Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1844-12-10 / 98. szám

azon reggelek egyikén, midőn az áhitat népe csoportosan tódult egyik, leginkább alsóbb rendű emberek által látoga­tott eg­yház felé; — az egyház hideg gránit küszöbén egy antik szűrbe burkolt alig 18 éves fiú diderge. Az ajtatos nép sem be sem vissza menetekor nem látszok a fentszóval pa­naszkodó nyomor emberét észrevenni. Már csak egyen­­kint lézengenek kifelé, midőn a kimenők közzül a didergő mellett egy emberséges kapás ember álla meg, s kérdést lön hozzá , a fiú hosszasan beszéli nyomorát, s kérte meg szokitóját engedne neki házánál néhány pillanatot meleged­ni, mert különben a csikorgó hideg áldozata leend. — Meg­esett a jó lelkű szellemüves érzékeny szive s öt fölkein segítve élvezete saját szállására. Kis laka hideg volt s e nő és­ gyermektelen lévén, maga ment az udvar hátulsó részé­be,ahogy venyigét hozzon, s váratlan vendégének igényte­len óhajtását keresztényi kötelessége szerint teljesítse ez alatt vendégét a szobában egyedül hagyá. Mire vissza­jött, s befitte, a szobába lépvén, látó és beszélő orgánumait ellátva véve észre, hogy sem a vendég, sem imént levetett ünnepi felöltönye nincs többé. Az öreg meccenás lelke sírt a világ romlottságán, a monsieur pedig talán azon önérzet­tel illa be az olcsón szerzett öltönyt, hogy kalandjait egyel újra száporitá, melly egy párisi iparlovag naplójába is be­­illenék. Dolgozó házunk is van, de van ttszai koldusunk is elég. — Hogy postdiaelalis napjaink nem a dús élvezet napjai, azt tagadni nem merjük,s hogy az unalom lágy pár­náim tán több időt is eltanyázunk, mint egyébkor Lassnigg előbb Hollinger kávéházában s a Dunaparton azt is városunk élvdus társalgásainak köszönhetjük. E tekintetbem­i vé­leményünket azonban nem hiszem, hogy pártolandják or­szággyűlési ifjú barátunk, kik városunkbani ragaszkodásból rnai°napig sem hagyanak el bennünket. Mondauik, s ma­gunk is igen hihetőnek találjuk, hogy zálogba lelt szivecs­kéik jelen birtokosai a vonzó mágnesek, mik lebilincselik vas türelmüket, mert hiszen tudjuk , hogy az épitkezési jog­gal elzálogoltak kiváltása mindig több nehézségekkel jár­t. halálunk ugyan erősen állítja hogy ő csupán azon ta­­pasztalási szempontból maradt Pozsonyban, valljon menny idő alatt lehetne az embernek magát agyonünni; — noha valaki azt monda, hogy X. ur egy másik úrral minap az ut szán igen érzékenyen disserált a pénz szűke felett. Lám rész világ hogy gyanúsítaná az embert. — A propos, majd feledém kiemelni városunk nagyszerű tánczművészetét, mellynek egyik közóráján e napokban magunk is szippan­­tunk az élvezet szelenczéjéből egy adagot. Belépünk ugyan­is egy nagy ház második udvarában balra fekvő földszinti szobájába, legelső a mi szemünkbe tűnt, igen természetes, hogy a világítás volt, melly egy ketté metszett, s a kályha párkányára évtizedes por közé ragasztott garasos gyertyá­ból terjesztő varázs fényét. Az orchestrum — egy czin­­czogó hegedűs — fülhasító csikorgása mellett nagy lelkese­déssel járó öt nagyreményű pár a­­ polkát. — És hogy ennyi elég volt arra, hogy magunkat azonnal elhordjuk Terpsychore ezen templomából, azt kiki igen bölcsen fogja gyanítani. — Van ugyan nekünk egy más tánczmüvészünk is, ki azonban vastag modorával nem legtöbb áldozókat csal a ’tánezművészet oltárához, mert általánosan tudva van hogy bizonyos kisasszonyok piczi lábacskáikat némelly hibás lé­péseknél a művész ur széles talpaival szokta igen érzéke­nyen útbaigazítani. Nem tagadhatni hölgyeinkben a von­zalmat minden iránt a mi nemzeti, különösen nemzeti tán­­czunkat