Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1842-10-24 / 84. szám
nál 15 ezer forinton alul valló czédulában nem leend. Az egész alaptőkét a megyés püspök fölügyelése alatt kezeli a nemes káptalan egy keblebeli tag által, ki az egész intézetnek egyszersmind igazgatója. Ennek segédei, két egyházi egyén, az egyik a háztartásra és rendre, a másik a tanulmányokra ügyel. E vallásos buzgóság-szülte s keresztény szeretet-ápolta intézet sok elhagyatott szegény s árva gyermekek könyvit letörülte s vidámabb és boldogabb jövendőjének biztos alapját megvetette, midőn az igaz religió isteni igazságai s az erkölcsiség üdvös szabályainak alapos megismertetése, a szükséges tudományok és mesterségek bétámtatása által a vallási tévedéstől, az erkölcsi fajultságtól s henye élettől őket megóva, az anyaszentegyháznak ajtalos, engedelmes és példás fiaivá, a hazának szorgalmas, erényes és hasznos polgárivá nevelte s képezte. Áldás tehát az emberiségtől, az egyháztól és hazától azon kegyes jólévőkre, kik az Isten és embertárs iránti szereteteknek illy üdvös emlékét hagyák magok után tisztelet és őszinte hódolat olly religiónak, melly illy jótévő s ájtatos intézeteknek mindenkor egyedüli külforrása volt! Ausztria* Velencze, oct. 13. Tegnapelőtt részesült városunk azon óhajtva várt szerencsében, Ferencz Károly Főherczeg , cs. kir. Fenségét, a lombardiai hadgyakorlatokról visszautaztakor, körében tisztelhetni. Ma reggeli 6 óra után hagyá el3 cs. kir. Fensége városunkat, útját Polába folytatandó. Timist, London, oct. 12. Fridiik ausztriai Főherczeg 6 cs. kir. Fensége, nyolcz napi tartózkodása után a Windsorpalotában, Anglia és Skóczia beutazására elindult. Fensége legelőbb is a cs. kir. követ Esterházy herczeg kíséretében Drayton-Manorba, sir R. Peel mezei lakára ment, s innen folyó hó 10-kori Chatswortba Devonshire herczeghez, honnan Skócziában útját folytatandja, a kikötők és tengeri készületek megtekintése után Londonba visszatérendő. Az itteni legtekintélyesb lapok, s azok élén a Times boszankodva nyilatkoznak a felett, s botránynak nevezik az angol igazságkiszolgáltatás iránt, hogy Jarron kereskedőhajó kapitánya, ki három spanyol matrózt sik tengeren éhség és a leggyalázatosabb méltatlanság által halálra kínozott, egy londoni fenyitó törvényszéktől csak javításházbani félévi dolgozás csekély büntetésre ítéltetett. Ugyanezen szörnyeteg már előbb egy hajóslegény agyonütéséért csak egy esztendei fogságban lakott. London mindinkább érzi azon bajt, melly illyen minden mérték fölötti óriásvárosokban nehezen mellőzhető. A lakosok nem tudják, hova temessék halottjaikat. A Times oct. 7es száma czikket foglal „the horrors of London“, mellynek részletei iszonyatosak és undorítók. A temetők Londonban még többnyire a városban vannak pedig ollyformán, hogy némelly járt utczákban a járdáról a fakerítésen keresztül a sírkereszteket kézzel érhetni el. Ehhez járul, hogy a temetők tulajdonosai, hogy csak egyedáruságuk lehető hasznát vegyék, a holttesteket nagy gödrökbe a gyep alatt két lábnyira rakogatják, sőt még egészen fris sírokat feldúlnak, és hely nyerése végett a már bennök foglaltató holtakat összedarabolják. Ennek az a következménye, hogy a város szegényebb kis házakkal lakott részeiben, nevezetesen a keleti és éjszakiban a temetők közelében lakók a rothadásbűzt alig állhatják