Hirnök, 1841. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1841-12-13 / 100. szám
100. szám. A’ Hírnök kinevezések, hivatalos tudósítások, honi és külföldi politicai hírek , mindennemű statisticai adatok pénzkeret, piaczi árak, dunavizállás és mindenféle’ hirdetmények minél gyorsabb közlésével _a’ Századunk terjedelmese politicai ’s rokon tudományu értekezésekkel, a’ Kis futár literaturai, művészeti és közéletbeli jelesebb tünemények, találmányok és intézetek ismertetésével foglalkoznak főképen. HIRNÖK Szerkeszti 'a kiadja Balásfalvi Orosz József. December 13. 1941. Megjelennek e’ lapok minden hétfőn és csütörtökön. Félévi előfizetés Pozsonyban házhozhordással 4 p. fz., postán borítékkal 4 fr. 24 kr. Előfizethetni helyben a’ szerkesztőségnél a’ „Zöldfa 11 fogadó melletti 724. sz. ház lső emeletében, Pesten Wéber Józsefnél a’ Tudakozó-intézetben, kinél a’hirdetmények ’s a’ szerkesztőséget illető egyéb közleményeké is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes beküldetése kéretik. Tartalom: Magyarország és Erdély. Előléptetés; mokliberalismus; Esztergom megye közgyűlése; Borsod megye körlevele, ünnepnapok megtartása, Csanád megye levele’stb.; rövid tudósítások: Zemplényből, Torontálból, Hontból, Abonyból; Sz. fejérvári nőnevelő intézet; Luzenszky b. jótékonysága; Erdélyi országgyűlési tudósítások; Felterjesztése a’ kir. kormányzóságra kijelölteknek. Nagybritannia, Francziaország. A’ Journal des Débats Thiers felett. Spanyolország. Espartero Madridban. Portugália. A’cortest befejező trónbeszéd. Olaszország. Időjárás; don Carlos fiai Romában. Poroszország. A’ trieri püspök körlevele. Schweiz. Görögország. Törökország. Kis futár. Magyar haladás; a’ róka és hiuz; hivatalos levelezés; függelék. Hirdetések: Magyarország és Erdély. A’ rm. magyar kir. udv. Kamara a’ királymezei erdész- és számtartó-hivatali megürült ellenörségre Rikker János ugyanottani szemükül (Material- Schaffer alkalmazá. — Teller Ferencz szántovai kam. ispán nov. 20-kán meghatározott. Vandalismus. Az Erdélyi Híradó 42 ik számában minap ezt olvastuk: „(Nyilatkozata Barátim többszörüs felszólítására : ne hagynám szó nélkül a’ „Múlt és Jelen“ 88., 90., 91. számaiban „Földbirtok“ czim alatt foglalt ’s személyem ellen intézett gyanúsításokat, ezennel kinyilatkozom, hogy miután az érintett lap szerkesztőjével azok iránt személyesen leszámoltam, jövendőre nézve pedig ünnepélyesen, becsületére fogadó, gróf Teleki László, Ujfalussy Miklós és Szunyoghy Rudolf jelenlétükben , hogy nevemet soha többé lapjaiban meg nem említi, én semmi czáfolatokba nem bocsátkozom. Kovács Lajos:“ E’ nyilatkozat hangja nem sok jót sejdületett velünk, ’s elolvasván újra a’ „Múlt és Jelen“ idézett számait, és a’ körülményeket megfontolván, mindjárt egy kis Brennus-kardját gyanítottunk — vannak azonban fakardok is — ’s ime, csak abban csalatkoztunk, hogy a’ dolgot még sem olly mocskosnak gondoltuk, a’ miilyennek tisztelt olvasóink a’ következő nyílt levélből találandják. „Becsület mentés és igazolás. A’ n.-szebeni „*Siebenbürger Rothe“ „Mult és Jelen“ 89dik számából fordításban közölvén a’ Közép-Szolnok vármegyei utolsó közgyűlést illető két tudósítást, annak végén a’ nevezett német hírlap szerkesztősége egy a’ választott követek személyét érdeklő jegyzést tett, mire az „Erdélyi Híradó“ idei 9dik félévi 42dik számában egy ellenjegyzés tétetvén, annak végén e’ szók olvastatnak. „Az érdekelt követuraknak képviselői állásukban a’ megyéjök ’s magok iránti kötelesség nem engedé, hogy illy gyanúsítást hallgatag eltűrjenek, ’s megérkezésök első gondjai közé tartozott, a’ „Mult és Jelen“ szerkesztőjével személyesen számot vetni. Mit meg is tettek. Szolgáljon ez a’ Siebenbürger Bothe szerkesztőjének felvilágosításul.