Honismeret, 1987 (15. évfolyam)
ÉVFORDULÓK - Zika Klára: Százötven éves a Magyar Nemzeti Múzeum épülete
ÉVFORDULÓK Százötven éves a Magyar Nemzeti Múzeum épülete A nemzet múzeuma ma A Magyar Nemzeti Múzeumot Széchényi Ferenc alapította 1802. november 25-én. Cselekedete megfontolt, céltudatos volt: eredménye gyűjtőszenvedélyének, munkatársai befolyásának és a kiteljesedett magyar művelődési mozgalomnak. Az alapító levél József nádorra bízta a gyűjtemény kormányzását. Buzgalmának köszönhető, hogy már 1813. december 10-én a volt Pálos kolostorban megnyílt a könyvteremből, az olvasószobából, az érem- és a régiségek szobájából álló gyűjtemény. Később a régi központi, egyetemi épületbe költöztették és 1811-ben a közönség számára is megnyitották. Az alapítást követő első, 1807. évi országgyűlés 24. törvénycikke a nemzet birtokába vette az új intézményt — a kontinens legelső nemzeti múzeumát. Grassalkovich Antal a múzeumépület céljára ajándékozta a Hatvani (ma Kossuth Lajos) és a Kolbacher (Reáltanoda) utca közötti telket, amelyre a nádor (a múzeum főkurátora) Hild Józseffel megterveztette a múzeum leendő épületét. A gyűjtemények gyarapítására és pénzalapjának megteremtésére a nemességet igyekezett megnyerni, nem sok sikerrel. Főleg a köznemesség, a városi polgárság és az értelmiség ajándékai gyarapították a gyűjteményeket. Az építkezés azonban egyre váratott magára. Maga az alapító 1820-ban a Hungarica-gyűjteményhez nem tartozó 9200 kötetet tartalmazó soproni könyvtárát engedte át, mint tudományos segédgyűjteményt, 6000 db metszet kíséretében. A Természetiek Tárát — a Természettudományi Múzeum elődjét — 1808-ban Széchényi felesége, Festetics Julianna ásványgyűjteménye alapozta meg. Az Érem- és Régiségtár, a mai Magyar Nemzeti Múzeum közvetlen őse és elődje, 1814 november 14-én lett önálló osztállyá. József nádor, miután egy építész-szakvélemény a meglévő telket alkalmatlannak minősítette, tovább keresett, és a mai telekre esett választása. Az országúton lévő Batthyány-birtok ebben az időben kívül feküdt a városkapukon, vidékies környezetben. A nádor városrendező tehetsége és tekintélye kellett ahhoz, hogy egyfelől meglássa Pest rohamos fejlődésének kilátásait, másfelől, hogy kortársai zúgolódásai ellenére keresztülvigye akaratát. Az 1832—36-os országgyűlés a Nemzeti Múzeum második alapítójává lett, amikor „a nemzeti művelődés díszére" megalkotta a 36. törvénycikkelyt, amelyben a nemesi rendtől félmillió forintot ajánlott fel az építkezésre. A nádor Pollack Mihályt, „városi polgári építészt" szemelte ki tervezőnek, akinek a nevéhez több jeles épület fűződött (budai Sándor-palota, pesti Vigadó Ludoviceum). Pollack a klasszicista stílusban építkező reformkor legkitűnőbb, nemzetközileg legkiemelkedőbb építőművésze volt. A fundamentum kiásásához a Hazai és Külföldi Tudósítások című lap híradása szerint 1837. június 22-én — 150 esztendővel ezelőtt — fogtak hozzá. Bár az építkezést megzavarta az 1838-as pesti árvízkatasztrófa, mégis aránylag rövid idő alatt befejeződött. 1844 januárjában a főhomlokzat, 1847 júliusában pedig az egész épület körül lebontották az állványokat. Kossuth a Pesti Hírlap tudósításában köszöntötte a várost, a nagyszerű alkotást és annak tervezőjét. Az 1848-as forradalom emelte a Nemzeti Múzeumot a magyar történelem kiemelkedő színterévé, de a későbbi években is a múzeumkert adott otthont a nemzeti jellegű összejöveteleknek, megmozdulásoknak. A nemzet múzeuma ma is sokakat vonz patinás falai közé. Az épület 150. születésnapja jó alkalom egy kis beszélgetésre, az új főigazgatóval, Fodor Istvánnal. — Milyen érzés olyan elődök, mint Kubinyi Ágoston, Pulszky Ferenc, vagy Rómer Flrizis nyomdokába lépni.