Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1844-02-18 / 14. szám

takép méltányold a tárgy roppant fontosságát és annak sür­­getőségét, hogy az országos KR. és­ RR. már a folyó or­szággyűlésen, egy pontosan kidolgozott s a költségek kiszá­mításával ellátott tervet leírhassanak, melly szerint az ország legtermékenyebb tartományainak tengerpartjával, s a Duná­nak az Adriai-tengerrel gyors és biztos közlekedési eszköz általi összekötése iránt határozatot hozhassanak, minek nem­csak ezen kerületre, hanem az egész országra átadandó haszno s jótékonysága fölszámíthatlan; a kapitányi tanács egyértelműig abban állapodott meg , hogy a méltóságos kor­mányzó s polgári kapitány és a két követ uraknak ez alka­lommal tanúsított buzgóságukért s nemes részvétükért köszö­net szavaztassék, s hogy mellőzve a részvényesek által tett ajánlatot, Fiume városa a költségek viselését magára vállal­ja, egyszersmind a városi pénztárnál a szükséges rendelések is megtételvén, hogy a többször érintett szerződés minden pontjainak tökéletesen megfelelhessen. Vegyes közlemények. Titoknoki jelentés a Kisfaludy-társaság 1843/4ki munkálatairól, s pénztára mibenlétéről. I. A Kisfaludy-társaság, mint magyar szépirodalmi intézet, a múlt évben is szives örömmel igyekezett czéljának megfelel­ni. Munkásságát úgy irányzá, hogy m­ig egyfelül a folyó élet és ízlés szükségeit, s a nagy közönség igényeit tartaná figye­lemben, másfelül a szépműtant, melly inkább a szép és fen­séges törvényeit fejtegeti, s a szépirodalomra készülök ve­zetésb­e s ízlésének művelésére szolgál — se felejtse ki munkássága napirendéből. — Elsőre nézve egy állandó bizottság van kinevezve a társaság kebeléből, mellynek tiszte a Külföldi Regénytár számára művek és fordítók vá­lasztása, szóval: az egészre felügyelés; másodikra nézve a lefolyt évben különös szeretettel fordult a társaság a világ legifjabb és legköltőibb nemzetének, a hellének irodalma felé, míg jutalom-iratai és egyéb tagtársi munkálatok által mindig a hazai szükséget veszi szemügyre, s ennek hiányait igyekszik pótolgatni.­­ A kedvező sükerrel megkezdett szép műtani írókhoz Plato Hippias Majorja, és Quintib­an vannak kiszemelve,­ Székács József pedig Plato Ionának fordításával örvendeztető meg a társaságot. Henszlmann Imre ujonan vá­lasztott tag, egy a hellen dramaturgiáról szóló s körülbelül 20 évre menő eredeti, vizsgálódó munkájával köszöntött be, melly az Évlapok VI. kötetében fog megjelenni. Szabó István, az Odyssea fordítója, miután Aesop meséit adó nyelvünkön, még Isocrates három parainesisét, mint a classica literatura remekeit, plántálta által, megjelenendőket a hellen könyvtár két kötetében. A második kötet számára, a görög anthologia lefordítására is létettek már lépések. Szabó István székfoglaló értekezése a hellén és magyar prózát állító egymás ellenébe, s éles észrevevő tehetséget tanúsítván, igyekszik egyenvonalt húzni néhány hellen és magyar prózairó között. — Schedel F. a műfordítás elveiről tart a vizsgáló értekezést, s azt, hogy annál hozzáférhetőbb legyen a társaság tagjain kívül a nagy közönségnek is nyomtatásban adó, olly czéllal, hogy