Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1842-01-31 / 9. szám

sülés iránt, a szomszéd magyar haza egyesülésre határoztatott felszólíttatni; Pest felszólítására a fővárosban felállitandó reform, főiskolára adakozás gyűjtés határoztatott a járásbeli tisztviselők által; Sopron városának körlevele azécs-györi vasút tárgyában felolvastatván pártoltatott módosítással. Az országgyűlési választmányhoz utasíthattak: Borsod megyéé a papi jószágok, Csanádé a mészárszéki jog eltörlesztése iránt és Vasé börtönei rendszerét ismertető; Bereghé a hónapok elnevezése iránt nem pártoltatott. Tudomásul vétetteti: Pesté a Duna balpai vasút iránt. — Az indítványok közt különös ügyeimet érdemel Niczky S. táblabiró úré, melly elfogadtatván a KK. és KB. küldöttséget neveztek ki, melly minden lelető adatok megbirálása s kitudása után véleményt adandó , mi kép s mi módon lenne hazánkra nézve üdvösebb a vámszövetség, miután tudva van, hogy a német vámszövetséghezi hozzájárulásra Ausztria is felszólíttatott. Büntetőtörvényszéki elnökké első alispányunk leköszönés által e hely meghilvén Konkoly László sok évig volt érd. másod-alispány választatott meg, Zala megyéből. Megyénk tan.lően tartott évnegyedes közgyűlésének nevezetesebb határozatai ezek voltak. 1) a közigazgatási tárgyak sorában előadatván, hogy egy helytartósági egyed a nemesi birtokra történt országgyűlési költségek kivetési aránykulcsát statistiai adatok gyanánti használás végeit magának kiadatni kéri; minthogy a sessiók összeírása magányos bemondások szerint történvén a kívánt őzél elérésére amugy sem használtathatnék, annak megyei után leendő kiadatása megtagadtatok. 23 A közbátorságra ügyelő választmány munkálatra kerülvén tanácskozás alá több czélra vezető rendelés után, az üldöző megyei őrcsapatnak mind fölosztása, mind újabb és jobb fegyverekkel leendő ellátása s azokban czélszerűbb gyakoroltatása határoztatok el. Ennek folytában azon korszerű indítvány következtében, hogy a belbátorság kellő föntartását a KK. és KR. csak úgy biztosíthatják, ha annak napirenden levő akadályit is előleg elhárítandják, a megpendített cselédrend, takarékpénztár és községek elrendezési tárgyában, egy kimentő véleménykészítő választmány neveztetett. 3) Pest megye fölszólítására a Pesten fölállítandó ref. főiskola ügyében a szabad ajánlások beszedése jár. sz. bírákra bízatott. 4) Zólyomegyének megkereső levele, mellynél fogvást a vegyesházasságoknál a vőlegény papja által határozta el a jegyesek összeadatását, s ezen végzését pártoltatni kéri, mint a még mindenkor épségben fönálló ez érdembeni hazai törvényekkel homlokegyenest ellenkező viszhangra nem találván egyedül tudomásul vétetett. 53 Az újabban kibocsátandó bankjegyek érdemében a h. tanács utján érkezett kegyes intézvényben azon kitételek ellen, hogy ezek elfogadandók s használandók lesznek, ,még tötödik évben a legfelsőbb helyről érkezett kegyes biztosíték nyomán jegyzőkönyvileg is óvás tétetvén, ő felségéhez fölirás határoztatok 6) Pest megye azon fölszólítására, hogy a Duna balpartján vaspályát fölállítani szándékló részvényes társaságot, melly jóllehet e részben minden törvényszabta előzvényt sőt tetemes áldozatokat is megtett, még is ezen vállalatában hátráltatak, Zalamegye Rédei pártolásuk alá vévén a nm. kormányszékhez szinte fölirást intézendnek, minthogy a közlött irományok tartalma szerint a vállalkozó társaság mindekkorig terve létesítésében tettleg nem gátoltatok, ez érdembeni fölirásukat csak a nem reménylett esetben használandják. 