Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1842-07-18 / 56. szám

Latinovics Béni tb. — Összesen 8. Janik Ferencz uk­vén, Stadlubják János plébános, Forgács Kálmán gr., Hammers­berg László tb. s ügyész, Eördögh Károly tb., Jochmann Dániel tiszttartó, Fábián János tiszttartó, Machnyik György hasznár, Pankuh Ferencz hasznár. — Összesen 8. A sza­kosztályi jegyző Irén­­ Károly György gr. egy. elnök, Csapó Dániel alelnök, Örményi Ferencz koronaőr, Zichy Miklós gr., Orczy György b. szakosztályi elnök, Zichy Ödön gr., Patay József tb., Nagy István főjegyző, Pólya József dr., Farkas Ferencz h. n., Zeyk Dániel k. tan., Feiszner n. ker­tész, Batthyány László gr., Uzovics Sándor kam., Teleki Sámuel gr., Rosty Zsigmond tb., Bánffy Pál b., Muslay Sán­dor tb., Benkő Dániel tb., Bezerédy István tb., Szapáry József gr., Orczy Lajos b., Borbély Miklós tb., Dessewvfky Emil gr., Hegedűs Pál tb., Zahlhausen báró, Hédi Imre b., Atzél Antal főispán, Batthyány Lajos gr., Zsivora György tb., Magyar Imre tb., Prónay Albert b., Marczibányi Lajos Gyertyánffy Dávid k. tan., dr. Jankovics Imre tb., Szécsén Károly gr., Károly Lajos gr., Steinbach Károly tb., Hám János szathmári püspök, Végh Ignácz cs. k. kam., Morbit­­zer János főposta tiszt, Ürményi János tábornok, Ordódy Sándor tb., Szabó Endre tb., Majláth György országbíró, Gömöry Károly gyógyszerész, Rumbach János cs. kir. ka­pitány, Székely Károly tb., Kappel Fridrik v. polgár, Gifford J. kereskedő, Szilágyi István v. polgár, Kozma Vazul ke­reskedő, Forster Laj. Vilmos ker., Stipanics Antal föszb., Dermár József polgár, Szűcs János ügyv., Válaszky János tb., Gebhard Ferencz professor , Waltner László tb., Ko­vács István tb., Szapáry Antal gr., Wittmann János tb., Pribék Felix kincst. főtiszt, Posch János főposta-hivatali ellenőr, Eggenberger József kér., Rosty Albert tb., Redl Gyula b., Török Bálint gr., Almásy Móricz gr., Berény La­jos gr., Guggenberger Leop. kér., Jurenák Pál kér., Aigner Ferd. kér., Csepini Adamovich János tb., Pacséri Császár Sándor kir., tanácsos, Mocsáry Imre özvegye.— Összesen 70. Nincsenek egyébiránt ez összeírásba sorozva sem a fi­zetés nélkül bejelentett, sem az aláírók megnevezése nélkül lefizetett részvények; azért is mindkét rendbéli szives köz­benjáróink tisztelettel kéretnek a fenforgó nehézségek kiegyenlítésére. Ugyanazon ülésben Wölfel József kő­­szeghi polgár, Bazalicza Mátyás pereszlényi lelkész, és Muszely Eduárd műkertész uraknak azon szívességükért, mellyel az intézetnek egy nyílt orangeria létesítésére saját kertjeikből a legjelesb baraczk- és szilvafákkal keresked­tek, hazafiai ősszinte köszönet szavaztatott. Nagy figyelmet gerjesztettek továbbá I. Gindly Rudolf jeles hazánkfiának lelkes sorai, ki azon kívül, hogy mindazon nemes gyü­mölcsfajok névsorát közli, mellyek alsó-tengeliczi kert­jében (Tolnában) jelenleg tenyésznek, s mellyekből az intézetnek szívesen szolgálni kész, egyszersmind azon gyümölcsfajokat ismerteti, mellyek Baranya, Tolna s Fejér vármegyékben mint bolhoniak , s figyelemre méltók létez­nek. Osztozik egyszersmind a tiszt, közlő azon reményé­ben s óhajtásában is a m. Egyesületnek, hogy az intézet első feladása leend mindennemű honi gyümölcsfajokat Pes­ten öszpontosítani, s igy azután megszerezvén a külföld birtokában levő gyümölcsfajokat is, képes lesz egy tökéle­tes gyümészeti (pomologiai) rendszert alkotni, s a sze­rint mindenkinek lehetségessé tenni, a körülményeihez illő legjobb, legnemesb, s legtermékenyebb fajokat a közép­ponti kertből meg is szerezhetni. — Tetemesen,elő fogja pedig ezt azon körülmény mozdítani, hogy Fürst János a frauendorfi nagy gyümölcskert alkotója, s Zahlbruckner