örömmel tanulnák, ha volna kitől; és épen ezért kí­vánatos lenne, ha egy a nemzeti tánczokban gyakorlott sze­líd modorú, jobb ízlésű oktató látogatná meg városunkat s ismertetné meg hölgyeinket — kikben a lelkesedés nem hiányzik — alaposan koszorúnk, körmagyarunk és csárdá­sunk kedvtezn­ő sajátságaival. Tegnapelőtt azaz vasárnap december 8-kán egész nap meglehetős hózivatar lepett meg bennünket, és bár a hideg folyvást egyformán tartott, Dunánk mégsem állott meg. Ajánljuk az új havat a pozsonyi vadász uraknak, bár hitünk szerint, Pozsonyban 20 vadászra 1 nyúl esik, miből aztán következtethetni, hogy az illy mulatságoknak martalékul nem a vadász, hanem az ártatlan idő esik. Hja de hiába, mind nem lehetünk ollyanok, mint Titus császár volt, ki, midőn életének egy napjában jót nem jön, egybeserglett barátihoz busán mondá: „amici hadié diem perdidti.“ Philantropiai eseményeket s mozgalmakat tartalmazó tárczánk ismét nevezetes adattal szaporodott. Bemenénk egy házba, hol az ember nappali fáradalmai után egy kis szórakodást szokott keresni s a fáradt tagoknak igényeit teljesíteni, s nem is gondolván, hogy ii valamiféle új­donságot, mit másut hasztalan keresünk, fogunk találni, helyet foglalunk; és kevés idő múlva egy többek által kö­rülült asztaltól hangok üttek meg füleinket, s mi megértőnk, hogy a társaság az előfogatozásról beszél, mégpedig annak rendellen meneteléről, egy a társaságból sajnálkozva só­hajtva vissza a régi aranyidőkre, a midőn egy intésre már készen állott az előfogat, kárhoztatva kelt ki a parasztok ellen, kik az elöfogatozásnál jelenleg olly annyira rendetle­nek ; és mondá,hogy ő ugyan a bolozás eltörlésre szavazott, de mióta a közbizodalom bizonyos megtiszteltetésben ré­szesítette, azóta nem hogy eltörülné a botozást, sőt még a melly paraszt 12 botot érdemelne, annak 24et adatna, s ezen dicső nézetei mellett még akkor is, midőn a társaság­ból egy lisztes férfiú megjegyezné, hogy nem mindig czél­­szerű a túlságos fenyíték, mert lehet, hogy néha 12 pálcza­­tit és többet használ soknál is, s a botfenyitéket mindig ki­mérve s jól meggondolva kell tenni, állhatatosan megma­radt; s mi örülvén szivünk örömében, hogy nem nekie ada­tot a hatalom s belátás rendelkezni egy üdvös büntetőtör­vénykönyv behozása fölött, sajnálkozva a lélek- és szivsze­­gény emberen hazamentünk, hogy e haladást érdekes ada­tot magunknak följegyezzük. — Vásárunk igen gyéren lá­­togattatik, a külföldi kereskedők törik kezeiket, hogy reggel­től estig nem vehették be a napi élelmezés árát; a közönség pedig erre azt mondja : schönes Geld.“ Éljen! Sie sollen es nicht haben, unser 575 Megyei tudósítások. L­i­p­t­ó - S­z. - M­i­k­l­ó­s, nov. 30 án. Közgyűlésünk, melly még e ho 11-kén kezdődött, de elnök első alispán ur gyön­gélkedő egéssége miatt 13-kán félbeszakasztatván , azon édes reményben, hogy addig szeretett elnökünk egéssége helyreálland, nem különben, hogy országgyűlési köve­teink akkorra végső jelentéseiket beadandhatják, 25-kére áttétetett, csak ma ért, véget. — A philosophusok azt mond­ják, hogy a természetben nincs ugrás, de a jelen közgyűlé­sünk meggyőzte volna őket, hogy ez politikusok természe­téről nem áll. Ugyanis egyik kitűnőbb tagunk, kiben, midőn még hivatalban volt a nemadózók vezérüket tisztelék, ki ha­talmas szónoklattal még sept. 27-kén kieszközlette, hogy ns. Liptó megye az ország általános fölmérése költségein kivül a­ közszükségekre csak ötszázezeret ajánljon, ki min­den liberálissabb kérdésnek pártolóit a nemesség ellensé­geinek kikiáltotta, e megrögzött conservativ rögtön tulságig szabad elvűvé