Honismeret, 2002 (30. évfolyam)
2002 / 4. szám - HAGYOMÁNY - Csongrád megye irodalmi öröksége (Péter László)
ott megfordultam, az emberek akkor hallottak először hegedűszót élőben. Megdöbbenve hallgatták. Ezeknek muzsikálni valami rendkívüli dolog. B. K.: Azt hiszem, előadónak ennél nagyobb élménye nem is lehet! De hogyan élt tovább Patakon ez a nagy tenniakarás a jóért, a szépért, a zenéért, annak előadásáért, az oktatásért, a tanításért és hogyan élnek tovább ezek a régi nagy hagyományok? Földházi István: Ma természetesen ez kicsit másképpen van, hiszen ma nem korlátozódik a zenei élet egy iskolára, arra az iskolára sem, amelyikből annyi szépet hallottunk. Ma megpróbáljuk az egész várost bekapcsolni a zenei életbe. Nagyon röviden úgy sorolhatnám fel ennek a lehetőségeit, hogy van Patakon zenei tagozatos általános iskola, ahol az alapképzést az odajáró gyerekek megkapják. Van egy zeneiskola, ahová a többi iskolából is járnak gyerekek, ezek ott kapnak zenei nevelést. Az ifjúság és a felnőtt közönség számára a város közművelődési konstrukciójában sok alkalmat tudunk teremteni a zenei művelődésre. Tudomásunk szerint Sárospatak az ország egyetlen olyan városa, ahol nyolc Jenesse Musical csoport működik. Ezek a csoportok saját programjukon belül a zenével való foglalkozás különböző formáit valósítják meg, de az minden csoport programjában szerepel, hogy a hangversenyeken - amelyekből nem kevés van Patakon - részt vesznek. Melyek ezek a csoportok? A régi főiskola, amelynek utóda a Rákóczi Gimnázium, három vagy négy csoportot foglalkoztat. A városi Művelődési Ház kamaraegyüttese egy másik csoport. Ugyanilyen a tanítóképző énekkara, amely a városi kamarakórussal együtt igen szép eredményeket ért el hangversenyeken és minősítéseken. Ami a felnőtteket illeti, már évek óta tart egy sorozat, ami már hagyománynak számít. Nyári zenei esték a Rákóczi vár lovagtermében. A vártemplomban oratóriumok, nagyzenekari és kórus koncertek, meg orgona hangversenyek hívják a közönséget. Ami számunkra különös öröm, hogy az Ifjú Zenebarátok Klubjai valóban az ifjúságot jelentik. Úgy szoktuk mondani, amikor a Filharmóniával vagy más rendező szervvel hangverseny ügyben tárgyalunk, hogy nincs annyi koncert, amennyit Patakon el ne lehetne „adni". Ez a mi örömünk és szerencsére a következő időszakban erre még nagyobb lehetőségek nyílnak azáltal, hogy most már van a városban erre alkalmas nagy, reprezentatív terem is, amely télen is használható. Patakon eddig hiányzott a város zenei kultúrájához illő, a hagyományokhoz méltó hangversenyterem, s zenei rendezvényeinket emiatt csak nyáron tudtuk tartani. Művelődési Ház hiányában most ezt a lehetőséget a gimnázium díszterme nyújtja. (Elhangzott a Magyar Rádióban, 1974-ben) Csongrád megye irodalmi öröksége Juhász Gyulát 1925-ben Kossuth vásárhelyi Első szerelmet, első verset Te hoztál, Vásárhely, nekem, s mi kedvesebb öreg szívemnek, Mint első vers és szerelem? A vásárhelyi sétatéren Muzsikát múltam boldogan, s felejtem éjben, sárban, dérben, hogy ifjúságom odavan, szobra ihlette erre a versre: Városa csöndnek, nyugalomnak, eljöttem hozzád újra ma, s felzsong benne, mint vén zsolozsma a régi évek dallama. Kossuth Lajost hittel köszöntöm, ó érc, örök, mint a magyar,s túl gyászon, átkon, ködön, őszön égbe tör, mint diadal! Petőfi igézetében Mindannyiszor, mikor irodalmunk helyi hagyományairól kerül föl a szó, most is idézem Illyés Gyulát, amint gyermekkorának nagy, talán a költői pályára elindító élményéről beszámol a Puszták népe első lapjain: „Egy tavaszi reggel a küszöbön kuporodva mohón és gyanútlanul olvastam egy testes könyvet; nagyanyám még a téli tollfosztások derítésére kölcsönözte valami vándorkereskedőtől. Hirtelen forró bizsergés öntött el, kifejezhetetlen boldog kéj, nem csak lelki, de testi is. A vér az arcomba ömlött, föl kellett állnom. Azt olvastam, hogy Petőfi, Petőfi Sándor, évekig itt 12