Hirnök, 1843. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)
1843-06-08 / 45. szám
45. szám. A Hírnök kinevezések, hivatalos tudósítások honi és külföldi politicai hírek , mindennemű statisticai adatok, pénzkeret, piaczi árak , dunavizállás és mindenféle hirdetmények minél gyorsabb közlésével ; — a Századunk terjedelmes, politicai s rokon tudományi értekezésekkel, a Kis futárok literatúrai , művészeti és közéletbeli jelesebb tünemények, találmányok és intézetek ismertetésével foglalkoznak főképen. H I 8 Junius 8. 1843. Szerkeszti s kiadja Ilalásfaki Orosz József. Megjelennek e lapok minden vasárnap és csütörtökön. Előfizetés máj. fölül dec. 31ig postán 7 fr. 48 kr. p., helyben boríték nélkül 7 fr., borítékkal 7 fr. 24 kr. Előfizethetni a szerkesztőségnél az irgalmas barátok átellenében a 245. sz. ház fő emeletében, Testen Wéber Józsefnél a Tudakozó intézetben, kinél a hirdetmények s a szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elébeadhatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes beküldetése kéretik. Az év második felére az előfizetést elfogadjuk. Lapjaink ára a megszaporodott tartalom miatt ezentúl félévre postán 6 for. 48 kr., helyben borítékkal 6 for. 12 kr., boríték nélkül 6 for. pengőben. Azon t. ez. előfizető uraknak, kik lapjaink országgyűlési folyamát teljesen kívánják, máj. 15. — jul 1-4 néhány példánnyal 1 pengő for. ráfizetése mellett még szolgálhatunk. A szerkesztőség. Tartalom: Magyarország és Erdély, országgyűlési közlés; helybeli újdonságok; liptói követválasztás; Vas- , Zemplén- és Szatmár-megyék közgyűlései; vegyes közlések; természetvizsgálók gyűlése; pesti műegyesület; új naptárról; orvos-egyesület; lóverseny. Erdélyi közlések: Ausztria, Nagybritannia. A dublini érsek nyilatkozata a repeal ellen; újabb adat a szénbányákról. Branzcziaorság. Algíri győzedelmek. Spanyolország. A cortes eloszlatlak; bajos állapotok. Törökország. Mehemed Ali tébolyodni kezd. Amerika. Kis futár. Hazafias szózat. Hirdetések. Jffftgyarország és Erdély. Országgyűlési közlés. XII. kerületi ülés, jun. 6kán. Elnökök: Horváth Simon, Ungh, és Pongrácz Gáspár Trencsin m. köv. — A magyar nyelv ügyében leendő f elírás iránti tanácskozás a jun. 3kai ker. ülésben félbeszakasztalván, a közbejött pünkösdi ünnepek miatt csak ma folytathatók. A vitatkozások folyamának egysége megkívánja, hogy az első napi tárgyalásra visszatérjünk s azt kapcsolatba hozzuk a maival. Felolvastatván az 1939ki orsz.gyűlésnek a nzli nyelv ügyében költ felirata, előadók némelly megyék követei, mikép kebelükben a m. nyelv iránti hit vonzalom olthatatlan lánggal ég, s el is követtek mindent, mi hatóságaik tehetségében állott, hogy az érintett feliratban kifejezve levő nemzeti kívánatnak eleget tegyenek; a kitűzött czél elérése azonban olly eszközök használhatásától függvén, melly a hatóságok egyes erejét felülmúlja, kérték a kér. Akol, hogy nyelvünk terjedését különösen iskolák felállíttatásával mozdítsák elő. Hasonló nézetből indulva szólt egy másik követ is, különösen arra figyelmeztetvén aket : milly szomorú állapotra mutat az egy nemzetnél, midőn nyelvének fentarthatása iránt országgyűlésenkint kell tanácskoznia; ennélfogva itt lenni mondá valahára az időt, hogy minden intézkedések megtétessenek, miszerint ezen — a természettörvényen alapuló — tárgyról többé országgyűléseinken szó se legyen; s ezen intézkedéseket Horvátországra is kíváná kiterjesztetni. Igen természetes, hogy nem találkozott senki, ellenkező értelemben levő, magának nyelvünk felvirágoztatásának ügyét illetőleg ; valának azonban kiknek véleménye a mód és eszközök használatában eltérő volt. Egyes szónokok nem szigorúan az intézkedés tárgyául szolgáló ügy miképi előmozdíthatásának körében maradtak , hanem kiereszkedtek azon okok fürkészetébe