Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)
1844-12-10 / 98. szám
azon reggelek egyikén, midőn az áhitat népe csoportosan tódult egyik, leginkább alsóbb rendű emberek által látogatott egyház felé; — az egyház hideg gránit küszöbén egy antik szűrbe burkolt alig 18 éves fiú diderge. Az ajtatos nép sem be sem vissza menetekor nem látszok a fentszóval panaszkodó nyomor emberét észrevenni. Már csak egyenkint lézengenek kifelé, midőn a kimenők közzül a didergő mellett egy emberséges kapás ember álla meg, s kérdést lön hozzá , a fiú hosszasan beszéli nyomorát, s kérte meg szokitóját engedne neki házánál néhány pillanatot melegedni, mert különben a csikorgó hideg áldozata leend. — Megesett a jó lelkű szellemüves érzékeny szive s öt fölkein segítve élvezete saját szállására. Kis laka hideg volt s e nő és gyermektelen lévén, maga ment az udvar hátulsó részébe,ahogy venyigét hozzon, s váratlan vendégének igénytelen óhajtását keresztényi kötelessége szerint teljesítse ez alatt vendégét a szobában egyedül hagyá. Mire visszajött, s befitte, a szobába lépvén, látó és beszélő orgánumait ellátva véve észre, hogy sem a vendég, sem imént levetett ünnepi felöltönye nincs többé. Az öreg meccenás lelke sírt a világ romlottságán, a monsieur pedig talán azon önérzettel illa be az olcsón szerzett öltönyt, hogy kalandjait egyel újra száporitá, melly egy párisi iparlovag naplójába is beillenék. Dolgozó házunk is van, de van ttszai koldusunk is elég. — Hogy postdiaelalis napjaink nem a dús élvezet napjai, azt tagadni nem merjük,s hogy az unalom lágy párnáim tán több időt is eltanyázunk, mint egyébkor Lassnigg előbb Hollinger kávéházában s a Dunaparton azt is városunk élvdus társalgásainak köszönhetjük. E tekintetbemi véleményünket azonban nem hiszem, hogy pártolandják országgyűlési ifjú barátunk, kik városunkbani ragaszkodásból rnai°napig sem hagyanak el bennünket. Mondauik, s magunk is igen hihetőnek találjuk, hogy zálogba lelt szivecskéik jelen birtokosai a vonzó mágnesek, mik lebilincselik vas türelmüket, mert hiszen tudjuk , hogy az épitkezési joggal elzálogoltak kiváltása mindig több nehézségekkel járt. halálunk ugyan erősen állítja hogy ő csupán azon tapasztalási szempontból maradt Pozsonyban, valljon menny idő alatt lehetne az embernek magát agyonünni; — noha valaki azt monda, hogy X. ur egy másik úrral minap az ut szán igen érzékenyen disserált a pénz szűke felett. Lám rész világ hogy gyanúsítaná az embert. — A propos, majd feledém kiemelni városunk nagyszerű tánczművészetét, mellynek egyik közóráján e napokban magunk is szippantunk az élvezet szelenczéjéből egy adagot. Belépünk ugyanis egy nagy ház második udvarában balra fekvő földszinti szobájába, legelső a mi szemünkbe tűnt, igen természetes, hogy a világítás volt, melly egy ketté metszett, s a kályha párkányára évtizedes por közé ragasztott garasos gyertyából terjesztő varázs fényét. Az orchestrum — egy czinczogó hegedűs — fülhasító csikorgása mellett nagy lelkesedéssel járó öt nagyreményű pár a polkát. — És hogy ennyi elég volt arra, hogy magunkat azonnal elhordjuk Terpsychore ezen templomából, azt kiki igen bölcsen fogja gyanítani. — Van ugyan nekünk egy más tánczmüvészünk is, ki azonban vastag modorával nem legtöbb áldozókat csal a ’tánezművészet oltárához, mert általánosan tudva van hogy bizonyos kisasszonyok piczi lábacskáikat némelly hibás lépéseknél a művész ur széles talpaival szokta igen érzékenyen útbaigazítani. Nem tagadhatni hölgyeinkben a vonzalmat minden iránt a mi nemzeti, különösen nemzeti tánczunkat