vált. — Ezen kivü­l még mást is tanul­tunk, mit ekkoráig csak sejditénk, ezen a közgyűlésen s az, hogy az emberek általjában véve buzgóbbak a sze­mélyekért mint az elvekért­ küzdelemben, s hogy elvei­ket közönségessen föláldozzák a személyeknek. — Az első napról Titussal el­mondhatjuk: barátim! napot vesz­tettem. Legalább a közjó mit sem nyert. — A főm m. kir. udv. cancellaria nehány a magánosok folyamodásba érte­sítő tudósítás fölküldését meghagyó kegyes parancsai elinté­zése után, fölolvastatott szeretve tisztelt föispányunk ő mél­tóságának levele, mellyben a nemes megyével a kine­vezte két fő, s két al tiszteletbeli szolgabirákat tudatja. A levél fölolvasása nyomán egy táblabiró egyedül a közjó iránti buzgóságról, a­mint kifejezé magát, indíttatva, ellen­zette a kinevezettek egyikeinek bírói föleskérését, é­s­ada­tokkal támogatott vádat nyújtott be ellene azon kéréssel, h­ogy az ő méltóságának átküldessék. Két óránál tovább tartó, heves, személyeskedésekkel vegyített vita után hatá­roz­tatott , hogy a benyújtott vád nyilatkozás végett a vádlót­ól közöltessek. A vádlott nyilatkozás helyett viszonvádat emelt vádlója ellen, mi a közgyűlés második napján egyedül­árgyaltatván azzal végződött, hogy az érintettem Ibiró ellen, de leginkább ön kérése következtében tiszti nyomozás ren­deltetvén, a kinevezettek elsőtől utolsóig birakul feles­­kenetének. Harmadik napon a fölesketett tiszteletbeli szol­­gabirák hatáskörét kiszabtuk. A közigazgatásból egé­szen kizárvák. Ítéleteik a juridicumokban érvényesek, s hatalomkarral is végrehajtandók. — November 25-kétől óta mai napig folytatva tartatott közgyűlésünkön, miután azon országgyűlési követeink egyike közzülük még haza nem érkezvén, jelentéseiket nem tették, csak a honni levél szülte vitát s eredményt tartom röviden megemlitendőnek. Hét szónok pártolta azt, tizenkettő ellene nyilatkozott, de személyenkénti szavazásnál a pártolók hét szó többséggel győztek. Zala, dec. 2. Zala m. nov. 4ke óta az­, mi előbb volt. Vegyes közlemények. A cs. szabaditékos ausztriai nemzeti bank, fölső Ma­gyarország pénzforgalmára nézve czélszerű­nek látta: Kas­sán, a cs. kir. kamra elnöksége megegyeztével, egy bank­váltóintézet alapittatását. A kassai bankváltó-pénztár, fog­lalkozását, egészen azon elvek szerint, mellyeket eddig a budai és temesvári bank-fiókpénztárak követtek, 1845. évi január 2-kán kezdendi meg, s ügyei a kassai kir. harmin­­czad-hivatal által, melly ugyanott a bécsi váltójegy-kasszát is intézi, a bank nevében, s a bankigazgatóság vezérlete alatt fognak intéztetni. A Kassára leendő utalványok kibo­csátásáért és viszont egy tized percent járandóság van meg­állapítva. Bécs, nov. 24-kén 1844. B. Lederer Károly ausz­triai nemzeti bank főigazgatója; böhmstelleri Papp Zenób Konstant, bankigazgató, ss. kir. Mi ujs­ág Budapesten? Az ifjúság által tervezett legelső tánczvigalom — miután az előleges aláírásokból kellő biztosíték tetszet ki, mind a résztveendőkre, mind a honi kelmék iránt kötelezett öltönyökre nézve — jan­ okán határoztatok a városi redutteremben tartatni. A vendégek, különösen hölgyeink hír szerint kéretni fognak, hogy meny­nyire lehet, szinte honi kelmékbe öltötten jelenjenek meg. Tudomásunk van több egymással rokonságban álló igen lisz­tes családokról, mellyekből a hölgyek, semhogy idegen se­lyemkelmét kelljen venniök, vagy a tavalyiakat használniok, abban egyezőnek meg, hogy e tánczvigalomba ha szövetére nem is, legalább nyomatára nézve honi kartonban jelenend­­nek meg, melly önmegtagadás bizonyára csak dicséretére válik a kezdeményező derék magyar hölgyeknek. — A