“ Mivel a’ jegyzésben nincs megemlítve , miben állott azon „számvetés“ szolgáljon a’ t. ez. közönség felvilágosításául a’ történet egyszerű elbeszélése. Novemberrben gr. Teleki László, Bogaras vidéke — Ujfalusi Miklós, Szunyogh Rudolf, Közép- Szolnok vármegye — követei és Kovács Lajos, hozzám professori szállásomra lővén, kijelenték, hogy mivel a’ közép-szolnoki követek becsülete sértve van a’ Mult és Jelen 89-dik számában kiadott és azon megye követválasztó közgyüléséröli tudósításokkal, kényszerítve látják magokat felszólitni engemet, hogy, vagy nevezném meg levelezőimet vagy adjak elégtételt azon téren, mellyen a’ sérelem történt, ezeknek megtagadása esetében pedig magány elégtételt követelnek. Én e’ váratlan, mint szokatlan felszólításra kijelentem, hogy a’ szóban forgó tudósítások kiadásával a’ követek becsületét sérteni nem kívántam és meggyőződésem szerint nem is sértettem meg, a’ mit a’ censura sem engedett volna meg, de jogukat, nem ismerem engem levelezőim megnevezésére szorutni és azt semmi esetben illy felszólításra tenni nem is fogom; másfelől ígértem, hogy azon tudósításokat megczáfoló bármi nyilatkozatot újságomba felveszek és kiadok; különben is hibámról meggyőződésem esetében, illendő és becsületemmel megegyező elégtételadásra magamat kötelezőm ’s különösen javallom, ítéltessék meg a’ felesőség által, hibáztam e azon tudósítások kiadásával ? ’s ha igen, akkor törvényes úton eszközöljenek magoknak elégtételt. — A’ felemlített négy egyénnek azonban ajánlásaim nem tetszenek, de azt kívánták, vagy nevezzem meg levelezőimet, vagy ha ezt nem akarnám tenni, akkor újságomban magam neve alatt azon két tudósítást hazugságnak és rágalmazásnak nyilvánítsam. Hogy sem egyiket sem másikat tenni becsületem nem engedte, úgy hiszem vitatni szükségtelen. — A’ miket illy előzmények után, rajtam, professori lakomban , nemesi lakomban, nemesi kiváltsággal biró személyen és házban, nemesek elkövettek, rajzolni hoszasan nem kívánom, csak röviden említem megismertetésül. E’ kedvetlen dolognak szelíden és becsülettel eligazítására nézve hozzájok intézett többszörös felszólításomnak, ’s őket békeségre és engesztelődésre kérésemnek semmi sükere nem lett, de — mire bizonyságaim vannak — minden kímélést és hiedelmet félretéve és élesen kitörve, utczára is kihalló hangos lármával, fenyegetéssel és sértő szavakkal erőltettek, zaklattak, vagy megnevezni levelezőimet, vagy teljesitni a’ tőlök kívánt feltételt, magam neve alatt levelezőim tudósításait valótalanoknak és hamisaknak nyilvánítói, ’s csak e’ kettő közt engedtek választást, az ellenkező esetben utczán, minden emberek, sőt tanítványaim szemük láttára engem leköpéssel, arczul vágással ’s több illy gyalázatos kitétellel rettentettek, ’s ezeknek teljesítését hathatósan erösíttették. Nem szükség a’ f. ez. olvasó közönség előtt illy bánást , midőn vádlók egyszersmind birák, ’s magoknak elégtételt vevők, a’ terrorismusnak illy magas pontra emelkedését magyarázni, vagy jellemzeni; hasonló lett magára is bőven és hangosan szól. Megyék birodalmával megtisztelt hazafiak növelték ezt a’ nyilvánosság, szabadság és haladás időszakaiban, képviselők, kiknekszemélyük szent és sérthetetlen, ’s épen azért szentebb kötelességök lenne mások jogait tiszteletben tartani; kiknek a’ mivelt és előhaladott jelenkor kívánatához mérsékelt törvények hozásába befolyni hivatásuk, illy hazafiak rontanak békés polgár lakjára ; ’s a’ szabadságot és szabad sajtót követelők censura engedelmével kijött ujsági czikkért, megtörtént visszaélések sőt szomorú kicsapongások közrebocsátásáért — mi a’journalistika fő kötelessége — erkölcsi kinpadra húzzák, fojtogatják a’ szerkesztőt, négyen egyet, szinte két óráig. (!!) A’ ki tudja, hogy az édes anyává létei pontjához közelálló hitvesem iránti tekintet engem bármit eltűrni kényszerűért, annál inkább, mert ő szobájából egy versen, illy vendégeimet jellemző és hallható szavakkal kiváná tőlem a’ miveit urak elutasitását, ’s igy felindulását e’ velem bánáson nem tiskolá; ki tudja, melly szoros ,kötelessségem volt nekem mint professornak a’ kitörésem és ebből eredhető lárma, zaj esetében, az épen szembeeső főoskolában könnyen történő ingerültséget és vendégeimre nézve nem kellemesen végződhető kitódulást bármi áron meggátolni ;* a’ ki végre meggondolja, melly kicsi érdem lett volna illyent tevő emberekkel egy sorban állani: nem fog bámulni, sem hibáztatni, hogy illy erőszakos velem bánást eltűrtem; az embert úgy is nem a’ mástól szenvedett, de csak önmaga által mivelt gyalázat bélyegzi. Ilyen volt a’ közép-szolnoki két követ „velem számol vetése.“ Ám örvendjenek annak, ha örvendhetnek. Nem mellőzhetem el végre hallgatással azt, hogy Kovács Lajos az „Erdélyi Híradó“ fenebb idézett számában egy külön nyilatkozatban azt írja, hogy a’„Földbirtok“ czim alatti értekezésemben „személye ellen intézett gyanúsítások iránt velem személyesen leszámolt, de én más három pajtásai elött becsületemre fogadtam nevének soha többé lapomban nem említését, azért semmi czáfolatba nem bocsátkozik.“ Kovács Lajos tehát azért rontott rám, mert én bátorkodtam alkotmányt megrázó állításait újságomban megvilágosítni; ’s ő, a’nemes, nem tudott, Vagy nem akart okokra okokkal, de ököllel felelni. Az illy fegyverrel harczolás és gyözedelem hozzá illő, ismeretes erkölcsi jellemét és szép lelkét inkább kitüntető vonás. Csak annyit teszek nyilatkozatához igazításul: önkint ígértem megtámadómnak, hogy személyével újságomban foglalkozni többé nem fogok; lapom e’ szennytől tisztán tartásban csak nyerhet; de azt nem fogadtam, hogy a’ „reformhős“ bujtogató és ingerlő elveit, ha azokat ezután is hintegetné, felelőtlen hagyom. — Kolozsvárt, nov. 26-kán 1841. Szilágyi Ferencz professor, Mult és Jelen szerkesztője.“ Azon t. olvasóink számára, kik elött a’kérdéses polémia ismeretlen , csak nehány tételeket idézünk Kovács Lajos úr szóba vett sokliberalis értekezéséből: „A’ jobbágy által leírt föld tulajdonosa nem más mint maga a’ jobbágy“. — „Legfölebb kisajátítás forma jogot vitathatánk a’ földesúrra nézve, de tulajdont annyival kevésbbé, minthogy positiv elmagyarázhatatlan törvények ellenére bármi hosszas gyakorlat fegyverül nem szolgálhat, és a’ törvényhozásnak el kell szemeit fordítani olly gyakorlattól, melly természeti igazság, józan politica, positiv törvények ellenére századokig elnyomott minden ipart —— e’ birtokába ötét a törvényhozásnak vissza kell tenni, ’s a’ dolgok mostani állását az igazság és törvény ösvényére visszavezetni ’stb.“ (M éstt Ismerjük e’ szép nótát ’s nálunk is igy füvött már egynél több szép madár, de a’ magyar sajtó e’ rút kicsapongásokat olly hathatósan visszautasította, hogy most már csak pipaszónál hallani illy phrasisokat. — A’ Múlt és Jelen szerkesztője sem tett egyebet, mint mi mindnyájan, ’s a’ „positiv törvények“ merész említésére, azt kérdezvén, „mi lehetett volna nagyobb képtelenség, mint a’ parasztnak törvény által megengedni, hogy saját birtokából elköltözhessen ? nem tisztán van e ez engedélyben a’ globae adstrictussága ?