minden adaz értőtől szívesen fogad helyeslést vagy gáncsot, felvi­lágosítást vagy pótlékot, az ismeretek és ízlés terjesztésének ime nagy csatornája a műfordítások felől akarván tisztába hozatni fogalmunkat. Majd Erdélyi János tart a felolvasást a magyar népdalköltészetről, s figyelmet gerjesztvén azoknak szándéklott gyűjtése által, a társaság szívesen vallá magáé­nak ez ügyet, mint az ajakról ajakra menő poezisnek, az énekben élő költészetnek megismerésére legczélirányosbat, e részben teendő lépéseit az egyetemes magyar népköltészetre kiváná kiterjeszteni, s felszólításokat határra különösen is egyesekhez, de általánosan is újságok által minden ahoz értőhöz. Egyesek közül Józsika Miklós b. és Döbrentei G. k. tanácsos és akadémiai r.tag ígértenek hathatós segédkezeket. Garay János „A magyar irók és irodalom Pesten, ötven év előtt és most“ czim alatt, irodalom­történeti hit és jellemző festést és vázlatokat ira, melly a jelen órában fel fog olvas­tatni. Szontagh G. „A művészet külforrásai, elemei, kellékei és viszonyairól az élethez, mintegy gyakorlati szempontból irt, világos, derült színben tüntetvén elő a költészet végczél­­ját, melly szinte a mai ünnepélyen fog olvastatni. — Józsika Miklós b. költői munkásságát fejte ki „Tündérvár“ czim­ü no­vellájával, képeket állitván elő a múltból; e dolgozat is a jelen óra figyelmét igényli. Schedel F. eszméket közöl a magyar verstan átalakításához, vizsgálódásai után uj adatokat s ta­nulságokat emelvén ki, szinte még a folyó ünnepély alatt; — ugyancsak e pótlék-adatokat gyűjte a római mértéken irt régibb magyar költők ismeretéhez, ez által is bővitvén irodal­munk történetét. Kellő figyelmet fordított a társaság a színé­szetre is, s e végett Goethe Schauspielkunst czim­ű munkája kiszemelve, melly már csak a szükséges alkalmazást várja, egyébiránt kész Bajza József tagtárs fordítása szerint. — A társaságnak múlt évi nyomtatványai következendők. A Kül­földi Regénytár V—XXI-ig folyó füzetekben folytatta s foly­tatja. Eszközlé Kisfaludy K. munkáinak negyedik kiadatását, ezeket ifj. Kilián, amazokat Jtartleben könyvárus által. A „Nemzeti Könyvtár“ második folyamát is megindította, m­elly­­ből már három füzet, Kármán Józsefnek, a korán elhunyt jelesnek Írásival, Fanni hagyományaival és Csokonai munkái­nak egy részével, világ előtt van. Kiadá végre a társaság Eg­­genberger J. könyvárus által Évlapjai IV. kötetét, s arra, mint történetei s a keblebéli mozgalmak élő tanúság-levelére egész szerénységgel, de némi önérzettel is bátorkodik hivatkozni. Költ Pesten , feb. 2. 1844. Erdélyi János titoknok. (Vége köv.) Megtiszteltetés. Folyó évi jan. 23-kán I. Mosony vármegyében kebelezett II. Kimle helységében a hazai gazda­ság ügyének méltánylata — költőileg szólva — örömünne­pét íggy _ A M. Gazdasági Egyesület Greiner Ján. helybeli r. cath. lelkész urat a mezőgazdaság s nevezetesen a fatenyész­­tés körüli dús érdemei méltánylatául ezüst érdempénzzel tisz­telvén meg, Mosonynak nemes Rrei ezen érdemjelt a népre g­yakorlandó) nagyobb erkölcsi hatás tekintetéből a megtisz­­tult­­k hívei elött határozik fényes küldöttség által