Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1842-10-24 / 84. szám

nál 15 ezer forinton alul valló czédulában nem leend. Az egész alaptőkét a megyés püspök fölügyelése alatt kezeli a nemes káptalan egy keblebeli tag által, ki az egész intézet­nek egyszersmind igazgatója. Ennek segédei, két egyházi egyén, az egyik a háztartásra és rendre, a másik a tanul­mányokra ügyel. E vallásos buzgóság-szülte s keresztény szeretet-ápolta intézet sok elhagyatott szegény s árva gyer­mekek könyvit letörülte s vidámabb és boldogabb jöven­dőjének biztos alapját megvetette, midőn az igaz religió isteni igazságai­ s az erkölcsiség üdvös szabályainak ala­pos megismertetése, a szükséges tudományok és mester­ségek bétám­­­­tatása által a vallási tévedéstől, az erkölcsi fajultságtól s henye élettől őket megóva, az anyaszentegy­­háznak ajtalos, engedelmes és példás fiaivá, a hazának szorgalmas, erényes és hasznos polgárivá nevelte s képez­te. Áldás tehát az emberiségtől, az egyháztól és hazától azon kegyes jólévőkre, kik az Isten és embertárs iránti sze­reteteknek illy üdvös emlékét hagyák magok után­ tisztelet és őszinte hódolat olly religiónak, melly illy jótévő s ájtatos intézeteknek mindenkor egyedüli külforrása volt! Ausztria* Velencze, oct. 13. Tegnapelőtt részesült városunk azon óhajtva várt szerencsében, Ferencz­ Károly Főherczeg , cs. kir. Fenségét, a lombardiai hadgyakorlatokról vissza­­utaztakor, körében tisztelhetni. Ma reggeli 6 óra után ha­­gyá el­­3 cs. kir. Fensége városunkat, útját Polába foly­tatandó. Timist, L­on­don, oct. 12. Fridiik ausztriai Főherczeg 6 cs. kir. F­ensége, nyolcz napi tartózkodása után a Windsor­­palotában, Anglia és Skóczia beutazására elindult.­­ Fen­sége legelőbb is a cs. kir. követ Esterházy herczeg kísére­tében Drayton-Manorba, sir R. Peel mezei lakára ment, s innen folyó hó 10-kori Chatswortba Devonshire herczeg­­hez, honnan Skócziában útját folytatandja, a kikötők és tengeri készületek megtekintése után Londonba visszaté­rendő. Az itteni legtekintélyesb lapok, s azok élén a Times boszankodva nyilatkoznak a felett, s botránynak nevezik az angol igazságkiszolgáltatás iránt, hogy Jarron kereskedő­­hajó kapitánya, ki három spanyol matrózt sik tengeren éh­ség és a leggyalázatosabb méltatlanság által halálra kíno­zott, egy londoni fenyitó törvényszéktől csak javításházbani félévi dolgozás csekély büntetésre ítéltetett. Ugyanezen szörnyeteg már előbb egy hajóslegény agyonütéséért csak egy esztendei fogságban lakott. London mindinkább érzi azon bajt, melly illyen minden mérték fölötti óriásvárosokban nehezen mellőzhető. A la­kosok nem tudják, hova temessék halottjaikat. A Times oct. 7es száma czikket foglal „the horrors of London“, mellynek részletei iszonyatosak és undorítók. A temetők Londonban még többnyire a városban vannak pedig ollyformán, hogy némelly járt utczákban a járdáról a fakerítésen keresztül a sírkereszteket kézzel érhetni el. Ehhez járul, hogy a teme­tők tulajdonosai, hogy csak egyedáruságuk lehető hasznát vegyék, a holttesteket nagy gödrökbe a gyep alatt két láb­­­nyira rakogatják, sőt még egészen fris sírokat feldúlnak, és hely nyerése végett a már bennök foglaltató holtakat össze­­darabolják. Ennek az a következménye, hogy a város szegé­nyebb kis házakkal lakott részeiben, nevezetesen a keleti­ és éjszakiban a temetők közelében lakók a rothadásbűzt alig állhatják tovább ki, s ha hamar nem segíttetik, az orvosok nyilatkozásai szerint döghaláltól veszélyeznék. A sz.