Hirnök, 1843. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)

1843-06-08 / 45. szám

45. szám. A Hírnök kinevezések, hivatalos tudósítások honi és külföldi politicai hírek , mindennemű statisticai adatok, pénzkeret, piaczi árak , dunavizállás és min­denféle hirdetmények minél gyorsabb közlésé­vel ; — a Századunk terjedelmes, politicai s ro­kon tudományi értekezésekkel, a Kis futárok litera­túrai , művészeti és közéletbeli jelesebb tünemé­nyek, találmányok és intézetek ismertetésével foglalkoznak főképen. H I 8 Junius 8. 1843. Szerkeszti s kiadja Ilalásfaki Orosz József. Megjelennek e lapok minden vasárnap és csütör­tökön. Előfizetés máj. fölül dec. 31ig postán 7 fr. 48 kr. p., helyben boríték nélkül 7 fr., borítékkal 7 fr. 24 kr. Előfizethetni a szerkesztőségnél az irgal­mas barátok átellenében a 245. sz. ház f­ő emeleté­ben, Testen Wéber Józsefnél a Tudakozó intézetben, kinél a hirdetmények s a szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elébeadhatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes bekü­ldetése kéretik. Az év második felére az előfizetést elfogadjuk. Lapjaink ára a megszaporodott tartalom miatt ezentúl félévre postán 6 for. 48 kr., helyben borítékkal 6 for. 12 kr., boríték nélkül 6 for. pengőben. Azon t. ez. előfizető uraknak, kik lapjaink országgyűlési folyamát teljesen kívánják, máj. 15. — jul 1-4 néhány példánnyal 1 pengő for. ráfizetése mellett még szolgálhatunk. A szerkesztőség. Tartalo­m: Magyarország és Erdély, országgyűlési közlés; hely­beli újdonságok; liptói kö­vet­választás; Vas- , Zemplén- és Szat­­már-megyék közgyűlései; vegyes közlések; term­észetvizsgálók gyűlése; pesti műegyesület; új naptárról; orvos-egyesület; ló­verseny. Erdélyi közlések: Ausztria, Nagybritannia. A dublini érsek nyilatkozata a repeal ellen; újabb adat a szénbá­nyákról. Bra­nzcziaor­ság. Algíri győzedelmek. Spanyol­­ország. A cort­es eloszlatlak; bajos állapotok. Törökország. Mehemed Ali tébolyodni kezd. Amerika. Kis futár. Hazafias szózat. Hirdetések. Jffftgyarors­zág­ és Erdély. Országgyű­lési közlés. XII. kerületi ülés, jun. 6kán. Elnökök: Horváth Simon, Ungh, és Pongrácz Gáspár Trencsin m. köv. — A magyar nyelv ügyében leendő f elírás iránti tanácskozás a jun. 3kai ker. ülésben félbeszakasztalván, a közbejött pün­kösdi ünnepek miatt csak ma folytathatók. A vitatkozások folyamának egysége megkívánja, hogy az első napi tárgya­lásra visszatérjünk s azt kapcsolatba hozzuk a maival. Fel­olvastatván az 1­939ki orsz.gyűlésnek a nzli nyelv ügyében költ felirata, előadók némelly megyék követei, m­ikép kebe­lükben a m. nyelv iránti hit vonzalom olthatatlan lánggal ég, s el is követtek mindent, mi hatóságaik tehetségében állott, hogy az érintett feliratban kifejezve levő nemzeti kívánatnak eleget tegyenek; a kitűzött czél elérése azonban olly eszkö­zök használhatásától függvén, melly a hatóságok egyes erejét felülmúlja, kérték a kér. Akol, hogy nyelvünk terjedését kü­lönösen iskolák felállíttatásával mozdítsák elő. Hasonló né­zetből indulva szólt egy másik követ is, különösen arra fi­gyelmeztetvén a­­ket : milly szomorú állapotra mutat az egy nemzetnél, midőn nyelvének fentarthatása iránt ország­­gyűlésenkint kell tanácskoznia; ennélfogva itt lenni mondá valahára az időt, hogy minden intézkedések megtétessenek, miszerint ezen — a természettörvényen alapuló — tárgyról többé országgyűléseinken szó se legyen; s ezen intézkedé­seket Horvátországra is kíváná kiterjesztetni. Igen termé­szetes, hogy nem találkozott senki, ellenkező értelemben levő, magának nyelvünk felvirágoztatásának ügyét illető­leg ; valának azonban kiknek véleménye a mód és eszközök használatában eltérő volt. Egyes szónokok nem szigorúan az intézkedés tárgyául szolgáló ügy miképi előmozdíthatá­­sának körében maradtak , hanem kiereszkedtek azon okok fürkészetébe