Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1842-07-18 / 56. szám
Latinovics Béni tb. — Összesen 8. Janik Ferencz ukvén, Stadlubják János plébános, Forgács Kálmán gr., Hammersberg László tb. s ügyész, Eördögh Károly tb., Jochmann Dániel tiszttartó, Fábián János tiszttartó, Machnyik György hasznár, Pankuh Ferencz hasznár. — Összesen 8. A szakosztályi jegyző Irén Károly György gr. egy. elnök, Csapó Dániel alelnök, Örményi Ferencz koronaőr, Zichy Miklós gr., Orczy György b. szakosztályi elnök, Zichy Ödön gr., Patay József tb., Nagy István főjegyző, Pólya József dr., Farkas Ferencz h. n., Zeyk Dániel k. tan., Feiszner n. kertész, Batthyány László gr., Uzovics Sándor kam., Teleki Sámuel gr., Rosty Zsigmond tb., Bánffy Pál b., Muslay Sándor tb., Benkő Dániel tb., Bezerédy István tb., Szapáry József gr., Orczy Lajos b., Borbély Miklós tb., Dessewvfky Emil gr., Hegedűs Pál tb., Zahlhausen báró, Hédi Imre b., Atzél Antal főispán, Batthyány Lajos gr., Zsivora György tb., Magyar Imre tb., Prónay Albert b., Marczibányi Lajos Gyertyánffy Dávid k. tan., dr. Jankovics Imre tb., Szécsén Károly gr., Károly Lajos gr., Steinbach Károly tb., Hám János szathmári püspök, Végh Ignácz cs. k. kam., Morbitzer János főposta tiszt, Ürményi János tábornok, Ordódy Sándor tb., Szabó Endre tb., Majláth György országbíró, Gömöry Károly gyógyszerész, Rumbach János cs. kir. kapitány, Székely Károly tb., Kappel Fridrik v. polgár, Gifford J. kereskedő, Szilágyi István v. polgár, Kozma Vazul kereskedő, Forster Laj. Vilmos ker., Stipanics Antal föszb., Dermár József polgár, Szűcs János ügyv., Válaszky János tb., Gebhard Ferencz professor , Waltner László tb., Kovács István tb., Szapáry Antal gr., Wittmann János tb., Pribék Felix kincst. főtiszt, Posch János főposta-hivatali ellenőr, Eggenberger József kér., Rosty Albert tb., Redl Gyula b., Török Bálint gr., Almásy Móricz gr., Berény Lajos gr., Guggenberger Leop. kér., Jurenák Pál kér., Aigner Ferd. kér., Csepini Adamovich János tb., Pacséri Császár Sándor kir., tanácsos, Mocsáry Imre özvegye.— Összesen 70. Nincsenek egyébiránt ez összeírásba sorozva sem a fizetés nélkül bejelentett, sem az aláírók megnevezése nélkül lefizetett részvények; azért is mindkét rendbéli szives közbenjáróink tisztelettel kéretnek a fenforgó nehézségek kiegyenlítésére. Ugyanazon ülésben Wölfel József kőszeghi polgár, Bazalicza Mátyás pereszlényi lelkész, és Muszely Eduárd műkertész uraknak azon szívességükért, mellyel az intézetnek egy nyílt orangeria létesítésére saját kertjeikből a legjelesb baraczk- és szilvafákkal kereskedtek, hazafiai ősszinte köszönet szavaztatott. Nagy figyelmet gerjesztettek továbbá I. Gindly Rudolf jeles hazánkfiának lelkes sorai, ki azon kívül, hogy mindazon nemes gyümölcsfajok névsorát közli, mellyek alsó-tengeliczi kertjében (Tolnában) jelenleg tenyésznek, s mellyekből az intézetnek szívesen szolgálni kész, egyszersmind azon gyümölcsfajokat ismerteti, mellyek Baranya, Tolna s Fejér vármegyékben mint bolhoniak , s figyelemre méltók léteznek. Osztozik egyszersmind a tiszt, közlő azon reményében s óhajtásában is a m. Egyesületnek, hogy az intézet első feladása leend mindennemű honi gyümölcsfajokat Pesten öszpontosítani, s igy azután megszerezvén a külföld birtokában levő gyümölcsfajokat is, képes lesz egy tökéletes gyümészeti (pomologiai) rendszert alkotni, s a szerint mindenkinek lehetségessé tenni, a körülményeihez illő legjobb, legnemesb, s legtermékenyebb fajokat a középponti kertből meg is szerezhetni. — Tetemesen,elő fogja pedig ezt azon körülmény mozdítani, hogy Fürst János a frauendorfi nagy gyümölcskert alkotója, s Zahlbruckner