­Már­­tony Burial­ Ground-ján a kis Russel-utcza mögött, Drury­­lane-n, egy acre-nél kisebb téren évenkint 600 azaz egy század óta 60—70,000 halott temette lett el! Egy alsóházi választmány tudósítása e szomorú tárgyról sok ide tartozó adatokat foglal s gyors segítséget sürget. Ebben a párisi Père-Lachaise-ra utaltatik, melly olly nagy városra nézve valódi mintatemetőnek nevezhető. Egy manchesteri nagy kereskedőhöz első segéde, ki részére ügyeit viszi Montevideoban, i. e. aug. 1 jén onnan 300,000 franknyi sommával aranyban és papirosokban meg­szökött, gyaniták, hogy Francziaországba vitorlázand , hová több terhelt hajó vala indulandó. A szökésérőli hír történe­tesen hamarább megérkezett Manchesterbe, mintsem ama hajók valamelly franczia kikötőbe juthattak volna, s a párisi angol követség közbenjárása által olly jó rendszabályok hozattak, hogy a megszökött az elsajátított összeg nagy ré­szével azon pillanatban befogatott, midőn Bordeauxban a partra akara szállani. London, oct. 10. Hallomás szerint, mondja az „Atlas“, a keletindiai társaságnak szándéka, a közelgő afghanistani háborúra Anglia bankjától 2 millió ft. st. kölcsönözni. Egy corki újság jelenti, hogy e napokban 150 tavaly tavaszkor Éjszakamerikába kivándorolt izlandi Ujyorkból postahajón ismét Cowesbe érkezett majd meztelenen s félig éhholtan; több száz földjeik, hasonló szomorú állapotban, hazautazáson vannak. Franci­aos­szág, Paris, oct. 6. Lajos Fülöp ma 70-dik évébe lép, és pedig, örömmel mondhatni, teljes reménnyel előre és egés­­ségre még néhány évig len. Minden abbeli rebesgetések, hogy ő felsége vízkórban szenved, alaptalanok, nincs or­­ganikus baja, s egésségállapotja általában tobb mint 100 ko­rabeli férfiak közül 99-nél. Életszokásai igen mérsékeltek, kivévő, hogy késő éjszakáig vagyis inkább kora reggelig dolgozni szokott, egyébiránt mit sem tesz, mi életerejének árthatna. Sőt kérdés, ártalmas e neki e soká­ fönmaradási szokás, minthogy ezt már régóta gyakorolja. Legalább öt­ször egy hétben éji 11 vagy 12 órától reggeli 3 vagy 4 óráig dolgozik a király egyedül szobájában. Ez órában írja leve­lezéseit különféle udvaroknak­ követeihez s jegyzeteket tesz másnapi munkálatihoz. Azt is mondják, a­mi azon­ban csupán gyanulás, hogy minden éjjel rendszerint egy órát dolgozik „Memoire“-jain. Mindamellett, hogy olly későn fekszik le, korán szokott fölkelni. Ila falun van, mielőtt reggelihez ülne, kevéssé sétálgat a szabad le­vegőn, Parisban a házban járkál. Reggelinél fél órát vidám beszélgetésben családjával, azután fél órát hírlapok olvasá­sára fordít, olvassa mind az oppositioi mind a ministeri hír­lapokat. Ezenkívül egy sitoknokot tart, kinek kizárólagos kötelessége a királyt minden nevezetességre a hírlapokban, mind az uj eseményekre mind az okoskodásokra figyelmez­tetni, s ki minden nap kivonatokat tartozik ő felsége elébe terjeszteni Európa minden nevezetesebb lapjaiból. Dél felé audienciákat ad személyes barátinak s pártfogását élvező tudósoknak és művészeknek. Ezután kezdődnek a napon­kint rendes statusmunkálatok ministereivel s másokkal, úgy hogy a király a nap huszonnégy órájából alig van csupán azon öt vagy hat óra alatt munka nélkül, mellyeket alvásra szentel. Paris, oct. 12. A belgák királya és királynéja