Hirnök, 1841. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1841-04-08 / 28. szám
határozat mutatja, hogy Mármarosban is mélyebb részvét kezd gerjedezni a’ haza jobbléte ’s szebb jövendőjéért fáradók iránt, ’s hiszem, az öröm, mi a’ jelenvoltak arczát hon szerelmi lángkint sugárzá be, nem álszin máza volt, és a’ hangos éljen Deák neve említésinél nem puszta jelentőség, és következés nélkül elhangzott SZÓ. (Világ.) Török-Sz.Miklós, mart. 27. A’ jótétemény, legyen az bár csekély, annál inkább, ha hőforrása és ha többekre terjed ki, nagy hatással bir nem csak egyedül az abban részesültekre, de a’ részt nem vevőkre is, ’s igy mind a’ kettőt hálaemelésre szólítja: igy történt ez Török-Szent-Miklós mezőváros’ lakosaival is, kiket a’ földesúri kegyelem folyó hatodik napján a’ katonaujonczok’ állíthatása’ dolgában sokfelé ágazott gondolkodásokban vigasztalólag meglepett; ugyanis is: e’ mondott napon az uradalom’ ügyvéde által, a’ közönség’ házához begyűjtött ’s többnyire olly lakosoknak, kiket az 1840dik évi 2dik törvény közelebbről érdekelt, jelenlétében, egy bepecsételt oklevél, városunk birájához szóló, adatott kézhez, egyik jegyzőnk által felolvasandó, mellyben jótéteményt gyakorló kegyelmes földesurunk, Zsadányi és Török-Sz.-Miklósi méltóságos és tekintetes Almásy nemzetség, ezen török-sz.-miklósi közös urodalma kormányzója Almásy Emanuel ő nagysága’ aláírása alatt, minden egyénnek, ki a’ jelen katonaállitásban, katonai szolgálatra Török-Sz.-Miklósért besoroztatik, a’ törvényes tiz évi katonai szolgálat után leendő visszatértével 80 pengő forintot, következve városunk népességére esett 31 ujoncznak 2480 pengő forintot a’ török-sz.-miklósi uradalom’ pénztárából kifizetendőt biztosítani, az oklevelet a’ város’ levéltárába betétetni, ’s magát atyailag lekötelezni méltóztatott, ’s úgy hogy ha azon idő alatt valamellyik meghalna, annak dija a’ katonaságban magát kitüntetőbbnek adatni, vagy, illyennek nem létében, a’ többiek között feloszlatni fog. Ezen példanélküli ajándék, ha a’ régibb irományokban foglalt számtalan jótéteményeket nem buvárkodjuk ’s napfényre nem hozzuk is, ha az 1831dik évi epemirigykori tetemes segedelmekre nem tekintünk, ha az 1836ik évi nagy szükség miatt elalélt, több mint 200 egyénnek, naponkint folyvást kenyérrel ’s főtt étellel négy hónapig való ellátását, úgy gabnatárának, részint uj’ fejében, részint jutányos árért hosszas várakozás melletti kiürítését elhallgatjuk is, ’s ha a’ többször elengedett summás pénzbeli tartozást nem említjük is, valóban meg nem hálálható kegyelem , ’s méltán bűnhődhetnénk, ha tetézett kegyelmű földesuraink, méltóságos ’s tekintetes zsadányi és török-sz.-miklósi Almásy nemzetség, ’s ezen török-sz.miklósi uradalom’ fenebb mélyen tisztelt kormányzója iránt örömkönnyek között hálaköszönetünket legbuzgóbb szívvel ki nem öntenénk a’ haza előtt, óhajtván, hogy a’ miben mi ezúttal részesek lettünk, más jobbágy közönségek is jövendőben részesülhessenek, jótévő kegyelmes földesurainkra pedig az egeknek bő áldása ’s jutalma örökre áradjon. Török-Sz.