is, a­miknek sajátlag tulajdonítható , nemzeti nyelvünknek annyi küzdelmek után is csak jelen állapotra emelkedettsége; felhozák azon gátokat, mellyek fejlődésé­nek s terjedésének a legrégibb idők óta egészen a jelenig ellene szegültek ; megrovták a rosz akaratot, melly a nyelv­nek mint nemzetiségünk egyik legfőbb tényezőjének szilár­dítása iránti buzgalmat, félremagyarázó, gyanusitá és kár­hoztató ; rosszalák az egykedvűséget, hanyagságot, melly a nemzet önkebelében egész maiglan létezőnek mondaték; visszautasiták a nemzet keblében ellenkező pártok által ko­holta alaptalan ráfogásokat, mintha e hon törvényhozó testü­letének valaha csak legkisebb szándéka lett volna is, e hazá­ban lakó idegen ajkuakat erőszakosan megfosztani anyanyel­vüktől, vagy mintha követelte volna horvát atyánkfiaitól, hogy ők, nyelvüket az önkeblű igazgatás és család- s társal­gási élet házias körében megtagadják; ők és alapnélkülinek nyilvánítók ennélfogva — ha valóban léteznek is — a visz­­szahalást, melly nem valódi tények, hanem ábrándos fejek s szerencsétlen elmék által képzelt elnyomatási rém, vagy el­érni szándéklott világbirodalmi nemzet képzelt dicsősége iránti féltékenységből származhatott. Egyetemes volt azon meggyőződés, hogy nyelvünk s általa nemzetiségünk szilár­dit­ása végett semmi erőszakos intézkedéshez nyúlni nem kell, nem szabad; mindazáltal diplomatikai méltóságának fentartására mindazon eszközöket szükség használni, mely­­lyek annyi országgyűlésen kifejezett óhajtásait a nemzetnek valahára betöltsék. S ezen eszközök alkalmazása iránt ha­zánkat illetőleg alkalmasint egyértelemben valának az első napi szónokok . Horvátországra nézve azonban különböz­tek a nézetek, mennyiben t. i. némellyek a teendőket min­den időhaladék nélkül, mások pedig csak bizonyos számú évek lejárta után kívánták foganatba vétetni, s ez utóbbiak különösen azon szempontból, minthogy a bajt nem reactio­­nak tulajdonilák, mellyre sem a törvényhozó test, sem a nemzet egyetemileg okot nem adott, hanem igen régi — még a török háború bevégződtekor keletkezett mélyen fekvő baj­nak ismerték, melly csak lassan kint orvosolható, s ha volna is alaptalanul s igazi ok nélkül támadt reach­o, annak ellen­kező ok nélkül önmagában kelljen megszűnni, mellynek eszközlésére az engedékenység legbiztosabban vezet. A felső­vidéki tótajku lakosok s a horvátországiak között egyéb­iránt igen lényeges különbséget állítanak fel, ott a nemzeti nyelvnek iskolák által népéletben is terjesztését, itt pedig csupán magyar hazánkkali viszonyokhoz képest törvényho­zás és közigazgatásbeli nyelvjártasságot láttak szükségesnek eszközölni.­­ Ugyanezen irány mutatkozik a mai vitatko­zásokban, mellyek némelly magnósoknak meg nem hivatása miatt a múlt kéti ülésben határozott felírás felolvastatása után megkezdettek. A rögtön vagy bizonyos idő mulvai in­tézkedésen kívül egyébiránt sok apróbb vélemény elágazá­­sok történtek, különösen arra nézve : valljon az előbbi felí­rás pontonkinti részletes előadása tartassák e meg, vagy pe­dig olly általánosságban fejezhesék ki a nemzet kivánata, hogy abban minden legkisebb — s talán el sem számlál­ható — részlet, is benne foglaltassák. Különösen kiemelő e részben egy szónok, mikép a törvényhozás méltóságával nem igen összeférő dolog, nyelvünk használata s alkalma­zása tekintetéből minden csekélységre kiterjeszkedni; egy másik pedig, —mikép az általánosság mellett maradást azon körülmény is különösen ajánlja, nehogy a kireendelt specialitások szerint a ki nem fejezettek oda nem érthetők­nek állíttassanak. Abban e nap szónokai is mindnyájan meg­egyeztek , mikép Horvátország irányában egészen más in­tézkedés kívántatik mint hazánkban ; egyértelműleg elfoga­dók honunkra nézve azon javaslatot, miszerint nemzeti nyelvünk a törvényhozás, egyházi és világi közigazgatás, nemkülönben a tanítás minden