átnyujtatni. Jan. 23-kán a népteljes szentegyházban a küldöttség elnöke Szálé János t. b. ur ész- és szivrehajtó beszéddel nyitá meg a tisztelet és örömnek ünnepét. — Utána a néphez egy lelkész intézé tartalomdús lelkesítő szavait. A megtisztelt végre sze­rény rövidséggel felelt, tettel bővebben válaszolandó. — Le­het-e valaki inkább tisztelendő, mintegy olly lelkész, ki hí­veinek javát szive vérével egybeforrasztván, egyik nemes hi­vatásának érzi megtanítani a népet, miként kelljen a hasznost a széppel, az anyagit az erkölcsivel párosítani. Olly lelkész, ki népét a természet mezején is vezérli, mint polgár hazája, s mint lelkipásztor Istene előtt is kedves dolgot tesz, — mert a természet az Istenségnek legfényesb egyháza, hol minden fűszál és minden falevél a teremtő hatalmát s bölcse­­ségét dicsőítve, a gyarló embernek oltár gyanánt szolgál. — Illy téren nyert érdemjel, istenemre! semmi másnak fénysu­­gárai között el nem halaványul. Szívre a kézzel i­s tettre szép pályátokon catholikus és nemcatholikus tisztelendő atyák!! Major Pál, m.­g. egyesületi tag. Milly fényesen fogadtatik Liszt Némethon­ban! — mond egy külhoni német lap — a telegraph. Ma­gyarországban csak kardot kapott, ellenben Königsbergben tudorsüveget. Hechingenben már udvari tanácsosi palás­­tot,végre Némethonnak egy más birodalmában (Szász-Weimar) mindezekre még a nemesség viadalsiskját. Ez utolsó ki­tüntetés — mint a fönebbi lap megjegyzi, nagy részvétet ger­jesztett Berlinben, — így a N. A. azon állítása alaptalan, hogy Liszt, a status gaz­das­ági jelesség nyert illy dia­daljeleket. — A H. igazgatója a N. U. ellenében így ír: „Azt mondják, hogy Liszt Ferencz, ki kegyed Nemzeti Újságának az érintett czikket tartó számát épen George Sand asztalán lelte reggeli posztposzul — igen jó ízűt nevezett, midőn ke­gyed az érintett diszköpenyt az ő költőileg sovány hátáról a derék statusgazda izmos vállaira eskamotirozá.“ — Vág-Ujhely. Múlt hó­tfán a Nyitra megyei dolgozó­ház javára V.Ujhelyen tánczmulatság tartatott. Ez semmi új­ság, s magában nem is érdemlené, hogy hírlapok utján kö­zöltessék; de újság az , hogy ebben az ébredező nemzetiség némi jelei mutatkoztak. A társalgási nyelv, kivált hölgyeknél általában most sem volt magyar ugyan, de a szeszélyes friss és a szép kör-magyar több ízben nagy lelkesedéssel járatott el. Ez ugyan magában nem sok, no de kezdetnek ez is jó, csakhogy aztán örökké a kezdetnél ne maradjunk. A m. ker­eske­delimi társaság részvényeseinek név­sora: (Folyt, betű rendben]: Scarpa Pál keresk. Fiume 15, Serok­­er. Fiume 1, Seipelt Maria özv. keresk. Fiume 1, Sey­­bold Ign. keresk. N.-Becse 1, Siebenfreund Ján. N.-Szombat 1, Sinkay Ján. 1, Smaicli Bert. buccari követ Fiume 1, Smékal és Vimmer keresk. N.-Szombat 1, Smith és Meynier gyárno­kok Fiume 3, Somsich Pál somogyi követi, Spendon And. ke­resk. Fiume 1, Spirta Pét. keresk. N.-Becse 1, Spóner Tódor Kakas-Lomnicz 1, Stanzel Ján. M. keresk. N.-Szombat 1, Stanzel Józs. keresk. N.-Szombat 1, Steinbach Jós. keresk. 1, b. Stoika Imre marmarosi követ­­,Strasser Láz. D. keresk. N.Kanizsa 1, Strasser Lál. keresk. Pest 1, Sugáry Józs. Pest 1, ifj. Szabó Pál Pest 100, Szalacsy Laj. keresk. Mozsony 1, Sza­­lay Istv. N.