Honderü, 1846. január-június (4. évfolyam, 1/1-26. szám)
1846-03-31 / 13. szám
A SZÍV’VILÁGÁBÓL. 11. A SZERELEM’ JELLEME. (Folytatás.) édes titok egy új kötél, melly a sziveket még szorosabban együvé fűzi. A szerelemnek leginkább a világ előtt vannak titkai. Még akkor is, midőn e kölcsönös viszony’ kinyilatkozása miatt többé semmi rész következményektől nem tarthatni, elvonni igyekszik azt az újságvágyók, irigyek s fecsegök’ szemei elöl. Sokkal szentebb az, mint hogy a tömegnek, melly azt felfogni s illőleg megítélni leg-, kevésbbé tudja, s csupán hitvány időtöltési anyagnak, szószátyárság’ eszközének használni képes, átengedhetné egész nyilvánosságban. Ki ne ismerné embertársainknak azon barátságtalan kedvtöltését, mellynek következtében olly igen hajlék idegen dolgokba beavatkozni, s milly szívesen eszközlenek ott zavarokat s felbomlásokat, hol az még legkevesb érdekükben sem áll, s mennyire irigyek olly tárgyakban, mellyek’ birhatásával önmaguk nem dicsekedhetnek. De ha több oka nem volna is magát eltitkolni, mint hogy beszéd’ tárgya ne legyen — ez már magában elég arra. A szerelem’ boldogsága annál tisztábban élvezhető, minél titkoltabb az. Teljes igaza van a költőnek, ki így énekel: „Titkon nyílnak az életnek Legszebb rózsái * — • A legmagányosabb, elvonultabb hely legkedvesebb a szerelem előtt, s maga ezt A szerelem’ hallgatékonyságát mi sem múlja fölül. A legbeszédesebb hölgy elzárkózottá lesz, mintha nyelve köttetett volna le, hol szívviszonyuk, körülményei érdekeltetnek. Nem ígéret, nem fenyegetés, mi sem kényszerítheti őt nyilatkozatra. S ez az egyetlen eset, hol a szerelem is képes színlelni. A leggondosabb vigyázó megcsalatik, a legravaszabb gyanakodót rászedi elfogulatlan viseletével, s a fondorság’ éles belátását fölülmúlja. Elmés a szerelem mindannak föltalálásában, mi a kedvest boldogíthatja, de mennyivel inkább a világ’ leszedésében! A szerelem teljes bizalommal. Minden gyanakodás távol van tőle. A szív csak annak adhatja magát egészen át, kitől üdvét teljes bizodalommal várja. Megismeré a szerelmével ajánlkozó szíve egész becsét, s ezentúl rendíthetlen hitével csügg rajta. A valódilag szerető meg van arról győződve , hogy akkér szerettetik, a mint a szeret; és saját szerelmének hitében kell kétkednie, hogy legkisebb gyanúnak is helyet adhasson. Az érzéki vágyak s indulatok vezette szerelem — ha ugyan ez annak nevezhető — gyanakodó, mert önzéssel jár együtt. A kevélység könnyen szerelemféltővé válik, mert a szerelemben inkább a kitüntetést, mint a szivet becsüli, s legkisebb kedvezésben, mellyet mások’ irányában lát, — mitől azonban a valódi