Honismeret, 1982 (10. évfolyam)
4. szám - TERMÉS - Jókai Mór nyomában a Felvidéken (Dr. Szénássy Zoltán)
Jókai Mór nyomában a Felvidéken Jókai Mór születésénél és írói pályájánál fogva sok szállal kapcsolódott a felvidéki tájakhoz. Szülővárosa, Komárom, egész életén végigkísérte. A szülőföld adta ihlet és élményvilág vissza-visszatérő refrénként szólal meg műveiben. Tucatnyi regénye és elbeszélése tárgyal komáromi témát, és csak az egy évvel halála előtt, 1903-ban írt A mi lengyelünk című regényével zárul a komáromi gondolatkör. De Komáromon kívül a közvetlen közeli tájak is maradandó nyomot hagytak fantáziájában és lelkivilágában. Gondoljunk a kisgyermek Jókaira, aki nagyszüleinél, Jókay Sámuel uraméknál Ógyallán (ma Hurbanovo) ismerkedett meg a szlovák nyelvvel. Keresztapja, Konkoly Thege Balázs szlovák juhászának gyermekei voltak az ógyallai játszótársai. Sajnos ógyallán már hiába kerestem Jókay Sámuel egykori portáját. Az öregek még emlékeznek a tornácsos házra és a szederfákkal beültetett udvarra, amely játszótanyája volt a nagyszülőkhöz látogatóba érkezett unokának. Az épületet a háború után lebontották. S a temetőt is hiába kerestem, ahol Jókay Sámuel találta meg az örök nyugodalmát, mert az ógyallai református temetőt 1973-ban felszámolták, beépítették. Egyedüli emlék, amit sikerült megtalálnom az ottani református lelkész, Erdélyi Pál jóvoltából a halotti anyakönyv, amely arról tanúskodik, hogy Jókai Mór nagyapja 1829-ben halt meg nyolcvanéves korában, öregségben. Jókai Mór fivére, Károly a közeli Ekeiről nősült — 18 km Komáromtól, egy ottani kisbirtokos, Csontos Mihály lányát, Klárát vette feleségül Az írótól tudjuk, hogy gyakran ellátogatott Csontosékhoz Ekelre. Sőt, a sváb-hegyi gyümölcsöskert facsemetéinek egy részét szintén Ekelről szerezte be. Egyébként Ekelen volt prédikátor ebben az időben Hetényi János, a Magyar Tudományos Akadémia által pályakoszorúzott író, akit Jókai is büszkén emlegetett, mivel az is a komáromi református gimnáziumnak volt a diákja. Valószínű, hogy Csontosék hívták fel Jókai figyelmét a tudós prédikátorra, és az ifjú prókátor személyesen látta az ekeli parókián Hetényi János babérkoszorúit. Lánya, Róza révén szintén a felvidéki tájakhoz kötődnek életének útjai. Jókai Mór lányát Feszty Árpád, a híres festő vette feleségül, akinek Ógyallán és a közeli Kingyesen volt kastélya. Feszty Árpád valóságos művésztanyát hozott létre kingyesi kastélyában, ahol gyakran látta vendégül apósát, és a kor többi kiváló íróját és művészét. Megfordult itt Jókain kívül Rákosi Viktor, Pósa Lajos, Gárdonyi Géza, Dankó Pista és még sokan mások. Bizony ma már eléggé romos állapotban találja a kutató a híres kastélyt, ahova valamikor vezető kellett az ittas embernek, mert különben menthetetlenül eltévedt a nádasok és vadvizek sokasága között. A kastély fogadótermének mestergerendája azonban még ma is felidézi a századforduló légkörét, amikor a pesti nagyvárosból idemenekültek Feszty Árpád barátai egy kis felejtésre, vígasságra. A kingyesi kastély bizony árvaságra jutott. Nagy idők tanújaként áll még, őrizve falai között nagy szellemek emlékeit. Jókai a kiigyesi Feszty kastélyt „Kutyavillának” nevezi. Bartók Lajoshoz, 1899. július 23-án címzett levelének utóirataként ezeket írja: „A holnapi gyűlésre ne várjatok, mert én is a Kutyavillába ígérkeztem Árpáddal Bródyval s más (nőnemű) Bohémekkel halászlére. I. M.” Utazásai tanulmányútjai során azonban nemcsak a szűkebb pátriájának vidékeit járta be, hanem bekalandozta egész Észak-Magyarországot. A Kárpátokat, a Rima völgyét, Gömört és Bodrogközt. Utazásainak kettős célja volt. Előbb az anyaggyűjtés játszott vezető szerepet kivált a kuruc tárgyú regényeihez, majd utóbb politikai jellege volt, mivel 1884-től 1892-ig Kassa városát képviselte a magyar parlamentben. Első utazása 1879 augusztusára esik, amikor a Vág völgyét látogatta meg, s az ottani gazdag mondavilágot színezte ki csodálatos fantáziájával. Erre az útjára elkísérte lánya, Róza is. A sors kegyéből élő emlékezés segítette felidézni a Vág menti utazásokat. Feszty István 1934-ben ógyallai kastélyában látta vendégül nagybátyja özvegyét és Berecz Gyulát, aki akkor már a Jókai-szobron dolgozott, s együtt hallgatták Róza néni élménybeszámolóját. A Feszty-kastélyban most e sorok írója vendégeskedett, és Pista bácsi feljegyzései alapján életre kelt a regényes utazás története, ahogy azt annak idején Feszty Árpádné elmondotta. Jókai Mór a Vág völgye című útleírását pozsonyi képekkel kezdi. Róza néni akkor így vallott az útról: „Ha behúnyom a szemem, elzsibbasztom a lelkem, próbálom gyermeknek érezni magam, s újból azon a csodaszemüvegen át nézni Pozsonyt, mint akkor. Mert Pozsony nekem egészen különös misztikus világot jelentett. Pozsony és Komárom. Erről a két városról 42