Hirnök, 1841. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1841-12-23 / 103. szám

megye felbontatlanul visszaküldő, azon megjegyzéssel , hogy hozzája a’ posegaiak magyarul írjanak, miért is ők egy Ő Felségéhez intézett legalázatosb feliratban panaszt emelnek ’s utalom- és igazságszolgáltatásért könyörögnek; egyszersmind fel­szólítják Körös megyét, kérelmüknek legfelsőbb helyeni gyámo­­lítására; mit is e’ megye teljesíteni határozott; egyszersmind nyi­latkoztasd, hogy hasonló esettben a’ magyar megyék magyar leveleit ő is bontatlanul utasitandja vissza. A’ turopolyai nemes közönség dec. 13-kán tartott tisztují­­tása alkalmával az eddigi gróf és többi tisztviselők mind megtar­tattak hivatalaikban. Czvetkovich Ferencz eddigi alelnök való­ságos ülnökké, a s turopolyai nemes katonaság főhadnagyává pe­dig Pogledich Károly választatott. Az ettyeki (fehér­ megyei) ismeretes kőbányából szállíttat­nak jelenleg a’ Pest ’s Buda közti lánczhidhoz ’s a’ nagyszerű magyar nemzeti muzeum-épülethez szükséges kövek . 300 mun­kás foglalkozik ott jelenleg ’s gépek által 70-, 80- és 100 má­zsás kődarabok emeltetnek egy óranegyed alatt kocsira. Ritka ünnepélyben ven részt­­. Bács megyében kebelezett Rigyicza községe, a’ midőn az ottani nép­ gyümölcskert egyik alapítója­­. Schirel János kebelbeli buzgó lelkész és táblabiró ur az elöljáróságot jó eleve értesítvén, minden házbirtokost kis bi­­róvali meghivatás és közdobszó utján is az egész népet múlt oct. 24-kén az érintett gyümölcs-kert terére gyüjteté. Már jó előre betanított huszonnégy faültető is megrendeltetve lévén, reggeli órákban a’ tisztelt lelkész az elöljáróság kíséretében szinte a’ hely­színére kimenvén, ott értelmes beszédben előadá a’ gyümölcsfa­­mívelés hasznosságát; a’ famívelési helybeli alapszabályok is elol­vastattak, mellyeket a’ nép hála és öröm-könnyek között hallga­tott, ’s azoknak szoros megtartására élőszóval magát kötelezé. Többi között a’ szántszándékos fasértökre 12 pengő forintnyi birság állapítatott meg, annak fele a’ feljelentőé leendvén. Érték­telenség esetében a’ csinttevő testi büntetéssel fenyítendő és ki­utasítandó teend. Ennek végeztével megszólamlott az oda ren­delt hangászok felderítő zenéje, mellynek kíséretében tizenkét betanított faültető idéztetvén elő, a’ kiosztandó gyümölcs-oltvá­nyokat szedé ki, más tizenkettő pedig kisbirák, elöljárók és az alapító főfelügyelése alatt a’ leközelebbi udvarok kertjébe kezdett ültetni szabályszerüleg fákat. Átalános volt az elöljárók iránti birodalommal párosult örömrivalgás, 's alig tölt bele néhány óra­­negyed, már mindenki kapát és ásót ragadt kezébe, igy ezúttal szinte egy nap alatt ötszáz ’s egynéhány ház minden különbség nélkül együlegyig kertje arányához képest 6—8 válogatott olt­­ványú fákkal láttatott el, a’ kiosztott fáknak összete több mint négy ezer ötszázra menvén. Ez évben szilva-, baraczk-, körte­vély- és almafajok osztattak ki. A’ mint a’ nép e’ fákba bele szeret, és mivelésmódjába bele okuland, más fajokkal is el fog láttatni. ’S tavasz nyiltakor az utak kiültetésére több mint negy­venezer eperfa fog alkalmaztatni. Látni innen, már csak a’ fák­nak kiosztásával mennyi huszas kíméltetést meg a’ nép erszényé­ből (a’ helybeli uraság tágas és díszes kertjéből