is, amiknek sajátlag tulajdonítható , nemzeti nyelvünknek annyi küzdelmek után is csak jelen állapotra emelkedettsége; felhozák azon gátokat, mellyek fejlődésének s terjedésének a legrégibb idők óta egészen a jelenig ellene szegültek ; megrovták a rosz akaratot, melly a nyelvnek mint nemzetiségünk egyik legfőbb tényezőjének szilárdítása iránti buzgalmat, félremagyarázó, gyanusitá és kárhoztató ; rosszalák az egykedvűséget, hanyagságot, melly a nemzet önkebelében egész maiglan létezőnek mondaték; visszautasiták a nemzet keblében ellenkező pártok által koholta alaptalan ráfogásokat, mintha e hon törvényhozó testületének valaha csak legkisebb szándéka lett volna is, e hazában lakó idegen ajkuakat erőszakosan megfosztani anyanyelvüktől, vagy mintha követelte volna horvát atyánkfiaitól, hogy ők, nyelvüket az önkeblű igazgatás és család- s társalgási élet házias körében megtagadják; ők és alapnélkülinek nyilvánítók ennélfogva — ha valóban léteznek is — a viszszahalást, melly nem valódi tények, hanem ábrándos fejek s szerencsétlen elmék által képzelt elnyomatási rém, vagy elérni szándéklott világbirodalmi nemzet képzelt dicsősége iránti féltékenységből származhatott. Egyetemes volt azon meggyőződés, hogy nyelvünk s általa nemzetiségünk szilárditása végett semmi erőszakos intézkedéshez nyúlni nem kell, nem szabad; mindazáltal diplomatikai méltóságának fentartására mindazon eszközöket szükség használni, melylyek annyi országgyűlésen kifejezett óhajtásait a nemzetnek valahára betöltsék. S ezen eszközök alkalmazása iránt hazánkat illetőleg alkalmasint egyértelemben valának az első napi szónokok . Horvátországra nézve azonban különböztek a nézetek, mennyiben t. i. némellyek a teendőket minden időhaladék nélkül, mások pedig csak bizonyos számú évek lejárta után kívánták foganatba vétetni, s ez utóbbiak különösen azon szempontból, minthogy a bajt nem reactionak tulajdonilák, mellyre sem a törvényhozó test, sem a nemzet egyetemileg okot nem adott, hanem igen régi — még a török háború bevégződtekor keletkezett mélyen fekvő bajnak ismerték, melly csak lassan kint orvosolható, s ha volna is alaptalanul s igazi ok nélkül támadt reacho, annak ellenkező ok nélkül önmagában kelljen megszűnni, mellynek eszközlésére az engedékenység legbiztosabban vezet. A felsővidéki tótajku lakosok s a horvátországiak között egyébiránt igen lényeges különbséget állítanak fel, ott a nemzeti nyelvnek iskolák által népéletben is terjesztését, itt pedig csupán magyar hazánkkali viszonyokhoz képest törvényhozás és közigazgatásbeli nyelvjártasságot láttak szükségesnek eszközölni. Ugyanezen irány mutatkozik a mai vitatkozásokban, mellyek némelly magnósoknak meg nem hivatása miatt a múlt kéti ülésben határozott felírás felolvastatása után megkezdettek. A rögtön vagy bizonyos idő mulvai intézkedésen kívül egyébiránt sok apróbb vélemény elágazások történtek, különösen arra nézve : valljon az előbbi felírás pontonkinti részletes előadása tartassák e meg, vagy pedig olly általánosságban fejezhesék ki a nemzet kivánata, hogy abban minden legkisebb — s talán el sem számlálható — részlet, is benne foglaltassák. Különösen kiemelő e részben egy szónok, mikép a törvényhozás méltóságával nem igen összeférő dolog, nyelvünk használata s alkalmazása tekintetéből minden csekélységre kiterjeszkedni; egy másik pedig, —mikép az általánosság mellett maradást azon körülmény is különösen ajánlja, nehogy a kireendelt specialitások szerint a ki nem fejezettek oda nem érthetőknek állíttassanak. Abban e nap szónokai is mindnyájan megegyeztek , mikép Horvátország irányában egészen más intézkedés kívántatik mint hazánkban ; egyértelműleg elfogadók honunkra nézve azon javaslatot, miszerint nemzeti nyelvünk a törvényhozás, egyházi és világi közigazgatás, nemkülönben a tanítás