Honismeret, 1980 (8. évfolyam)
KRÓNIKA - Király Györgyi: A III. Országos Népzenei Tábor
emléktárgyain, kézírású és első kiadású művein kívül megláthatjuk Róza fiaival és idősebb kori képeit, leánykori paraszt rokokó ágyát, bútorait, kézimunkáit, hímzéseit. A legbelső, Balatonra néző szobában pedig költőink nagyított kézírású versei láthatók, azoké," akiket a badacsonyi táj megihletett. Kisfaludytól napjainkig 28 költőnk dicséri a Balatont és áldja Badacsonyt. Nagy élmény az ő művészi lelkükön keresztül magunkhoz ölelni a természet csodás alkotását: Badacsonyt. A Szegedy Róza ház sajnos egyre romlik. Egy helyisége már használhatatlan. Ha idejében nem gondoskodnak a Badacsony legszebb műemléképületének megmentéséről, nem lesz hely, ahol a táj első felfedezőjének, költőjének és feleségének emlékét láthassuk. Nagy Miklós A III. Országos Népzenei Tábor 1980. június 23. és július 1. között immár a harmadik alkalommal Hajdúszoszoblón rendezték meg az Országos Népzenei Tábort. Ezen kívül még két, hasonló jellegű tábor tevékenykedik az országban: Bakonybélen Horváth Ottó, Szennán pedig Olsvai Imre szakmai irányításával. A hajdúszoboszlói tábor szervezését és lebonyolítását a debreceni Délibáb együttes (elsősorban Joób Árpád és Szabó Viola) vállalta, akikben saját népzenei gyakorlatuk során merült fel az igény más együttesek és szólisták munkájának kölcsönös megismerésére. Ezért a tábor szervezői igyekeztek az egész ország területéről összehívni azokat a fiatalokat, akik akár együttesekben, akár szólistaként népzenével foglalkoznak. Nagyobb anyagi és erkölcsi támogatással, valamint a lehetőségek jobb kihasználásával tehát az ez évi 60 fős létszámot akár kétszeresére is lehetne emelni és a meghívottak körét ki lehetne terjeszteni a szomszédos országok fiatal magyar népművészeire is. A tábor legfontosabb célkitűzései — egymás munkájának megismerése, tapasztalatcsere, bizonyos elmélet és gyakorlati kérdések tisztázása, mint például a népzene stílusos megszólaltatása, az eredetiség és az újrafogalmazás kérdése, a színpadravitel problémái stb. ma a mindennapi közös énektanulás, a műhelymunka, a szakmai bemutatók, valamint az elméleti előadások során valósultak meg. Az előző évekhez képest előrelépést jelentett, hogy a délelőtti közös éneklések során a résztvevők — Budai Ilona vezetésével — megtanultak a magyar nyelvterület különböző tájairól legalább 15, szépen csokorba kötött népdalt. Ezt a közös dalkincset azután fel lehetett használni az esti bemutatókon és egyéb alkalmakkor. A hangszereseknél ezzel szemben gondot okozott a zenei anyagok közös ismeretének hiánya, ezért a tábor szervezői jövőre már az előkészítés során elküldik majd a résztvevőknek azt a zenei anyagot, amelyből mindenkinek fel kell készülnie, hogy a műhelymunkára szánt idő ne a dallamok technikai elsajátításával tetjék, hanem a különböző kérdések megvitatásával, elemzésével. Felmerült továbbá az igény kevésbé ismert hangszerek tanulására (pl.: koboz), valamint paraszthangszeresek és -énekesek meghívására az élő és eredeti előadásmód pótolhatatlansága miatt. A tábor alkotó jellegű foglalkozásait a közös, esti színpadi fellépések, tábortűznél való beszélgetések és az utolsó nap építő-értékelő vitája kerekítette teljessé. Igen hasznos kezdeményezés volt, hogy a tábor szervezői lehetővé tették a Pátria-lemezek anyagának és a Délibáb együttes Hajdú-Bihar megyei gyűjtésének megismerését, átjátszását. A III. Országos Népzenei Tábor sokkal szervezettebb, egységesebb és szakmai szempontból is magasabb szintű volt, mint a korábbiak, de még számos olyan probléma van, amely csak hosszabb távon oldható meg. Például az elméleti és a gyakorlati foglalkozások aránya, a különböző tudásszintű emberek közös tevékenysége stb. Az is jó lenne, ha még több személy és együttes vehetne részt ezeken a táborozásokon. Minden lehetőség megvan arra, hogy ez az alkotótábor olyan országos hatókörű, nyitott fórummá nője ki magát, amelynek jelenlegi hiányát semmiképpen sem pótolják a különböző népzenei fesztiválok, de még a Kecskeméti Népzenei Találkozó sem. Király Györgyi