Hirnök, 1841. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1841-12-13 / 100. szám

100. szám. A’ Hírnök kinevezések, hivatalos tudósítások, honi és külföldi politicai hírek , mindennemű statisticai adatok pénzkeret, piaczi árak, dunavizállás és min­denféle’ hirdetmények minél gyorsabb közlésé­vel­ _a’ Századunk terjedelmese politicai ’s ro­kon tudományu értekezésekkel, a’ Kis futár litera­­turai, művészeti és közéletbeli jelesebb tünemé­nyek, találmányok és intézetek ismertetésével foglalkoznak főképen. HIRNÖK Szerkeszti 'a kiadja Balásfalvi Orosz József. December 13. 1941. Megjelennek e’ lapok minden hétfőn és csütörtö­kön. Félévi előfizetés Pozsonyban házhozhordás­­sal 4 p. fz., postán borítékkal 4 fr. 24 kr. Előfizet­hetni helyben a’ szerkesztőségnél a’ „Zöldfa 11 fogadó melletti 724. sz. ház lső emeletében, Pesten Wéber Józsefnél a’ Tudakozó-intézetben, kinél a’hirdetmé­nyek ’s a’ szerkesztőséget illető egyéb közleményeké is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes beküldetése kéretik. Tartalom: Magyarország és Erdély. Előléptetés; mokliberalismus; Esztergom megye közgyűlése; Borsod megye körlevele, ünnepnapok megtartása, Csanád megye levele’stb.; rövid tudósítások: Zemplény­­ből, Torontálból, Hontból, Abonyból; Sz. fejérvári nőnevelő intézet; Luzenszky b. jótékonysága; Erdélyi országgyűlési tudósítások; Fel­­terjesztése a’ kir. kormányzóságra kijelölteknek. Nagybritannia, Francziaország. A’ Journal des Débats Thiers felett. Spa­nyolország. Espartero Madridban. Portugália. A’cortest be­fejező trónbeszéd. Olaszország. Időjárás; don Carlos fiai Romá­ban. Poroszország. A’ trieri püspök körlevele. Schweiz. Görögország. Törökország. Kis futár. Magyar haladás; a’ róka és hiuz; hivatalos levelezés; függelék. Hirdetések: Magyarország és Erdély. A’ rm. magyar kir. udv. Kamara a’ királymezei erdész- és számtartó-hivatali megürült ellenörségre Rikker János ugyan­ottani szemükül (Material- Schaffer­ alkalmazá. — Teller Ferencz szántovai kam. ispán nov. 20-kán meghatározott. Vandalismus. Az Erdélyi Híradó 42 ik számában minap ezt olvastuk: „(Nyilatkozata Barátim többszörüs felszólítá­sára : ne hagynám szó nélkül a’ „Múlt és Jelen“ 88., 90., 91. számaiban „Földbirtok“ czim alatt foglalt ’s személyem ellen in­tézett gyanúsításokat, ezennel kinyilatkozom, hogy miután az érintett lap szerkesztőjével azok iránt személyesen leszámoltam, jövendőre nézve pedig ünnepélyesen, becsületére fogadó, gróf Teleki László, Ujfalussy Miklós és Szunyoghy Rudolf jelenlétük­ben , hogy nevemet soha többé lapjaiban meg nem említi, én semmi czáfolatokba nem bocsátkozom. Kovács Lajos:“ E’ nyilat­kozat hangja nem sok jót sejdü­letett velünk, ’s elolvasván újra a’ „Múlt és Jelen“ idézett számait, és a’ körülményeket megfon­tolván, mindjárt egy kis Brennus-kardját gyanítottunk — vannak azonban fakardok is — ’s ime, csak abban csalatkoztunk, hogy a’ dolgot még sem olly mocskosnak gondoltuk, a’ miilyennek tisztelt olvasóink a’ következő nyílt levélből találandják. „Be­csület mentés és igazolás. A’ n.