Honismeret, 2002 (30. évfolyam)

2002 / 1. szám - TERMÉS - Deák Ferenc Kehidája (Molnár András)

A 15 cm nagyságú gótikus kopogtató 1931-ben bukkant fel először az Iparművészeti Mú­zeumban rendezett Erdély régi művészeti emlékei címet viselő kiállításon, s ekkor került sor pontos szakmai szempontú leírására a művészi rendezvény katalógusában. Itt még nem vala­melyik közgyűjtemény kincseként szerepelt, kiállítója a bécsi székhelyű Pollák és Winternitz műkereskedő cég volt. Tőlük vásárolta meg a bemutatás évében a Művészeti Múzeumok Ba­rátainak Egyesülete és adta át alapító okiratuk célkitűzése szerint az Országos Magyar Ipar­művészeti Múzeumnak. Itt el is helyezték a vasművességet bemutató gyűjteményben. A szépmívű kopogtatót az adományozó egyesület mutatta be ismételten a nagyközönségnek a már említett 1934-es gyűjteményes kiállításán. Sapienti sat, idézhetnénk Kelemen Lajos egyik leggyakrabban használt kifejezését, a régi latin közmondást. Vajon mennyi régiség, műalkotás, becses emlék, műkincs - megannyi kép­zeletbeli kopogtató - veszett el, semmisült meg, került elpusztításra, elkerülve az őt jogosan megillető, múzeumbeli helyét, egy tár, vagy gyűjtemény polcát. Ezekkel már csak a mennyek képzeletbeli kapuin kopogtathatunk. Sas Péter Deák Ferenc Kehidája Az 1803. október 17-én Söjtörön született, és élete első éveiben a tárnoki rokonságnál nevel­kedő Deák Ferenc, a neves államférfi csak életé­nek ötödik évében, apja halála után került Kehidára, mert idősebb Deák Ferenc nem tűrte meg maga mellett a fiút, akinek születése fele­sége, Sibrik Erzsébet halálát okozta. Az árván maradt kis Ferencet 1808 februárjában hozták Kehidára idősebb testvérei, Deák Antal és Klá­ra. Ettől kezdve egészen 1854 őszéig (a közös birtok eladásáig) Kehida volt Deák Ferenc ott­hona. Az itt szerzett gyermek és ifjúkori élmények: a Zala folyó völgyének természeti szépségei, Kehida történelmi legendái, az itteni emberek élettapasztalatai is formálták Deák személyisé­gét, szellemét és lelkivilágát. Később vállára ne­hezedett az uradalmi gazdálkodás, valamint a kehidai jobbágyok, zsellérek, béresek, cselédek és szolgák, azaz csaknem az egész falu ezernyi gondja is. Kehida, mint földrajzi, gazdasági és társadalmi környezet szerves része lett Deák Ferenc életének, Deák tevékenysége pedig kitö­rölhetetlen fejezete Kehida történetének. Az alábbiakban Deák lakóhelyének reformkori ha­tárrajzát és településképét, valamint a falu tár­sadalmának népesedési jellemzőit, továbbá bir­tok- és jövedelemszerkezetét mutatjuk be rövi­den. Zala megye útjainak 1832-ben készített leírása a következőképpen örökítette meg a Zala fo­lyó völgyében fekvő Kehida reformkori jellegzetességeit: „jobbágyi helység, földesura Deák família, szántóföldbül, rétbül, erdőbül, szőlőhegybül és Zala berkébül álló jövedelmes határ. Rétje[i], melyek a Zala áradásától sokat szenvednek, úgyszintén borai is jók. Itt már a Zala berkébe bőven találhatni Calmus Aromaticus [fehér zászpa] név alatt ismeretes orvosi nö­vényt. Egy parochiális temploma és beszálló vendégfogadója vagyon. A Deák-kúti patak a fa- 64

Next