“ a’ többire nézve saját nevénél nevezvén a’ gyermeket, illy elvek felállítását ingerlésnek nevezte, melly zabolátlanságra, kicsapongásokra, fejetlenségre, rendbomlásra vezet. Melly ítélet nálunk számtalanszor már kimondatott, ’s mellyet mi ezennel ismét teljességgel magunkévá tesszük. A’ közép-szolnoki követválasztásról szinte nyújtunk kivonatot a’ kérdéses tudósításból: „Hétfőn (25ként tisztelt főispányunknál (kinek helyzetét illy jelenések közepette, mellyek elöl neki is szinte menekedést kelle keresni, könnyű — de valóban sajnos képzelni felülről az asztal mellől néztük, hogy alatt miképen gyilkolja a’ részeg ’s egészen elvadult népcsoport mindazokat, kiket elötalált, akár megyei nemes, akár pedig csak elmenő idegen utas volt, ha azon felszólításra „ki éljen?“ rögtön a’ (tőle talán nem ismert) U. M. vagy Sz. R. neve nem hangzott, hogy ütötte főbe azt tüstint, mint a’ mészáros az ökröt; mi azonban ebédeltünk, még pedig nagy rész, legalább azok, kik tervök elsülését előre látták, igen vígan és jóízűen; — mentsen azonban az ég minden keresztényt, sőt becsületes embert az illyen ebédtől. Borzasztó látás volt különösen, mikint hordották haza szekereken a’megkinoztatott, vértől elborított, bemocskolt, nagyobbára ősz öregeket, kik valamint a’ hon boldogító kortesek útjába nem állottak, semmi czéljaik kivitelében őket nem gátolták, úgy midőn a’ nemesi szabadságot vadul és pogány érzéssel használók elöl magokat elrejteni akarták, futásra alkalmatlanok voltak. — Megjegyzést érdemel, hogy minden ezek a’ törvénykezés és igazság kiszolgáltatása helyén, közgyűlés folyamatja alatt, midőn a’ megyei nemesség ősi jogai gyakorlására egybehivatott, történtek , még pedig az emberiség és haza javát szá.. Talán épen homoeopathiai gyógymód legelőbb hozhatott volna gyógyulást. A’ szerk. jókban forgató és azon munkálódó, úgynevezetett nagylelkű és a’ korszellemmel elöhaladó hazafiak itatásából és csábításából, épen azoknak jelenlétében, sőt szemökláttára ; mert a’ mint mondák , igy van ez az egész világon, hol a’ nép maga természettől kapott, elidegeníthetlen jogait gyakorolja — egy kis vér eresztés nem is ollyan nagy dolog, mihelyt tisztán a’ haza és emberiség javáért esik. (? ) ’stb.“ Éljen a’ éorteskedés! Magáról a’ tettről semmit. Brutalitása, betyársága már rásütötte az érdemlett bélyeget, ’s az időszaki sajtónak nincs egyéb tiszte, mint azt a’ közönség tudására juttatni, melly majd meghozandja szigorú ítéletét. Mivel azonban a’ tervek korában élünk, legyen szabad ez alkalommal egy igen korszerűvel előállanunk. Nyissunk aláírást, hogy valamelly honi festészünk vagy szobrászunk a’ helyszínén e’ gyönyörű hőstettel ecsettel vagy vésővel örökítse, igyekezvén leginkább azezvonási hasonlatosságon ’s hogy a’ rimánkodó viselős asszony ki ne maradjon. E* mesterműnek hol felállításáról majd későbben gondoskodhatunk. — Ha pedig, mitől tartunk, művész nem találtatnék illy feladat megoldására, halhatlanítsuk e’ dicső tettet legalább valami elnevezéssel. A’ francziák az eczetnek egy nemét szinte négy egyénről elnevezték, talán akad a’ szuroknak valamelly neme, melly innen nyerhetné nevét. Esztergom, telelős. Esztergom vármegye a’ számosan összegyűlt Karok és Rendek koszorújában folyó évi őszutó 29én tekintetes Bozzay János első alispány ur elnöksége alatt reggeli kilencz órakor nyitá meg ez évi hosszú munkálati sorozatát befejező jelentéses közgyűlését. A’ nyolcz napot meghaladó tanácskozási lánczolatban legfőbb helyet igényel: I. Az egyházi javakat jelen tulajdonosadul elvétetni, ’s népnevelésre, úgy más nemzeti czélokra fordítani inditványzó borsodi levél, melly egész terjedelmében felolvastatván, miután az elnök főbb elveit’s nevezetesebb részleteit e’ levélnek értelmes ecsettel kiemelte vala, oda nyilatkozott, mikint a’ népnevelési szükségről ő is tökéletesen meg van győződve, de annak előmozdítására annál kevésbé kívánná az egyház jószágát forditatni, mivel Magyarhonban a’ papi jogok adományzási rendszeren alapitatván az 1498 55. és 65 törvényczik létre hozatala