örömmel tanulnák, ha volna kitől; és épen ezért kívánatos lenne, ha egy a nemzeti tánczokban gyakorlott szelíd modorú, jobb ízlésű oktató látogatná meg városunkat s ismertetné meg hölgyeinket — kikben a lelkesedés nem hiányzik — alaposan koszorúnk, körmagyarunk és csárdásunk kedvteznő sajátságaival. Tegnapelőtt azaz vasárnap december 8-kán egész nap meglehetős hózivatar lepett meg bennünket, és bár a hideg folyvást egyformán tartott, Dunánk mégsem állott meg. Ajánljuk az új havat a pozsonyi vadász uraknak, bár hitünk szerint, Pozsonyban 20 vadászra 1 nyúl esik, miből aztán következtethetni, hogy az illy mulatságoknak martalékul nem a vadász, hanem az ártatlan idő esik. Hja de hiába, mind nem lehetünk ollyanok, mint Titus császár volt, ki, midőn életének egy napjában jót nem jön, egybeserglett barátihoz busán mondá: „amici hadié diem perdidti.“ Philantropiai eseményeket s mozgalmakat tartalmazó tárczánk ismét nevezetes adattal szaporodott. Bemenénk egy házba, hol az ember nappali fáradalmai után egy kis szórakodást szokott keresni s a fáradt tagoknak igényeit teljesíteni, s nem is gondolván, hogy ii valamiféle újdonságot, mit másut hasztalan keresünk, fogunk találni, helyet foglalunk; és kevés idő múlva egy többek által körülült asztaltól hangok üttek meg füleinket, s mi megértőnk, hogy a társaság az előfogatozásról beszél, mégpedig annak rendellen meneteléről, egy a társaságból sajnálkozva sóhajtva vissza a régi aranyidőkre, a midőn egy intésre már készen állott az előfogat, kárhoztatva kelt ki a parasztok ellen, kik az elöfogatozásnál jelenleg olly annyira rendetlenek ; és mondá,hogy ő ugyan a bolozás eltörlésre szavazott, de mióta a közbizodalom bizonyos megtiszteltetésben részesítette, azóta nem hogy eltörülné a botozást, sőt még a melly paraszt 12 botot érdemelne, annak 24et adatna, s ezen dicső nézetei mellett még akkor is, midőn a társaságból egy lisztes férfiú megjegyezné, hogy nem mindig czélszerű a túlságos fenyíték, mert lehet, hogy néha 12 pálczatit és többet használ soknál is, s a botfenyitéket mindig kimérve s jól meggondolva kell tenni, állhatatosan megmaradt; s mi örülvén szivünk örömében, hogy nem nekie adatot a hatalom s belátás rendelkezni egy üdvös büntetőtörvénykönyv behozása fölött, sajnálkozva a lélek- és szivszegény emberen hazamentünk, hogy e haladást érdekes adatot magunknak följegyezzük. — Vásárunk igen gyéren látogattatik, a külföldi kereskedők törik kezeiket, hogy reggeltől estig nem vehették be a napi élelmezés árát; a közönség pedig erre azt mondja : schönes Geld.“ Éljen! Sie sollen es nicht haben, unser 575 Megyei tudósítások. Liptó - Sz. - Miklós, nov. 30 án. Közgyűlésünk, melly még e ho 11-kén kezdődött, de elnök első alispán ur gyöngélkedő egéssége miatt 13-kán félbeszakasztatván , azon édes reményben, hogy addig szeretett elnökünk egéssége helyreálland, nem különben, hogy országgyűlési követeink akkorra végső jelentéseiket beadandhatják, 25-kére áttétetett, csak ma ért, véget. — A philosophusok azt mondják, hogy a természetben nincs ugrás, de a jelen közgyűlésünk meggyőzte volna őket, hogy ez politikusok természetéről nem áll. Ugyanis egyik kitűnőbb tagunk, kiben, midőn még hivatalban volt a nemadózók vezérüket tisztelék, ki hatalmas szónoklattal még sept. 27-kén kieszközlette, hogy ns. Liptó megye az ország általános fölmérése költségein kivül a közszükségekre csak ötszázezeret ajánljon, ki minden liberálissabb kérdésnek pártolóit a nemesség ellenségeinek kikiáltotta, e megrögzött conservativ rögtön tulságig szabad elvűvé vált. — Ezen