-Becse 1, Stankovanszky Imre Kajdacs 2, gr. Sza­­páry Józs. Pest 1, Szatmár-Németi sz.kir. város 1, Szatmáry Sam. 1, Szavics testv. keresk. N.-Becse 1, Szálé Laj. Pest 1, Szegheő Józs. csongrádi követ 2, Szekulits Amadé 1, Szentki­rályi László honti követ 1, Szentkirályi Mór. pesti követ 1, Szentmihályi Fer. keresk. Győr 2, T. Kanizsai Szervitszky György 2, Székely Sándor Szepesség 1, Szilber Ant. szegedi követ 1,Szinyey László Eperjes 1, Stojanovich Mihály 1, Ta­­rabocchia Ján. Bapt. hajótulajdonos Fiume 1, gr. Teleky Józs. erdélyi kormányzó Kolozsvár 4, Terczy Vincze 2, Thian Kár. Fiume 1, Tichy Ján. N.­Eeskerek 1, Tomsich és Lipitzer ke­resk. 1, Török Gáb. aradi követ 1, Toros Tam. Ziliz 1, Tre­­fort Ág. zólyomi követ Pest 1, Treves Regina Fiume 1, Trif­­fik Gáb. k. Károlyváros 1, Trifunácz Ján 1, Tschopp és társa keresk. Károlyváros 2, Tschurl G. D. s fia keresk. Sopron 2, Fogarassi Ungváry Ján. Lugos 1, Szitányi Ullmann Mór. 20, Uray Pál beregi követ 1, Ürményi Fer­­ő exc. 6, Wächter Bódog N.­szombat 1, Valero J. A. keresk. Pest 1, gr. Vay Ábr. marmarosi főispán Berkesz 20, gr. Vay Dán. Berkesz I, gr. Vay Kár. Kis-Bári 1, b. Vay Lajos Alsó-Zsolcza 2, Vár­­konyi Ádám temesi követ 2, Weisz Bern. Fér. keresk. 1, Weö­­re­s Mihály Győr 1, Vianelli Santo Fiume 1, Wieland Antal Farkasfalva 1,Wodianer Sámuel és Móricz Pest 5, Vranyczány J. A. keresk. Károlyváros 12, Vaits György Zombort 1, Yu­­kovics Sabbás temesi követ 2, Warda Károly győri kapt. ka­nonok 1, Zablatzky Antal N.­Szombat 1, Zahn János György üveghuta-tulajdonos Zlatnó 1, Zanchi Pasquale Fiume 1, Zákó 1sz. bácsi követ 2, gr. Zichy Ottó Sz.­Miklós 8, Zomborcse­­vics Fer. szabadkai követ 1, Zsedényi Eduárd szepesi követ s helyt, tanácsnok 6, Zsitvay Józs. szerémi követ 2, Zsivoino­­vics Pét, Károlyvár 1. Öszveg az előbbi közlésekkel, s azok­nak sommázatjában közbejött némelly számítási hibák kiiga­zításával: 371 aláíró, 887 részvény, 443,500 pft. — Az idő­közben újólag érkezett aláírások nevezete öszvegét a jövő számban. IVagylu­ h­armia, London, febr. 3. A királyné és udvara Coburg herczeg halálának következtében tegnapelőtt Windsorba visszaköl­töztek. Reggel Fü­löp Rajostul sajátkezű irat érkezett, melly­­ben rokon fájdalmát jelenti. Albert herczeg testvérétől, Ernő herczegtől levelet kapott, mellyben ez atyjoknak hirtelen halálát s az ő uralkodásra léptét jelenti. Mindkét házban ma (febr. 5.) királyné ő felségének a neki mindkét háztól átnyújtott feliratra tett válasza olvastatott fel, a felsőházban a lordkanczellár, az alsóházban Jermyn lord, mint a kir. udvar kincstárnoka által. Ő felsége kegy­­teljes kifejezésekkel köszönetét jelenti s azon bizodalmát nyilvánítja, miszerint hű parlamentje mindenképen vele együtt az ország közjóllétén munkálkodni fog. A felsőházban Broug­ham lord Aberdeen lordhoz kérdést intézett azon „hírek“ mi­att , mellyek Angol- és Francziaország közt a motozási jog fölötti szerződésekre vonatkoznak. Lord Aberdeen: „Óhaj­tanék azon helyzetben lenni, hogy nemes és tudós barátom­nak e fölött