Honismeret, 1989 (17. évfolyam)

TERMÉS - Dr. Ónody Magdolna: Petőfi Zoltán élete

nyomorult életünket." A cár által megmentett rendszer nyilván hitelt adott Grabbe állításának, miszerint Losoncot maguk a lakosok gyújtották fel. Visszatérve a város „fölsegélyezésére" irányuló kezdeményezésekre, ezek közül figyelmet érdemel a Vahot Imre által szerkesztett Losonczi Phönix című háromkötetes emlékkönyv, melynek bevételét csak közművelődési intézmények javára lehetett fordítani. A szépirodalmi cikkeken kívül ebben a kiadványban jelent meg - Jeszenszky Danó tollából - a város története, ezen belül pedig az 1849 augusztusi pusztulás részletes leírása is. A könyv címlapjában a főnixmadár képe mellett látható a leégett város döbbenetes ábrázolása. Ezt a rajzot litografált formában országszerte terjesztették, abban bízva, hogy „előmutatása nem hibázná el részvétet gerjesztő jótékony hatását". * A forradalom és szabadságharc mártír városa Losonc, kiheverte a látszólag megsemmisítő csapást. 1869-ben, a Hazánk s a Külföld című lapban megjelent egy losonci látkép.­ Kálniczky Gyula rajzán egy soktornyú, csinos városkát látunk, mely a század utolsó harmadában intenzív fejlődésnek indult. A katasztrófa 50. évfordulóján így fogalmazott a Losoncz és Vidéke vezércikkírója: „...a város hamvaiból Phőnixként újra föléledt... megifjult, megerősödött, megszépült." A XX. század elejére a csaknem tízezer lakosú Losonc visszanyerte művelődési, gazdasági vezető szerepét Nógrád megyében, számos vonatkozásban országos jelentőségre tett szert, ami egészen 1918-ig tartott. Böszörményi István Források: Korabeli jegyzőkönyvek, kézírásos feljegyzések.­­ Jeszenszky Dana: Losoncz története, In: Losonczi Phönix. Történeti és szépirodalmi emlékkönyv. I. Szerkeszti s kiadja Vahot Imre, Pest, 1851. - Losoncz és Vidéke. Hetilap 1889, 1899 évf. - Magyarország vármegyéi és városai: Nógrád vármegye. Szerk.: Borovszky Samu Bp. -Scherer Lajos: Losonc - Egy magyar város rövid története, Losonc, 1943. - Belitzky János: Nógrád megye története 896-1849. Salgótarján, 1973. - Praznovszky Mihály: Nógrád megye az 1840-es években. In: Madách és Nógrád a reformkorban. Salgótarján, 1984. - A magyarországi hadjárat 1849. Orosz szemtanúk a magyar szabadságharcról. Válogatta, ill. szerk.: Losonczy Ildikó és Katona Tamás. Bp. 1988.­­Praznovszky Mihály: Kubinyi Ferenc. In: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. században. Salgótarján, 1989.­­ Katona Tamás Losoncon 1987. május 6-án tartott előadása. Petőfi Zoltán élete Petőfi Zoltán Debrecenben született a jelenlegi Batthyány utca 16. számú házban, és Budapesten halt meg barátja, Dolinay Gyula lakásában a Sándor utca 12. számú házban. E két dátum között saját feljegyzései szerint 25 helyen töltött legalább egy napot a gyerekkori vándorlásokon kívül, de senki sem volt igazi otthona. Két, akkor gyógyíthatatlan betegség szegődött társául. Maradt utána három fordított színmű, 160 eredeti és fordított költemény, több ismeretterjesztő és fordított cikk, továbbá rövid életrajza. A Petőfi család 1848 decemberétől Debrecenben lakott az akkori Harmincad utcában, ide menekültek Erdődről Szendrey Ignáccal és feleségével együtt. Arany János szerint békesség­ben, bár nem minden panasz nélkül laktak. Zoltán 1848. december 15-én déli 12 órakor született az Ormós szabó házában, az utcára nyíló kapu melletti szobában, pénteki napon. Mivel kicsinek és betegesnek látszott, december 16-án megkeresztelték a mai Béke úti plébánián. A keresztelő Lázár Miklós káplán volt, a keresztszülők Arany János és felesége. A gyermek aztán felgyógyult, szemlátomást gyarapodott. Két összetett karos szalmaszék volt az ágya. Szendrey Ignác a mai Béke útja 7. számú házat vásárolta meg a család lakhelyéül a Szepes­pusztai tanyával együtt. A maga számára pedig a Kálvin tér 3. számú házat. A fiatalok még januárban megnézték a tanyát, de csak 1850. pünkösd napján szállott át Szendrey birtokába. Másik nagyapja, az öreg Petrovics 1849-ben, nyomtatott proklamációkkal Debrecenbe ment Kossuthhoz, akkor látta unokáját. A nagyanya számára ez már nem adatott meg. Petőfi Sándort elszólította a hadi kötelesség, s hogy ne maradjanak egyedül, Petőfiné és kisfia a Csapó utca 16. számú házba költözött, ahol Vörösmartyék is laktak. Februártól­ ­A két említett képet lásd a hátsó borítón. (Szerk.) 65

Next