egy pengő hú­szasával édes örömest hordják az oltványokat), ’s hogy a’ nép­nek e’ szakba betanultával milly ártatlan és munkára ösztönző foglalkozás jut részül, ’s mennyi más erkölcsi, anyagi, ’s egész­ségi haszon fog eredni e’ nemes vállalatból a’ nép tömegére, mindenki előtt tudva leend. ’S csak ekkép alkothatnak éden-ker­­teket hatalmasbjaink és tiszteslejeink, nem máskép. Áldás a’ ne­mes alapító tetemes áldozatba került vállalkozására! áldás a’ se­gédkarokat nyújtó emberbarátokra! — Mint értesítve vagyok, Rigyicza tőszomszédságában fekvő Sztancsics mezőváros közsé­gének is kivágatott báró Redl nagyhegyü uraság nép-gyümölcs­kertnek egy tágas tért, de kertész-hajlék és pénz-alap hiánya miatt a’ tér mindeddig mívelés alá nem jöhete. Buzgó éltetője volt e’ nemes kezdeménynek az elhunyt Jung János lelkész, vaj­ha a’ mostani széplelkű plébános ur boldog emlékezetű elődje felebaráti szándékát tettleges foganatba juttatná! Székes-Fehérvár, nov. 25. Megyénkben fekvő bod­­méri fiókegyházban közbirtokos, vallásos buzgósága és keresz­tényi emberszeretete miatt figyelemre méltó­ns Szentmihályi György urat mutatom be a’ tisztelt olvasó-közönségnek, kit bi­zonyára sokkal kevesbbé ismernek, mint sem érdemlené. E’ nemes keblű férfiú érezvén a’ hiányt, mellyet Bodmér katholi­­kus hívei iskolának helyben nem léte miatt szenvednek, tulajdon házába fogadta Jézus anyaszentegyházának kisded csemetéit, hogy azokat ápolja és nevelje. Évek múltak el, és ő a’ nélkül, hogy tetteinek érdemlett jutalmát kérte volna, a’ boldogító ön­tudat szelíd érzetében, mint tanító ingyen-hivatalának min­denkor példás buzgósággal megfelelt; sőt mi több, csekély ne­mesi birtokából bizonyos részt kimetszetvén, azt örök adomány­képen iskolai teleknek ajánlotta, és más jótevők hozzájárultával rajta egy kis hajlékot építtetett, így történt, hogy a’ közel 70 kath. lelket számláló Bodmer tanilók széket nyert. Illy szép tett ki nem kerülhette a’ közjót atyai szivén viselő püspökünk figyel­mét; hogy tehát az említett tanítónak fáradozásait még inkább elősegítse, addig is míg e’ szent törekvés állandóságát jobban biz­tosíthatná — kegyes alapítványi és megyei pénztárából éven­ként 80 for. rendelt neki fizettetni. Nov. 24-kén éjfélkor a’ keleti anyaszentegyházhoz tartozó ’s n. Szerém vmegyében keblezett 12 zárda közöl a’ legszebb ’s legnagyobb, t. i. a’ Gergeteghi két-emeletű kolostor leégett, ’s a’ hirtelen repülő lángok — a’ templom a’ négyszegű épület kö­zepén lévén — a’ toronyba csaptak, itt a’ harangokat elolvasz­­ták, ’s valahol csak gyúlékony anyagra találtak, mindent föle­mésztettek ; — a’ barátok, az úgynevezett görög kalugerek, más zárdákban kényszerültek tél idején menedéket keresni. 20,000 írtra könnyen felrúg a’ kár; de az említett kolostor, melly többi ékes szépfekvésü társival Szerém megye kellemes táját mintegy angol kertet különösen diszesité, kir. adomány mellett bir egy, ,Neradina nevű helységet, azon kis faluján kivül, miilyen minden kolostor előtt a’ zárdáról nevezve létezik, ’s közönségesen Per­­nyávornak hivatnak (lásd az 1751. 