-Miklós mezőváros' közönsége. Nyiltlévél* Tek. Sebestyén GáborVeszprémmegyei főügyvéd úrhoz. — Tekintetes ur! Hosszas hírlapi vitatkozásoknak barátja nem vagyok; de több lapokban megjelent visszatolásának némelly kitételei isméti felszólalásra kinszerítenek. Én a’ „Hírnök“ 16. és „Világ“ 17. számában nem közleményt hanem czáfolatot adtam. Ezt tennem kellett, mert a’ megrovott czikkelyben alaptalan tudósítások közöltettek, ’s egyenesen a’ papság lealacsonyitására, mit tűrni soha, senki kedvéért nem fogok. Mi t.ur’ közgyűlési beszédét illeti, őszinte óhajtásomat fejezem ki: bár azt ide azt ám, mellyet a’ gyűlésben mondott, minden hozzátétel, vagy csonkítás nélküli közönség elébe bocsátaná, mert úgy én egészen igazolva lennék. Egyébiránt a’ kívánt specificumokat rövid idő múlva leend alkalma turnák olvashatni; ’s minthogy a’ nyilványosságnak olly nagy barátja, előlegesen kijelentem, hogy azon, különben névtelenül megjelenendő, ’s már rég sajtó alatt lévő észrevételeket Udvardy Ignácz egyh. tört. és törv. tanítója irta. Miket érdeklett czáfolatomban a’ gyűlés történetére vonatkozólag modtam, újólag magamévá teszem , ’s kész vagyok akárkinek számot adni szavaim mindegyikérül. Nevemet nem azért hagyám titokban, hogy amúgy szemeszöktében valótalanságokat írjak, hanem, mert azon az sem nevezé meg magát, kivel dolgom volt, ’s mert ezt eddig a’ hírlapokban több más becsületes emberek is tették. Én nem mint párt’, hanem — meggyőződésem szerint — mint igazság’ embere szólaltam föl, ’s mint illyen nevemet kitenni soha nem féltem, azért minden tartózkodás nélkül nyilványitom, hogy a’ „Hírnök“ 16. és „Világ“ 17. sz. alatt megjelent czáfolatnak írója én vagyok; azon kijelentéssel, hogy e’ tárgyban többé (hacsak ismét kényszerítve nem lennék, kivált névtelenül írni nem fogok. Veszprém mart. 20án 1841. Szabó Imre m. k. a’ veszprémi papnevelő házban tanulmányi elöljáró. Fiume, mart. 31. A’ mivelt világ ’s az erköltsiséget, ’s szelidebb indulatok’ fejlődését hazánkban is elősegitni buzgók’ dicséretes példája, nem szolgálhata nem ösztönül Fiume városának, hogy keblében egy kisdedóvó intézetet szinte létre hozzon; itt a’ hol a’ szegényebb sorsnak a’ szokottnál jóval nagyobb száma, ’s a’ szülök napi munkái miatt a kisdedek felügyelési elhanyaglása valamint több kedvetlen eseményeket vont már maga után, úgy e’ részbeni gondos rendelkezést sürgetőleg megkívánta. Némelly köz tanácskozások után a’ kormányzóné felhívására több nemes érzésű asszonyságok egyesültek, önkényes ajánlatok’ beszedésére. — Az említett asszonyságok nevei is’ ezek: Csapó Ida, Nemeskéri Kiss Pálné, Bellinick, Cornet, Fabris, Franul, Gotthardi, Kohen, Meynier, Melissino, Minelli, Itelia, Scott, Smith, Scarpa, Sporez ’s Widnyiczányi. Fáradozások jutalma p. p. 1862 fr. 7 kr.-ból álló tömeg jön, mellyhez nagyobb sommákkal járultak: Baccaviech József 20 fr., Cimietti Antal apát 20 fr., Csolta Lőrincz 24 fr., Ilaiie Sámuel 30 fr., Jelleucheg Ferencz 20 fr., Kiss Pál kormányzó 50 fr., Kiss Pálné 100 fr., Kohen Náthán nejével 50 fr., Kohen Fülöp 20 fr., gróf Lichtenberg Miksa hitvesével 20 fr., Matessich Antal 20 fr., Meynier Károly 20 fr., Miller Antal 20 fr., Minelli Antal 25 fr., Mondolfo József 30 fr., Paravich Polikárp 25 fr., Scarpa Igenio 50 fr., Seolt Krisztina szül. Adamich 20 fr., Smith Eraston 20 fr., Sporer Károly családjával 40 fr., Terzy Vincze 40 fr., Wrányszány Mihál 20 fr. ’s ezek közt többen adakozásaikat há*) E’ nyilt levél fölvételére tisztelettel kérem mindazon