Honismeret, 2001 (29. évfolyam)

2001 / 1. szám - ZSENGE TERMÉS - "A magyar hon szépségei" - Jókai Kelementelkén (Demeter Zoltán)

be az IV. Úti levélben az első erdélyi útja alkalmával. Az író itt ismerkedik meg Henter Józsefékkel is, akiket meg is látogat: „Estére Kelementelkére értünk, hol S-nő asszonyság úri laka fogadott bennünket, s másnap itt maradva, volt szerencsém megismerkedhetni báró H. József úrral és szép kedélyű lelkes nejével; itt találtam legelőbb mintáját a hajdani erdélyi ház­tartásoknak, mert köztünk mondva, ahol eddig jártunk, ott egy koppantó sem maradt a régi felszerelésekből - itt meg minden megvolt a maga ősi szépségében."4 Jókai így ír erről a tájról: „Az egész táj képe átváltozik... erdős, ligetes hegyek következnek, a falu sűrűn egymáshoz közel, a házak rendesen építve... a házak elején deszkakerítés, az aj­tók felett nagy, esőtartó ereszek, néhol oszlopos kioszkszerű emelvények, szépen cifrára kifa­ragva. Az ablakok szellősek, farácsozattal ellátva, mik mögül nyíló virágok tűnnek elő... És e házak belül éppoly csinosak, mint kívül, tükörtisztaság uralkodik a szobákban".­ Ez a leírás ma is jellemző Erdély falvaira. Kelementelkén találkozott Jókai Mór legelőször a „hajdani erdélyi háztartásoknak" mintá­jával is. A Simén-kastély, annak lakóit, valamint b. Henter József urat és „annak szép kedélyű lelkes nejét" említve Jókai megcsodálja Kelementelkén a régi felszereléseket a maguk ősi szépségében. A Simén-kúria belsejéről, berendezéséről mi is csak Jókai Mór leírásából tu­dunk: „A falak tetőtől talpig nagybecsű képekkel, olajfestményekkel, s ritka acélmetszetekkel fedve, a régi rokokó órák mesterséges gépezeteikkel, sajátos cifráikkal a mahagónival és ele­fántcsonttal kockázott asztalokon, vagy tarka márvány emelvényeiken, az előteremben a ked­venc agarak, mik az erdélyi úri létnek éppoly elmúlhatatlanul kellékei, mint a spanyoloknak a köpönyeg, nagy kalitokban éneklő madarak, tovább igen érdekes ritkasággyűjtemény, ősi ereklyék, antik szobrok, ritka fegyverek, óraművek és numizmatika, minőket ivadékról iva­dékra gyűjtött minden erdélyi család. Köztük nagy érdekkel bírnak egy középkori imádságoskönyv, melynek minden szakasza elé egy, a legnagyobb művészek remekeiről másolt acélmetszvény látható,... továbbá Barcsay Ákos ezüst mosdótára... Az úri lak hátulsó csarnoka üvegházon végződik, amely tele van me­leg éghajlati növényekkel, körül díszlő narancs- és citromfák, mindnek egyik ága még virág­zik, a másikat aláhúzza az aranyló almák terhe.­­ Ilyenek lehettek azelőtt a többi erdélyi úri la­kok is."­ Sajnos ez a bőség már nem jellemző Erdély kastélyaira és kúriáira, ugyanis azokat vagy az elhagyatottság és az időjárás romboló hatása tette tönkre, vagy az emberek bontották le ezeket az épületeket. Ami felhasználható volt az épületből azt elhordták, és házakat építet­tek belőle. Szerencsére a Simén-kúriának nem ez lett a sorsa, ám ma már igen romos. Jókai Mór két napot töltött Kelementelkén a Simén-kastélyban. Mit jelenthetett Jókai Mórnak Erdély? Jókai szavait így idézi az egykori erdélyi lap: „Én nem panaszkodhatom a két haza szeretete ellen. Míg kifelé jöttem Magyarországból, mond­hatni egészen könnyzáporban fürödtem, hogy gyakran bőrig áztam. Hogy Erdély földjére léptem, derült ég és mosolygó arcok fogadtak. Szeretem Magyarhont, de Erdély volt mindig lelkem édes álma. S örömmel tapodom e földet, melynek mindent köszönhetek, mi legkedve­sebb nekem: írói legszebb gondolataimat, legjobb barátaimat, s­­ szeretett nőmet."­ A falunak 1945-ig nem volt művelődési otthona. Ekkor államosították a Simén-kúriát, mely azóta művelődési otthon. Mivel az állam és az önkormányzat nem tud pénzt fordítani javítá­sára, igen leromlott állapotba került. Ennek ellenére ma is használják - ott jártamkor is lako­dalmi mulatság volt -, de feltétlen szükséges lenne a falu érdekében és a történelmi emlék fennmaradásáért támogatókat találni, a Simén-kúria rendbetételére. Ha sikerülne felújítani, és a főútra megfelelő táblát elhelyezni, mely jelezné a Simén-kúria irányát, valószínűleg sok tu­rista megtekintené. Abban reménykedünk, hogy e pályázat révén, hátha kerülnének vállalko­zó szellemű, segíteni akaró emberek, és sikerülne visszaadni a Simén-kúria egykori képét, ar­culatát, hiszen a magyar irodalom két kiválósága, Petőfi Sándor és Jókai Mór, megérdemelné tőlünk, magyaroktól. Demeter Zoltán : Jókai Mór: Útleírások. Gyűjteményes Díszkiadás 81. k. Budapest, 1996.101. old. 5 Uo. 100. old. 6 Uo. 101. old. 7 Jókai Mór összes művei. 4. k. Budapest, 1968. 628. old.

Next