38. t. sz.) ’s igy kárát pótol­hatja. Kegyes-iskolai szerzet. E’ jeles rend, melly Ma­gyar és Erdélyországban leginkább a’ nevelési ’s tanítási pályán sok érdemekkel ragyog, 1842-re kiadott névkönyve szerint, ösz­­szesen 380 tagot számlál 28 házban, kik közül a’ hat kormány­­segéden (assistentes) és két tanácskozón (consultores) kívül a’ szerzet kormányára ügyel: 1 (főtiszt: Grosser János); nevelésre ’s tanításra 230; lelkipásztorkodik: 12; házi gazdaság­ ’s a’ szerzetbeliek oktatására ügyel: 18; a’ szerzetes lakházokon kí­vül különbféle hivatalban foglalatos: 8 ; egészségét ápolja: 3; hittudományt tanul: 32; bölcselkedést: 16; ujoncz összesen:31; segéd­munkás: 8. — A’ szerzetbeli tagok közül hittudományi ’s bölcselkedési tanár: 5 ; csupán hittudományi: 1; bölcselkedési: 53 ; egy vagy más hittudományi vagy bölcselkedési tudomány­­szakból a’ tudomány-egyetemnél szoros vizsgálatot kiáltotta: 29. — Az ifjúság száma keze alatta’ két házában 184%­ alatt 8276ra megy. Ezek közül Beszterczére: 42; Breznóbányára: 35; Bu­dára: 655 ; Korponára: 31; Szebenre: 104; Kolosvárrra: 699 ; Kolocsára: 199; Debreczenre: 94; Sz. Györgyre: 57; Kanizsá­ra: 272; N. Károlyra: 137; Kecskemétre: 202; Lévára: 235; Nyitrára: 325 ; M. Óvárra : 208; Pestre: 1162; Podolinra: 342; Privigyére: 157; Rozenbergára: 125; Selmeczre: 319; Sze­gedre: 796; Marmaros-Szigetre: 210; Tatára: 254; Temes­várra: 360; Trencsényre: 121; S. A. Ujhelyre: 302; Váczra: 515; Veszprémre: 308. — Halál által a’ rend nov. 13tól 1840 egész oct. 23-áig 1841 tizennégy tagját veszté el. A’ zágrábi irgalmas szerzet kórházában az ország főorvo­sának Daubachy dr. és Haulik Lázár prior urak felügyelése alatt az 1840diki november 1jétől egész 184­. évi October utolsó napjáig 627 különbféle nemzeti ’s vallásu beteg nyert ápolást, kik közül, a’ sokféle ’s közöttük igen veszélyes nyavalyák mel­lett is, csak hatvannégyen haltak meg. A’ horvát határőrvidéken ez idén 714 másra 492/8 font se­lyemgumó tenyésztetett ’s 29,116 frton és 132/8 krajezáron ada­tott el. A’ zágrábi Űrlap írja, hogy a’ Konstantinápolyból jövő angol sürgönyök beszélik, miképen a’ törökök Bolgárországban még mindegyre zsákmányolnak és sok kegyetlenséget követ­nek el. Országgyűlési tudósítások. A’ decemb.4-k. tartott tizenharmadik országos ülésben kormányszéki titoknokok Kabos Dániel és Istvánfi Pál jelenték, hogy a’ kir. fő kormány a’ KK. és RR-et atyafilágosan köszöntvén, a’ Jegyzőkönyv megállítása után szándéka van az ülésben megjelenni, és ő Felségének a’ KK-hoz és RR-hez intézett egy kir. leiratát felolvastatni.— Melly izenetre a’ KKr. és RR. ugyan ezen titoknokok által viszsza izen­­ték, hogy a’ kir. kormányszéket atyafiságosan köszöntik és el­várják, — mire a’ kir. kormányszék bejövén és szokott helyét efoglalván, olvastatott ő Felségének idei november 3-ik napján 4966. szám alatt költ klmes kir. leirata, mellyben a’ múlt ország­gyűléséről felterjesztett, és még ürességben álló kormányszéki két tanácsnoki hivatalokrai választások helyébe már néhai b. Bánffi László közben jött halálával új választást méltóztatik pa­rancsolni , melly klmes kir. leirat felolvastatván és kéziratra kéretvén, kiadatni határoztatott. (M. és JJ A’ dec. 4 kei ülésben felolvasott kir. leirat, magyar fordításban, igy hangzik: „Mivel az álallatok hű KKr. és RR. két kormány tanácsnoki hivatalra tett választástok tárgyában közelebb múlt országgyüléstökből 1838-dik évi teb. 21-röl kelt