St. Cloudba megérkeztek. Mint mondják, e hónap végéig ma­radnak Francziaországban. Útközben, Valenciennesben a király a neki udvarló polgármesternek nagy részvétét nyi­­latkoztatá a Paris és Brüssel közt tervezett vasútra nézve. Paris, oct. 13. A párisi fenyitótörvényszék által aug. 24én puskapor készítése­ és titkon tartásáért különféle bün­tetésekre ítélt személyek, mellyek amaz ítéletet fölebb vit­ték, perének tárgyalása f. h. 7 én befejeztetett s felette uj ítélet hozatott. A vádlottak voltak: Ory szabómester, 35 éves, laká­sa Violet utczában ; Ferret Edvard, Moustache csúfnévvel 38 éves, taligás ; Poncelet varga, 39 éves ; Appoline Menart le­ányzó, varrónő 21 éves és Blancquillain, Mouret névvel, ki azonban, mint az első tárgyalásnál, most sem jelent meg. Ory puskapor és hadi lőszer titkos készítéséről és tartásáról vádoltatott; Poncelet puskapor magának­ tartásáról és Menart leányzó fegyverek és hadi szerek titkos tartásáról. Blanc­­quilain a fenyitőszéktől két évi fogságra és 1000 franc bir­ságra ítéltetett; Ory és Ferret mindketten IS hónapi fog­­ságra és 16 franc birságra, ezenkívül pedig a XIII. évi tör­vény erejénél fogva, melly a törvényszékeket erre felhatal­mazza, további 3000 franc birságra, mind a hárman három­évi rendőrségi felvigyázat alatt állásra. Poncelet és Menart leányzó fölmentettek. Az elitéltek által használt hivatkozás­ra a királyi törvényszék az azok ellen kimondott büntetést, mellyek ollyast már szenvedtek, még szigorítá­s Ponceletre is büntetést szabott. Ory mostan két évi fogságra ítéltetett az előbbi 18 hónap helyett. Poncelet, az előbb fölmentetett, két havi fogságra, a Teret és jelen nem levő Blancquillain el­len hozott büntetés hasonlóan 3000 franc birságra. Ory és Ferret ellen is fentartatik és Ponceletre is kiterjesztetik e pénzbüntetés. A szajnabalparti vasút részvénytársasága ellen indított perben most szakértők véleménye jelent meg a május 8ai balesemény okairól. E vélemény Lebas mérnök által szer­kesztetet s következő eredményt nyújt: 1) két tengelyű mozgony használása nem volt oka; 2) e mozgony két ten­gelyének eltörése sem rosz állapotoktól sem a vas elhasz­náltságától nem okoztatott, hanem egyedül az ellenállhatlan lökés gyorsaságától; 3) két különféle erőd mozgony előfogá­­sa által, a kisebbel előre, a balesemény nem nagyobbittatott, hanem inkább kisebbittetett; 4) az egész sorsulya, melly 17 kocsiból állott, mintegy 160 tonnát nyomott, egy megyei út átvágásánál az első mozgonyon egy rugó tört el, ezáltal az állvány igen lesülyedt, a gép egyensúlyát veszté s az utána nyomuló tömeg által felfordittatott. 53 Milhaux ur, a kocsi­ felvigyázó, a második mozgonyon volt, a kerekeket azonnal hátra forditá, de már késő volt; mindkét mozgony­­nak és hét kocsinak kelle összezuzatnia, mielőtt a sor meg­y­­?) MAGYAR HÁZI BARÁT, közhasznú házi s gazdasági kalendariom stb. 1843. közöns. évre. Nincs könyv, melly kézen annyit forogna, mint a naptár. Ebben keresi föl a dús vigalmának, a szegény munkájának nap­jait, az ur parancsainak, a szolga szegődésének idejét. Naptár az, melly felöl az olvasmány kellemének és hasznának szelleme hathatós szózattal látszik kiáltani: „nocturna versate manu, ver­­sate diurna“. Ezekért ha akármelly könyv becses, melly a kívánatnak meg­felel: becsesebb a naptár, ha a sokféle olvasónak szerte­ágazó óhajtásait kielégíti. És méltán