73 Az adózó nép sorsán könnyíteni óhajtván a BR. több új megye példájára az elöfogatok használhatását egyedül a hivatalosan utazókra szorították, s ennek, mint szinte a hetelő elöfogatoknak megszüntetését is i. e. máj.tól kezdve közgyűlésiig elhatározták. 83 a marhahús fontjának ára az előbbi árszabás szerint 9—10 krban meghagyatott. [Jelenkor ] ] Budán, jan. 20. Tündöklő erényü gróf Fekete-Illésházy Mária, csillagkeresztes hölgy, Bécsben f. évi január. 17—kéről kelt alapítvány leveléhez képest a kebelbeli jótékony nőegyesület közvetlen igazgatásától függő singlék intézetében egy betegágyat, az erre megkívántak) 1000 ezüst forinttal alapítván, attól járó egész évi — száztól 0 ftnyi — kamatot is önkényt előre lefizettetni sziveskedék; ugyszinte m. marquis Pallevicini Alfonz , herczeg Coburg huszár-ezredebeli cs. kir. őrnagy, a fentebbi czélra 1000 pengő forintot áldozván, ez által az alapítók fényes koszorújába üzeték. Noha ugyan illy jelentetteket az öntudat már magában legédesebb jutalommal koszorúz, nehogy mégis illy szép s mindenki által kedvesen vehető példák kevesbbé tudassanak, azokat itt a szenvedő emberiség nevében is leg-—hőbb hálaérzelemmel közhírül tétetni szigorú kötelessége Külkey Henrik titoknoknak. Magyar tudós társaság. Az iróközönség ezennel figyelmessé tétetik, a magyar akadémia XId. nagygyűlése által kihirdetett következő jutalomtételekre: I. Nyelvtudományi : Fejtessenek ki a magyar szókötés szabályai névszerinti 13 adassanak elő a beszédrészek ebbeli sajátságai- 23 a szórend szabályait, vagy is: mi sorban kell az egyes mondatok szavainak állani s e sorozat szerint mellyik bir nyomositó erővel, s mellyik nyer nyomatosságot; 33 a szóviszony szabályai, vagy: milly vonzattal vannak az egyes nondat szavai egymásra, s e vonzat szerint, milly ragozási változásokat szenvednek. A szabályok mindenütt példákkal világosiltassanak. II. Philosophiai: Fejtessék ki a szépnek és fenségesnek elmélete, felvilágosítva az ebbeli bölcseletek (philosophemák) s szépművészetek történetéből. Ide járul III. a drámai jutalom, mellyért ez évben egyedül vígjátékok vihatnak. Mindemk rendű pályamunkák, mellyek máson mint magyar nyelven nem fogadtatnak el, Ca múlt évben is visszautasittatott egy, németül irt pályaműv beküldetésének változhatlan határnapja, mellyen túl, mint múlt évben is történt, minden habár csak fél nappal is később érkező munka határozottan visszautasittatik: martius 19lie 1842, minden azt, az írója nevét rejtő Jeligés lepecsételt levéllel (a nyílt illy levél, mint tavaly is történt, bontatlanul elégettetik s a munka szerzője rendelkezése alá bocsáttatik, a titoknok veszi által. A beküldött másolat, melly ki nem adatás esetében is az akadémia levéltárában marad, a nélkül, hogy a szerző a munka sajátsági jogát elvesztené, idegen kézzel és tisztán irva, lapozva, s kötve küldessék. Ha a jeligés levél felbontatása után kitetszenék, hogy a munka saját keze írása a szerzőnek, ez a jutalomtól elesik. A száz arany jutalomra érdemesített munkán kívül, még a másod, sőt harmad stb. karbelinek találandó is kiadathatik, évenkint szabandó dij mellett. Pesten 1842 jan. 23. D. Sehe de 1 F. titoknok. ( .. * (Hivatalos közlemény és felszólítás a Pesten állítandó ref. Főiskola tárgyában.) A czélba vett főiskola tanítási rendszerére nézve múlt évi júniusban tűzött, s hírlapokban közhírré tett jutalomkérdésre készítendő pályairatok beküldésének határideje bezárólag i. e. martius 1ső napjára lévén határozva; a munkáikat még be nem küldött pályázók illően figyelmeztetnek, hogy azokat alulírotthoz a kitett napig annál bizonyosabban küldjék be , mivel a bármi okból netalán később érkezendő iratok semmi szin alatt nem fognak elfogadtatni. A pályamunkák megbirálására, s azlső rendű 100 