Honismeret, 2002 (30. évfolyam)
2002 / 1. szám - TERMÉS - Deák Ferenc Kehidája (Molnár András)
A 15 cm nagyságú gótikus kopogtató 1931-ben bukkant fel először az Iparművészeti Múzeumban rendezett Erdély régi művészeti emlékei címet viselő kiállításon, s ekkor került sor pontos szakmai szempontú leírására a művészi rendezvény katalógusában. Itt még nem valamelyik közgyűjtemény kincseként szerepelt, kiállítója a bécsi székhelyű Pollák és Winternitz műkereskedő cég volt. Tőlük vásárolta meg a bemutatás évében a Művészeti Múzeumok Barátainak Egyesülete és adta át alapító okiratuk célkitűzése szerint az Országos Magyar Iparművészeti Múzeumnak. Itt el is helyezték a vasművességet bemutató gyűjteményben. A szépmívű kopogtatót az adományozó egyesület mutatta be ismételten a nagyközönségnek a már említett 1934-es gyűjteményes kiállításán. Sapienti sat, idézhetnénk Kelemen Lajos egyik leggyakrabban használt kifejezését, a régi latin közmondást. Vajon mennyi régiség, műalkotás, becses emlék, műkincs - megannyi képzeletbeli kopogtató - veszett el, semmisült meg, került elpusztításra, elkerülve az őt jogosan megillető, múzeumbeli helyét, egy tár, vagy gyűjtemény polcát. Ezekkel már csak a mennyek képzeletbeli kapuin kopogtathatunk. Sas Péter Deák Ferenc Kehidája Az 1803. október 17-én Söjtörön született, és élete első éveiben a tárnoki rokonságnál nevelkedő Deák Ferenc, a neves államférfi csak életének ötödik évében, apja halála után került Kehidára, mert idősebb Deák Ferenc nem tűrte meg maga mellett a fiút, akinek születése felesége, Sibrik Erzsébet halálát okozta. Az árván maradt kis Ferencet 1808 februárjában hozták Kehidára idősebb testvérei, Deák Antal és Klára. Ettől kezdve egészen 1854 őszéig (a közös birtok eladásáig) Kehida volt Deák Ferenc otthona. Az itt szerzett gyermek és ifjúkori élmények: a Zala folyó völgyének természeti szépségei, Kehida történelmi legendái, az itteni emberek élettapasztalatai is formálták Deák személyiségét, szellemét és lelkivilágát. Később vállára nehezedett az uradalmi gazdálkodás, valamint a kehidai jobbágyok, zsellérek, béresek, cselédek és szolgák, azaz csaknem az egész falu ezernyi gondja is. Kehida, mint földrajzi, gazdasági és társadalmi környezet szerves része lett Deák Ferenc életének, Deák tevékenysége pedig kitörölhetetlen fejezete Kehida történetének. Az alábbiakban Deák lakóhelyének reformkori határrajzát és településképét, valamint a falu társadalmának népesedési jellemzőit, továbbá birtok- és jövedelemszerkezetét mutatjuk be röviden. Zala megye útjainak 1832-ben készített leírása a következőképpen örökítette meg a Zala folyó völgyében fekvő Kehida reformkori jellegzetességeit: „jobbágyi helység, földesura Deák família, szántóföldbül, rétbül, erdőbül, szőlőhegybül és Zala berkébül álló jövedelmes határ. Rétje[i], melyek a Zala áradásától sokat szenvednek, úgyszintén borai is jók. Itt már a Zala berkébe bőven találhatni Calmus Aromaticus [fehér zászpa] név alatt ismeretes orvosi növényt. Egy parochiális temploma és beszálló vendégfogadója vagyon. A Deák-kúti patak a fa- 64