számolhatnak a hon hálájára azok, kik a naptárakban elszórt eszmék közönségesekké tételét jól tud­ K­is Futár. van, azokat úgy szerkesztik, hogy olvasásuk által a czimlapokon kürtölt haszon elérve, az olvasó mivelve, az árpénz ne kidobva, az idő jól eltöltve legyen. Miután én, s gondolom, nem magam, így gondolkozom , emlí­tenem fölösleges, mi vágyva tártam föl „A magyar házi barátot“, annál inkább, mert vas szorgalmú s összehalmozott ismeretű szer­kesztője régen kivivá magának becsülésemet. Azonban a veszprémi boldogult, vagy inkább nem boldogult néhai Ekhóban sem csalat­­kozom meg fájdalmasabban. Ugyan­is első, mint magyar könyvben joggal kívánhatni, a tiszta nyelv és szabályos styl; ezek itt hiány­zanak, de sőt nyelv és styl, kevés darabokat kivéve, fülsértők. Hiyének : A magyar házi barát, közhasznú kalendariom, holott egy magyar házi barát csak tudhatná, hogy kalendariom nincs magya­rul, s most miután a „mezei naptár“ kijötte után köznépünk is mind inkább elszokik e szónak latánozásától: most a kalendario­­mot vétkes szónak tarthatni. Továbbá: Róma építésétől (óta3; ma­gyarországi királyság kezdetétől (óta3, noha alább Vízözön óta olvasható. Elég e maga a c vagy, z ragasztandó melléje , arról nem vitázok ; azt tudom, hogy a házi barát ízásmódja ebben is követke­zetlen, mint számtalan helyek közül p. o. 111. lap kock­a, s tüs­­zint a másik sorban koczka bizonyítják. Az ámító jövendöléseket mellőző naptárak dicséretes példát adának , s mennyiben igy is kapósak, örvendeteset. Kezdi már a nép tudni, hogy az idő minőségét megközelítve is nehéz előre mondani, mennél nehezebb meghatározva? Mosoly nélkül nem olvashatom : Staffordban a királyi biztosság tanácskozásai az ott börtönben levő lázongók ellen gyorsan haladnak elő, a nél­kül azonban hogy akkorig, ámbár az esküttek majd minden esetekben vétkest mondanak, elítélések történtek volna. Chesterben ellenben a törvényszék már két vádlott ellen hozott életfogytiglanos deportál­óra, számos más foglyokra pedig egy-két évi fogságra, vagy egy évi munkaházi bün­tetésre ítéletet­ állíttathatok. 63 A „Mathieu-Murray“ hibás szerkezete nél­kül a balesemény igaz nem okozott volna olly sajnálatos következményeket, de azért a társaság nem felelős, a moz­gony a statusmérnököktől több ízben vizsgáltatott meg és jónak találtatott. 73 mivel a társaságot egyedül lehet vádolni, az a túlzott gyorsaság. — E vélemény élénk polémiát szül­het, mert már is több oldalról czáfolatok hirdetvék. A vas­­utvállalatokat, mellyek úgy sem akarnak haladni, e vitatko­zás nem segitendi elő. A kormány a Gazetában ama gyanúsítást, mintha az or­szág különféle nagyobb városaiban az 1812. alkotmány ja­vára,­­melly tudomás szerint az uralkodó fő nagykorúságát­­ Sík éves korára határozza, mozgalmat szándékoznék elő­idézni, nehezteléssel visszautasítja, s megjegyzi, hogy a statushatalom mostani birtokosai, ha illy szándékra képesek volnának, bizonyára nem kötötték volna meg ön­kezeiket a cortes összehivatása által. Egy madridi levél — bizonysá­gául, milly semmisek azon vádak — azon tényt hozza fel, hogy a cadixi parancsnok, heves szabadelmű, ki az 1812-ki alkotmány ismélt behozatala szándékát fontos szolgálatok­kal segíthetné elő, a régens parancsára Madridba hivatott. Nem mellőzendő ellenben a félhivatalos Patrióta egyik czik­­kelyében — a veszélyek felől, mellyekben a spanyol sza­badság tizenöt éves királyné kormánya alatt forog — e nyilatkozása: „Ha rendkívüli rendszabályhoz kellene nyúl­ni, akkor a nemzet, ama szirtek mellőzésével, mellyeken szabadságaink olly sokszor törést szenvednek, a cortesgyű­­lésben megállapítaná, mit becsületére és nyugalmára hasz­nosnak tart.