s adik rendű 50 darab arany jutalmak odaitélésére a választmány tagjai közül helyettes elnök Fáy András, továbbá Dobos János, Fényes Elek, Fogarassy János, Nyáry Pál, Polgár Mihály és Török Pál urak titkos szavazattal választattak meg. Az aláirási-ivek és adakozó-könyvecskék beküldésének határideje folyó évi józsef-napi pesti vásárrá lévén kiszabva, ez a t. ez. gyűjtőknek, egyeseknek, és községeknek azon figyelmeztetéssel hozatik emlékezettökbe, hogy kik gyűjtőiveiket már berekesztetteknek tekintik, azokat a kitett határidőre okvetlen beküldeni ne terheltessenek. Mivel azonban több s kivált távolabb helyről a választmány elnökéhez jelentések létettek az iránt, hogy az aláírási ivek s könyvecskék (mellyek nagy része alkalom hiánya miatt már Pestről is későn küldethetett el) az egyes gyűjtőkhöz, és községekhez még sokkal később érkezvén, ez okból a segedelem-gyűjtésre kitűzött határidőt keveslik, ennélfogvást az iskolai választmány közhírré tétetni kívánja, hogy azon gyűjtők, kik még több aláírást remélnének, mint szinte azon közönségek is, mellyek — kivált a tavalyi szűk termés miatt — lakosaiktól akár pénzben akár termésben beszedendő segedelmeket hosszabb időre halasztatni czélszerűbbnek vélnék, az aláírási-iveket és adakozó-könyvecskéket a választmánynak e részben teendő intézkedéséig tovább is olly móddal megtarthatják, hogy addigi gyűjtések eredményéről feltisztelt Fáy András elnök urat f. é. józsefnapra minden esetre, alkalmilag vagy bérmentesen küldendő leveleik által tudósítni szíveskedjenek. — A már eddig beküldött kötelező ajánlatokból ítélve szép remény mutatkozik az üdvös vállalat sikerülendése iránt, mellyet újabban éleszt azon kegyes, — s óhajtjuk — általános részvét, mellyel hazánk nemes megyéi s a testvér Erdély a szent czél létesítésére segédkezeket nyújtani méltóztatnak , kiknek is a választmány, valamint az egyes jóltevőknek, és községeknek, — különösen megemlítve itt a bármelly közhasznú intézetet buzgón pártolni szokott pesti zsidó közönséget is, — eddig kitüntetett buzgalmakért, az emberiség nevében hála teljes köszönetét nyilványítja. Egyszersmind kötelességének tartván a segedelmezések eredményit a részvevő közönséggel minél előbb tudatni, s a szükséges ellenőrséget ekkér nyílványosan is fentartatni; közelebbi ülésében elhatározta, hogy mivel az aláírási íveket már eddig is sokan beküldötték, azért a többször említett józsefvásári határidőt be sem várván, az alapítók, és gyámolítók névsorának az aláírások rende szerint leendő kinyomatása hova hamarább megkezdessék, s fél és egész évkint folyvást a t. ez. közönséggel közöltessék. Nehogy azonban az egyházakhoz küldött könyvecskékbe irt aprólékos adakozások és adakozók neveinek egyenkinti kinyomtatása tömérdek költséget okozzon, s magoknak ez apróbb segedelmeknek nagy részét czél ellenére föleméssze: azért ezen kinyomatandó éveken az illető városok és helységek adakozó könyvecskéiben foglalt segedelmeknek csupán öszvege fog kitétetni; ellenben az úgynevezett fő könyvben, mellyet a választmány az iskolára begyülő mindennemű segedelmek bejegyzése végett készíttetett, az adakozó könyvecskékben előforduló minden név, s a legcsekélyebb adakozás is hitelesen be fog íratni abban mindenki által és akármikor megtekinthetés végett. Egyszersmind pedig némi ellenőrség s nagyobb hitelesség eszközlése tekintetéből az egyházak t. ez. elöljárói megkéretnek, hogy midőn a könyvecskéket beküldendik, az azokban gyűlt adakozásokat összeszámítni, s legalább ketten aláírni, s az összes segedelem mennyiségét jegyzőkönyveikbe is beíratni ne terheltessenek. Az iskolai választmány rendeletéből Pesten, 1842ik évi január. 