ágaiban haladéktalanul hasz­­nálandónak törvény által kimondassák­­­el — továbbá Hor­vátországra nézve is azt, mikép horvát atyánkfiai csupán hazánkkal levő viszonyaikban köteleztessenek a magyar nyelv használatára, melly egyszersmind iskoláikban rendes tanulmány tárgyául tétessék; de a javaslat utolsó pontjára nézve, mellyben az mondatik, hogy a királyi kinevezéstől függő minden egyházi és világi hivataloknál, mellyeket ha­zánkban horvátok viselnek, csak tíz év múlva kivántassék meg szükségképen az, hogy magyarul tudjanak, meghason­­lottak a nézetek. Ez utolsó pontot ugyanis némellyek egé­szen kihagyandónak vélték, mások a tiz évet sokallották v. egészen is kihagyandónak javasták s a kinevezéseket azon­nal feltételezni akajták nyelvünk tudásátul; a harmadik rész végre úgy akaró azt elfogadni a mikép létetett. A vélemé­nyeknek illy osztoltsága közben minden részről „szavazat!“ harsogott; de ez nem könnyű dolog vala, mert előbb még a szavazati kérdéseket kelle tisztába­ hozni; ez pedig csak hosszas tanakodás és feleselgetés után nagy bajjal sükerült; kettős szavazattal — mellyhez egyébiránt némelly megyék követei nem járultak — a 10 évnyi feltételezés elfogadta­tott. Az ülés d. u. 2­4. órakor végzödék. XIII. kerü­­beli ülés, jun. 7-én 9V2 órakor. Az ülés azon határozat és üzenetek írásba foglalt szerkezetének fölolvásával kezdödék, mellyek a X-ik és XI kerületi ülések tanácskozása s végzései folytában az illető jegyzőség által bem­utattattak, s mellyek, csupán egyiknek szerkezetében tett némi módosítással, jóvá is hagyattak. A szerkezet fö­lötti vitatkozás megszűntével az országos küldöttség mun­kálatainak kinyomulása, közöltetése s mindenki által meg­­szerezhetővé tétele iránt Nádor e­gységéhez intézni szán­­déklott szenetre nézve előterjesztő az elnökség, hogy hiva­talosan értesitvék, mikép azok már kinyomatvák, a megyei s egyéb törvényhatóságokhoz szétküldözvék s 500 példány­ban a törvényhozó lesz tagjai között ingyen kiosztandók; arra nézve pedig , hogy más akárki is megszerezhesse, bármelly könyvnyomtatónak szabadságában álland azokat — a vevők számához képest bármennyi példányban köz­rebocsátani. Ezen előterjesztés a kér. Rt. egy részében azon nézetet keltő, miszerint e tárgyban az üzenet fölösle­gessé válik, miután azonban egy követ előterjesztette, hogy ámbár ő a kér­ elnöség jelentésének egész hitelességet tu­lajdonit s igy az előadottakban legkevesbbé sem kétkedik, a törvényhozó testület eljárási formáját azonban, mellyet a mennyire lehet soha mellőzni nem kell, ez alkalommal is megtartandónak véli, s az üzenetnek szükségét ez okból továbbá is látja; egy másik követ pedig e nézetet pártolta ugyan, de kellemetlen érintkezés elkerülése végett az üze­net átküldését a legközelebbi országos elegyes­ülésig föl­­függesztendőnek tartotta, reménylvén, hogy akkor e tárgy­ban a kívánt előterjesztés a szokott országgyűlési eljárás szerint különben­ is meg fog történni; a kér. RR. az üzenet átküldésének fölfüggesztésében megnyugodtak. — Előadd ekkor küldői nevében egyik táblai tag, mikép azok, a kegy. k. előadásoknak bonunk L0idegitására ezélzó nemes irányá­nak elismerését s ez által keblükben támasztott hálás ér­zelmeiknek kijelentését, atyáskodó kegyes Fejedelmünknek egy köszönő föliratban kívánják kifejez­tetni. Erre nézve, egy másik követ előterjesztése szerint a válaszfölirat szer­kesztésével megbízott választmány úgy is kiterjesztendvén figyelmét,a bővebb nyilatkozatok nem történtek. Ugyan az ő indítványa szerint a vallás ügyében leendő fölírásra irá­nyult a tanácskozás további folyama, mi­után az ő nézetei­ve­l egybehangzóig történt nyilatkozatok szerint a teendő lépéseknek három osztálya megállapittaték : ehhez képest­­ a múlt országgyűlésről ő Felségének kegy, jóváhagyás végett fölterjesztett törvényjavaslatra kiadandó legfelsőbb válasznak