Honderü, 1843. január-július (1. évfolyam, 1/1-26. szám)
1843-04-08 / 14. szám
— 14ös.— EGY LEVÉL 4 KÓRHÁZBÓL. Beszély BEÖTHY ZSIGMONDSAL. Vous, femme au coeur charmant, sombre comme la nuit, Douce comme l’aurore. Victor Hugo. A főváros egyik palotájának kék szőnyeges teremébe lépünk. Egy nőt látunk ott, félholtan kerevetén, szegényen szívörömeiben, és dúsan, végetlenül dúsan omló könyvi’ drágagyöngyeivel. Oh, e gazdagság iszonyatos. A tenger nem sír, ha gyöngyöket terem , és 458 Világnak gondjait E szóba temetem. Mi gondom a világ ? Ha ötét láthatom, Ha lelkemmel szemed Egében lakhatom VÖRÖSMARTY. EÖRDÖGH ISTVÁN’ EMLÉKE. ( April’ 12. 1842.) Istentől volt a láng , mellytől kigyult szived, Ajkidra dalt a drága szűz lehelt: De csak reményt adott a földi lét neked, Könyüdre enyhe szó itt nem felelt. Hozzád korán szelíd rokonszenv lánczola, S tápláltam azt szivem’ reményivel; — S midőn olly szép s derült lön frigyünk’ hajnala , S méltó szeretni téged e kebel, Midőn olly szép remény és annyi szeretet Csüggött jövödön s kísért léptiden , — Hisz’ volt-e ismerőd, ki meg nem könnyezett S emlékedet ne értené híven! — Midőn a hon kezdé hallgatni lantodat, S vigaszt lelt benned a mély fájdalom, s mármár valósulás ölelte álmodat • — Mi jön valód ? — a néma sírhalom ! Sötét és néma sír. — enyhet, nyugalmat ad! De szeretet viraszt bús éjjelén : S ha élni és szeretni még túl is szabad, Öröm sugárzik föl szemem’ konyán. ZICHY ANTAL. —*****44*—