Honismeret, 1980 (8. évfolyam)
KRÓNIKA - Roznai István: A 200 éves Komárom megyei szénbányászat jubileumi ünnepsége Vértessomlyón
KRÓNIKA . A 200 éves Komárom megyei szénbányászat jubileumi ünnepsége Vértessomlón 1980. július 5-én Vértessomlón, az egykori tisztiház udvarán tartották meg a Komárom megyei szénbányászat 200 éves jubileumi nagygyűlését. A kétszintes tisztiház lakója volt Prockl Kristóf bányafelügyelő, aki leszármazottja annak a Procki Kristóf fővájárnak, aki Liczner Ignác Esterházy uradalmi mérnök vezetése mellett 1780-ban a rendszeres bányaművelési munkálatokat megkezdte és irányította. A jubileumi ünnepséget a Magyar Szénbányászati Tröszt, a Tatabányai és Oroszlányi Szénbányák igazgatóságai, valamint az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület három helyi csoportja és történeti szakcsoportja szervezték. Részt vett a rendezésben még a Vértesi Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság igazgatósága és az Országos Erdészeti Egyesület helyi csoportja. Segítettek a szervezésben Vértessomlón a tanács, a párt, a Hazafias Népfront, a KISZ, a plébániai hivatal és Vértessomló lokálpatriótái. Az ünnepséget Varga Albert, az Oroszlányi Szénbányák vezérigazgatója nyitotta meg, majd dr. Tamássy István, a Magyar Szénbányászati Tröszt vezérigazgató helyettese mondott ünnepi beszédet, amelyben ismertette a Vértessomlói szénbányászat történetét. * Brennberg és Nógrádverőce után Somlón kezdődött meg a rendszeres bányászkodás hazánkban az úgynevezett régi bánya telepítésével 1780-ban. Ezeket a bányaművelési munkálatokat az Esterházy uradalom utasítására Liczner Ignácz uradalmi mérnök vezetése mellett Prockl Kristóf fővájár végeztette. Az első létesítmény a széntelep nyugati kibúvását követő régi bánya elnevezésű ereszke volt, ami később a Gesztesi patak medrébe torkolló jégtáróval bővült. Az 1780—1848 közötti években a régi és a közép elevezésű bányákban folyt a termelés, majd az 1848—1890-es évek között a Mária és a Miklós bánya lett a széntermelés alapja. 1890-től a Corvin-akna nyitásával próbálták a bányászkodást fellendíteni. A bányászat 113 éve alatt a kitermelt szén menyisége 240 ezer tonna. A termelt szenet kezdetben elsősorban az Esterházy uradalom használta mész- és téglaégetésre. A „tatai kőszén" néven forgalmazott zsemlyei szén eljutott a komáromi várba, sőt a dunai gőzhajózási forgalom 1830. évi megindulása után Pestre is. A helyi szénbányászat fejlődését korlátozta az a körülmény, hogy a bánya távol esett a főútvonaltól, rossz közútjai voltak és a piaci árak sem kedveztek, mivel hőegyenértékre számítva a szén 1,3-szor többe került mint a bükkfa. Viszontagságos évek, értékesítési nehézségek, közlekedési és szállítási problémák, a szükséges technikai felszerelés és a felhasználó ipar hiánya együttesen azt eredményezték, hogy a bányászat mindvégig agonizált, mígnem 1893 tavaszán a termelést teljesen beszüntették. A vértessomlói bányászatot ismérvei alapján táróbányászatnak nevezzük, azzal a megjegyzéssel, hogy a feltáró és kőszénszállító vágat szintje alatt is folytattak bányaművelést. Szellőztetési célokra vagy a táró, vagy a függőleges aknák — mint a Vida- és Pál-akna — szolgáltak. A javarészt külszín alatt, 10—30 m mélységben fekvő telepeken a fejtésmód folyosószerű volt, később a Corvin-aknában pásztafejtést alkalmaztak. A szén jövesztése és rakodása kizárólagosan kézi erővel történt, a szenet és a vizet talicskákkal szállították el. Az alacsony technikai színvonal, az elemi vízemelő berendezések hiánya, a csökkent értékesítési lehetőség és mindezek kölcsönhatása eredményezi, hogy a szén piaci ára kedvezőtlen, s a vértessomlói szén nem volt versenyképes. 53