sürgetése, 2) a két tábla között még egyességre nem jutott intézkedés alatti kérdéseknek további üzenetsze­­rű tárgyalása s végre 33 m. orsz.gyűlés óta kifejtett esemé­nyek következtében szőnyegre hozatandó uj kérdések föl­vétele, egyszersmind pedig az előbbiekhez megkívántaid múlt országgyűlési fölterjesztvénynek s mindkét táblai utol­só üzenetnek köziratra bocsátása elhatároztatott. Helybeli újdonságok. A­miket mondani szán­dékunk, nem legjobban ilik ugyen e rovatba, minthogy épen nem, vagy legfölebb csak annyiban újdonságok, a­meny­nyiben időnkint ismét elő szoktak fordulni. Ilyen a most egyébkornál fényesebben megült kettős pünkösdi ünnep, mellynek fényét s ájlatossági bensőségét azon körülmény kitű­nőleg emelte, hogy e­ggsége országunk Prímása a fő­templomban százankint részesité az anyaszentegyház virító csemetéit a bérmálás szentségében. Ilyen volt az egyházi zenekarnak pünkösdvasárnapon tartott academiája, melly nagyműveltségű­ közönségünknek ritka lelki érv gyanánt szolgálhatott. Az előadott műdarabok közt leglélekemelőbb volt Rossini „Semiramis“ daljátékának 32 művész által 16 zongorán eljátszott nyitánya, melly mind a zeneszerek kü­lönössége és gondolatnyi öszhangzása, mind pedig a kivitel szabatossága és jelessége által a kebleket legmagasztosb érzetekig vala képes elragadni. De vagytok tudni, tisztelt vendégeink, ki amaz apró lény, ki a művészek közt helyt foglalván a működésnek még nagyobb érdekességet kölcsö­nöz ? A szép tehetségű Malvina az, Tarnóczy Kázmér ur leá­nya, az egyesület rendes, okleveles, s mégis csak 9 éves tagja, tanítójának, Kubik József karmester urnak büszkesé­ge, szülőinek, rokoninak öröme. — Az egyháznak föünnepeit azonban még két más ünnep is élénkké s szellemi élvezet­ben dusabbá tette; egyik az evang. lyceumbeli ifjúság által képezett magyar egyesületnek évi örömünnepe; másika pe­dig egy sajátságos népünnep, melly Pozsony egyik külvá­rosának többnyire szőlőmunkával, földmiveléssel s baromte­nyésztéssel foglalkozó lakosai által tartalék. — A lyceum­beli magyar egyesület örömünnnepe pünkösd hétfőn délu­táni négy órakor tartalék a nevezett főbb tanoda-épületnek könyvtári teremében. Mindenekelőtt a helyre nézve tesz­­szük azon megjegyzésünket s jövendőre talán használható figyelmeztetésünket, hogy a teremnek szűk volta miatt nagy részben elvesztek testi szenvedésünk, hőség általi gyötre­­tésünk miatt azon élvezetet, mellyel máskép teljes mérték­ben nyújthatónak azon szavalmányok, mellyeket a szépre, nagyra törekvő ifjúságnak e válogatottjai nemes lelkese­­dettséggel előadtak. Különösen feltűnő volt előttünk azon körülmény, hogy a magokat mind dolgozataik jelessége, mind szónoklati kielégítő képzettsége által közméltánylatra érdemesített ifjak között, a nagyobb rész nem született ma­gyar ajkú volt, s nemzeti nyelvünkben mégis olly avatott­­ságot tanusitott dolgozatainak költőisége s nyelvszabályos helyes volta által, hogy e társaságnak hasznosságát s a ki­tűzött czélhez igen kielégitőleg vezetni alkalmas voltát, mindenkinek át kellett látnia, ki a mondott ifjaknak nem an­nyira szavalati hangejtésére, hanem inkább dolgozataik bel­becsére fordította figyelmét. Nem bocsátkozunk a dolgo­zatoknak sem czímszerű elsorolásába, sem szavalmányi, an­­nál kevesbbé pedig költészeti szabályok szerinti bírálatába. Gondolhatja minden, ki tudja azt, mikép minden kornak meg­van saját legközelebb vagy távolabb fekvő —­ korláta, hogy mind a kettőre nézve lehetnének s volnának kifogásaink, hol azonban számos a tündöklési pont, ott egyes foltocskák fölött, mellyeket a magasb képződés fénysugara szinte ra­gyogóvá tehetend, szigorú biró alakjában fellépni legna­gyobb igaztalanság volna. Mi nem akarunk illy törekvő szel­lemeknek hideg bonczolás által szárnyszegőleg útjába lép­ni ; tudják ők, kezeskedik érte fiatalságuk korszaka s az

Next