20-án. Bajkay Endre választmányi jegyző. A magyarországi, Ausztriával egybekapcsolt irgalmas szerzet provinciájához tartozik 29 kórház, mellyekben a nyomorúsággal küzködő számtalanok, szegény betegek vallás különbsége nélkül ingyen ápolást nyertek e közelebb lefolyt 1841 ik évben, következő helyeken: Bécsben: 4182 ápoltatott, megholt 324, felgyógyult 3858. — Feldspergai kórházban gyógyittatott 737 férfi, 42 megholt, 695 felgyógyult. — Gréczi kórházban gyógyittatott 1325, 95 megholt 1230 felgyógyult — Prágai kórházban felvétetett 2349, 317 megholt, 2132 felgyógyult. — Görczi kórházban felvétetett 376 férfi és 110 nőszemély, megholt 38, felgyógyult 448. Pozsonyiban ápoltatott 1463, megholt 133, felgyógyult 1330. — Csehországi Ujhelyben ápoltatott 344, megholt 15 felgyógyult 329. — Teschini kórházban 424, 30 meghalt 394 felgyógyult. — Egri kórházban ápoltatott 432, 14 megholt, 418 felgyógyult. — Szepesváralján 375, 24 megholt, 351 felgyógyult. — Proszniczi kórházban 618,32 meghelt, 586 felgyógyult. — Temesvári kórházban 307 ápoltatott, 23 megholt, 234 felgyógyult. — Rukusi kórházban 370 26 megholt, 344 felgyógyult. — Brüni kórházban 1040 ápoltatott, 104 megholt, 939 felgyógyult. — Lettoviczi kórházban 157 ápoltatott, 10 megholt, 147 felgyógyult. — Linczi kórházban 1253 ápoltatott, 97 megholt, 1156 felgyógyult. — Pápai kórházban 692 ápoltatott, 40 megholt, 652 felgyógyult. — Kis-Martonban 326 ápoltatott, 27 megholt, 299 felgyógyult. — Nagyváradi kórházban 505 ápoltatott, 29 megholt, 476 felgyógyult. — Váczi kórházban 251 ápoltatott, 16 megholt, 235 felgyógyult. — Pécsi kórházban 403 ápoltatott, 20 megholt, 383 felgyógyult. — Szakolczai kórházban 260 ápoltatott, 14 megholt, 246 felgyógyult. — Zágrábban 437 férfi és 190 nőszemély ápoltatott, 64 megholt, 563 felgyógyult. — Zerbzidovitzi kórházban 259 ápoltatott, 23 megholt, 236 felgyógyult. — Budai kórházban ápoltatott 2017, megholt 289, felgyógyult 1708. — Wisowitzi kórházban 146 ápoltatott, 6 megholt, 140 felgyógyult. — Szathmári kórházban 271 ápoltatott, 15 megholt, 153 felgyógyult. — Idejárul az úgynevezett reconvalescens bécsi kórházban 835, a pozsonyiban pedig 209 ápoltatott. — így tehát az egész egyesült irgalmas provinczia 29 kórházában ápoltatott 21,619, a 2 reconvalescens-intézetben 1044, meghalt 1655 , felgyógyult 19,064. — Ezen kórházak közül Magyarországban virágzó állapotban létezik 13, úgymint: Pozsonyban, Egerben, Szepesváralján, Temesvárott, Pápán, Kis- Martonban, Nagyváradon, Váczon, Pécsett, Szakolczán, Zágrábban, Budán és Szathmáron. Ezek közül 8 kórház létezését örökre köszönni a magyarországi papi rendnek, úgymint a pozsonyit alapitá 1669 ben Szelepcsényi György prímás és esztergomi érsek. Egrit 1727. Erdődy Gábor gróf, egri püspök. Pápait 1757. Eszterházy Károly gróf, egri püspök. Nagyváradit 1760. Gyöngyösy György, nagyváradi kanonok. Váczit 1778. Migazzi Kristóf gr. bibornok és váczi püspök. Szakolczait 1608. Szelepcsényi György, prímás és esztergomi érsek. Zágrábit 1804. Werhovácz Miksa, zágrábi püspök. Szathmárit 1834. Hám János szatmári püspök. — A temesvárin kül, melly VI. Károly romai császár és magyar király bőkezűségéből áll fen, a többi négyet, úgymint szepesváraljait 1650. Lubomierszky Staniszlaw herczeg; a kismartonit 1760. Eszterházy Antal herczeg, a pécsi 1796. Krautsek György János pécsi polgár és timármester ; a budait 1815. puchói Marczibányi István, — alapiták. [Lélekismeret hatalmai Esztergom, télhó 15. Múlt ezer nyolcz szász negyven egyedik évi tavasz hó másodikén az esztergomi főkáptalan uradalmához tartozó megyebeli Kesztöcz helységben napi fáradalmak