-szebeni „*S­iebenbü­r­­ger Rothe“ „Mult és Jelen“ 89dik számából fordításban közölvén a’ Közép-Szolnok vármegyei utolsó közgyűlést illető két tudósí­tást, annak végén a’ nevezett német hírlap szerkesztősége egy a’ választott követek személyét érdeklő jegyzést tett, mire az „Er­délyi Híradó“ idei 9dik félévi 42dik számában egy ellenjegyzés tétetvén, annak végén e’ szók olvastatnak. „Az érdekelt követ­uraknak képviselői állásukban a’ megyéjök ’s magok iránti kö­telesség nem engedé, hogy illy gyanúsítást hallgatag eltűrjenek, ’s megérkezésök első gondjai közé tartozott, a’ „Mult és Jelen“ szerkesztőjével személyesen számot vetni. Mit meg is tettek. Szolgáljon ez a’ Siebenbürger Bothe szerkesztőjének felvilágosí­tásul.“ Mivel a’ jegyzésben nincs megemlítve , miben állott azon „számvetés“ szolgáljon a’ t. ez. közönség felvilágosításául a’ tör­ténet egyszerű elbeszélése. Novembe­rrben gr. Teleki László, Bogaras vidéke — Ujfalusi Miklós, Szunyogh Rudolf, Közép- Szolnok vármegye — követei és Kovács Lajos, hozzám profes­­sori szállásomra lővén, kijelenték, hogy mivel a’ közép-szolnoki követek becsülete sértve van a’ Mult és Jelen 89-dik számában kiadott és azon megye követválasztó közgyüléséröli tudósítások­kal, kényszerítve látják magokat felszólitni engemet, hogy, vagy nevezném meg levelezőimet vagy adjak elégtételt azon téren, mellyen a’ sérelem történt, ezeknek megtagadása esetében pedig magány elégtételt követelnek. Én e’ váratlan, mint szokatlan fel­szólításra kijelentem, hogy a’ szóban forgó tudósítások kiadásá­val a’ követek becsületét sérteni nem kívántam és meggyőződé­sem szerint nem is sértettem meg, a’ mit a’ censura sem engedett volna meg, de jogukat, nem ismerem engem levelezőim megne­vezésére szorutni és azt semmi esetben illy felszólításra tenni nem is fogom; másfelől ígértem, hogy azon tudósításokat megczáfoló bármi nyilatkozatot újságomba fel­veszek és kiadok; különben is hibámról meggyőződésem esetében, illendő és becsületemmel megegyező elégtételadásra magamat kötelezőm ’s különösen javallom, ítéltessék meg a’ fele­sőség által, hibáztam e azon tudósítások kiadásával ? ’s ha igen, akkor törvényes úton eszközöljenek magoknak elégtételt. — A’ felemlített négy egyénnek azonban ajánlásaim nem tetszenek, de azt kívánták, vagy nevezzem meg levelezőimet, vagy ha ezt nem akarnám tenni, akkor újságomban magam neve alatt azon két tudósítást hazugságnak és rágalmazásnak nyilvánítsam. Hogy sem egyiket sem másikat tenni becsületem nem engedte, úgy hiszem vitatni szükségtelen. — A’ miket illy előzmények után, rajtam, professori lakomban , nemesi lakomban, nemesi kivált­sággal biró személyen és házban, nemesek elkövettek, rajzolni hoszasan nem kívánom, csak röviden említem megismertetésül. E’ kedvetlen dolognak szelíden és becsülettel eligazítására nézve hozzájok intézett többszörös felszólításomnak, ’s őket békeségre és engesztelődésre kérésemnek semmi sükere nem lett, de — mire bizonyságaim vannak — minden kímélést és hiedelmet fél­retéve és élesen kitörve, utczára is kihalló hangos lármával, fe­nyegetéssel és sértő szavakkal erőltettek, zaklattak, vagy meg­nevezni levelezőimet, vagy teljesitni a’ tőlök