kivül még mást is tanultunk, mit ekkoráig csak sejditénk, ezen a közgyűlésen s az, hogy az emberek általjában véve buzgóbbak a személyekért mint az elvekért küzdelemben, s hogy elveiket közönségessen föláldozzák a személyeknek. — Az első napról Titussal elmondhatjuk: barátim! napot vesztettem. Legalább a közjó mit sem nyert. — A főm m. kir. udv. cancellaria nehány a magánosok folyamodásba értesítő tudósítás fölküldését meghagyó kegyes parancsai elintézése után, fölolvastatott szeretve tisztelt föispányunk ő méltóságának levele, mellyben a nemes megyével a kinevezte két fő, s két al tiszteletbeli szolgabirákat tudatja. A levél fölolvasása nyomán egy táblabiró egyedül a közjó iránti buzgóságról, amint kifejezé magát, indíttatva, ellenzette a kinevezettek egyikeinek bírói föleskérését, ésadatokkal támogatott vádat nyújtott be ellene azon kéréssel, hogy az ő méltóságának átküldessék. Két óránál tovább tartó, heves, személyeskedésekkel vegyített vita után határoztatott , hogy a benyújtott vád nyilatkozás végett a vádlótól közöltessek. A vádlott nyilatkozás helyett viszonvádat emelt vádlója ellen, mi a közgyűlés második napján egyedülárgyaltatván azzal végződött, hogy az érintettem Ibiró ellen, de leginkább ön kérése következtében tiszti nyomozás rendeltetvén, a kinevezettek elsőtől utolsóig birakul feleskenetének. Harmadik napon a fölesketett tiszteletbeli szolgabirák hatáskörét kiszabtuk. A közigazgatásból egészen kizárvák. Ítéleteik a juridicumokban érvényesek, s hatalomkarral is végrehajtandók. — November 25-kétől óta mai napig folytatva tartatott közgyűlésünkön, miután azon országgyűlési követeink egyike közzülük még haza nem érkezvén, jelentéseiket nem tették, csak a honni levél szülte vitát s eredményt tartom röviden megemlitendőnek. Hét szónok pártolta azt, tizenkettő ellene nyilatkozott, de személyenkénti szavazásnál a pártolók hét szó többséggel győztek. Zala, dec. 2. Zala m. nov. 4ke óta az, mi előbb volt. Vegyes közlemények. A cs. szabaditékos ausztriai nemzeti bank, fölső Magyarország pénzforgalmára nézve czélszerűnek látta: Kassán, a cs. kir. kamra elnöksége megegyeztével, egy bankváltóintézet alapittatását. A kassai bankváltó-pénztár, foglalkozását, egészen azon elvek szerint, mellyeket eddig a budai és temesvári bank-fiókpénztárak követtek, 1845. évi január 2-kán kezdendi meg, s ügyei a kassai kir. harminczad-hivatal által, melly ugyanott a bécsi váltójegy-kasszát is intézi, a bank nevében, s a bankigazgatóság vezérlete alatt fognak intéztetni. A Kassára leendő utalványok kibocsátásáért és viszont egy tized percent járandóság van megállapítva. Bécs, nov. 24-kén 1844. B. Lederer Károly ausztriai nemzeti bank főigazgatója; böhmstelleri Papp Zenób Konstant, bankigazgató, ss. kir. Mi ujság Budapesten? Az ifjúság által tervezett legelső tánczvigalom — miután az előleges aláírásokból kellő biztosíték tetszet ki, mind a résztveendőkre, mind a honi kelmék iránt kötelezett öltönyökre nézve — jan okán határoztatok a városi redutteremben tartatni. A vendégek, különösen hölgyeink hír szerint kéretni fognak, hogy menynyire lehet, szinte honi kelmékbe öltötten jelenjenek meg. Tudomásunk van több egymással rokonságban álló igen lisztes családokról, mellyekből a hölgyek, semhogy idegen selyemkelmét kelljen venniök, vagy a tavalyiakat használniok, abban egyezőnek meg, hogy e tánczvigalomba ha szövetére nem is, legalább nyomatára nézve honi kartonban jelenendnek meg, melly önmegtagadás bizonyára csak dicséretére válik a kezdeményező derék magyar hölgyeknek. — A