tud. társaság hétfőn tartott heti ülését ismét gr. Széchenyi István diszesité. — A Pesti Divatlap műmellékletül e napokban a ma­gyar zeneszerzők most élő veteránjának Rózsavölgyi Márknak, Barabás által igen jól rajzolt arczképét adá. Kevés megyéje van hazánknak főleg alföldön, melly a lelkes magyar nóták e lelkes szerzőjét, ne ismerné művei után. Ez arczképet külön is megszerezhetni 40 pengő krajczáron, valamint a már eddig megjelenteket (Szigligeti, Garay, Kovács P., Czu­­czor, Nagy Ig., Rózsavölgyi.) Jövő évre Vajda Szentpétery, Schedel, Kuthy, Erdélyi, Petőfi, Egressy és Tóth Lőrincz vannak kitűz­ve. A nemzeti kör részvényeseinek száma már az 50-at is meghaladja ; e napokban egy 2-dik tekeasztal s a szolgák ruháztatása határozhatott el, melly utóbbi nem­csak magyar szabású, de egyszersmind nemzeti gyártvá­­nyokból fog készíttetni. — A „Honderű“ páholyában láttuk mult vasárnap Dum­ont urat, a franczia „Moniteur“ egyik szerkesztőjét, ki igen figyelmesen nézte s a nyájas páholyur által magyaráztatá magának a „két pisztoly“ előadását. — Schedel Ferencz ur, m. academiai titoknok, az egyetemi könytár igazgatójává neveztetett ki. Hinni szeretjük, hogy ezen előléptetés által az academia nem fog olly derék fér­fiútól megfosztani, ki annak ügyeit eddig olly buzgón és páratlan szorgalommal vivé, hogy helyét csakugyan kipó­­tolhatlannak kellene tekinteni. Halljuk, hogy a magyar egy­ház néhány föbbjelentésü tagjai egyesületet szándékoznak alapítani, mellynek üdvös czélja leend, olcsón kiállított s hasznos ismereteket terjesztő képeket adni a nép kezébe, előrehaladó a jól megfontolt ösvényen. Nov 4-kén az év- De azt is hallottuk mély sajnálkozással, hogy a honi törté­nelmes rész a vakság felett diadalát ünneplé, nov. 24 én tár­saság alakítása végett Zala-Egerszegen összeseregte, me­gyénk legjelesebb férfiait, s azok közt Csány Lászlót, ama köztiszteletü férfiút, köztanácskozásra meghivá, meghivá pedig köréből Z.-Egerszegről Nagy-Kanizsára egy napi messzeségre a mostani kellemetlen időnek és útnak daczára is hozzá utazott ötven s egynéhány tagokból álló választ­mány s vállalkozók által,kik sikerrel utazván, a N.­Kanizsi számos polgárság jelenlétében nagyszámú fáklyák világánál és zenével is megtisztelők. Dec­­lén Z.Egerszegen a társa­ságot alakitni akarók összesereglének s választmányt neve­­zének ki a programm elkészítése végett, mellyből mindenki a társaság czéljait láthatná. Ezen jeles választmány ma kö­vetkező programmot adá és olvasá fel a társaságnak, melly köztetszéssel elfogadtatott, s minden jelenvoltak által nyom­ban alá is íratott: „A békés átalakulás, mellynek ösvényire föllépett már hazánknak összes törvényhozása, s mellynek czélja nemzetiségünk teljes megóvása mellett a kornak és gazságnak kivánatihoz képest kifejteni polgári alkotmá­nyunkat, s azt szélesebb, épen azért biztosabb alapra állíta­ni, pártolni fogjuk, és elősegítni minden hatalmunkban álló törvényszerű becsületes eszközökkel. Tömérdek köz­szükségeinkhez képest csak kezdetén vagyunk még ezen ösvénynek, számosak és súlyosak azon akadályok, mellyek minden lépést nehezítenek, hosszú még az út, de komoly megfontolással párosult buzgóság, csüggedést nem ismerő kitütés, egykor bizonyosan czélhoz vezetnek, mellyet nem óhajtani egy magyarnak sem szabad, nem lehet. A teen­dők sorát gyakran idő és körülmények határozzák meg, de hogy a teendők között jelenleg már első és legfontosabb az állandó és közös teherviselés, mind beligazgatási rendes költségeinkre, mind hazánk anyagi fölvirágzását elősegítő egyéb fizetésekre nézve, azt ingatlan meggyőződéssel