után a jótevő álom enyhe kárai közt szunynyadó lakosok, este tíz óra tájban tűzvészt hirdető lárma harang kongása által ijesztettek fel csendes nyugalmakból a legborzasztóbb valóra. Vargha József helybeli lakos juhaklából gyuladván ki a tűz kevés idő alatt annyira elterjedt, hogy az uraság korcsmája, s a népész juhaklán kívül 16 jobbágy 11 zsellér s igy összesen 27 ház lett a jutalom által emeltetett lángok zsákmányává. A falu népe, mellynek egyébiránt is kies kis megyénk legkopárabb és sziklásabb része jutott, midőn magát az anyagi jólét élvezetétől egy időre egészen megfosztva találá, a veszély első benyomásának engedve annyira elkeseredett, mikint fékezhetlen dühében a szinte tetemesen károsult Vargha Józsefet, kitől a tűz kitört, a lángözönbe akará dobni, melly irtózatos végzettül e szegény egyén csak szaladással volt képes magát megmenteni. A kár mennyisége biróilag 15,488 forint 34 váltó krajczárra becsültetett. Szerencsétlen Yargha József sokáig nem mert a faluban megjelenni, hanem majd Pilis Szánthón majd a körülfekvő erdőtömkelegben bujkált, míg nem részint a nagyméltóságu magyar királyi helytartó Tanácshoz, részint a nemes megyéhez folyamodván a járásbeli főszolgabíró úr által kis gazdaságába vissza nem helyeztetett. A vélemények már lecsillapodtak, a kedélyek meghiggadtak, e szegény ember üldöztetése is már rég megszűnt, midőn az égéstől számítandó soik hónapban f.é félhófén Kesztölcz helység birájánál Hladni István helybeli lakos megjelentvén könnyek közt törődött szívvel köré a bírót hallgatná meg, s azután tegyen vele mit akar, mert lelkiismerete maradosásait, s a tényfeletti bánat súlyát tovább ki nem állhatván kénytelen megvallani, mikint a kesztelezi lakosok által szenvedett tavaszból nagy szerencsétlenségnek egyedüli okozója ő legyen. A falu bírája előtt a bűnös által kifejtett egyszerű vallomás vázlata ez: A szerencsétlenség kitörése előtt egy nappal, igy hát tavaszhón április jén magát vádló Illadni István Vargha Józsefnél lévén , ez utóbbi babonával foglalkozva három királyok vizével békát keresztelt, később pedig nejét mint már máskor is borzasztón összekáromlá, s megátkotá. E méltatlan bánásmód a vendég Hladni Istvánt szerfelett felingerlé Vargha József ellen; ez esemény után másnap este ágyán pihenve egyszerre mintegy kilencz óra után felébred, s úgy teszik mintha valami láthatlan szellemét Vargha József juhakja felgyújtására serkentette volna; e szerencsétlen sugallatnak azonnal engedve, ágyából felugorván s az áldozatra szánt akolhoz lopódzván annak ereszetébe darab égő taplót s dörzsfácsikát dugott, s ezzel haza osont; de miután lángok nem emelkedvén ez első kísérletnek semmi következése sem lett, valami újabb belső erőtűl ösztönöztetve másodszor is megkiséré a czélba vett borzasztó tényt, de már ekkor több dörzsfácsikát s taplót illesztett a födözet közé ugyanazon helyre, hol előbb fekete lelkű kísérlete törést szenvedett; alig ért azonban haza, midőn ármány sugalla terve már teljesedésbe menvén nem csak aczélzott juhak lott, hanem több szegényember nehéz munkával és verítékkel szerzett vagyonát lángtengerbe látta merülni; de szerencsétlen tervét akaratánál borzasztóbban szemlélvén elfajulni, csak nem kétségbe esett, s azóta mint valla sem éjjele, sem nappala nem folyhat le békében. Ez önkéntes vallomását azzal végzé be: „Nem bánja tegyenek bár mit vele, szaggassák bár izekre testét csak lelke üdvözölhetne.11 E vallomása következtében másnap őrizet alatt a vérhatalommal bíró főkáptalan Esztergomi szenttamási uradalmi börtönébe szállíttatott a tördött bönös, borzasztó jutalmát a törvény boszóló karától való Hamar Pál.