Honismeret, 1983 (11. évfolyam)

ÉVFORDULÓK - Laszkarátyné Ács Anna: Száz éve alakult a Moson megyei Történelmi és Régészeti Egylet

Az egylet alakulóülésén a kedvező­ szellemi háttér, az alapos előkészítés és a megelőző élénk érdeklődés ellenére csak heten jelentek meg. A résztvevők, a szervezők közül Ivánfi mellett dr. Ső­tér Ágost ügyvéd és Deininger Imre akadémiai tanár nevét emelhetjük ki, akik a megye­i Magyaróvár értelmiségének jellegzetes rétegeit képviselték. A közgyűlésen megvitatták az egylet alapszabály-tervezetét, melynek legfontosabb pontja a célkitűzések meghatározása volt: „A megyében létező őskori, ókori és középkori műrégiségek gyűjtése, vásárlása és becserélése, ásatások eszközlése és a leleteknek egy Magyaróvárott felállítandó régiségtárbani összpontosítása, a régészet iránti érdeklődésnek felolvasások általi ébresztése és fejlesztése." Egyben kimondták, hogy az egylet gyűjteménye közgyűjtemény, Moson megye tulajdona. Elnökké dr. Ső­tér Ágostot kérték fel, aki legyőzve az „emberereklyék" iránti viszolygását, elvállalta a tisztséget. Kezdetben az egylet működéséhez szükséges anyagi alap megteremtésére törekedett a tagsági rendszer kiépítésével. Az örökös alapító tagok 100 Ft, az alapító tagok 50 Ft fizetésével járultak hozzá a fenntartási költségekhez, a rendes tagok pedig évi 3 Ft tagdíjat fizettek. Az elnök megnyerte az egylet tevékenységének támogatására a megye művelt nagybirtokosait. Belépett az egyletbe Magyaróvár és Moson nagyközség, majd a megye mind több helysége, méltányolva a „nemes és hazafias célt". 1894-ben már 21 tiszteletbeli, örökös és alapító, valamint 162 rendes tagja volt az egyletnek. Ez évben kezdte el ásatásait dr. Sőtér Ágost. Nemesvölgyön avar, Bezenye-Papréten pedig longobárd sírokat tárt fel. Az 1885-ben megrendezett országos régészeti kongresszuson számolt be a nemesvölgyi ásatásokról, a bezenye-papréti leletek pedig a két legértékesebb lelet, a runás ezüstfibulák publikálása révén lettek ismertek a szakemberek körében Magyarországon, sőt külföldön is. Mosonszolnokon, Levélen, Illmitzben, Bruck-Újfalun végzett még római és népvándorlás kori ásatásokat. Haláláig (1905. január 2.) több, mint ezer sírt tárt fel az egyleti tagok támogatásával. Ásatási eredményeit folyamatosan közölte az Archeológiai Értesítőben. Jelentéseit az egylet millenniumi évkönyvében tette közzé. Az 1898-ban megjelent mű ásatási útmutatót tartalmaz: Gyakorlati útbaigazítás régi sírmezők tudományos felkutatására címmel. Az amatőr régész Lőtér írása nagyfokú precizitásról tanúskodik és óriási lelkesedés, ügyszeretet árad belőle. Tanulmánya tudománytörténeti kuriózum. Sö­tét, hogy a régészeti tevékenységét még alaposabban folytathassa. 1899. júliusában Budapesten elvégezte az archeológiai szaktanfolyamot, ahol restaurálást is tanult. Magyaróvárott laboratóriumot, restaurátorműhelyt akart felállítani, de az helyhiány miatt nem valósulhatott meg. Így a sírokból vett mintaanyagokat a városban működő Vegykísérleti Állomáson vizsgáltatta meg. Több mint két évtizedes munkássága során csaknem 7 ezer darabos régészeti és 22

Next