tud. társaság hétfőn tartott heti ülését ismét gr. Széchenyi István diszesité. — A Pesti Divatlap műmellékletül e napokban a magyar zeneszerzők most élő veteránjának Rózsavölgyi Márknak, Barabás által igen jól rajzolt arczképét adá. Kevés megyéje van hazánknak főleg alföldön, melly a lelkes magyar nóták e lelkes szerzőjét, ne ismerné művei után. Ez arczképet külön is megszerezhetni 40 pengő krajczáron, valamint a már eddig megjelenteket (Szigligeti, Garay, Kovács P., Czuczor, Nagy Ig., Rózsavölgyi.) Jövő évre Vajda Szentpétery, Schedel, Kuthy, Erdélyi, Petőfi, Egressy és Tóth Lőrincz vannak kitűzve. A nemzeti kör részvényeseinek száma már az 50-at is meghaladja ; e napokban egy 2-dik tekeasztal s a szolgák ruháztatása határozhatott el, melly utóbbi nemcsak magyar szabású, de egyszersmind nemzeti gyártványokból fog készíttetni. — A „Honderű“ páholyában láttuk mult vasárnap Dumont urat, a franczia „Moniteur“ egyik szerkesztőjét, ki igen figyelmesen nézte s a nyájas páholyur által magyaráztatá magának a „két pisztoly“ előadását. — Schedel Ferencz ur, m. academiai titoknok, az egyetemi könytár igazgatójává neveztetett ki. Hinni szeretjük, hogy ezen előléptetés által az academia nem fog olly derék férfiútól megfosztani, ki annak ügyeit eddig olly buzgón és páratlan szorgalommal vivé, hogy helyét csakugyan kipótolhatlannak kellene tekinteni. Halljuk, hogy a magyar egyház néhány föbbjelentésü tagjai egyesületet szándékoznak alapítani, mellynek üdvös czélja leend, olcsón kiállított s hasznos ismereteket terjesztő képeket adni a nép kezébe, előrehaladó a jól megfontolt ösvényen. Nov 4-kén az év- De azt is hallottuk mély sajnálkozással, hogy a honi történelmes rész a vakság felett diadalát ünneplé, nov. 24 én társaság alakítása végett Zala-Egerszegen összeseregte, megyénk legjelesebb férfiait, s azok közt Csány Lászlót, ama köztiszteletü férfiút, köztanácskozásra meghivá, meghivá pedig köréből Z.-Egerszegről Nagy-Kanizsára egy napi messzeségre a mostani kellemetlen időnek és útnak daczára is hozzá utazott ötven s egynéhány tagokból álló választmány s vállalkozók által,kik sikerrel utazván, a N.Kanizsi számos polgárság jelenlétében nagyszámú fáklyák világánál és zenével is megtisztelők. Declén Z.Egerszegen a társaságot alakitni akarók összesereglének s választmányt nevezének ki a programm elkészítése végett, mellyből mindenki a társaság czéljait láthatná. Ezen jeles választmány ma következő programmot adá és olvasá fel a társaságnak, melly köztetszéssel elfogadtatott, s minden jelenvoltak által nyomban alá is íratott: „A békés átalakulás, mellynek ösvényire föllépett már hazánknak összes törvényhozása, s mellynek czélja nemzetiségünk teljes megóvása mellett a kornak és gazságnak kivánatihoz képest kifejteni polgári alkotmányunkat, s azt szélesebb, épen azért biztosabb alapra állítani, pártolni fogjuk, és elősegítni minden hatalmunkban álló törvényszerű becsületes eszközökkel. Tömérdek közszükségeinkhez képest csak kezdetén vagyunk még ezen ösvénynek, számosak és súlyosak azon akadályok, mellyek minden lépést nehezítenek, hosszú még az út, de komoly megfontolással párosult buzgóság, csüggedést nem ismerő kitütés, egykor bizonyosan czélhoz vezetnek, mellyet nem óhajtani egy magyarnak sem szabad, nem lehet. A teendők sorát gyakran idő és körülmények határozzák meg, de hogy a teendők között jelenleg már első és legfontosabb az állandó és közös teherviselés, mind beligazgatási rendes költségeinkre, mind hazánk anyagi fölvirágzását elősegítő egyéb fizetésekre nézve, azt ingatlan meggyőződéssel