Honismeret, 1979 (7. évfolyam)

HONISMERETI OLVASÓKÖNYV - Bariska István dr.: A "szőlő jövésnek könyve" és hagyománya Kőszegen

a hegymesteri és szőlőpásztori szolgálat (Weingartenverseher, Weingartenhüter) vég­leges formáját s tartalmát Kőszegen elnyerte, azaz 1568—1583 között.­ Van még egy nagyon érdekes szempont, amit az összehasonlító történeti-néprajzi kutatások alapján vetünk fel. A középkori Buda bírói hatalmának jelvénye a zöld gally és a fehér bíróbot volt, amelyet a Szent György-napi választáskor a belépő bíró előtt helyeztek a földre.­ Kőszegen ezen a napon a város kulcsát és a szőlőhaj­tásokat helyezték a megválasztandó bíró asztalára. A jelenségben lévő rokon tartalmat nem nehéz felfedezni. Óhatatlanul a két város német telepeseinek szokásvilágára gondo­lunk, valamint a római kori pogány áldozati szokásra, amelyben a gyümölcs els­ő zsen­géjét (primitiae frugum), a tavasz első termését (ver sacrum) ajánlották fel. El­n­ek a szokásnak a közvetítésére ismereteink még nem tudnak választ adni. Nem érde­kt­elen azonban, ha megemlítjük, hogy a kőszegi „Szőlő jövésnek könyve" nemcsak a­ Szent György-napi, hanem a Szent Lőrinc-napi szokást is megőrizte. Szent Lőrinc nádján, augusztus 10-én eskedtették meg a hegymesterek által felfogadott szőlőpásztorokat, ugyanis Lőrinc táján fordul előre a szőlő. Ennek védelmére a szüret napjáig alkalmaz­ták őket, s már 1583-ban írásba foglalták kötelességüket. Ezen a napon a hegymeste­rekkel együtt a senatus asztalára tették az élőfélben lévő első fürtöket. Ez a gesztus őrzi az első termés áldozati szokását, ahogy a szőlőjövések könyve 1752-es bejegy­zése mondja: „A(nn)o 1752 die (napján) 10 Augusti In Curia Senatoria Liberae ac Regiae Ci(vi)t(a)tis Grisiensis (Kőszeg sz. kir. város senatusi házára) Ezen alkal­matossággal az Hegy Mesterek (minthogy) Esztendőnkint szokásban volt, hogy* az N.(emes) Mag (ist) ratusnak az N.(emes) Város Szőlő Hegyőrizetire alkalmas puha sző­lőt, de nem ennyi valót, az Ur Isten engedgye k(e)g(ye)lmesen hogy jó perfectióra (érésre) mehessen. Ezen Esztendőben jobb Bor termet, mind Anno (évben) 1750.''?. Valójában tehát a szőlő fejlődésének három fontos periódusát regisztrálta a kőszegi kötet: a Szent György napi hajtások, a Szent Lőrinc napi fürtök bemutatását,',vala­mint a kőszegi szüretet, amelyet általában az Orsolya-napi vásárbontás után, október utolsó hetében kezdtek el. Ezért a feljegyzések közt idővel egyre nagyobb szerepet­ ka­pott az évi termés mennyiségére és minőségére vonatkozó, eleinte csak szűkszavú be­jegyzés. ';•/"• Hogy a szőlőjövések könyve elsősorban a Szent György-napi hajtásokról, lövések­ről kapta címét s elsősorban erről ismeretes, azt a hajtások olykor látványos rajzi­nak köszönheti. Az 1835 előtti időkből nem ismerjük a mester nevét, de az utolsó másfél­száz esztendőben már megtaláljuk a signálást is, így Kugler János (1835—1865), Knarr József (1867), Hanély Antal (1868—1877), Vass Károly (1890—1892), R. Hercz Ödön (1893—1895), Hercz Margit (1896—1897), Binnyei István (1899), R. Kiss Gyula (1899— 1939), Trautma­n dr.dr.­ (1940—1841), Fódi Sándor (1942—1948), Csapody Vera dr. (1949), Kappelné Trautmann­ Anna (1950—1951), Schmidt Béla (1952—1955), Wiesinger Rezső (1956), Horváth János, (1957—1961), Hanély László (1962—1968), Bechtold István (1969—) nevét. " Felvetődik jogosan a kérdés, vajon a Szent György-napi hajtások mikéntjéből, állapotából lehetett-e az évi termésre következtetni. Jogos volt-e ,,a' Városy Lakosok­­na)k is az Borbéli terméshez reménséghek"-et fűzni? Volt-e gazdasági jelentősége? Erre a kérdésre éppen a szőlőskönyv egy 1792-es bejegyzése ad választ: „Jövés tsak tsekély volt, de mégis jó és középszerű termés volt", amin a jó minőséget és kö­zepes mennyiséget kell érteni.­ A későbbi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a hajtá­sok nagysága vagy lemaradása önmagában nem határozta meg a leendő szüretet.­ Az évszázados empirikus tapasztalatot azonban nem szabad lebecsülni. Nehezen lehet ma megállapítani, hogy mennyit láttak a gazdák az április 24-én levágott jövésekből. Annyi bizonyos, hogy igen nagy merészség lett volna csak ebből következtetni; ennek köszönhető, hogy az utolsó kétszáz esztendőben a szóbeli feljegyzések a szőlő fejlődé­sének egész évi állapotát jellemezték: a szőlőtőke telelését, a napos idő, az eső, ará­nyát, a hőmérsékleti viszonyokat, a vihar- és jégkárokat, s különösen a peronoszpóra okozta károkat gondosan részletezték. A meteorológus számára természetesen kitűnő retrospektív vizsgálatra adott módot. 1942-ig így tudtak következtetéseket levonni a helyi éghajlatingadozásokra a kőszegi szőlőhajtások állapotából.9 5 Bariska István: Kőszeg város önkormányzatának története a 16. században (doktori disszertá­ció), Kézirat, 1976., 132. oldal, VamL KFt. 6 Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I. Bp. 1977. 313—314. old.­­ 7 Szjk, A(nn)o 1752 die 24 Mensis Április. 8 Szjk, 1792-es bejegyzés. 9 Berkes Zoltán: Éghajlatingadozások tükröződése a kőszegi szőlőhajtások hosszában. Bp. 1942. 17. p. (Klny az Időjárás 1942. jan.—febr. sz.-ból.) : 98

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék