleg a’ hunkiar—skelleti szer­ződés’ mindennemű megújításáróli lemondása. A’ szerződés’ lé­nyege abban áll, hogy Francziaország elszigeteltsége megszűn­jék, ’s ezen ország az európai nagy hatalmasságok közt őt illető egyenlőség’ ’s barátság állásába ismét belépjen, Francziaortszáig. Szinte örül az olvasó, midőn azon végnélküli üres declama­­liók után, mellyek mindkét kamarában a’ főváros-megerősítési vitáknál tartatnak, valami talpraesett practikai előadásra akad. — Ilyen a’ mari. 241 pak­kamara’ ülésébeni előadása Brigode bá­rónak, mellyből ezeket közleni czélirányosnak véljük: „A’ mege­rősítési törvényjavaslat— mondá a’ szónok — minden változtatá­sa mellett mégis csak a’mart.­liiministerium’mű­vé. A’jelen igaz­gatásé’ művet veszélytelennek tartá ugyan, de midőn azt magára vállalá, nem annyira hasznosságáróli meggyőződésének engedett, mint inkább helyzete’ nehézségének ’s olly transactio’ szüksé­gességének, mellyel mindjárt kormányra léptekor terheltetett azon befolyás által, mellyet az előbbi m­inistérium a’ nemzet’ képviselőinek még nagy részére gyakorlott. Ha önök olly rend­szabályt, melly a’ kamara’ együttmunkálása nélkül kiadásokat és munkálatokat rendelt, helybenhagynák, a’ rendeletek’ (ordo­­nances) aláíróit nagy zavarból mentik ki, aggodalmuk’ fontos oká­tól megszabadítják. Nem lehet ismeretlen önök előtt,, hogy ha szigorúak akarnának lenni, ama’ törvényjavaslat’ elvetése által a’ tett kiadásokat, azokra rovathatnák, kik rendelék. Em­lékezhetnek talán, hogy illy eset elő is fordult a’ restauratio alatt. A’ kamarák, mellyek akkor valóban nagy függetlenséggel a’ statushatalomtól nem vádoltattak, elvetettek egy kiadást, melly felhatalmazásuk nélkül létetett. ’S most, a’ nélkül hogy önök’ határozatát bevárnák, haladnak azon útón, mellyre a’ mostani *) Rendesen megjelenendő czikkelyek. A’ szerk.

Next