János, cs. k. Fő hg. János titoknoka, mint a bécsi központi gyümölcsös igazgatója, amaz levél által, emez pedig szóval, becses hozzájárulásokat, egyedül az ügy érdekében, a leg­­megelőzöbb szívességgel igérek. — Azon vélemény egyéb­iránt, mellyet Gaál Jósef aradi műkertész a középponti kertnek miképeni rendezése iránt benyújtott, akkor, midőn a megveendő kert miképeni elintézéséről szó leszen, figye­lembe vétetni rendeltetett. — Miután végre mindazon ható­ságoknak, testületeknek, s egyes hazánkfiainak, kik eddig részvénygyűjtésben fáradozni szívesek valának, a legben­­sőbb hála kifejeztetni rendeltetett, egyszersmind hatá­­roztatott: 1) Újólag szives kérelemmel járulni a közhazához, hogy minél számos a részvények, és adakozások gyűjtése által a kérdésben forgó közhasznú intézet létrehozását si­­keresíteni önmaga javáért igyekezvén, az időközben össze­gyűlt pénzek a jövő jánoslövételi (augustusi) vásárig Pest­re alól­rthoz küldessenek. 2) Azon czélnak eszközlésére, minél fogva az egyesület az összes honi gyümölcsfajokkal minél rövidebb idő alatt megismerkedhessék, ezennel min­­denrendü kertbarátok, és gyümölcstenyésztők egész tiszte­lettel s bizodalommal felszólítatnak, mikép közülök azok, kik e czert a vidékbeli gyümölcsfajok leírásával, s gyűjté­sével előmozdítani hajlandók, ebbeli becses készségekről alólirtat minél előbb tudósítani méltóztassanak. — E hatá­rozata által a szakosztály azt is reményli elérni, hogy azon hazánkfiai, kik hallgatásuk által a közügy iránti szánt­szándékos részvéllenségeket tanúsítják, alkalmatlan ké­relmekkel ne háborgassanak, hogy más részről azonban az Egyesület számos valóban hazafiuilag gondolkozó kert­barát felszóllalása, és közbenjárása által, honi gyümölcs­gazdaságunk kiterjedtebb ismeretére s birtokába jutand. — Pesten junius 30-kán 1842. Török János mint a M. Gazd. Egyesület előadója. Erdélyi országgyűlés. A jún. 30-án tartott het­­vennyolczadik országos ülésben elnök ö­nmaga felszólítá a KKat és Réket, hogy miután értésére eselt, miszerint a múlt ülés 307 ik száma alatt napi­rendre kitűzött vallásbeli sé­relmek iránti munkálat feletti előleges tanácskozásaikkal készen vagynak, szóljanának hozzá e tárgyhoz, előter­jesztvén egyszersmind azt is, hogy mielőtt ez lenne, jó­nak látná, mikint a rendszeres biztosság munkálata újólag felolvastatván, pontonkint vétetnék vizsgálat alá. Mire a ta­nácskozás elnök­e nagymatga előterjesztése szerint el is kezdődött, de az idő eltelte miatt be nem végeztethetvén, Nagy Britannia, London, julius 4. A mai londoni lapok az uj merény felöl, melly tegnap — tehát ugyanaz nap, midőn John Fran­cis megkegyelmezése nyilványosan tudva jön — a királyné élete ellen ezélzottnak mondatik, igen terjedelmes s a rész­letekben sokban eltérő adatokat közölnek, mellyekből kö­­vetkezendőket állíttunk össze. Midőn a királyné tegnap, dél­előtti 111­ 4 órakor, férje s Leopold király társaságában kí­séretével három kocsiban a kir. sz. jamespalotai kápolná­ba ment, s a sz. jamespark fele útját a palotától elérte, bi­zonyos Das­sett, 16 éves ifjú látta, hogy egy púpos és ocs­­mány suhancz, ki mintegy vele egykorú lehetett, a három kocsi utolsójához közeledett, mellyben a királyné ült kísé­retével , pistolyt húzott ki felső öltönye mellyzsebéből, azt közel előre lépve a sebesen haladó kocsi hátulsó részére irányozta, a kakast felhúzta és elcsellentette, mikép Dassett világosan látta és hallotta. Azonban sem tüzet nem látott a serpenyőben fellobbanni, sem durranást nem hallott. Das­­sett azon pillanatban a púposra rohant, kezét, mellyel a pis­tolyt tartotta, megragadó s a mellette álló becsének mondá, hogy a ficzkó a királynéra akart lőni. Míg Dassett őt tar­totta, öccse a pistolyt vette el tőle s ketten a suhanczot az utón keresztül két felállított rendőrszolgához vezették, kik­nek Dassett a pistolyt megmutatta s egyszersmind mondó, hogy a púpos a királynéra lőni kísérlett. A rendőrök azon­ban az egészet tréfának vették, kinevették őt s tovább men­tek, mig az összelódult gyülevész nagyobb része kiálta: „Adjátok vissza a ficzkónak pistolyát,“ ennek pedig mon­dák: „Dugd pistolyodat zsebedbe s szaladj el vele.