kívánt feltételt, ma­gam neve alatt levelezőim tudósításait valótalanoknak és hami­saknak nyilvánítói, ’s csak e’ kettő közt engedtek választást, az ellenkező esetben utczán, minden emberek, sőt tanítványaim sze­mük láttára engem leköpéssel, arczul vágással ’s több illy gya­lázatos kitétellel rettentettek, ’s ezeknek teljesítését hathatósan erösíttették. Nem szükség a’ f. ez. olvasó közönség előtt illy bá­nást , midőn vádlók egyszersmind birák, ’s magoknak elégtételt vevők, a’ terrorismusnak illy magas pontra emelkedését magya­rázni, vagy jellemzeni; hasonló lett magára is bőven és hangosan szól. Megyék birodalmával megtisztelt hazafiak növelték ezt a’ nyilván­osság, szabadság és haladás időszakaiban, képviselők, kiknek­­személyük szent és sérthetetlen, ’s épen azért szentebb kötelességök lenne mások jogait tiszteletben tartani; kiknek a’ mivelt és előhaladott jelenkor kívánatához mérsékelt törvények hozásába befolyni hivatásuk, illy hazafiak rontanak békés polgár lakjára ; ’s a’ szabadságot és szabad sajtót követelők censura engedelmével kijött ujsági czikkért, megtörtént visszaélések sőt szomorú kicsapongások közrebocsátásáért — mi a’journalistika fő kötelessége — erkölcsi kinpadra húzzák, fojtogatják a’ szerkesz­tőt, négyen egyet, szinte két óráig. (!!) A’ ki tudja, hogy az édes anyává létei pontjához közelálló hitvesem iránti tekintet engem bármit eltűrni kényszerűért, annál inkább, mert ő szobájából egy versen, illy vendégeimet jellemző és hallható szavakkal kiváná tőlem a’ miveit urak elutasitását, ’s igy felindulását e’ velem bá­náson nem tiskolá; ki tudja, melly szoros ,kötelessségem volt ne­kem mint professornak a’ kitörésem és ebből eredhető lárma, zaj esetében, az épen szembeeső főoskolában könnyen történő inge­rültséget és vendégeimre nézve nem kellemesen végződhető kitó­­dulást bármi áron meggátolni ;*­ a’ ki végre meggondolja, melly kicsi érdem lett volna illyent tevő emberekkel egy sorban állani: nem fog bámulni, sem hibáztatni, hogy illy erőszakos velem bá­nást eltűrtem; az embert úgy is nem a’ mástól szenvedett, de csak önmaga által mivelt gyalázat bélyegzi. Ilyen volt a’ közép-szolnoki két követ „velem számol vetése.“ Ám örvendjenek annak, ha örvendhetnek. Nem mellőzhetem el végre hallgatással azt, hogy Kovács Lajos az „Erdélyi Híradó“ fenebb idézett szá­mában egy külön nyilatkozatban azt írja, hogy a’„Földbirtok“ czim alatti értekezésemben „személye ellen intézett gyanúsítások iránt velem személyesen leszámolt, de én más három pajtásai elött becsületemre fogadtam nevének soha többé lapomban nem említését, azért semmi czáfolatba nem bocsátkozik.“ Kovács Lajos tehát azért rontott rám, mert én bátorkodtam alkotmányt meg­rázó állításait újságomban megvilágosítni; ’s ő, a’nemes, nem tu­dott, Vagy nem akart okokra okokkal, de ököllel felelni. Az illy fegyverrel harczolás és gyözedelem hozzá illő, ismeretes erköl­csi jellemét és szép lelkét inkább kitüntető vonás. Csak annyit teszek nyilatkozatához igazításul: önkint ígértem megtámadóm­­nak, hogy személyével újságomban foglalkozni többé nem fogok; lapom e’ szennytől tisztán tartásban csak nyerhet; de azt nem fo­gadtam, hogy a’ „reformhős“ bujtogató és ingerlő elveit, ha azo­kat ezután is hintegetné, felelőtlen hagyom. — Kolozsvárt, nov. 26-kán 1841. Szilágyi Ferencz professor, Mult és Jelen szerkesztője.