teszük és valljuk: kezünket és szavukat adjuk tehát egymásnak, hogy a törvénynek és becsületnek, igazságnak és méltányosságnak korlátai közt megteendőnk mindent a megyében, mi czélszerű leend polgártársaink keblében hasonló meggyőződést ébreszteni, s őket arra bírni, hogy a táhozás rendes útján mind a most említett állandó és közteherviselést, mind pedig más olly intézkedéseket, mik hazánk fölvirágzását s nemzetiségünk megóvása mellett polgári alkotmányunk kifejtését s annak szélesebb és biztosabb alapja neltan még nyomtatlan külföinek kiadására nézve alakulandó historai társaság létesülésének reménye, b. Mednyánszky Alajossal, ki ez eszmét lelke egész erélyével pártolá, sírba szállt! —Bizonyos ura múlt vasárnap este azzal mentegetvén magát neje előtt, hogy fontos dolgai miatt nem kisérheti el őt a színházba, a szép nő egyedül megy az előadásra s az emelkedettebb földszinen (tribune) helyet foglal. Egyszerre a második emeletről egy férfiakalap épen a hölgynek ölébe pottyan, ki azt fölvéve bámulva olvasó belső karimáján—■ férje nevét. Bizony nem jó, ha nevünket mindenhova befirkáljuk. — A budai dolgozóház alaptőkéjére múlt vasárnap a budai polgári gyalog- és lovas-örhad az országház termeiben fölötte látogatott estélyt rendezett. A magyar Gazdasági Egyesület. Legközelebb 1845ik évi jan. 2 , 3 és ha szükségeik napjain délelőtti 10 órakor a nemzeti casino teremeiben közgyűlést fog tartani, mellynek egy előre tudva levő tárgyai közül a nevezetesbek : 1) az országgyűlés ismeretes eredménye következtében az egyesület pénzbeli erejének s hatáskörének emelésére szolgálható lépések és rendszabályok megvitatása; 2) a német gazdák müncheni és stájergazdasági társaság, gréczi közgyűlése iránti jelentés; 3) az 1844ik évi pénztári számadások ügye s a jövő évi költségvetés megállapítása ; 4) a gyümölcstenyésztés előmozdítóinak folyó évre szánt ezüst érdempénzek odaítélése; 5) az 1846ik évi mezei naptár iránti rendelkezés ; s 6) a pesti vásárok ügye. Minélfogva tehát az Egyesület mindenrendü t. tagjai, úgy az ügybarátok minél számosban megjelenni hazafiui tisztelettel kéretnek. — Pesten december 16 napján 1844. Török János, egyesületi titoknok. A pesti műegyesület részéről, f. é. oct. 27én tartatott közgyűlés főtárgyai ezzel közhírré tétetnek, úgymint: 1) A jövő 1845-ik évre egyesületi műlapnak választott Haanen György „szeretőjét szánon vivő hollandiai paraszt“ ,czimü olajfestvényének köremetszésével Hohe F. müncheni művész, kinek hasonnemü munkái ezen egylet előtt már ismeretesek, azon oknál fogva határoztatott megbízatni, minthogy a hírlap czélszerü s mesterséges kivitelével az egylet hitele, más fenálló külföldi egyesületek ellenében szoros kapcsolatban állván, az egyesület gyarapodó fenállása s virágzása szép műlap kiadása által is* föltéte- leztetik. 2) Felolvastatott a m. nemzeti muzeum tisztelt állítását törvényszerüleg elősegitik, egyesült erővel létre igazgatójának ezen egylethez küldött hivatalos levele, melly hozni igyekezzünk. —^ Szinte ma éjjel az ifjúság által egy szerint jelentette, hogy az egylet küldöttsége által a n.műpompás improvisált tánczvigalom is alakittaték, mellyen seum képcsarnoka diszesitésére ajándékképen átadott hamindenki, ki a szép nemből jelen volt, Zala megyében fekvő rom olajfestvényeket, és az 1843. évi műlap aczéltábláját Sümeg mezővárosban Ramoneller ur gyárában készült kék megkapván, az egyesület e hazafi bőkezűségét s a nevezett közintézet iránti szives részvétét a cs. kir. íöherczegség© tarka honi szövetű kartonruhában ékeskedék. Sz.