hírlapok szerkesztőit, kik a’ visszatolást közölték. Sz. I.rom évre biztosították. — Eme tömeg nevelésére ismét a’ kormányzóné indítványára és asszonyságok által f. hó’ 7-én jeles színházi mutatvány adaték, melly köz tetszést nyervén 349 fz. 40 kr. p. p. jövedelmezett. — Ezek után a’ felügyelő igazgatóság megválasztatván, ez a’ helybeli apát ’s kanonok Cimiotti Antal, protomedicus Fabris Hieronymus, ’s nagy kereskedő ’s Patrícius tanácsos Scarpa Iginióra bízatott; kik mindnyájan e’ köz hasznú tervet tettleg pártolák ’s elősegitték, de jelesen Scarpa uz emberbaráti szive, ’s a’ köz jó előmozdításában fáradhatlan buzgalma ujjabbi nyilványos jeleit adá. — Alkalmas szállás vagyon már bérelve az intézet számára; a’ felügyelőné, e’ napokban megérkezend, ’s az intézet apr. 13-án fog megnyittatni. — A’ Lajos úr mellett, a’ Recsina vizén amerikai mintára készülő őrlő malomhoz a’ gépelyek a’ napokban közvetlen New-Yorkból ide szállíttattak, ’s ezekkel egyetemben három gyakorlatilag beavatott külföldi művész is megérkezett, kik az alapkövet e’ nagyszerű vállalathoz, melly a’honi ’s éjszakamerikai tartományok közvetlen érintéssel ’s kereskedéssel kecsegtet — tegnap előtt letevék; ’s ezen őrlő malom a’ legközelebbi őszig tökéletesen elkészülend. A Magyar-szerb határszél, ápr. 2.*) Magyarvilág előtt nem lehet érdektelen tőszomszédjának Szerbországnak közélete , sorsa, fejlődése és viszontagságai, annál kevésbbé, mivel Magyarország és koronája ezen országra még igényeket tart. Tudva vagyon, hogy Oroszország’ császára, mint Szerbiának utalmazója, Milos herczeg systemája’ elleneseinek és az új alkotmány létrehozóinak kitolása dolgában, legújabban biztosít Szerbiába küldé hadi segédjét Lieven bárót. Ez már meg is érkezett Kragujeváczban, Szerbia’ fejedelmének székébe, és leveleit magának a’ herczegnek, minden nagyjai és környezői eltávoztatása mellett átadá. A’ herczeg e’ levelek tartalma és a’ biztossal való közlései iránt senkinek semmit sem akart mondani, kérdezősködésekre sem, hanem csak parancsolatot ada ki, készülnének mindnyájan, ministerek’s az országtanács tagjai, vele és a’báróval Belgrádba. E’ pillanatban már ott is lesznek. Miloské, mostani Mihál herczeg anyja, Milosnak testvérei és némelly emberei, névszerint Tuczakovics és Prehyinacz tanácsbeliek elrendezésére jött a’ falukból Kragujevaczra mintegy 100 főnyi embercsapat azon kívánsággal a’ báróhoz, hogy Milos Szerbiába visszajöhessen. De a’ bárótól elutasítást kapván haza tértek. Hire vagyon, hogy Lieven jövejében Jagodinán a’ számüzöttek egyik főnökének, Petronievicsnek, családját meglátogatta, cabinet a’ körülmények’ hatalma vagy elődei által szorittatott. Építőanyagok szállíttatnak, munkaszerződéseket kötnek, ásnak, falat építenek és rontanak, mintha önök rég helybenhagyták volna, vagy mintha önöket nem illetné a’ helybenhagyás’ joga. Valóban, nem így kellene a’ képviseleti kormányt érteni. Lássák csak, mi történt az angol parlament’ egyik utóbbi ülésében; lássák , milly heves megtámadások intéztettek a’ ministerium ellen 700,000 frank csekély összeg miatt, mellyet a’ ministerium a’ syriai expeditióra elölegesen fordított. Lássák csak, milly parlamentjog-tisztelő kifejezésekkel menté magát a’ ministerium, hogy e’ csekély pénzösszegről rendelkezett, noha