“ Azon t. olvasóink számára, kik elött a’kérdéses polémia ismeretlen , csak nehány tételeket idézünk Kovács Lajos úr szóba vett sokliberalis értekezéséből: „A’ jobbágy által leírt föld tulajdonosa nem más mint maga a’ jobbágy“. — „Legfölebb kisajátítás forma jogot vitathatánk a’ földesúrra nézve, de tulaj­dont annyival kevésbbé, minthogy positiv elmagyarázhatatlan törvények ellenére bármi hosszas gyakorlat fegyverül nem szol­gálhat, és a’ törvényhozásnak el kell szemeit fordítani olly gya­korlattól, melly természeti igazság, józan politica, positiv törvé­nyek ellenére századokig elnyomott minden ipart —­­— e’ birto­kába ötét a­ törvényhozásnak vissza kell tenni, ’s a’ dolgok mos­tani állását az igazság és törvény ösvényére visszavezetni ’stb.“ (M­ éstt Ismerjük e’ szép nótát ’s nálunk is igy füvött már egy­nél több szép madár, de a’ magyar sajtó e’ rút kicsapongáso­kat olly hathatósan visszautasította, hogy most már csak pipa­szónál hallani illy phrasisokat. — A’ Múlt és Jelen szerkesztője sem tett egyebet, mint mi mindnyájan, ’s a’ „positiv törvények“ merész említésére, azt kérdezvén, „mi lehetett volna nagyobb képtelenség, mint a’ parasztnak törvény által megengedni, hogy saját birtokából elköltözhessen ? nem tisztán van e ez engedély­ben a’ globae adstrictussága ?“ a’ többire nézve saját nevénél nevezvén a’ gyermeket, illy elvek felállítását ingerlésnek nevezte, melly zabolátlanságra, kicsapongásokra, fejetlenségre, rendbom­lásra vezet. Melly ítélet nálunk számtalanszor már kimondatott, ’s mellyet mi ezennel ismét teljességgel magunkévá tesszük.­­ A’ közép-szolnoki követválasztásról szinte nyújtunk kivonatot a’ kérdéses tudósításból: „Hétfőn (25ként tisztelt főispányunknál (kinek helyzetét illy jelenések közepette, mellyek elöl neki is szinte menekedést kelle keresni, könnyű — de valóban sajnos képzelni­ felülről az asztal mellől néztük, hogy alatt miképen gyilkolja a’ részeg ’s egészen elvadult népcsoport mindazokat, kiket elötalált, akár megyei nemes, akár pedig csak elmenő ide­gen utas volt, ha azon felszólításra „ki éljen?“ rögtön a’ (tőle talán nem ismert) U. M. vagy Sz. R. neve nem hangzott, hogy ütötte főbe azt tüstint, mint a’ mészáros az ökröt; mi azonban ebédeltünk, még pedig nagy rész, legalább azok, kik tervök el­sülését előre látták, igen vígan és jóízűen; — mentsen azonban az ég minden keresztényt, sőt becsületes embert az illyen ebéd­től. Borzasztó látás volt különösen, mikint hordották haza sze­kereken a’me­gkinozt­at­ott, vértől elborított, bemocskolt, na­­gyobbára ősz öregeket, kik valamint a’ hon boldogító kortesek útjába nem állottak, semmi czéljaik kivitelében őket nem gátol­ták, úgy midőn a’ nemesi szabadságot vadul és pogány érzéssel használók elöl magokat elrejteni akarták, futásra alkalmatlanok voltak. — Megjegyzést érdemel, hogy minden ezek a’ törvény­kezés és igazság kiszolgáltatása