felírásotok mellett felterjesztett, ’s erdélyi udvari cancellariánk által nekünk magamódján előadott kijelöltek közül b. Bánffi Lász­ló időközben meghalt, titeket hű KK. és RR. ezennel kegyelme­sen arra intendőknek találánk, hogy 2-dik kir. előadásunk tár­gyalása alkalmával ezen hivatalokra is a’ törvény értelmében vá­­laszszatok és jeleljetek ki, ’s legfelsőbb elhatározásunk alá térj­eszszetek föl. Most említett felirástok többi pontjaira nézve pe­dig, össz­efüggöleg azokkal, miket 1837-dik évi julius 18ról ’s november 20ról költ alázatos felirástokra 1838-dik évi januar. 19ről hozzátok intézett kegyelmes királyi leiratunkban veletek tu­­datánk, bizonyosokká akarunk titeket hű KK. és RR. tenni, hogy különös gondunk van rá, miszerént az adománylevelek az 1791-beli 20 d. t. czik rendelete szerint ezután is a’régen gya­korlott mód szerint keljenek, ’s így tettleg is bebizonyitassék, hogy azoknak kihirdetése tekintetében sincs semmi méltó aggo­dalomra okotok. Kiknek egyébiránt ’sat. Költ uralkodói főváro­sunkban Bécsben Ausztrálban november 5-kén. Urunk 1841-dik, uralkodásunk pedig 7­ évében. J Ferdinánd m. k. Nopcsa Elek m. k. Ő Felsége saját parancsából. B. Apor Lázár m. k.“ Dombó (Küküllő vármegyében) nov. 23. Idei feb. 26-kán temetteték el Ferencz Mihályné, Gönczi Ágnes, 120 éves agg. Ben­ne a’ Hufeland által irt hosszú életre mutató testalkat megvolt, közepes magas teste,ahhoz illesztett feje, széles homlokkal, benn ülő tatár kis szemei, lapos karmok ábrázata, nagy arczcsontok­­kal, izmos erős csontos tagjai, széles vállköze és melle, fogyha­tatlan bő beszéde volt. 115-dik évében a’ kopasz földön estétől viradtig mozdulatlanul alhatott. Ekkorig soha legkisebb beteg­séget sem érzett, ’s még olly erőben volt, hogy a’ környéki fa­lukba járt ismerőseihez. Halála napján panaszolta, hogy nem akarnak ennie adui, fogva statuspolgárnak ismeri magát; a’ közügyek foglalatoskod­­tatják lelkét és szivét; hazafiságtól lelkesűlt ’s szereli hazáját. A’ ki például a’ rajna-balparti lakosokat harmincz és nehány év előtt ismerte ’s most ismeri, ’s az akkor és most közt hasonlítást teszi, álmélkodni kénytelen a’ változáson szellemi és jellemi ere­­jikben, köz­életi nézeteikben, ’s azon emelkedés felett, mellyet műveltségűk nyert. E’ szellemi emelkedettségben az esküttszék­­eknek nagy részök van; nemcsak az összehívott bírákra hat a’ legfőbb bíróvá emeltetés, hanem a’ hallgatók is, az esküttek is­merősei ’s rokonai, az egész falu, az egész kerület, résztvesznek benne, ’s a’ népnek eddig saját személyes érdekeire szorított jelleme társasági irányt nyer. Kinek e’ jótékony hatásokról még kétsége lehetne, kérdezze a’ történetet. Az athenaiak, valamennyi német törzsök, népek, sőt a’ rómaiak is politicai szabadságuk idejében, bírtak hasonló intézményekkel, ’s mindezen népek érezték emberi ’s polgári becsüket. Feltűnőbb ránk nézve azon hatás, mellyet min magunk látunk; ez mutatkozik Angliában, mellynek nagy férfiai az esküttszék intézményének tulajdonítják a’ nemzet népszerű szellemét. Az esküttszék intézménye e’ mel­lett azon különösséggel bir, hogy egyik kormányformának sem sajátja. Létezett az aristocratiai Romában, a’ monarchiai­ ’s res­­publicailag kormányzott német népeknél, valamint Svécziában; Francziaországban