tovább ki, s ha hamar nem segíttetik, az orvosok nyilatkozásai szerint döghaláltól veszélyeznék. A sz.Mártony Burial Ground-ján a kis Russel-utcza mögött, Drurylane-n, egy acre-nél kisebb téren évenkint 600 azaz egy század óta 60—70,000 halott temette lett el! Egy alsóházi választmány tudósítása e szomorú tárgyról sok ide tartozó adatokat foglal s gyors segítséget sürget. Ebben a párisi Père-Lachaise-ra utaltatik, melly olly nagy városra nézve valódi mintatemetőnek nevezhető. Egy manchesteri nagy kereskedőhöz első segéde, ki részére ügyeit viszi Montevideoban, i. e. aug. 1 jén onnan 300,000 franknyi sommával aranyban és papirosokban megszökött, gyaniták, hogy Francziaországba vitorlázand , hová több terhelt hajó vala indulandó. A szökésérőli hír történetesen hamarább megérkezett Manchesterbe, mintsem ama hajók valamelly franczia kikötőbe juthattak volna, s a párisi angol követség közbenjárása által olly jó rendszabályok hozattak, hogy a megszökött az elsajátított összeg nagy részével azon pillanatban befogatott, midőn Bordeauxban a partra akara szállani. London, oct. 10. Hallomás szerint, mondja az „Atlas“, a keletindiai társaságnak szándéka, a közelgő afghanistani háborúra Anglia bankjától 2 millió ft. st. kölcsönözni. Egy corki újság jelenti, hogy e napokban 150 tavaly tavaszkor Éjszakamerikába kivándorolt izlandi Ujyorkból postahajón ismét Cowesbe érkezett majd meztelenen s félig éhholtan; több száz földjeik, hasonló szomorú állapotban, hazautazáson vannak. Franciaosszág, Paris, oct. 6. Lajos Fülöp ma 70-dik évébe lép, és pedig, örömmel mondhatni, teljes reménnyel előre és egésségre még néhány évig len. Minden abbeli rebesgetések, hogy ő felsége vízkórban szenved, alaptalanok, nincs organikus baja, s egésségállapotja általában tobb mint 100 korabeli férfiak közül 99-nél. Életszokásai igen mérsékeltek, kivévő, hogy késő éjszakáig vagyis inkább kora reggelig dolgozni szokott, egyébiránt mit sem tesz, mi életerejének árthatna. Sőt kérdés, ártalmas e neki e soká fönmaradási szokás, minthogy ezt már régóta gyakorolja. Legalább ötször egy hétben éji 11 vagy 12 órától reggeli 3 vagy 4 óráig dolgozik a király egyedül szobájában. Ez órában írja levelezéseit különféle udvaroknak követeihez s jegyzeteket tesz másnapi munkálatihoz. Azt is mondják, ami azonban csupán gyanulás, hogy minden éjjel rendszerint egy órát dolgozik „Memoire“-jain. Mindamellett, hogy olly későn fekszik le, korán szokott fölkelni. Ila falun van, mielőtt reggelihez ülne, kevéssé sétálgat a szabad levegőn, Parisban a házban járkál. Reggelinél fél órát vidám beszélgetésben családjával, azután fél órát hírlapok olvasására fordít, olvassa mind az oppositioi mind a ministeri hírlapokat. Ezenkívül egy sitoknokot tart, kinek kizárólagos kötelessége a királyt minden nevezetességre a hírlapokban, mind az uj eseményekre mind az okoskodásokra figyelmeztetni, s ki minden nap kivonatokat tartozik ő felsége elébe terjeszteni Európa minden nevezetesebb lapjaiból. Dél felé audienciákat ad személyes barátinak s pártfogását élvező tudósoknak és művészeknek. Ezután kezdődnek a naponkint rendes statusmunkálatok ministereivel s másokkal, úgy hogy a király a nap huszonnégy órájából alig van csupán azon öt vagy hat óra alatt munka nélkül, mellyeket alvásra szentel. Paris, oct. 12. A belgák királya és királynéja