minden ágaiban haladéktalanul használandónak törvény által kimondassákel — továbbá Horvátországra nézve is azt, mikép horvát atyánkfiai csupán hazánkkal levő viszonyaikban köteleztessenek a magyar nyelv használatára, melly egyszersmind iskoláikban rendes tanulmány tárgyául tétessék; de a javaslat utolsó pontjára nézve, mellyben az mondatik, hogy a királyi kinevezéstől függő minden egyházi és világi hivataloknál, mellyeket hazánkban horvátok viselnek, csak tíz év múlva kivántassék meg szükségképen az, hogy magyarul tudjanak, meghasonlottak a nézetek. Ez utolsó pontot ugyanis némellyek egészen kihagyandónak vélték, mások a tiz évet sokallották v. egészen is kihagyandónak javasták s a kinevezéseket azonnal feltételezni akajták nyelvünk tudásátul; a harmadik rész végre úgy akaró azt elfogadni a mikép létetett. A véleményeknek illy osztoltsága közben minden részről „szavazat!“ harsogott; de ez nem könnyű dolog vala, mert előbb még a szavazati kérdéseket kelle tisztába hozni; ez pedig csak hosszas tanakodás és feleselgetés után nagy bajjal sükerült; kettős szavazattal — mellyhez egyébiránt némelly megyék követei nem járultak — a 10 évnyi feltételezés elfogadtatott. Az ülés d. u. 24. órakor végzödék. XIII. kerübeli ülés, jun. 7-én 9V2 órakor. Az ülés azon határozat és üzenetek írásba foglalt szerkezetének fölolvásával kezdödék, mellyek a X-ik és XI kerületi ülések tanácskozása s végzései folytában az illető jegyzőség által bemutattattak, s mellyek, csupán egyiknek szerkezetében tett némi módosítással, jóvá is hagyattak. A szerkezet fölötti vitatkozás megszűntével az országos küldöttség munkálatainak kinyomulása, közöltetése s mindenki által megszerezhetővé tétele iránt Nádor egységéhez intézni szándéklott szenetre nézve előterjesztő az elnökség, hogy hivatalosan értesitvék, mikép azok már kinyomatvák, a megyei s egyéb törvényhatóságokhoz szétküldözvék s 500 példányban a törvényhozó lesz tagjai között ingyen kiosztandók; arra nézve pedig , hogy más akárki is megszerezhesse, bármelly könyvnyomtatónak szabadságában álland azokat — a vevők számához képest bármennyi példányban közrebocsátani. Ezen előterjesztés a kér. Rt. egy részében azon nézetet keltő, miszerint e tárgyban az üzenet fölöslegessé válik, miután azonban egy követ előterjesztette, hogy ámbár ő a kér elnöség jelentésének egész hitelességet tulajdonit s igy az előadottakban legkevesbbé sem kétkedik, a törvényhozó testület eljárási formáját azonban, mellyet a mennyire lehet soha mellőzni nem kell, ez alkalommal is megtartandónak véli, s az üzenetnek szükségét ez okból továbbá is látja; egy másik követ pedig e nézetet pártolta ugyan, de kellemetlen érintkezés elkerülése végett az üzenet átküldését a legközelebbi országos elegyesülésig fölfüggesztendőnek tartotta, reménylvén, hogy akkor e tárgyban a kívánt előterjesztés a szokott országgyűlési eljárás szerint különben is meg fog történni; a kér. RR. az üzenet átküldésének fölfüggesztésében megnyugodtak. — Előadd ekkor küldői nevében egyik táblai tag, mikép azok, a kegy. k. előadásoknak bonunk L0idegitására ezélzó nemes irányának elismerését s ez által keblükben támasztott hálás érzelmeiknek kijelentését, atyáskodó kegyes Fejedelmünknek egy köszönő föliratban kívánják kifejeztetni. Erre nézve, egy másik követ előterjesztése szerint a válaszfölirat szerkesztésével megbízott választmány úgy is kiterjesztendvén figyelmét,a bővebb nyilatkozatok nem történtek. Ugyan az ő indítványa szerint a vallás ügyében leendő fölírásra irányult a tanácskozás további folyama, miután az ő nézeteivel egybehangzóig történt nyilatkozatok szerint a teendő lépéseknek három osztálya megállapittaték : ehhez képest a múlt országgyűlésről ő Felségének kegy, jóváhagyás végett fölterjesztett törvényjavaslatra kiadandó legfelsőbb válasznak