Honismeret, 1988 (16. évfolyam)
HAGYOMÁNY - Könczöl Imre: Nagykanizsa a szabadságharc idején. Cser József tanító naplója
legénységével (ő a honvéd tábornagyja, general of the Landmillce), miként a ministerium kívánja, minden szempillanásban kész segedelmünkre sietni. Ez szó szoros értelmében, bizony messziről hozott segítség volna, azonban a kínálkozás idegen földön lakó földjeinknek minden esetre becsületükre válik." Tudjuk, hogy ilyen amerikai magyarokból alakított önkéntes csapat nem harcolt a honvédhadseregben. Elgondolkoztató azonban, hogy egy év elteltével, amikor a túlerővel szemben komoly anyagi és technikai segítségre is szükség lett volna, nem merült-e fel újra Haraszthy neve a forradalom vezetői előtt? Mészáros Lázár hadügyminiszter még 1849. január 29. kelt okirattal nevezte ki Debrecenben „az első magyar vadász ezredhez Damburg Eduard, amerikai tisztet". Nevét később, egy 1849. június 16-i hivatalos levélben olvashatjuk ismét. Ekkor Batthyány Kázmér külügyminiszter közli a hadügyminiszterrel, hogy Hamburgot — aki már a mexikói hadjáratban, majd Buda ostrománál is kitűnt — az amerikai államokba küldi, hogy a magyar szabadságharc részére anyagi eszközöket szerezzen. Küldetése érdekében — Kossuth Lajos kormányzó elnökkel egyetértésben — javasolja, hogy ruházzák fel őrnagyi ranggal. A terv már későn merült fel. Az azonban valószínű, sőt bízvást biztos, hogy Haraszthy ekkor sem tagadta volna meg a felajánlott segítséget, ha hozzá fordulnak. Dr. Kávássy Zoltán Nagykanizsa a szabadságharc idején Cser József tanító naplója A Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumának múlt századi kalendáriumai között található az 1849. esztendőre szóló Nagy Képes Naptár, és vele egybekötve „Bucsánszky Alajos Kis Képes Naptára 1849-ik évre". Mindkettőnek a belső címoldalán az egykori tulajdonos aláírása: Cser József tanító. Hasonló kalendáriumok viszonylag szép számmal maradtak fenn. Önmagában ezért egyik sem tartozik a kivételesen ritka emlékek és értékek közé. Ami miatt mégis megérdemlik, hogy felfigyeljünk rájuk, az Cser József kéziratos naplója a Kis Képes Naptár lapjai között. A Bucsánszky-féle naptárba befűzött, ceruzával megvonalazott fehér lapokon Cser József Nagykanizsa szabadságharc alatti történetének legnevezetesebb eseményeit jegyezte fel. Nem annyira folyamatosak, részletekbe menő eseményleírások ezek, hanem inkább emlékeztető feljegyzések, támpontok egy esetleg majd megírandó bővebb emlékirathoz. Szerzőjükről semmi közelebbit nem tudunk. Mint naplójából kiderül, őrmesteri rendfokozata volt és tevékeny részt vett Kanizsa szabadságharc alatti közigazgatásának a szervezésében és irányításában. Bár naplójában mindvégig csak a tényekről számol be, az események leírásában a teljes tárgyilagosságra törekszik, mégis jól érzékelhető személyes állásfoglalása. Sajátos és feltűnő jellegzetessége a naplónak, hogy 1848 és 1849 azonos hónapjainak az eseményei több esetben ugyanarra a lapra kerültek. Ebből, valamint abból a másik tényből, hogy a naplóban egy helyen időrendi zavar támad, arra következtethetünk, hogy a szerző nem folyamatosan, az eseményekkel párhuzamosan, hanem nagyobb időközökben, utólag jegyezte fel emlékeit. Az első esemény, amelyről a napló beszámol, 1848. március 15. fogadtatása Nagykanizsán. Az utolsó a világosi fegyverletételtől menekült honvédek hazatérése. A napló ezen az időközön kívül egyetlen eseményt sem említ, ami arra enged következtetni, hogy szerzője nem volt rendszeres naplóíró, csupán a nagy időknek akart emléket állítani. Bár Cser József naplója irodalmilag semmiféle különös érdemmel nem rendelkezik, dokumentumértékénél fogva mégis megérdemli a kései nyilvánosságra hozatalt; egyszerű darabosságában, igénytelenségében is szép és megindító emléke a Jellasicstól és a közeli osztrák hadaktól állandóan fenyegetett dunántúli kisváros szabadságharc alatti mindennapjainak, közhangulatának. Könczöl Imre 29