helyén, közgyűlés folyamatja alatt, midőn a’ megyei nemesség ősi jogai gyakorlására egybe­­hivatott, történtek , még pedig az emberiség és haza javát szá­.. Talán épen homoeopathiai gyógymód legelőbb hozhatott volna gyó­gyulást. A’ szerk. jókban forgató és azon munkálódó, úgynevezetett nagylelkű és a’ korszellemmel elöhaladó hazafiak itatásából és csábításából, épen azoknak jelenlétében, sőt szemökláttára ; mert a’ mint mon­dák , igy van ez az egész világon, hol a’ nép maga természettől kapott, elidegeníthetlen jogait gyakorolja — egy kis vér eresz­tés nem is ollyan nagy dolog, mihelyt tisztán a’ haza és emberi­ség javáért esik. (? ) ’stb.“ Éljen a’ éorteskedés! Magáról a’ tettről semmit. Brutalitása, betyársága már rásü­tötte az érdemlett bélyeget, ’s az időszaki sajtónak nincs egyéb tiszte, mint azt a’ közönség tudására juttatni, melly majd megho­­zandja szigorú ítéletét. Mivel azonban a’ tervek korában élünk, legyen szabad ez alkalommal egy igen korszerűvel előállanunk. Nyissunk aláírást, hogy valamelly honi festészünk vagy szobrászunk a’ helyszínén e’ gyönyörű hőstettel ecsettel vagy vésővel örökít­se, igyekezvén leginkább azezvonási hasonlatosságon ’s hogy a’ rimánkodó viselős asszony ki ne maradjon. E* mesterműnek hol felállításáról majd későbben gondoskodhatunk. — Ha pedig, mi­től tartunk, művész nem találtatnék illy feladat megoldására, hal­­hatlanítsuk e’ dicső tettet legalább valami elnevezéssel. A’ fran­­cziák az eczetnek egy nemét szinte négy egyénről elnevezték, talán akad a’ szuroknak valamelly neme, melly innen nyerhet­né nevét. Esztergom, telelő­s. Esztergom vármegye a’ számosan összegyűlt Karok és Rendek koszorújában folyó évi őszutó 29én tekintetes Bozzay János első alispány ur elnöksége alatt reggeli kilencz órakor nyitá meg ez évi hosszú munkálati sorozatát befe­jező jelentéses közgyűlését. A’ nyolcz napot meghaladó tanács­kozási lánczolatban legfőbb helyet igényel: I. Az egyházi javakat jelen tulajdonosadul elvétetni, ’s népnevelésre, úgy más nemzeti czélokra fordítani inditványzó borsodi levél, melly egész terjedel­mében felolvastatván, miután az elnök főbb elveit’s nevezetesebb részleteit e’ levélnek értelmes ecsettel kiemelte vala, oda nyilat­kozott, mikint a’ népnevelési szükségről ő is tökéletesen meg van győződve, de annak előmozdítására annál kevésbé kívánná az egyház jószágát forditatni, mivel Magyarhonban a’ papi jogok adományzási rendszeren alapitatván az 1498 55. és 65 törvény­­czik létre hozatala előtt nem csekély részben majd egyházi egye­­dek által szereztettek, majd szent czélból a’ magyar szion oltá­rára egyes polgároktól ajánltatvák, mellyeket a’polgári alkotmány megrenditése nélkül rögtön az egyháztól elvenni nem lehet; ne­hogy tehát az alkotmányos rend egyik hatalmas felekezete meg­­döntetvén az egész romokba ömöljék, magán véleményénél fogva az egyházi rendet ama jogokban, mellyekbe őket felejthetlen nagy királyaink helyezék, tovább is meghagyatni óhajtván, a’ Rendeket e’ levél feletti véleményük kifejtésére felszólltlá. B. J. ügyvéd: Ha a’magyar nemzet Rákos mezején új törvényeket alkotandó gyűlne