János, cs. k. Fő hg. János titoknoka, mint a bécsi központi gyümölcsös igazgatója, amaz levél által, emez pedig szóval, becses hozzájárulásokat, egyedül az ügy érdekében, a legmegelőzöbb szívességgel igérek. — Azon vélemény egyébiránt, mellyet Gaál Jósef aradi műkertész a középponti kertnek miképeni rendezése iránt benyújtott, akkor, midőn a megveendő kert miképeni elintézéséről szó leszen, figyelembe vétetni rendeltetett. — Miután végre mindazon hatóságoknak, testületeknek, s egyes hazánkfiainak, kik eddig részvénygyűjtésben fáradozni szívesek valának, a legbensőbb hála kifejeztetni rendeltetett, egyszersmind határoztatott: 1) Újólag szives kérelemmel járulni a közhazához, hogy minél számos a részvények, és adakozások gyűjtése által a kérdésben forgó közhasznú intézet létrehozását sikeresíteni önmaga javáért igyekezvén, az időközben összegyűlt pénzek a jövő jánoslövételi (augustusi) vásárig Pestre alólrthoz küldessenek. 2) Azon czélnak eszközlésére, minél fogva az egyesület az összes honi gyümölcsfajokkal minél rövidebb idő alatt megismerkedhessék, ezennel mindenrendü kertbarátok, és gyümölcstenyésztők egész tisztelettel s bizodalommal felszólítatnak, mikép közülök azok, kik e czert a vidékbeli gyümölcsfajok leírásával, s gyűjtésével előmozdítani hajlandók, ebbeli becses készségekről alólirtat minél előbb tudósítani méltóztassanak. — E határozata által a szakosztály azt is reményli elérni, hogy azon hazánkfiai, kik hallgatásuk által a közügy iránti szántszándékos részvéllenségeket tanúsítják, alkalmatlan kérelmekkel ne háborgassanak, hogy más részről azonban az Egyesület számos valóban hazafiuilag gondolkozó kertbarát felszóllalása, és közbenjárása által, honi gyümölcsgazdaságunk kiterjedtebb ismeretére s birtokába jutand. — Pesten junius 30-kán 1842. Török János mint a M. Gazd. Egyesület előadója. Erdélyi országgyűlés. A jún. 30-án tartott hetvennyolczadik országos ülésben elnök önmaga felszólítá a KKat és Réket, hogy miután értésére eselt, miszerint a múlt ülés 307 ik száma alatt napirendre kitűzött vallásbeli sérelmek iránti munkálat feletti előleges tanácskozásaikkal készen vagynak, szóljanának hozzá e tárgyhoz, előterjesztvén egyszersmind azt is, hogy mielőtt ez lenne, jónak látná, mikint a rendszeres biztosság munkálata újólag felolvastatván, pontonkint vétetnék vizsgálat alá. Mire a tanácskozás elnöke nagymatga előterjesztése szerint el is kezdődött, de az idő eltelte miatt be nem végeztethetvén, Nagy Britannia, London, julius 4. A mai londoni lapok az uj merény felöl, melly tegnap — tehát ugyanaz nap, midőn John Francis megkegyelmezése nyilványosan tudva jön — a királyné élete ellen ezélzottnak mondatik, igen terjedelmes s a részletekben sokban eltérő adatokat közölnek, mellyekből következendőket állíttunk össze. Midőn a királyné tegnap, délelőtti 111 4 órakor, férje s Leopold király társaságában kíséretével három kocsiban a kir. sz. jamespalotai kápolnába ment, s a sz. jamespark fele útját a palotától elérte, bizonyos Dassett, 16 éves ifjú látta, hogy egy púpos és ocsmány suhancz, ki mintegy vele egykorú lehetett, a három kocsi utolsójához közeledett, mellyben a királyné ült kíséretével , pistolyt húzott ki felső öltönye mellyzsebéből, azt közel előre lépve a sebesen haladó kocsi hátulsó részére irányozta, a kakast felhúzta és elcsellentette, mikép Dassett világosan látta és hallotta. Azonban sem tüzet nem látott a serpenyőben fellobbanni, sem durranást nem hallott. Dassett azon pillanatban a púposra rohant, kezét, mellyel a pistolyt tartotta, megragadó s a mellette álló becsének mondá, hogy a ficzkó a királynéra akart lőni. Míg Dassett őt tartotta, öccse a pistolyt vette el tőle s ketten a suhanczot az utón keresztül két felállított rendőrszolgához vezették, kiknek Dassett a pistolyt megmutatta s egyszersmind mondó, hogy a púpos a királynéra lőni kísérlett. A rendőrök azonban az egészet tréfának vették, kinevették őt s tovább mentek, mig az összelódult gyülevész nagyobb része kiálta: „Adjátok vissza a ficzkónak pistolyát,“ ennek pedig mondák: „Dugd pistolyodat zsebedbe s szaladj el vele.