St. Cloudba megérkeztek. Mint mondják, e hónap végéig maradnak Francziaországban. Útközben, Valenciennesben a király a neki udvarló polgármesternek nagy részvétét nyilatkoztatá a Paris és Brüssel közt tervezett vasútra nézve. Paris, oct. 13. A párisi fenyitótörvényszék által aug. 24én puskapor készítése és titkon tartásáért különféle büntetésekre ítélt személyek, mellyek amaz ítéletet fölebb vitték, perének tárgyalása f. h. 7 én befejeztetett s felette uj ítélet hozatott. A vádlottak voltak: Ory szabómester, 35 éves, lakása Violet utczában ; Ferret Edvard, Moustache csúfnévvel 38 éves, taligás ; Poncelet varga, 39 éves ; Appoline Menart leányzó, varrónő 21 éves és Blancquillain, Mouret névvel, ki azonban, mint az első tárgyalásnál, most sem jelent meg. Ory puskapor és hadi lőszer titkos készítéséről és tartásáról vádoltatott; Poncelet puskapor magának tartásáról és Menart leányzó fegyverek és hadi szerek titkos tartásáról. Blancquilain a fenyitőszéktől két évi fogságra és 1000 franc birságra ítéltetett; Ory és Ferret mindketten IS hónapi fogságra és 16 franc birságra, ezenkívül pedig a XIII. évi törvény erejénél fogva, melly a törvényszékeket erre felhatalmazza, további 3000 franc birságra, mind a hárman háromévi rendőrségi felvigyázat alatt állásra. Poncelet és Menart leányzó fölmentettek. Az elitéltek által használt hivatkozásra a királyi törvényszék az azok ellen kimondott büntetést, mellyek ollyast már szenvedtek, még szigorítás Ponceletre is büntetést szabott. Ory mostan két évi fogságra ítéltetett az előbbi 18 hónap helyett. Poncelet, az előbb fölmentetett, két havi fogságra, a Teret és jelen nem levő Blancquillain ellen hozott büntetés hasonlóan 3000 franc birságra. Ory és Ferret ellen is fentartatik és Ponceletre is kiterjesztetik e pénzbüntetés. A szajnabalparti vasút részvénytársasága ellen indított perben most szakértők véleménye jelent meg a május 8ai balesemény okairól. E vélemény Lebas mérnök által szerkesztetet s következő eredményt nyújt: 1) két tengelyű mozgony használása nem volt oka; 2) e mozgony két tengelyének eltörése sem rosz állapotoktól sem a vas elhasználtságától nem okoztatott, hanem egyedül az ellenállhatlan lökés gyorsaságától; 3) két különféle erőd mozgony előfogása által, a kisebbel előre, a balesemény nem nagyobbittatott, hanem inkább kisebbittetett; 4) az egész sorsulya, melly 17 kocsiból állott, mintegy 160 tonnát nyomott, egy megyei út átvágásánál az első mozgonyon egy rugó tört el, ezáltal az állvány igen lesülyedt, a gép egyensúlyát veszté s az utána nyomuló tömeg által felfordittatott. 53 Milhaux ur, a kocsi felvigyázó, a második mozgonyon volt, a kerekeket azonnal hátra forditá, de már késő volt; mindkét mozgonynak és hét kocsinak kelle összezuzatnia, mielőtt a sor megy?) MAGYAR HÁZI BARÁT, közhasznú házi s gazdasági kalendariom stb. 1843. közöns. évre. Nincs könyv, melly kézen annyit forogna, mint a naptár. Ebben keresi föl a dús vigalmának, a szegény munkájának napjait, az ur parancsainak, a szolga szegődésének idejét. Naptár az, melly felöl az olvasmány kellemének és hasznának szelleme hathatós szózattal látszik kiáltani: „nocturna versate manu, versate diurna“. Ezekért ha akármelly könyv becses, melly a kívánatnak megfelel: becsesebb a naptár, ha a sokféle olvasónak szerteágazó óhajtásait kielégíti. És