össze, akkor kész volna Borsod megyével kezet fogni, de jelenleg úgy van meggyőződve még az alkotmány magavalóságában fent áll a’sarkalatos törvények megdöntése nélkül sem az egyházi sem a’ világi nemesség javait elkobozni nem lehet. A’ honi alkotmányt nem egyedül Szent Istványtól véli származtathatnak, mert a’ vérrel kereszteltetett alapszerződés az unghi mezőkön a’ vezérek hangos esküvései közt született, melly alkalommal az egész or­szágaiét kapitány ’s híveik közt feloszlatván, a’ fegyverrel szer­zett közös javakból Árpádtól Tuhulumig mindenki át vévé részét, igy jutott Álmos sarjadéka Szent Istvány szinte különös föld vo­nalakhoz, mellybül az ország újjá születésekor mint jogszerű örö­­kébül ajándékozott az egyháznak jószágokat, mit Edik Endre ki­rály magszakadtával sem lehet attól elperelni, ha csak minden polgári javak érvényességét kétségbe vonni nem akarnók ! Elis­merő azonban a’ szónok, hogy a’ népnevelés előmozdítása ha­zánkban a’ napi­renden levő szükségek közé számláltatván, an­nak miképen leendő eszközöltetésérül gondoskodni a’ hon polgár főfeladata ; de ő nem úgy mint Borsod papi javak elvételével kí­vánna e’ szent czélra tőkét teremteni, mert az honunk világos tör­vényeibe ütközik; hanem inkább egyrész az ország azon főpap­jait, kik a’kormánynak felesleges jövedelmeikből évenkint a’honi várak jó karban tartására adóznak, miután várak többé orszá­gunkban nem léteznek sött a’ hires Visegrádi királyi vár moh lepte ormain is csak a’ bagoly siratja a’ nemzet egykori nagysá­gát, ez adózástól felmentetni, ’s a’ húsforrást nemzeti jövedelme­­zésre népnevelés és más szent czélra forditlatni óhajtá; más részt törvényt alkottatni kívánt, minél fogva ha megyés püspök, vagy bár melly káptalanbeli kanonok meghal, ezek állomására csőd hírdettessék, ’s a’ csődülők közül a’ püspökségre kineveztetni vágyó ötven ezer, a’ kanonokságot elnyerni óhajtó egyén pedig öltül hat ezer váltó forintot tartozzék széke elfoglalása előtt letenni. Erre számtalan egyházi vállalkozó találtatván sem a’hármas könyv­lső­ része­­ik czime, sem a’ magány egyed személyes érdeke meg nem sértetnék,­­több kiáltás az érdem, az érdem . Ezen összegből temérdek nemzeti kincset vélt a’ szónok összegyüjt­­hetni, melly a’ népnevelés, a’ szegényebb népészek és lelki se­gédek , úgy az elaggott kór papok részére alapítványúl szolgál­na , ’s így reményié, hogy a’ főbb rendűek jogaikban nem cson­­kittatnának az alsó rendűek pedig igen sokat nyernének; minél­fogva a’ borsodi levelet az országgyűlési utasításon dolgozó vá­lasztmányhoz vezéreltetni kéré. Báró Rudnyánszky Samu esz­tergomi kanonok a’ borsodi levélben előforduló ellenvetések és követeléseket a’ fennálló alkotmányos rendszer ellenirányozot­­taknak, ’s mi az előtt gyengédebb tollal vázoltatott jelenleg kímé­letlenebb alakban felidézettnek lenni nyilvánitá. A’levél általányos taglalásába bocsátkozva tagadá azon állítást, mikint eredetileg az egyházi rendnek a’ javak egyedül csak nevelés végeit adatvák, tagadá mikint az egyházi rend jelen ’s régibb korban a’ nevelést elhanyagoló. Tagadá az elsőt, mert a’ hármas könyv is­ rész

Next