“ Dassett a púpost még tartotta, de a tolakodás olly nagy lett, hogy el kellett ereszteni, különben karját törték volna el. Míg a görbicze az 5—600 embernyi csoport közt sebesen elillant, Palridge rendőr megjelent, Dassett-et, ki a pistolyt még kezében tartotta, fogságba vette, s a legközelebbi rendőrállomásra vezette, hol Dassett vallomásait ismételte s a púpos ismertető jeleit előadta. Minthogy testvére, valamint nagybátyja s más nyolcz személy, kik mindnyájan látták, mikép ragadta Dassett a púpos kezéből ki a pisztolyt, ez utóbbit szinte pontosan leírták, estéli 6 óra felé minden rendőri hivatalhoz nyomozólevél bocsáttatott a megszökött tettes befogathatása végett, mellyben a leírás szerint John Oxman-ra egy newroadi sebész futkárjára annyival bizonyosabban véltek ismerni, miután ez ismételve heves szitkolódásokra vetemedett a királyné ellen, és Francis merénye felett tetszését nyilatkoztatta. Azalatt a titkos tanács tagjai sürgősen a belügyi ministériumba hivattak meg s délutáni 3 órakor megkezdetett a két Cassett, nagybátyjuk valamint nehány más tanuk s a rendőrbiztosok vallatása, melly 8 óráig tartott s Dassett szabadon bocsáttatásával végződött, kit sir Graham magaviseletéért megdicsért. A két rendőrök, kik a púpost befogni vonakodtak, keményen megdorgáltalak s előlegesen további szolgálatjuktól elmozdítanak. A belügyminiszer egyszersmind tudtára adata a Globe közlőinek, hogy a pistoly csak kevés durva puskaporral s papiros dugaszokkal volt megtöltve. Más vallomások szerint a töltés porból, cserép pipadarabokból s kis kavicsokból állott. A pistoly közönséges kovás mordony, rozsdás csavarral és csövel, már felette régi s készítője neve nélkül; serpenyőén egy kis por volt. A pistoly egyébiránt olly állapotban volt, hogy jól el lehetett sütni. A rendőrségi személyzet azalatt, a sok rendőrtagok előtt személyesen ismeretes Oxman után járt, s ámbár ruháját elváltoztatta és sapkája helyett kalapot tett föl, már esti 7 órakor Kingscrossnál Yonnig rendőrbiztos által befogatott, ki őt a főállomásra hozta. Innen parancsra a belügyministeriumba vitetett, hol Dassettal vala szembesítendő. A titkos tanács előtt azonnalhallgattatott, s ezután fogva tartatott, ma továbbad kihallgatandó. Az állomási épületben Oxman kinyilatkoztatta, hogy a merénylőt mit sem tud, s hogy állított időben nem is volt a parkban. Lakásán motozás létetett, mellynek eredménye még nem tudatik. Mai legújabb tudósítások szerint a Globe-ban nem Oxman volt, ki a pistolyt királynéra sütni kísérletté, hanem John William Bean, egy aranyműves-segéd fia. A tévedés eleinte onnan látszik eredetinek, hogy a rendőrség két vagy három púposat fogott be, mielőtt az igaziról biztosíthatta magát. A fiatal Bean atyja házát mintegy 8 nap előtt elhagyta, ki aggodalmában egy rendőrbiztost megkért fia kipuhatolására. Ezután nem sokára az atya levelet kapott fiától, mellyben írja, mikép ne tartson tőle, hogy valami gyalázatos tényt követend el, ámbár valami kétségbeesettet szándékozik tenni. Alig olvasta az érintett rendőrbiztos a tegnap kibocsátott nyomozólevelet, eszébe jutott, hogy a leírás egészen a fiatal Beanra illik ; azonnal atyja lakására ment tehát, ezt