“ Das­sett a púpost még tartotta, de a tolakodás olly nagy lett, hogy el kelle­tt ereszteni, különben karját törték volna el. Míg a görbicze az 5—600 embernyi csoport közt sebesen elillant, Palridge rendőr megjelent, Dassett-et, ki a pistolyt még kezében tartotta, fogságba vette, s a legközelebbi rend­őrállomásra vezette, hol Dassett vallomásait ismételte s a púpos ismertető jeleit előadta. Minthogy testvére, valamint nagybátyja s más nyolcz személy, kik mindnyájan látták, mikép ragadta Dassett a púpos kezéből ki a pisztolyt, ez utóbbit szinte pontosan leírták, estéli 6 óra felé minden ren­dőri hivatalhoz nyomozólevél bocsáttatott a megszökött tet­tes befogathatása végett, mellyben a leírás szerint John Oxman-ra egy newroadi sebész futkárjára annyival bizo­nyosabban véltek ismerni, miután ez ismételve heves szit­­kolódásokra vetemedett a királyné ellen, és Francis me­­rénye felett tetszését nyilatkoztatta. Azalatt a titkos tanács tagjai sürgősen a belügyi ministériumba hivattak meg s délutáni 3 órakor megkezdetett a két Cassett, nagybátyjuk valamint nehány más tanuk s a rendőrbiztosok vallatása, melly 8 óráig tartott s Dassett szabadon bocsáttatásával vég­ződött, kit sir Graham magaviseletéért megdicsért. A két rendőrök, kik a púpost befogni vonakodtak, keményen meg­dorgáltalak s előlegesen további szolgálatjuktól elmozdí­tanak. A belügyminiszer egyszersmind tudtára adata a Glo­be közlőinek, hogy a pistoly csak kevés durva puskaporral s papiros dugaszokkal volt megtöltve. Más vallomások sze­rint a töltés porból, cserép pipadarabokból s kis kavicsok­ból állott. A pistoly közönséges kovás mordony, rozsdás csavarral és csövel, már felette régi s készítője neve nél­kül; serpenyőén egy kis por volt. A pistoly egyébiránt olly állapotban volt, hogy jól el lehetett sütni. A rendőrségi személyzet azalatt, a sok rendőrtagok előtt személyesen ismeretes Oxman után járt, s ámbár ruháját elváltoztatta és sapkája helyett kalapot tett föl, már esti 7 órakor Kings­­crossnál Yonnig rendőrbiztos által befogatott, ki őt a főál­lomásra hozta. Innen parancsra a belügy­ministeriumba vi­tetett, hol Dassettal vala szembesítendő. A titkos tanács előtt azonnal­­hallgattatott, s ezután fogva tartatott, ma továbbad kihallgatandó. Az állomási épületben Oxman ki­nyilatkoztatta, hogy a merénylőt mit sem tud, s hogy állított időben nem is volt a parkban. Lakásán motozás létetett, mellynek eredménye még nem tudatik.­­ Mai legújabb tu­dósítások szerint a Globe-ban nem Oxman volt, ki a pistolyt királynéra sütni kísérletté, hanem John William Bean, egy aranyműves-segéd fia. A tévedés eleinte onnan látszik ere­detinek, hogy a rendőrség két vagy három púposat fogott be, mielőtt az igaziról biztosíthatta magát. A fiatal Bean atyja házát mintegy 8 nap előtt elhagyta, ki aggodalmában egy rendőrbiztost megkért fia kipuhatolására. Ezután nem sokára az atya levelet kapott fiától, mellyben írja, mikép ne tartson tőle, hogy valami gyalázatos tényt követend el, ámbár valami kétségbeesettet szándékozik tenni. Alig ol­vasta az érintett rendőrbiztos a tegnap kibocsátott nyomo­zólevelet, eszébe jutott, hogy a leírás egészen a fiatal Be­­anra illik ; azonnal atyja lakására ment tehát, ezt