Honderü, 1844. január-június (2. évfolyam, 1/1-26. szám)
1844-03-23 / 12. szám
12. SZÁM. SZOMBAT. TAVASZELŐ’ 23.1844. SZIÍNHÁZÜGYÜEK ÉS SZIGLIGETI. .... az idő vajúdik .... Shakespeare. A természet’ törvényei szentek, változatlanok. E törvények’ egyike , hogy borúra derűnek kell következni előbb utóbb. Elcsüggedés a borús napokon : eretnekség a természet ellen; kislelkü kétkedés emez élő szentirásban. ,Ne hagyd el magad’, és nem hagy el Istened; igy szól a népek’ sorsát intéző hatalom, melly beszél a mennydörgésben, és a tavaszi szellők’ fugalmában. A magyarnak sorsa boldogulni, vagy — meghalni; középút többé nincs. Halálunkat korállván még a népek’ Istene : boldogulnunk kell mulhatlanul. Igenis, mert nem hagyjuk el többé gyáván magunkat, bízván min magunkban és Istenünkben. És az eseményekkel terhes idő már is hoz világra dolgokat, mellyek boldogulásunk’ jelenségei. E jelenségek’ egyike azon szentséges irány is, mellybe szinházügyünk épen e pillanatban igazodik. Vajha most már az évekkel együtt növekednének az erők is, mellyek szinházügyünket jelen irányában megtartanák, a félre vagy visszatántorodástól megmentenék, sőt hatalmas karokkal mindig előbbre mozdítanák; mert :Non minor est virtus, quam quaerere, parta tueri.‘ Tősgyökeres nemzetiség, tiszta művészet és nagy közönség — azaz pénzérdek, csak nem régiben is olly ellenséges elemeknek tartattak, mellyeket egy kalap alá vonni lehetetlen. És im az idő és természet mikép czáfolja meg a theoriákat! Használjátok fel csak nemzeti á «r A, Ujj »*, «CJLt+A ■ t*A *r