a’ császár kényurasága, a’ Bourbonoknak quasi constitutionalismusa alatt, ’s a’ republica idejében, va­lamint az éjszakamerikai statusokban fenáll. E’ mellett nem formája nyújtja ezen intézménynek becsét, hanem természete, mellynek legnagyobb elsőbbsége azon befolyásban áll, mellyet a’ népművelésre és községszellemre gyakorol. Illy valódi népsze­rű intézményt elmellőzni ’s neki egy, aggsági elgyengültségben ’s függetlenség hiányában szenvedő ’s történeti emlékezetekben szegény pairkamarát elébe tenni, ismét Francziaország mostani igazgatásának sok balfogásaihoz tartozik. Több hírlap e’ nézete annál inkább hat a’közvéleményre, minthogy a’ főügyvéd min­den szónoktehetségét arra forditani látszik, hogy Dupoty urat hírlapi czikkelyei miatt elitéltesse ’s őt mint a’ bűntett okát, az összeesküvés indítóját állítsa elő. A’ sajtónak egész szabadsága ezáltal fenyegettetik, erősebben mint valaha, csakhogy most kb­. rendeletek nékül, mondják sokan, mi komor benyomást okoz. — Spanyolországra nézve a’ cabinet minden beavatkozási szándékot elutasít magától. — Lamertine, úgy látszik, nem nyeri el a’ ka­maraelnökséget. A’ legközelebbi kamara alkalmasint ismét dús leend magánycselek­tusaiban, de szegény az eredményekben. — Azon terv, hogy a’ kamarákban a’ hivatalnokok száma megke­­vesbítessék, bizonyosan ismét szőnyegre kerülend, de kétségte­lenül ismét elesendik; a’ mi igen természetes, minthogy a’ kama­rai többségnek haszna a’ régi melletti maradásban fekszik, fognak minden visszaélések ellen lármázni, de önmagokéit a’ legszebben fentartani. E*** ^Bécs, dec. 19. Tegnap itt hangverseny adalék, melly ha­zámfiait érdekelhetné, azért némelly tudnivalókat akarok róla köz­leni. A’ hangverseny adó Schickh ur, ama’ jeles zongora művész, ki az 1832—1836-ki országgyűlés alatt Pozsonyban az ottani zongorakészitő Schmidt ur hangászteremében annyiszor bámu­lásra ragadott minket. Egyik bankirház megbukása által vagyo­nának nagy részétől m­egfosztatva, gyámolitást most a’ művészet­ben keres, mellyet előbb csak kedvtöltésül gyakorlott. Schickh­er tökéletesen megfelelt azon nagy várakozásoknak, mellyekkel kitűnő művésztehetsége iránt viseltettek; játékának ereje, ügyes­sége, gyengédsége ’s tisztasága őt az első zongoraművészek sorába helyzik, ’s bizonyára mindenütt bámulást fog gerjeszteni ’s zajos tetszést aratni. Különös megjegyzésre méltó pedig, hogy a’ hangversenyadó egy a’ fönebb érintett Schmidt műhelyében készült zongorán játszott; tehát magyar műkészítmény jelent meg azon helyen, hol eddig csak a’ kül- é s belföldi leghiresb meste­rek művei használtattak. Az igen csinosan készült mű meglepő jelességü volt, hangja szép, erős, éneklő ’s egyenlő minden fogá­sain; belszerkezete teljesen alkalmasnak bizonyult be mind a’ legerösb mind a’leggyengébb kezelésre; szóval: ha a’ „senki sem próféta hazájában“ mondat Schmidt úrnak nem áll útjában, Ma­gyarországnak nem kell többé a’ pénzt határin túl küldeni külö­nös jóságú zongorák szerzése végett. Ausztria, Bécs, dec. 21. A’ Quénisset elleni pör egészen váratlan benyomást tesz a’ közönségre, és sok felől sajnálják, hogy az a’ pairek elébe hozatott ’s nem az eskültszék előtt történt. Az utób­bi a’ közbizodalmát birja, ’s ezt meg kellett volna gondolni. Nem