“ Németország. A „Constitutionnel Neuchatelois“ következő czikket közöl: Az ország azon tudósítás által szomoríítatott, hogy épen azon pillanatban, midőn a herczegség a lakóinak majd egyhangú örvendezéssel üdvözlé fenséges fejedelme jelen­létét, boldogságunk és nyugalmunk javithatlan ellenségei — kik magok viselete által igen is tanúsítják, hogy mitsem tanul­tak s mitsem felejtettek — azon büntetésreméltó szemtelen­ségre vetemedtek, hogy ő felségének kérelemiratokat nyúj­tottak át, mellyekben öt némellyek képmutató álarczoskodás alatt, mások szemtelen vakmerőséggel abbeli kérelmüket fejez­zék ki, hogy őfelsége az országrai felségiségjogáról mond­­jon­ le. Valóban nem tudni, a kérelmezőknek vakmerősége vagy ostobasága fölött kellen­e inkább álmélkodni. Tehát azon pillanatban, midőn a nép örvendező jelzéskiáltása még füleinkben hangzik, midőn még mindenki kényes szemekkel emlékezik azon kegyteljes szavakról, mellyeket mindenek, a kik szerencsések voltak ő felsége közelébe jutni, tőle hallottak; midőn mindenek elérzékenyülve szólnak ő felsége azon nyájasságról, egyszerűségről és könyvségről, mellyek fogadtattak; midőn még a szomszéd köztársaságok polgárai is szerencsét kívánnak nekünk illy fejedelem kormánya miatt, tehát e pillanatot választották e megrögzött republi­kánusok, az országnépesség nevében, annak műszeréül ad­ván ki önhittséggel magokat, azon kötelékek szétbontását kérni, mellyek hiszen ellenkezőleg épen ismét örökre köt­tettek. Mintha maguk is érezték volna szándékaik gáncso­­landóságát, úgy vetették némellyek kérelemleveleiket a hintóba, mások pedig a névtelenség könnyen szellőztethető köpönyegét választották. Azon egyetlen, ki ő felsége előtt személyesen megjelent s ki még előbbi nap nagyhangosan dicsekedett, hogy a királlyal könnyedén fog beszélni, mint akármelly közönséges emberrel, csak eszme nélküli sza­vakat tudott vakogni, midőn a király szokott jóságaival kér­dezte kérelme tárgyáról, mellyet kifejteni nem birt. Mi azonban magok viseletét, ha lehet, még gyűlöletesebbé teszi, az, hogy mind, vagy majd mind, kik illető községeiktől meg­hivattak, uralkodónk elfogadására mindenütt tett előkészü­letekhez csatlakozni, ezt tenni vagy megtagadták, vagy olly föltételeket tettek együttmunkálásuknak, mellyeket a be­csületnek visza kelle vala löknie. Kívánni, követelni, en­gedményeket kicsikarni, de mit sem tenni annak megérdem­­lésére, ez szerepe ma, mint mindenka, a lázadási párt ko­­lomposainak. Tudják meg tehát, hogy a boszankodás, mellyet gerjesztettek, ál­talányos, az egész országban csak egy­hangú roszalás hallható iránta; mindenütt azon reményt halljuk kifejezni, hogy a fejedelem a kérelmezőnek olly mó­­don feleljen, melly egyszer mindenkorra véget vessen fon­­dorkodásaik­­s ármányaiknak.“ A hamburgi segedelemosztó­­ hatósághoz September 30-áig összesen, 2,100,000 porosz tallér érkezett a tüz­­kárvallottak számára. Gabonaár. (Pozs. mérő v. garasokban.) Búza. Rozs. Árpa. Zab. Kukor. Pozsony, oct. 21. . . . 108—120 82—91 68—76 50—56 90 Mosony, ool. 20. . . . 104—126 82—86 65—72 48—52 92­ 100

Next