méltán számolhatnak a hon hálájára azok, kik a naptárakban elszórt eszmék közönségesekké tételét jól tud Kis Futár. van, azokat úgy szerkesztik, hogy olvasásuk által a czimlapokon kürtölt haszon elérve, az olvasó mivelve, az árpénz ne kidobva, az idő jól eltöltve legyen. Miután én, s gondolom, nem magam, így gondolkozom , említenem fölösleges, mi vágyva tártam föl „A magyar házi barátot“, annál inkább, mert vas szorgalmú s összehalmozott ismeretű szerkesztője régen kivivá magának becsülésemet. Azonban a veszprémi boldogult, vagy inkább nem boldogult néhai Ekhóban sem csalatkozom meg fájdalmasabban. Ugyanis első, mint magyar könyvben joggal kívánhatni, a tiszta nyelv és szabályos styl; ezek itt hiányzanak, de sőt nyelv és styl, kevés darabokat kivéve, fülsértők. Hiyének : A magyar házi barát, közhasznú kalendariom, holott egy magyar házi barát csak tudhatná, hogy kalendariom nincs magyarul, s most miután a „mezei naptár“ kijötte után köznépünk is mind inkább elszokik e szónak latánozásától: most a kalendariomot vétkes szónak tarthatni. Továbbá: Róma építésétől (óta3; magyarországi királyság kezdetétől (óta3, noha alább Vízözön óta olvasható. Elég e maga a c vagy, z ragasztandó melléje , arról nem vitázok ; azt tudom, hogy a házi barát ízásmódja ebben is következetlen, mint számtalan helyek közül p. o. 111. lap kocka, s tüszint a másik sorban koczka bizonyítják. Az ámító jövendöléseket mellőző naptárak dicséretes példát adának , s mennyiben igy is kapósak, örvendeteset. Kezdi már a nép tudni, hogy az idő minőségét megközelítve is nehéz előre mondani, mennél nehezebb meghatározva? Mosoly nélkül nem olvashatom : Staffordban a királyi biztosság tanácskozásai az ott börtönben levő lázongók ellen gyorsan haladnak elő, a nélkül azonban hogy akkorig, ámbár az esküttek majd minden esetekben vétkest mondanak, elítélések történtek volna. Chesterben ellenben a törvényszék már két vádlott ellen hozott életfogytiglanos deportálóra, számos más foglyokra pedig egy-két évi fogságra, vagy egy évi munkaházi büntetésre ítéletet állíttathatok. 63 A „Mathieu-Murray“ hibás szerkezete nélkül a balesemény igaz nem okozott volna olly sajnálatos következményeket, de azért a társaság nem felelős, a mozgony a statusmérnököktől több ízben vizsgáltatott meg és jónak találtatott. 73 mivel a társaságot egyedül lehet vádolni, az a túlzott gyorsaság. — E vélemény élénk polémiát szülhet, mert már is több oldalról czáfolatok hirdetvék. A vasutvállalatokat, mellyek úgy sem akarnak haladni, e vitatkozás nem segitendi elő. A kormány a Gazetában ama gyanúsítást, mintha az ország különféle nagyobb városaiban az 1812. alkotmány javára,melly tudomás szerint az uralkodó fő nagykorúságát Sík éves korára határozza, mozgalmat szándékoznék előidézni, nehezteléssel visszautasítja, s megjegyzi, hogy a statushatalom mostani birtokosai, ha illy szándékra képesek volnának, bizonyára nem kötötték volna meg önkezeiket a cortes összehivatása által. Egy madridi levél — bizonyságául, milly semmisek azon vádak — azon tényt hozza fel, hogy a cadixi parancsnok, heves szabadelmű, ki az 1812-ki alkotmány ismélt behozatala szándékát fontos szolgálatokkal segíthetné elő, a régens parancsára Madridba hivatott. Nem mellőzendő ellenben a félhivatalos Patrióta egyik czikkelyében — a veszélyek felől, mellyekben a spanyol szabadság tizenöt éves királyné kormánya alatt forog — e nyilatkozása: „Ha rendkívüli rendszabályhoz kellene nyúlni, akkor a nemzet, ama szirtek mellőzésével, mellyeken szabadságaink olly sokszor törést szenvednek, a cortesgyűlésben megállapítaná, mit becsületére és nyugalmára hasznosnak tart.