tagadható ugyan, hogy az esküttszék mind Napoleon Lajos mind Lafarge asszony pőrénél több balfogásra vetemedett; de épen azon körülmény, hogy csak ezen egy pár eset hozathatik föl, mellyben az esküttszék tévedett, növeszti az irániai birodalom erejét; mert milly nemű pörforma találtatnék, hol csak két három törvénytelenségi eset idéztethetnék ’s hol nem volna könnyű egész sornyi balfogásokat napfényre hozni? Hatalmas emeltyű fekszik az ember és polgár benső becsének öntudatában; ’s ez érzet kútfeje a’ legtisztább erényeknek; e’ szempontból, mondja legtöbb párisi lap, tekintendő az esküttszék intézménye. Mert a’ polgár, eddig csak személyes érdekéről gondoskodva, épen azért volt részvétlen a’ közérdekek 's ügyek iránt. Egyszerre hivatva, az ember legfőbb java, szabadsága, becsülete ’s élete felett hatá­rozni, magas álláspontra látja ’s érzi magát áthelyezve, nézetei nagyobb kört ’s jelleme nagyobb erőt nyernek, bátorsága magas­ra nőtt; önállólag, félelem nélkül ’s nemes érzelmektől hevülve első szigorú bírája­­ a’ gonoszságnak és elvetemültségnek, vagy megmentője az ártatlanságnak, ’s megkönyörül a’gyengén, kit az érzelemzavarnak egy pillanata vétkesnek bélyegzett. Mostantól n­agybritan­nia. London, dec. h­. A’ Windsor kastélyban tegnap tartott titkos cabinetülésben, mellyre a’ ministereken kivül Albert her­­czeg és a’ canterburyi érsek megjelentek, a’ páriáméns feb. 3- áig elhalasztatott, melly napon ügyek elintézésére összelépend. Ugyanazon titkos tanácsülésben a’ walesi herczegnek a’ heraldi­­cai collegiumtól javaslati czímere tanácskozás alá vétetett ’s ha­­tároztatott, hogy a’ koronaherczeg neve a’ liturgiában mindjárt Albert herczeg neve után veendő fel. A’ keresztelési ünnepély — mint most bizonyosan tudni akarják — mindjárt a’ parlament megnyitása után fog a’ St. Jameskápolnában történni London­ban. Az özvegy királyné, ha szerencsésen előhaladó gyógyulása engedi, ’s a’ szász-coburg-gothai uralkodó herczeg fog a’ ke­reszt-anya ’s atya lenni ’s Leopold király feleségestül meghivatni. A’ kis walesi herczeg azonnal a’ térdszalag- rend vitézévé is fog üttetni. John Bull sárylap tudni akarja, hogy Wellington herczeg leend egyik keresztatyja a’ walesi herczegnek, ki tehát egyéb nevei közt Arthur a­ angol regényes nevet is viselendi; a’ regens neve azonban hihetőleg, anyai nagyatyja tiszteletére, Edvard le­­end. A’ John Bull azt is jelenti, állítólag hiteles adat után, misze­rint nagy reménység van, hogy a’ hannoverai koronaherczeg szemvilágát visszanyerendi ’s hogy jövő évben a’ műtétét ismé­teltetni fog. Egyenes hírek Hannoveréből fájdalom nem gyámo­­litják e’ reményt. A’ John Bull egész czikkelye tévedésen alapul, mert Dr. Gráféról szól, mint a’ műtétéit teendő orvosról, Gráfé pedig, mint tudva, már a’ múlt évben meghalt. London, dec. 7. A’ gyárvidéki hirek mindinkább szom­o­­rítóbbak lesznek; különösen a’ singyárosok érzik mindinkább, hogy a’ közönség a’felette nagy vasutkedvből kijózanult, ’s kény­szerítve látják magokat, egy kemenezét a’ másik után eloltani. Kétséget sem szenved mostmár, hogy a’ nagy költségek mellett, mellyek nálunk a’ vasútépítéseket kisérik , majd egy sem űzeti ki magát, kivévén a’fővonali, millyen a’ London-birminghami ’s az onnan Manchesterbe vezető.

Next