te­szük és valljuk: kezünket és szavukat adjuk tehát egymás­nak, hogy a törvénynek és becsületnek, igazságnak és mél­tányosságnak korlátai közt megteendőnk mindent a megyé­ben, mi czélszerű leend polgártársaink keblében hasonló meggyőződést ébreszteni, s őket arra bírni, hogy a táho­­zás rendes útján mind a most említett állandó és közteher­viselést, mind pedig más olly intézkedéseket, mik hazánk fölvirágzását s nemzetiségünk megóvása mellett polgári al­kotmányunk kifejtését s annak szélesebb és biztosabb alapja neltan még nyomtatlan külföinek kiadására nézve alakulandó historai társaság létesülésének reménye, b. Mednyánszky Alajossal, ki ez eszmét lelke egész erélyével pártolá, sírba szállt! —Bizonyos ura múlt vasárnap este azzal mentegetvén magát neje előtt, hogy fontos dolgai miatt nem kisérheti el őt a színházba, a szép nő egyedül megy az előadásra s az emelkedettebb földszinen (tribune) helyet foglal. Egyszerre a második emeletről egy férfiakalap épen a hölgynek ölébe pottyan, ki azt fölvéve bámulva olvasó belső karimáján—■ férje nevét. Bizony nem jó, ha nevünket mindenhova befir­káljuk. — A budai dolgozóház alaptőkéjére múlt vasárnap a budai polgári gyalog- és lovas-örhad az országház termei­ben fölötte látogatott estélyt rendezett. A magyar Gazdasági Egyesület. Legközelebb 1845ik évi jan. 2 , 3 és ha szükség­eik napjain délelőtti 10 órakor a nemzeti casino teremeiben közgyűlést fog tartani, mellynek egy előre tudva levő tárgyai közül a nevezetes­bek : 1) az országgyűlés ismeretes eredménye következté­ben az egyesület pénzbeli erejének s hatáskörének emelé­sére szolgálható lépések és rendszabályok megvitatása; 2) a német gazdák müncheni és stájergazdasági társaság, gréczi közgyűlése iránti jelentés; 3) az 1844ik évi pénz­tári számadások ügye s a jövő évi költségvetés megállapí­tása ; 4) a gyümölcstenyésztés előmozdítóinak folyó évre szánt ezüst érdempénzek odaítélése; 5) az 1846ik évi me­zei naptár iránti rendelkezés ; s 6) a pesti vásárok ügye.­­ Minélfogva tehát az Egyesület mindenrendü t. tagjai, úgy az ügybarátok minél számosban megjelenni hazafiui tisztelettel kéretnek. — Pesten december 16 napján 1844. Török János, egyesületi titoknok. A pesti műegyesület részéről, f. é. oct. 27én tartatott közgyűlés főtárgyai ezzel közhírré tétetnek, úgy­mint: 1) A jövő 1845-ik évre egyesületi műlapnak válasz­tott Haanen György „szeretőjét szánon vivő hollandiai pa­raszt“ ,czimü olajfestvényének köremetszésével Hohe F. müncheni művész, kinek hasonnemü munkái ezen egylet előtt már ismeretesek, azon oknál fogva határoztatott meg­­­bízatni, minthogy a hírlap czélszerü s mesterséges kivite­lével az egylet hitele, más fenálló külföldi egyesületek elle­nében szoros kapcsolatban állván, az egyesület gyarapodó fenállása s virágzása szép műlap kiadása által is* föltéte- leztetik. 2) Felolvastatott a m. nemzeti muzeum tisztelt állítását törvényszerüleg elősegitik, egyesült erővel létre­ igazgatójának ezen egylethez küldött hivatalos levele, melly hozni igyekezzünk. —^ Szinte ma éjjel az ifjúság által egy szerint jelentette, hogy az egylet küldöttsége által a n.­mű­­pompás improvisált tánczvigalom is alakittaték, mellyen seum képcsarnoka diszesitésére ajándékképen átadott ha­­mindenki, ki a szép nemből jelen volt, Zala megyében fekvő rom olajfestvényeket, és az 1843. évi műlap aczéltábláját Sümeg mezővárosban Ramoneller ur gyárában készült kék megkapván, az egyesület e hazafi bőkezűségét s a nevezett közintézet iránti szives részvétét a cs. kir. íöherczegség© tarka honi szövetű kartonruhában ékeskedék. Sz.

Next