“ Németország. A „Constitutionnel Neuchatelois“ következő czikket közöl: Az ország azon tudósítás által szomoríítatott, hogy épen azon pillanatban, midőn a herczegség a lakóinak majd egyhangú örvendezéssel üdvözlé fenséges fejedelme jelenlétét, boldogságunk és nyugalmunk javithatlan ellenségei — kik magok viselete által igen is tanúsítják, hogy mitsem tanultak s mitsem felejtettek — azon büntetésreméltó szemtelenségre vetemedtek, hogy ő felségének kérelemiratokat nyújtottak át, mellyekben öt némellyek képmutató álarczoskodás alatt, mások szemtelen vakmerőséggel abbeli kérelmüket fejezzék ki, hogy őfelsége az országrai felségiségjogáról mondjon le. Valóban nem tudni, a kérelmezőknek vakmerősége vagy ostobasága fölött kellene inkább álmélkodni. Tehát azon pillanatban, midőn a nép örvendező jelzéskiáltása még füleinkben hangzik, midőn még mindenki kényes szemekkel emlékezik azon kegyteljes szavakról, mellyeket mindenek, a kik szerencsések voltak ő felsége közelébe jutni, tőle hallottak; midőn mindenek elérzékenyülve szólnak ő felsége azon nyájasságról, egyszerűségről és könyvségről, mellyek fogadtattak; midőn még a szomszéd köztársaságok polgárai is szerencsét kívánnak nekünk illy fejedelem kormánya miatt, tehát e pillanatot választották e megrögzött republikánusok, az országnépesség nevében, annak műszeréül adván ki önhittséggel magokat, azon kötelékek szétbontását kérni, mellyek hiszen ellenkezőleg épen ismét örökre köttettek. Mintha maguk is érezték volna szándékaik gáncsolandóságát, úgy vetették némellyek kérelemleveleiket a hintóba, mások pedig a névtelenség könnyen szellőztethető köpönyegét választották. Azon egyetlen, ki ő felsége előtt személyesen megjelent s ki még előbbi nap nagyhangosan dicsekedett, hogy a királlyal könnyedén fog beszélni, mint akármelly közönséges emberrel, csak eszme nélküli szavakat tudott vakogni, midőn a király szokott jóságaival kérdezte kérelme tárgyáról, mellyet kifejteni nem birt. Mi azonban magok viseletét, ha lehet, még gyűlöletesebbé teszi, az, hogy mind, vagy majd mind, kik illető községeiktől meghivattak, uralkodónk elfogadására mindenütt tett előkészületekhez csatlakozni, ezt tenni vagy megtagadták, vagy olly föltételeket tettek együttmunkálásuknak, mellyeket a becsületnek visza kelle vala löknie. Kívánni, követelni, engedményeket kicsikarni, de mit sem tenni annak megérdemlésére, ez szerepe ma, mint mindenka, a lázadási párt kolomposainak. Tudják meg tehát, hogy a boszankodás, mellyet gerjesztettek, általányos, az egész országban csak egyhangú roszalás hallható iránta; mindenütt azon reményt halljuk kifejezni, hogy a fejedelem a kérelmezőnek olly módon feleljen, melly egyszer mindenkorra véget vessen fondorkodásaiks ármányaiknak.“ A hamburgi segedelemosztó hatósághoz September 30-áig összesen, 2,100,000 porosz tallér érkezett a tüzkárvallottak számára. Gabonaár. (Pozs. mérő v. garasokban.) Búza. Rozs. Árpa. Zab. Kukor. Pozsony, oct. 21. . . . 108—120 82—91 68—76 50—56 90 Mosony, ool. 20. . . . 104—126 82—86 65—72 48—52 92 100