megkér­dezendő, tudja e fia tartózkodását. Álmélkodásra ez utóbbi nyitotta ki neki az ajtót, de azonal ismét orra előtt becsap­ta. A rendőrbiztos ismét kopogott, mire a fiatal Bean újra megnyita az ajtót s a rendőr által, ki különféle kérdéseket intézett hozzá atyja felöl, reá hagyta magát beszélni őt az állomási épülethez kisérni. Ez még tegnap késő este tör­tént; az öreg Bean nem volt hon, s a fiú, mihelyt a parkot elhagyta, haza látszott sietni, hol már 8 napja nem volt. A titkos tanács ma délután ismét összegyűlt a vizsgálatokat folytatandó. Előbb sir J. Graham és Liverpool lord lordka­marás hoszti beszélgetést tartottak sir R. Peellel, ki tegnap Lyndhurst gróffal együtt futár által Cambridgeből, hol mind­ketten voltak, visszahivattak. 1­2 órakor Bean a rendőr­ségi épületből, hol fogva ült, számos rendőrbiztos kíséreté­ben a belü­gyministeriumba hozatott a titkos tanács elé, hol a kincstárigazgató, Maule­ur, intézte a vizsgálatokat. Midőn azon személyekkel, kik őt a parkban látták, szembesíttetett, mindnyájan haladéktalanul ama púposnak ismerték, ki a pistolyt a királyi kocsi felé irányozta s kitől azt Dassett el­vette. A három főtam­ is megesküdött ezután, hogy ő vol­na a kérdéses egyén. Bean megrémültnek és nyugtalaní­­tottnak látszott, de minden felelettől vagy nyilatkozástól vo­nakodott. Midőn kifürkésztetett, nem találtatott egyéb nyolcz pence rézpénznél zsebében. Atyja, ki nőtestvérével együtt előhivatott, előbbi viselete felől értesítést adandó, meg nem foghatónak nyilatkoztatta, hol vehette fia a pénzt a pistoly vásárlására. Bean 16—1S éves, nyomorú alak, alig 4 láb magasságú, hoszú, halvány, felette komor arczú, simán le­­csüggő szőke hajakkal, rövid nyakú és púpos, felette sovány. Az előbb befogott Oxman vele szembetűnő hasonlatossággal bír. A mai vallatás további eredményei még nem tudják, Beannak volt-e valójában rosz szándéka a királyné ellen, még kétséges, legalább a pistoly­töltés nem szól mellette. Tán Dassett megjegyzése helyes, ki mindjárt a szándéklott merény után mondó testvérének: „Azt hiszem, ez is élet­fogytiglan biztosítva akar lenni.“ A királyné szintolly ke­véssé mint férje s egyéb környezete vették észre Beant, midőn a pistolyt a kocsira irányozta, ámbár csak három lé­pésnyire állt, s ezért a királyi kocsisor háborítatlanul tovább folytatta útját. Csak midőn a királyné a kápolnából a palo­tába megérkezett, közöltetett vele az eset, s mondják, mé­lyen meg jön illetve. Csakhamar számos látogató, köztök csaknem legelöl Kent herczegné, hajtatott elő, és sűrű embertömeg gyűlt össze, közelebbit kitudandó a merény felöl, m­ellyről azonnal a legtulzottabb hírek szárnyaltak. Délután elmaradt a királyné szokott kikocsizása; ellenben egy ideig a Várkertben sétált, félbe maradott. — Ez alkalommal kir. hivatalos salamoni apátur és kolozsmonostori convent conservatora, valamint kolozsvári plebánus Kedves István által mondott és kíván­ságára jegyzőkönyvbe iktatott beszédét pártolták kir. hiva­talosok fogarasi egyesült görög püspök Lemény János és kir. tanácsos s kolosmonostori apátul Szabó János. — Ne­mes Kolosmegye követte báró Huszár Károly indítványba hozza, hogy miután mostan napi­renden áll a vallásbeli sérelmek orvoslása, keresztényi türedelemmel és a termé­szet törvénnyével megegyezőnek látná, miszerint a KK. és RR. legalább a jelen tárgy bevégeztével szerkesztendő jegyzőkönyv végére határozatképen tennék bele ezen in­dítványa következéséül, mikint a törvényesen bevett vallá­sokon kívül lévő vallások egyenlő jogairól, és létező sok sérelmeik orvoslásáról gondoskodni fognak. A jól.