megkérdezendő, tudja e fia tartózkodását. Álmélkodásra ez utóbbi nyitotta ki neki az ajtót, de azonal ismét orra előtt becsapta. A rendőrbiztos ismét kopogott, mire a fiatal Bean újra megnyita az ajtót s a rendőr által, ki különféle kérdéseket intézett hozzá atyja felöl, reá hagyta magát beszélni őt az állomási épülethez kisérni. Ez még tegnap késő este történt; az öreg Bean nem volt hon, s a fiú, mihelyt a parkot elhagyta, haza látszott sietni, hol már 8 napja nem volt. A titkos tanács ma délután ismét összegyűlt a vizsgálatokat folytatandó. Előbb sir J. Graham és Liverpool lord lordkamarás hoszti beszélgetést tartottak sir R. Peellel, ki tegnap Lyndhurst gróffal együtt futár által Cambridgeből, hol mindketten voltak, visszahivattak. 12 órakor Bean a rendőrségi épületből, hol fogva ült, számos rendőrbiztos kíséretében a belügyministeriumba hozatott a titkos tanács elé, hol a kincstárigazgató, Mauleur, intézte a vizsgálatokat. Midőn azon személyekkel, kik őt a parkban látták, szembesíttetett, mindnyájan haladéktalanul ama púposnak ismerték, ki a pistolyt a királyi kocsi felé irányozta s kitől azt Dassett elvette. A három főtam is megesküdött ezután, hogy ő volna a kérdéses egyén. Bean megrémültnek és nyugtalanítottnak látszott, de minden felelettől vagy nyilatkozástól vonakodott. Midőn kifürkésztetett, nem találtatott egyéb nyolcz pence rézpénznél zsebében. Atyja, ki nőtestvérével együtt előhivatott, előbbi viselete felől értesítést adandó, meg nem foghatónak nyilatkoztatta, hol vehette fia a pénzt a pistoly vásárlására. Bean 16—1S éves, nyomorú alak, alig 4 láb magasságú, hoszú, halvány, felette komor arczú, simán lecsüggő szőke hajakkal, rövid nyakú és púpos, felette sovány. Az előbb befogott Oxman vele szembetűnő hasonlatossággal bír. A mai vallatás további eredményei még nem tudják, Beannak volt-e valójában rosz szándéka a királyné ellen, még kétséges, legalább a pistolytöltés nem szól mellette. Tán Dassett megjegyzése helyes, ki mindjárt a szándéklott merény után mondó testvérének: „Azt hiszem, ez is életfogytiglan biztosítva akar lenni.“ A királyné szintolly kevéssé mint férje s egyéb környezete vették észre Beant, midőn a pistolyt a kocsira irányozta, ámbár csak három lépésnyire állt, s ezért a királyi kocsisor háborítatlanul tovább folytatta útját. Csak midőn a királyné a kápolnából a palotába megérkezett, közöltetett vele az eset, s mondják, mélyen meg jön illetve. Csakhamar számos látogató, köztök csaknem legelöl Kent herczegné, hajtatott elő, és sűrű embertömeg gyűlt össze, közelebbit kitudandó a merény felöl, mellyről azonnal a legtulzottabb hírek szárnyaltak. Délután elmaradt a királyné szokott kikocsizása; ellenben egy ideig a Várkertben sétált, félbe maradott. — Ez alkalommal kir. hivatalos salamoni apátur és kolozsmonostori convent conservatora, valamint kolozsvári plebánus Kedves István által mondott és kívánságára jegyzőkönyvbe iktatott beszédét pártolták kir. hivatalosok fogarasi egyesült görög püspök Lemény János és kir. tanácsos s kolosmonostori apátul Szabó János. — Nemes Kolosmegye követte báró Huszár Károly indítványba hozza, hogy miután mostan napirenden áll a vallásbeli sérelmek orvoslása, keresztényi türedelemmel és a természet törvénnyével megegyezőnek látná, miszerint a KK. és RR. legalább a jelen tárgy bevégeztével szerkesztendő jegyzőkönyv végére határozatképen tennék bele ezen indítványa következéséül, mikint a törvényesen bevett vallásokon kívül lévő vallások egyenlő jogairól, és létező sok sérelmeik orvoslásáról gondoskodni fognak. A jól.tjén tartott hetvenkilenczedik országos ülésben elnök , amaga felszólitá a KKat és