sürgetése, 2) a két tábla között még egyességre nem jutott intézkedés alatti kérdéseknek további üzenetszerű tárgyalása s végre 33 m. orsz.gyűlés óta kifejtett események következtében szőnyegre hozatandó uj kérdések fölvétele, egyszersmind pedig az előbbiekhez megkívántaid múlt országgyűlési fölterjesztvénynek s mindkét táblai utolsó üzenetnek köziratra bocsátása elhatároztatott. Helybeli újdonságok. Amiket mondani szándékunk, nem legjobban ilik ugyen e rovatba, minthogy épen nem, vagy legfölebb csak annyiban újdonságok, amenynyiben időnkint ismét elő szoktak fordulni. Ilyen a most egyébkornál fényesebben megült kettős pünkösdi ünnep, mellynek fényét s ájlatossági bensőségét azon körülmény kitűnőleg emelte, hogy eggsége országunk Prímása a főtemplomban százankint részesité az anyaszentegyház virító csemetéit a bérmálás szentségében. Ilyen volt az egyházi zenekarnak pünkösdvasárnapon tartott academiája, melly nagyműveltségű közönségünknek ritka lelki érv gyanánt szolgálhatott. Az előadott műdarabok közt leglélekemelőbb volt Rossini „Semiramis“ daljátékának 32 művész által 16 zongorán eljátszott nyitánya, melly mind a zeneszerek különössége és gondolatnyi öszhangzása, mind pedig a kivitel szabatossága és jelessége által a kebleket legmagasztosb érzetekig vala képes elragadni. De vagytok tudni, tisztelt vendégeink, ki amaz apró lény, ki a művészek közt helyt foglalván a működésnek még nagyobb érdekességet kölcsönöz ? A szép tehetségű Malvina az, Tarnóczy Kázmér ur leánya, az egyesület rendes, okleveles, s mégis csak 9 éves tagja, tanítójának, Kubik József karmester urnak büszkesége, szülőinek, rokoninak öröme. — Az egyháznak föünnepeit azonban még két más ünnep is élénkké s szellemi élvezetben dusabbá tette; egyik az evang. lyceumbeli ifjúság által képezett magyar egyesületnek évi örömünnepe; másika pedig egy sajátságos népünnep, melly Pozsony egyik külvárosának többnyire szőlőmunkával, földmiveléssel s baromtenyésztéssel foglalkozó lakosai által tartalék. — A lyceumbeli magyar egyesület örömünnnepe pünkösd hétfőn délutáni négy órakor tartalék a nevezett főbb tanoda-épületnek könyvtári teremében. Mindenekelőtt a helyre nézve teszszük azon megjegyzésünket s jövendőre talán használható figyelmeztetésünket, hogy a teremnek szűk volta miatt nagy részben elvesztek testi szenvedésünk, hőség általi gyötretésünk miatt azon élvezetet, mellyel máskép teljes mértékben nyújthatónak azon szavalmányok, mellyeket a szépre, nagyra törekvő ifjúságnak e válogatottjai nemes lelkesedettséggel előadtak. Különösen feltűnő volt előttünk azon körülmény, hogy a magokat mind dolgozataik jelessége, mind szónoklati kielégítő képzettsége által közméltánylatra érdemesített ifjak között, a nagyobb rész nem született magyar ajkú volt, s nemzeti nyelvünkben mégis olly avatottságot tanusitott dolgozatainak költőisége s nyelvszabályos helyes volta által, hogy e társaságnak hasznosságát s a kitűzött czélhez igen kielégitőleg vezetni alkalmas voltát, mindenkinek át kellett látnia, ki a mondott ifjaknak nem annyira szavalati hangejtésére, hanem inkább dolgozataik belbecsére fordította figyelmét. Nem bocsátkozunk a dolgozatoknak sem czímszerű elsorolásába, sem szavalmányi, annál kevesbbé pedig költészeti szabályok szerinti bírálatába. Gondolhatja minden, ki tudja azt, mikép minden kornak megvan saját legközelebb vagy távolabb fekvő — korláta, hogy mind a kettőre nézve lehetnének s volnának kifogásaink, hol azonban számos a tündöklési pont, ott egyes foltocskák fölött, mellyeket a magasb képződés fénysugara szinte ragyogóvá tehetend, szigorú biró alakjában fellépni legnagyobb igaztalanság volna. Mi nem akarunk illy törekvő szellemeknek hideg bonczolás által szárnyszegőleg útjába lépni ; tudják ők, kezeskedik érte fiatalságuk korszaka s az