Honismeret, 1995 (23. évfolyam)
TERMÉS - Böszörményi István: Petőfi Losoncon
getett vele, sőt verset is írt hozzá „P...y Vilma kisasszonyhoz" címmel, melynek keltezése: Losonc, 1845. június 14-22 között: Ifjú szivecskéd legelőször játsza a szerelemnek szép játékait. Gyönyör nekem e játék láthatása, Nem én vagyok bár, akit boldogít... Volt egy másik losonci múzsa is, egy „szép szívelt... szegény létére is oly erényes varróleány", akit Petőfi, miután megismerkedett vele minden nap meglátogatott és -Steiler szerint - „formaliter beleszeretett. Egy kissé bántotta ugyan, hogy a kedves leány nem volt oly gyúlékony, mint ő, s hirtelen fellobbant érzéseit nem viszonozta, de azért emlékül írt egy szép verset, a szép varróleányhoz": Varróleány a szeretőm, Azaz, hogy én őt szeretem, Oly fennhangon kiáltja ezt Vadul ugrándozó szivem, Hogy semmi kétség benne... Meghajtom íme térdemet. Emelj föl engem szívedig; Ennél följebb nem vagyok én, Hisz ott a menny, a hetedik. Itt várok térdepelve, Ruházd a «szerető» címet reám, Vagy varrd meg szemfedőmet, Ha nem szeretsz, te szép varróleány! (Losonc, 1845. június 15-22 között) A varróleányt Weisz Rózának hívták, zsidó volt, és anyja korai halála után varrás által szerzett keresetéből tartotta el magát és vak édesapját. A Petőfivel való találkozás után néhány héttel református hitre tért át és a Fehér Ida nevet vette fel. Nevezetes keresztszülei voltak a tudós Kubinyi Ferenc és neje Gyürky Franciska személyében. Utóbb Kemény Károly ügyvéd felesége lett. Petőfi és a varróleány találkozásának történetét, regényesen kiszínezve, Kálniczky Gyula losonci ügyvéd, lapszerkesztő „egy kis rajz"-ban örökítette meg, mely 1899-ben egy kis füzetben meg is jelent s bevétele a losonci Petőfi-emléktábla költségeinek fedezését szolgálta. Kálniczky szerint Petőfi, Losoncról elutaztában, mintegy félóra járásnyira a várostól visszafordult, de nem azért, hogy - mint az az Úti jegyzetekben olvasható - ott felejtett köpenyét elhozza, hanem azért, hogy még egyszer meglátogassa a varróleányt és egy csokor fehér rózsát adjon át neki... Petőfi vonzalma a női nem iránt egy alkalommal kellemetlen helyzetbe hozta Szeiler Antalt, aki nagynehezen rávette jeles barátját, hogy fogadja el egy tisztelőjének, bizonyos Kocsy Györgynek meghívását. Ez a köztiszteletben állott férfiú, a „régi jó táblabírák tipikus alakja volt", sokat olvasott és írt is, Petőfit pedig a rajongásig szerette. Szeiler jónak látta a vendéglátót előre informálni „Sándornak az ő különös s abban a nagyon is etikettes világban szemetszúró, mesterkéletlen modoráról, szeszélyeiről, s könnyen fellobbanó természetéről." A derék öregúr Petőfiről alkotott ideális képét még az sem rombolta le, hogy a nevezetes vendég nem cáfolt rá barátja előrejelzéseire, sőt: „Mikor Sándor megpillantotta a háziasszonynak a szomszéd szobában levő igen szép fiatal unokahúgát, a mindinkább nekimelegedő házigazdát - múzsáival és ars poétikájával együtt - hirtelen faképnél hagyta, s a bájos házikisasszonynál termett. Még most is előttem áll a jámbor Kocsy György leforrázott képe, kezében egy csomó papi-