RRet, hogy a múlt ülésen félbemaradott vallásbeli sérelmek tárgya feletti tanácskozást folytassák tovább, mire az tovább folytattatván, de az idő eltelte miatt a mai ülésben sem végeztethetvén be, félbe maradott. — Ezen alkalommal a vegyes házasságok tárgyában folyt vitatások közben mondott beszédét kir. hivatalos és kolosmonostori convent conservatora Kedves István olly nyilatkozattal kívánta ezen ülés jegyzőkönyvébe iktattatni hogy ha a KK. és RR. annak elmellőzésével a bíráló biztosság által készített szerkezetet határoznák megállítandónak, azon esetben a felterjesztendő felirat mellett ellenvéleményének felküldés végetti beadhatására jogát fenhagyja. Ájulésán tartott nyolczvanadik ülésben a jegyzőkönyv megállítása után elnöke nagymaga felszólíta a KK-kat és RR-ket, hogy a vallásos sérelmek iránti tanácskozást folytatnák tovább, mire az el is kezdődött, de az idő eltelte miatt ezúttal is félbemaradod. — Elnök ő nagysaga a napirenden álló tárgy feletti tanácskozásnak a jövő hétfőn (jul. 4-én) tartandó országos gyűlésen való tovább folytatására meghiván a Rendeket, ezzel az ülés eloszlott. (M. és JJ Austria. A cs. s ap. kir. Felsége méltóztatott Eisenbach Augustot, eddig a cs. kir. bécsi főpostahivatalnál expeditor tisztet, Moldova fejedelemségbe cs. kir. ügyvivőnek kegyelmesen kinevezni. Báró Stürmer Bertalan, a török udvarnak cs. kir. internuncius, a keresztény vallás körül kitüntetett érdemei következtében Pápa ő szentségétől a S Krisztus-rend nagykeresztjével tiszteltetett meg. Az Osservatore Triestino jul. 4-ről ezt jelenti: „Ő cs. kir. fensége Károly főherczeg, Mária főherczegné és Vilmos főherczeg ő cs. kir. fenségeikkel az ausztrál Lloydhoz tartozó „Eichhof“ gőzösön f. he jén esti 9 órakor Triesztből Velenczébe utazott. Ö cs. kir. fensége Albert főherczeg, miután fenséges atyját a hajóig kisérő még ugyanazon este Gräczbe indult. — Tegnap délután 5 órakor Károly főherczeg , cs. kir. fensége családostól ugyanazon gőzösön ismét visszatért velenczei utazásáról, mire a magas utazók sétahelyeinket látogatók meg és azután a Mauroner amphithearumban adott operán méltóztattak megjelenni, hol élénk éljenkiáltásokkal üdvözöltettek. — Ma, reggeli 6 órakor a főherczeg és főherczegi család Bécsbei visszautazásoknak indultak, miután ő cs. kir. fenségeik rövid ittlétök alatt is leereszkedésük és kegyök uj bizonyítványait adák. A „bécsi hírlap“ jul. 12-én közli azon legfelsőbb pátenst, melly által Ö cs. s ap. kir. Felsége a Gácsországban földbirtokosokból önkéntesen szövetkezett egyesület által az országrendek biztosítéka alatt alapított hitelintézetet legkegyelmesebben helybenhagyni s megerősíteni méltóztatott ; egyszersmind ez intézetnek (sűrű s apró betűkkel majd egész folioivre terjedő) alapszabályait nyomtatásban közzéteszi, mellyek szerint a „gácsországrendi hitelintézet“ — az országrendek hatósága alá helyezve, egy (az országgyűléstől választott sevetségétől megerősített) elnök, négy igazgató, egy syndicus, egy titoknok, egy számvivő, egy pénztárnok s a szükséges cancellariai személyzet által kezelve s az országrendek által választott felügyelő-biztosság által ellenőrizve — a statusgazdagság s ezáltal az ország jólléte hathatósb előmozdítására közhitelt nyit s „záloglevelek“ kiadása mellett minden önálló földbirtokra, fele értékéhez képest 100 fr., 500 fr., 1000 fr., 5000 fr. és 10.000 fr. p. kölcsönt ad 4% kamat iránt: minden földbirtokos, ki az intézetből kölcsönt vesz , annak tagjává válik, s ez lenni ismét csak a kölcsönnek visszafizetése vagy a jószág eladása után szűnik meg. Az intézet körüli minden lényeges intézkedés az országrendi gyűlést illeti.