­tjén tartott hetvenkilenczedik országos ülésben elnök , amaga felszólitá a KKat és RRet, hogy a múlt ülésen félbemaradott vallásbeli sérelmek tárgya feletti tanácskozást folytassák tovább, mire az tovább folytattatván, de az idő el­telte miatt a mai ülésben sem végeztethetvén be, félbe mara­dott. — Ezen alkalommal a vegyes házasságok tárgyában folyt vitatások közben mondott beszédét kir. hivatalos és ko­losmonostori convent conservatora Kedves István olly nyi­latkozattal kívánta ezen ülés jegyzőkönyvébe iktattatni hogy ha a KK. és RR. annak elmellőzésével a bíráló biztosság ál­tal készített szerkezetet határoznák megállítandónak, azon esetben a felterjesztendő felirat mellett ellenvéleményének felküldés végetti beadhatására jogát fenhagyja. Ájulé­sán tartott nyolczvanadik ülésben a jegyzőkönyv megállítása után elnök­e nagymaga felszólíta a KK-kat és RR-ket, hogy a vallásos sérelmek iránti tanácskozást foly­tatnák tovább, mire az el is kezdődött, de az idő eltelte miatt ez­úttal is félbemaradod. — Elnök ő nagysaga a napi­renden álló tárgy feletti tanácskozásnak a jövő hétfőn (jul. 4-én) tartandó országos gyűlésen való tovább folytatására meghiván a Rendeket, ezzel az ülés eloszlott. (M. és JJ Austria. A cs. s ap. kir. F­elsége méltóztatott Eisenbach Au­­gustot, eddig a cs. kir. bécsi főpostahivatalnál expeditor tisz­tet, Moldova fejedelemségbe cs. kir. ügyvivőnek kegyelme­sen kinevezni. Báró Stürmer Bertalan, a török udvarnak­ cs. kir. internuncius, a keresztény vallás körül kitüntetett érdemei következtében Pápa ő szentségétől a S Krisztus-rend nagy­keresztjével tiszteltetett meg. Az Osservatore Triestino jul. 4-ről ezt jelenti: „Ő cs. kir. fensége Károly főherczeg, Mária főherczegné és Vil­mos főherczeg ő cs. kir. fenségeikkel az ausztrál Lloydhoz tartozó „Eichhof“ gőzösön f. he jén esti 9 órakor Triesztből Velenczébe utazott. Ö cs. kir. fensége Albert főherczeg, miután fenséges atyját a hajóig kisérő még ugyanazon este Gräczbe indult. — Tegnap délután 5 órakor Károly főher­czeg , cs. kir. fensége családostól ugyanazon gőzösön is­mét visszatért velenczei utazásáról, mire a magas utazók sétahelyeinket látogatók meg és azután a Mauroner amphi­­thearumban adott operán méltóztattak megjelenni, hol élénk éljenkiáltásokkal üdvözöltettek. — Ma, reggeli 6 órakor a főherczeg és főherczegi család Bécsbei visszautazásoknak indultak, miután ő cs. kir. fenségeik rövid ittlétök alatt is leereszkedésük és kegyök uj bizonyítványait adák. A „bécsi hírlap“ jul. 12-én közli azon legfelsőbb pá­tenst, melly által Ö cs. s ap. kir. Felsége a Gácsország­­ban földbirtokosokból önkéntesen szövetkezett egyesület ál­tal az országrendek biztosítéka alatt alapított hitelintézetet legkegyelmesebben helybenhagyni s megerősíteni méltózta­tott ; egyszersmind ez intézetnek (sűrű s apró betűkkel majd egész folio­ivre terjedő) alapszabályait nyomtatásban köz­zéteszi, mellyek szerint a „gácsországrendi hitelintézet“ — az országrendek hatósága alá helyezve, egy (az ország­gyűléstől választott s­e­vetségétől megerősített) elnök, négy igazgató, egy syndicus, egy titoknok, egy számvivő, egy pénztárnok s a szükséges cancellariai személyzet által kezelve s az országrendek által választott felügyelő-biz­­tosság által ellenőrizve — a statusgazdagság s ezáltal az ország jólléte hathatósb előmozdítására közhitelt nyit s „zá­loglevelek“ kiadása mellett minden önálló földbirtokra, fele értékéhez képest 100 fr., 500 fr., 1000 fr., 5000 fr. és 10.000 fr. p. kölcsönt ad 4% kamat iránt: minden földbirto­kos, ki az intézetből kölcsönt vesz , annak tagjává válik, s ez lenni ismét csak a kölcsönnek visszafizetése vagy a jó­szág eladása után szűnik meg. Az intézet körüli minden lényeges intézkedés az országrendi gyűlést illeti.

Next