Honderü, 1846. január-június (4. évfolyam, 1/1-26. szám)
1846-04-21 / 16. szám
KEDD. TAVASZHÓ’ 21. 1846. A SZÍV’VILÁGÁBÓL. III. SZERELEM ÉS BARÁTSÁG. (Folytatás.) Valamint egy nembeli személyek között csupán barátsági, külön nembeliek közt pedig szerelmi viszony keletkezhetik , szintúgy olly két egyén között, kik megegyező férfias vagy női jellemmel bírnak, szerelmi összeköttetés nem állhat elő. S minél inkább közeledik egymáshoz a nemi jellemek különbözése, annál közelebb áll barátsághoz a szerelem; s hol a barátságban a jellemhasonlóság különbözésbe olvad át, közeledik az a szerelemhez. Sőt meglehet, hogy az már addig is szerelem volt, s csak a nemi, külső különbség vezető csalódásra. Ez ugyanis nem mindig öszhangzik a belsővel. Vannak esetek az életben például, midőn olly nőkkel találkozunk, kikben férfias szilárdság, élénkség s i igyekezet mutatkozik, s ellenben olly férfiakkal, kikben női gyöngédség, szelidség fejlődtek ki — s ekkor mindenesetre megtörténhetik , hogy a férfi a férfiast, a nő pedig a nőit szeretheti, s ekként a férfi a nőnek barátja s a nő a férfinak barátnéjává válhatnak. De ezek mindig csak anomáliák s a természet’ tévedései, a mellyeknek uralkodó színezetét legkevésbbé ismerhetjük el. A mondottak szerint milly hibás s a természet tökéletes félreismeréséből eredő azon elterjedt ferde fogalom , miszerint a szerelem idővel barátságba megy át! Ha valaha igaz szerelem volt, úgy erre soha sem képes. Barátság és szerelem egymással teljes ellentétben állanak, s ugyanezért egyiknek természete a másikét soha sem veheti föl, vagy épen valamelly egyéni nemi jellemének kellene megváltoznia. A szerelem szelidebb hangulatba átmehet ugyan, de lényegében azért mindig csak szerelem marad az. S amelly házasságban barátságot lát az ember, barátságon kívül nem is volt az más egyéb soha. Épen olly kevéssé lélektani azon aggodalom , hogy két különnemü egyének’ barátságából szerelem fejlődhetik ki. Rendesen ezen úgynevezett barátság már szerelem , melly maga vagy mások előtt más név alá rejtőzött, s idővel fölöslegesnek tartván ezen csajköpenyt, a szerelem természetesen napfényre lő. És hogyha valóban az, minek kiadja magát, ez a legnagyobb kezesség arra nézve , hogy itt a szerelem’ kifejlődésétől soha sem tarthatni. Vagy épen egymás’ jelleme iránti tévedésben kellett lenniök, melly lassan kint eloszolván, mindinkább közeledtek egymáshoz. Barátság soha sem bírhat olly bensőséggel mint a szerelem, s a baráti viszony soha sem érheti el azon gyöngédséget s a jóakarat’ azon magas erejét, melly a szerelmi viszony’tulajdona. A barátság’ alapja a kölcsönösön-