legtökéletesebb értesítést adhatnék, miilyent csak kívánhatna. Teljesen igaz, hogy a franczia kormány azon óhajtását nyilvánító, miszerint a motozási jogot megalapító szerződésekben olly módosítások tétessenek, mellyek, a­nél­kül hogy hatásukat csökkentenék, azokat a franczia nemzet érzéseivel nagyobb összhangzásba hoznák. Nem tartozik hozzám kimondani, mi leendne eredménye illy javaslatok­nak, de a ház biztosítva lehet, hogy semmi sem fog történni, mi a kárhozatos rabárusság elnyomására szükséges eszkö­zöket bármikép meggyengíthetné. Bizton állíthatom, hogy a franczia ministérium a rabszolgakereskedés megszüntetését szintolly buzgón óhajtja, mint énmagam, s e nézetét bizo­nyára meg is tartandja mindazon javaslatoknál, mellyeket ne­talán élőnkbe terjeszteni fog.“ Az ir statusper tizenhetedik és tizennyolczadik üléséről (febr. 2. és 3.) dublini lapok jelentik. Csaknem az egész ülés febr. 3án Whiteside ur folytatólagos előadása által töltetett be Midőn az itélőszéki terembe lépett, hangos tetszéskiáltások­kal fogadtatott, mellyek a korlátoknál álló tömött jogász és ügyvéd csapattól s a karzatoktól egyiránt eredtek. S midőn O’Connell helyéhez közeledett, ez felkelt s mindkét kezével melegen s barátilag megszorította. Mielőtt Whiteside kezde­né, a főbíró emelt szót, s mondá, hogy előtt napon a karzaton levők ismételt ízben hangos tetszésnyilvánításokat engedtek maguknak, mi által tetemes zaj okoztatott. Mindenesetre a Whiteside úr tehetségei iránt kijelentett tetszés érdemlett vala, minthogy azonban e mellett sok illetlen is történt, a törvényszék kénytelen nyilvánítani, hogy e viselet ismétlését meg nem en­gedheti. A­ki tehát tetszését vagy nemtetszését kijelenteni akarná, tegye azt máshol; a törvényszék előtt azonban sem az egyik sem a másik nem engedtethetik meg. E megjegyzések után a főbíró Whiteside urat beszédének folytatására szólita fel. A tudós ügyvéd azután védenemének, Duffy urnák védel­mét nagy nyomatékkal s kimerítő előadásban mindaddig foly­tatta, mig a felhozott okok és idézetek által annak az ellene szórt vádaktóli mentességét eléggé bebizonyitottnak vélé, s végül kétnapi védelmét a juryhez intézett hatályos felszólí­tással zárta be, mellyben többek közt mondá: „Elmondtam önöknek, miben áll az összeesküvés nagy vétke; elmondtam, hogy az törvénytelen és büntetésre méltó czélnak elérésével közös, egyesült s elintézett együttmunkálásban áll. Fájdalom angol statuspereink történetében iszonyú példái vannak az igazságtalan elítéléseknek, mellyek által ártatlanok szabad­ságuktól, életüktől megfosztanak; azonban találjuk e status pörökben dicsőséges példáit is a hatalom fölötti diadalnak, mint például a Hardy és Horne Tooke-féle pörökben, hol csupán a jurynek olly bátor ítélete mentette meg a közvéle­ményt az őt fenyegető megsemmitéstől.Már előbb is, II. Jakab alatt hét püspök összesek­vésről vádoltatott, mert a közvéle­mény szabadságát képviselők; de a jury közbelépett s a püs­pökök feloldoztattak, feloldoztattak általános örömriadás kö­zött, melly a köz­szabadságot hirdette. Sőt még Cromwell kényurasága alatt is, midőn a bitorló egy férfiút bizonyos