előtt nem csekély részben majd egyházi egyedek által szereztettek, majd szent czélból a’ magyar szion oltárára egyes polgároktól ajánltatvák, mellyeket a’polgári alkotmány megrenditése nélkül rögtön az egyháztól elvenni nem lehet; nehogy tehát az alkotmányos rend egyik hatalmas felekezete megdöntetvén az egész romokba ömöljék, magán véleményénél fogva az egyházi rendet ama jogokban, mellyekbe őket felejthetlen nagy királyaink helyezék, tovább is meghagyatni óhajtván, a’ Rendeket e’ levél feletti véleményük kifejtésére felszólltlá. B. J. ügyvéd: Ha a’magyar nemzet Rákos mezején új törvényeket alkotandó gyűlne össze, akkor kész volna Borsod megyével kezet fogni, de jelenleg úgy van meggyőződve még az alkotmány magavalóságában fent áll a’sarkalatos törvények megdöntése nélkül sem az egyházi sem a’ világi nemesség javait elkobozni nem lehet. A’ honi alkotmányt nem egyedül Szent Istványtól véli származtathatnak, mert a’ vérrel kereszteltetett alapszerződés az unghi mezőkön a’ vezérek hangos esküvései közt született, melly alkalommal az egész országaiét kapitány ’s híveik közt feloszlatván, a’ fegyverrel szerzett közös javakból Árpádtól Tuhulumig mindenki át vévé részét, igy jutott Álmos sarjadéka Szent Istvány szinte különös föld vonalakhoz, mellybül az ország újjá születésekor mint jogszerű örökébül ajándékozott az egyháznak jószágokat, mit Edik Endre király magszakadtával sem lehet attól elperelni, ha csak minden polgári javak érvényességét kétségbe vonni nem akarnók ! Elismerő azonban a’ szónok, hogy a’ népnevelés előmozdítása hazánkban a’ napirenden levő szükségek közé számláltatván, annak miképen leendő eszközöltetésérül gondoskodni a’ hon polgár főfeladata ; de ő nem úgy mint Borsod papi javak elvételével kívánna e’ szent czélra tőkét teremteni, mert az honunk világos törvényeibe ütközik; hanem inkább egyrész az ország azon főpapjait, kik a’kormánynak felesleges jövedelmeikből évenkint a’honi várak jó karban tartására adóznak, miután várak többé országunkban nem léteznek sött a’ hires Visegrádi királyi vár moh lepte ormain is csak a’ bagoly siratja a’ nemzet egykori nagyságát, ez adózástól felmentetni, ’s a’ húsforrást nemzeti jövedelmezésre népnevelés és más szent czélra forditlatni óhajtá; más részt törvényt alkottatni kívánt, minél fogva ha megyés püspök, vagy bár melly káptalanbeli kanonok meghal, ezek állomására csőd hírdettessék, ’s a’ csődülők közül a’ püspökségre kineveztetni vágyó ötven ezer, a’ kanonokságot elnyerni óhajtó egyén pedig öltül hat ezer váltó forintot tartozzék széke elfoglalása előtt letenni. Erre számtalan egyházi vállalkozó találtatván sem a’hármas könyvlső részeik czime, sem a’ magány egyed személyes érdeke meg nem sértetnék,több kiáltás az érdem, az érdem . Ezen összegből temérdek nemzeti kincset vélt a’ szónok összegyüjthetni, melly a’ népnevelés, a’ szegényebb népészek és lelki segédek , úgy az elaggott kór papok részére alapítványúl szolgálna , ’s így reményié, hogy a’ főbb rendűek jogaikban nem csonkittatnának az alsó rendűek pedig igen sokat nyernének; minélfogva a’ borsodi levelet az országgyűlési utasításon dolgozó választmányhoz vezéreltetni kéré. Báró Rudnyánszky Samu esztergomi kanonok a’ borsodi levélben előforduló ellenvetések és követeléseket a’ fennálló alkotmányos rendszer ellenirányozottaknak, ’s mi az előtt gyengédebb tollal vázoltatott jelenleg kíméletlenebb alakban felidézettnek lenni nyilvánitá. A’levél általányos taglalásába bocsátkozva tagadá azon állítást, mikint eredetileg az egyházi rendnek a’ javak egyedül csak nevelés végeit adatvák, tagadá mikint az egyházi rend jelen ’s régibb korban a’ nevelést elhanyagoló. Tagadá az elsőt, mert a’ hármas könyv is rész