ez olly expeditióra fordíttatott, mellyet teljes süker koronázott ’s mellynél legalább a’ ministerium’ helyes előrelátása igazolható. Mondhatjuk e ezt a’ mart. 1-ji ministerium’ intézkedéséről? Jól tudom, azt vetik ellenem, hogy az alkotmányoklevél (charte) felhatalmazza a’ cabinetet, sürgető esetekben olly intézkedések’ tételére , mellyeket az ország’ megmentésére szükségeseknek lát. — De lehet e itt komolyan illy sürgetős eset’ mentségét felhozni? Hol e’ sürgetős eset, midőn húsz nap alatt a’ kamarák összehivathattak? Az idő olly sürgetős volt, hogy tüstint el kellett kezdeni azon munkát, melly öt, hat vagy nyolcz esztendőnél előbb be nem végeztethetik! Az idő sürgetős volt akkor, midőn nem is fenyegető az országot valódi veszély, midőn semmi ellenséges lépés nem történt ellene! Az udvarias készség’ jeleit nyertétek olly hatalmasság’ részéről, melly, midőn sajnálkozva tőletek elvált, mégsem cselekedett ellenetek, mert alkudozásaitokban épen nem forma szerint nyilatkoztatok: „én ellenszegülök“, hanem azt mondátok: „nem javaslom nektek; de tegyétek, ha akarjátok, csakhogy én veletek nem leszek“. ’S miután illy egykedvűleg vagy kitérőleg nyilatkozott (a’ franczia kormány), rögtön a’ megbántás miatti elkeseredés’ vagy alaptalan félelem’ jeleivel lép elő. Megbántás!... ugyan miáltal? Mivel nélkületek tették azt, mit nem tiltottatok, hanem a’ mit csak vonakodtatok másokkal együtt tenni? — Félelem!-----’S miért? félni az elszigeteltségtől, félni a’ magánállástól ? Ebben valami gyermekes fekszik, mellyet legfölebb a’ kimúlásához közelgő nemzet’ gyengeségének és kislelküségének lehetne megbocsátani; de megmagyarázhatlan az elszigeteltségtőli félelem e’ nagy nemzetnek közepette ’s olly ministeriumtól, melly kormányra léptekor jel—szavul zászlójára irá: lelkesség, nemzetiség, képviseleti kormány (kaczaj), ’s melly erősítő, hogy tetteiben akadályozatlan, hogy hazafi tüzének eloltására semmi befolyást nem tűr. Senki sem adhatott hitelt e’ félelemnek, mig csakugyan tizenöt sorhajóból álló had nem vitorlázott ismét vissza a’ touloni révbe. Szinte ijedtség támadt e’ bámulatos expeditio felett; azután csufolódtak felőle ’s méltán nevezték Anconábóli kitakarodásnak megfordított értelemben, mert — mondák — midőn Ancona elhagyaték, ez azért történt, mert Ausztria kitakarodott a’ pápai birtokból; mig most a’ középtengerről eltakarodnak azért, mert az angolok érkeznek oda. (Nevetés). így igenis jelei mutatkoztak egy nagy erkölcsi megrendültségnek. Csak 1814 és 1815-ről álmodoztak, zavarról, közháborúról, a’ felfegyverkezés’ szükségességéről, az ellenség’ berohanásáról, következéskép a’ főváros’ megerősítéséről, mindennek legkésőbben jövő tavaszig készen kell vala lennie. Illy értelemben csakugyan sürgetős lett volna az idő, ’s a’ húsznapi elhalasztás nem csekély fontosságú. ’S most azt javasolják önöknek, hogy a’ megerősítési terv’ elfogadása által nyilatkoztassák, miképen a’mart. 1-ji cabinet helyesen tekinté a’ dolgot e’ szempontból! Én a’ törvényjavaslat’ elvetésére szavazok, először azért, mert magában rész és a’ fönálló intézményeket, a’ monarchiát, a’ dynastiát ’s a’ polgárok’ vagyonát veszélyezteti, a’ nélkül hogy illy sok kára mellett valamelly haszonnal ajánlkoznék; másodszor azért, mert elfogadtatása által az alkotmány’ megsértése igazoltatnék. Mart. 26-kai pakkamrai ülés. Az erősítési viták iránti érdek már némileg hidegülni kezd; a’ közönségnek a’ karzatrai tolongása naponkint csekélyebb. Persil ur az erősítési javaslat’ pártolásában azon már gyakran felhozott okra támaszkodott, hogy Páris az éjszaki határhozi közelléte miatt egy berontó sereg’ megtámadásának könnyen ki van téve, ’s hogy Paris átadásával hatályos ellenszegülés a’ többi Francziaországban többé nem lehetséges. E’ veszélyt még inkább nagyobbítja azon körülmény, miszerint máris egész Németország vasutakkal van átmetszve (!), miknél fogva idegen seregeknek könnyű volna nehány óra alatt a’ franczia határoknál teremni. *) Beszéde’ folytában Persil úr szemére lobbantá a’ legitimistáknak, hogy a’ főváros’ megerősítését csak abbeli aggodalomból ellenzik, hogy általa egy harmadik restauratio lehetlenné tétetik. E’ szóknál, Dreux-Brézé marquis emelkedett fel: „A’ szónok, úgy mond, egy trón követelőről szólott, ki az idegenek’ sorában létezhetnék. Ő egy párt’ létezését bélyegző meg, melly kész volna illy ostolma magát ajánlani. íme, es herczeg’ nevében, kinek éltéért kezességet vállalok, protestálok.“ .............E’ szavaknál a’ szónok minden oldalról kitörő zaj által szakasztatott félbe. . . . „Nem szabad egy herczeg’ nevében beszélni, ha egy másiknak a’ hűség esküjét tettük le!“ kiálla egyik pair. Azon tagok közül, kik a’ rendet leghevesben sürgeték, a’ J. d. Déboils Cousin, Barthe (kit az ellenzéki lapok excarbonaronak neveznek) Peles, Segur d'Argent, Persil urakat nevezi. Az elnök Dreux Brézé marquist rendre utasítá. Ez fölytatá: „A’ nemzet’ nevezetes részének e’ kamarában képviselöjekint, számos párt’ képviselöjekint lelkem ’s meggyőződésem’ egész hatalmával ellenmondok illy méltatlan vádaskodásnak!“ ... A’ zaj újabban ’s még hevesben tört ki. Sógur gróf kiállá: „Az elnöknek nem szabad senkit e’ kamrában V. Henrik’ nevében szólani hagyni!“ Az elnök a’ marquist még egyszer rendre szólná. Hasztalan iparkodott ez szóhoz jutni; Pelet general lépett a’ szószékbe ’s kívánta, hogy a’ szónokot szólni ne hagyják. Orleans herczeg környezete’ legingerültebb tagjaival szólott ’s iparkodott őket lecsendesíteni. Végre Dreux Brézé marquis Persil úrhoz fordult ’s a’ zajt felűlmúló hangon igy kiálta hozzá: „Uram, ön az, ki 1830 óta a’ nagy nyilványos vádló, de a’ védelmet nem hallgatta ki!“ E’ sokáig tartó heves közbeeső jelenetek után a’ következő szónokok alig hallgattattak. Párisi levélben az ott tartózkodó Capua herczegről, a’ két Siciliai király’ fitestvéréről, következő tudósítás foglaltatik: „Ha*) Illy állítást csak franczia kamrában tehetni általányos karzat nélkül. A’ szerk. Hagybritainnia. London, mart. 25. A’ legújabb londoni hírlapok telvék fontos békebiztosítékokkal; az amerikai elnöktudósításon kívül t. i. a’ Globe azon bizonyos tudósítást közli, hogy a’ nagy hatalmasságoknak uj szerződése a’ keleti kérdés felett Francziaországtól is aláíratott ’s igy e’ status kilépett elszigetelt állásából. E’ szerződés egyébiránt, mennyire tartalma e’ ministeri lap’ jelentéséből kitetszik, nem vonatkozik a’ szultán’ hatiserifére. A’ Globe ezt írja: Örömmel jelentjük, hogy a’ keleti ügyre vonatkozólag minden nehézség elmellőzve ’s a’ nagy hatalmasságokkal, mellyek a’ júliusi szerződést aláírtak egy uj egyezkedést Francziaország is aláirt. A’ barátság’ és az akadálytalan közlekedés viszonyai, Anglia és Francziaország közt, mellyek a’ két nemzet’ érdekeire olly lényegesek, ’s mellyektől az európai béke fentartása függ, ismét tökéletesen helyreállítvák. Adja Isten, hogy sokáig gyengíttetten fenmaradjanak! Az uj szerződés felette egyszerű természetű. Alapja, sőt valóságos egész tartalma a’ júliusi szerződés negyedik czikkely állandó fenmaradásának elismerésében áll, melly czikkely szerint, az európai hatalmak’ hajóji, azon esetre, ha Ibrahim Konstantinápoly felé nyomulna, a’ Dardanellákba mehessenek. Ama’ hatalmasságok’ hajójinak bevitorlázása illy körülmények közt a’ júliusi szerződés által legvégső rendszabálynak bélyegeztetett, mellynek alkalmazása az említett szükségeset’ bekövetkezésétől függ, ’s melly később a’ szerződött részek egyike vagy másika által előzménykép nem használtathatik más önző czélokra. Az 1809-ki angol-török szerződés’ lak czikkjében ama fontos tengerszoros’ épségét lényegesnek tartotta az ozmán birodalom’ épségbeni fentartására. Az uj szerződés illy szabályozás’ szükségességét elismeri, ’s az öt nagy hatalmasságok egyesülnek, ünnepélyesen kinyilatkoztatván, azt épen fentartani és ótalmazni. — A’ Morning Herald szinte közli ama’ tudósítást ezen hozzáadással: „A’ szerződés’ lefeltétele az ozmán birodalom Bosporus és Dardanellausra vonatkozó régi szokásjogát érdekli, ’s következőleg a’ hunkiar—skelleti szerződés’ mindennemű megújításáróli lemondása. A’ szerződés’ lényege abban áll, hogy Francziaország elszigeteltsége megszűnjék, ’s ezen ország az európai nagy hatalmasságok közt őt illető egyenlőség’ ’s barátság állásába ismét belépjen, Francziaortszáig. Szinte örül az olvasó, midőn azon végnélküli üres declamaliók után, mellyek mindkét kamarában a’ főváros-megerősítési vitáknál tartatnak, valami talpraesett practikai előadásra akad. — Ilyen a’ mari. 241 pakkamara’ ülésébeni előadása Brigode bárónak, mellyből ezeket közleni czélirányosnak véljük: „A’ megerősítési törvényjavaslat— mondá a’ szónok — minden változtatása mellett mégis csak a’mart.liiministerium’művé. A’jelen igazgatásé’ művet veszélytelennek tartá ugyan, de midőn azt magára vállalá, nem annyira hasznosságáróli meggyőződésének engedett, mint inkább helyzete’ nehézségének ’s olly transactio’ szükségességének, mellyel mindjárt kormányra léptekor terheltetett azon befolyás által, mellyet az előbbi ministérium a’ nemzet’ képviselőinek még nagy részére gyakorlott. Ha önök olly rendszabályt, melly a’ kamara’ együttmunkálása nélkül kiadásokat és munkálatokat rendelt, helybenhagynák, a’ rendeletek’ (ordonances) aláíróit nagy zavarból mentik ki, aggodalmuk’ fontos okától megszabadítják. Nem lehet ismeretlen önök előtt,, hogy ha szigorúak akarnának lenni, ama’ törvényjavaslat’ elvetése által a’ tett kiadásokat, azokra rovathatnák, kik rendelék. Emlékezhetnek talán, hogy illy eset elő is fordult a’ restauratio alatt. A’ kamarák, mellyek akkor valóban nagy függetlenséggel a’ statushatalomtól nem vádoltattak, elvetettek egy kiadást, melly felhatalmazásuk nélkül létetett. ’S most, a’ nélkül hogy önök’ határozatát bevárnák, haladnak azon útón, mellyre a’ mostani *) Rendesen megjelenendő czikkelyek. A’ szerk.