gunyiratért üldözött, nem merésztették a szokott törvény­­eljárás kijátszását, s akkor is találkozott tizenkét becsülete ember, kik elég bátrak voltak a­ vádlottat nem ítélni bűnösne­­ s az által legyőzhetlen szereteteket mutaták meg a szabad­ság iránt, melly kiolthatlanul vésve van minden igaz anyó­ szivébe. Áttérek most a jelen korra, s azt állítom, hogy e példátlan üldözésnek főczélja oda van hrányoztatva, hogy egy nagy közkérdésnek tárgyalása elfojtassék, s a néptől törvé­nyes ítélet által eltagadtassék azon jog, miszerint legdrágább érdekei felöl nyilvános véleményt adhasson. Minden egyéb tekintetek elsilányulnak, ha a jelen státuspert igy világosít­juk fel; ezen oldalról pedig jelentősége óriási, iszonyú. Ki­menetétől egy nemzet jogai függnek, egy nemzet szabadságai koc­káztatnak. Mi nyerte, mi őrzi meg azon drága szabad­ságokat, mellyeket önök bírnak? A politikai tárgyalások jo­gának szabad, csonkítatlan, bátor gyakorlata. A törvények, mellyeket a bölcsesség hozott, az intézmények, mellyeket hon­­szeretet, tudományosság, lángszellem létesítettek — fentart­­hatják-e ezek tisztán és épen a szabadság forrásait? Nem, soha sem! Törüljétek el a szabad tanácskozás jogát, s ki­­apasztottátok szabadságtok forrásait. Csak azon eszközök által, mellyek számotokra a szabadságot megnyerők, terjesztethetik s védelmeztethetik az. Gondolják meg önök, hogy Izland mai sorsa holnap Angliát érheti, s őrizzék meg a szabad tárgya­lás jogát, mint megőriznék életüket. C­áfolják meg a tévedést okokkal, az elferdítést valódi tényekkel, a hazugságos igaz­ságai! Miért szeretik önök, miért becsülik más nemzetek An­golországot? Tán önöket és azokat annak szárazon és ten­gerein győzelmei, irodalmának fénye, tudományos felfede­­zései, gazdaságai, nagy műipari találmányai és vállalatai va­kítják el? Oh nem, önök szeretik Angliát, önök szorosan ragaszkodnak országukhoz, mert századok óta a szabad tár­gyalás, következésképen a józan szabadság székhelye volt. Szerencsénk abban áll, hogy Anglia törvényei alatt élünk, mellyek a szabadság, az ész szellemét lehelik. Oh hát vetély­­kedjenek önök ma az angolok nagy erényeivel, becsü­letsze­­retetökkel, tántor­íthatlan függetlenségükkel, legbensőbbb lé­nyükben gyökerező igazságérzésekkel! Ezek azon erények, mellyek az esküdteket képesekké teszik, embertársaik jogai fölött ítélni; ezen erények nélkül­­mire való lenne a jury törvényszéke? Becsnélkü­li leendne, mint az emberi test, mi­dőn az éltető szellem kiszállott belőle. Mutassák meg a vád­lottaknak, kiknek nézeteitől tán fölötte nagyon eltérnek, m­íg szabadságuk és sorsuk önök kezeiben van, hogy önök nin­csenek itt üldözésre, hanem utalomra. Valóban Anglia érde­keit honfitársaik elleni szerfölötti szigorúsággal nem biztosí­­tandják. Méltán szólalnak fel ezek angol testvéreikhez : „Min­denkor oldalatok mellett voltunk, hol veszéllyel daczolni és becsületet szerezni kellett. Elszenvedtük a kelet égető napját s a nyugat dögvészeit, hogy kereskedésieket kiterjesszük, or­szágunkat nagyobbitsuk, dicsőségtnket fentartsuk. Honfiaink csontjai elfödték Spanyol, Portugal és Francziaország téréit. 82

Next