Honismeret, 2004 (32. évfolyam)

2004 / 3. szám - ÉN FALUM - ÉN VÁROSOM - Dunaalmás. Dr. Ferenczy Miklóssal beszélget Takács András

Ezután bemutatom dr. Lux András vegyészmérnök urat, aki az önkormányzat külső tagja, és jól ismeri Dunaalmás gyógyvizének lehetőségeit. Dr. Lux András: Vegyészmérnökként tevékenykedtem aktív koromban, úgyhogy egész életpályám ehhez a vidékhez köt. Jóllehet Tatán élek, de Dunaalmás közelségében, így min­dig közel állt hozzám a település fürdőéletének újjáélesztése. A tatabányai bányaművelések következtében az 1960-as években a karsztforrások jelentősen károsodtak. Az aktív vízkieme­lés hatása ebben a térségben is érződött, a források kiapadtak. Most, hogy megszűnt a Tatabá­nyai bányaművelés, remény van arra, hogy a karsztvíz-szint emelkedik. Jóllehet a környék vízellátása a karsztvíz-bázisra támaszkodik, de remélhető, hogy a források is új életre kelnek. Ez bizonyos reményeket ad arra, hogy újra lehet éleszteni Dunaalmás fürdőéletét. Ez a kén­tartalmú víz nem kifejezetten meleg, tehát ülőfürdőt nem lehetne benne venni, de kétségtelen, hogy 20-24 fok közötti hőmérséklete mozgásszervi betegségek esetén gyógyító volna. Takács András: Ferenczy Miklós könyvében olvasom, hogy 1751-ben Mária Terézia bőrös csétán hajtott végig a községen, és megtekintette a kénes forrást. Dr. Lux András: Már a rómaiak fürdőt létesítettek a dunaalmási forrásokra alapozva, az 1700-as évek első felében Mikoviny Sámuel bányamérnök az itteni földmérési munkái során találta meg a római fürdő maradványait. Mikoviny Mária Teréziának kedvenc mérnöke volt, és egyszer, amikor éppen visszafelé utazott Gödöllőről, idelátogatott és megtekintette a római fürdő maradványait. Ekkor ugyan Mikoviny már nem élt, de ezzel adózott kedves mérnöke emlékének. Tehát ilyen előzményeken és adottságokon alapult a dunaalmási fürdőélet és ezért próbáljuk valamiképpen újjáéleszteni. Takács András: Van erre valami pénz? Dr. Lux András: Bizony a saját forrásokon - a szó szoros értelemében vett vízforráson - kívül pénzforrásokat is kell szerezni, bonyolultak a vízjogi engedélyeztetések is. Tehát nem elegen­dő a szándék, hanem olyan folyamat ez, amit végig kell küzdeni, csak akkor lehet ezt megva­lósítani. Dr. Ferenczy Miklós: A gyógyvízzel kapcsolatban szeretném megemlíteni, hogy még Mária Terézia idejében járt itt egy orvos, bizonyos Torkos Justus János doktor, akinek ugyancsak em­léktáblája van kint a ház falán. Dunaalmási gyógyvizek című, 1754-ben megjelent könyvében leírta, és én magam is tapasztaltam még 1965-ben, hogy a gyógyvíznek milyen kitűnő hatása volt. Hévízhez hasonlóan előnyös a bőrbetegségben, reumatikus betegségekben, különböző nőgyógyászati és más betegségben szenvedőknek. Magam részéről pedig azt tudom monda­ni, hogy amikor a rendelést befejeztem, és fáradtan, kimentem a strandra, megfürödtem a gyógyvízben majd leültem a padra, szinte újjászülettem.. Persze hogy szeretnénk Duna­almást ismét nagyszerű hellyé varázsolni, amely a gyógyvizéről is nevezetes. Dr. Ferenczy Miklós: Rácz Mihály gyógyszerész úr kedves barátom és legközelebbi munka­társam, aki gyógyszerészet történelemmel is foglalkozik. Tudnunk kell, hogy itt Duna­almáson már az 1700-as években már volt egy Váli Mihály nevű gyógyszerész, és az 1840-es években pedig őry Dániel gyógyszerész úr dolgozott a községben. Rácz Mihály: őry Dániel 1848-ban halt meg, azt megelőzően is működött Dunaalmáson gyógyszertár. Később csak az államosítás, tehát 1950 után hoztak létre Dunaalmáson gyógy­szertárat, ami aztán a község egyesítése után, 1983-84-ben, új épületbe költözött. Még csak hét éve dolgozom itt, a főorvos úrral nagyon jó egyetértésben, és szakmatörténettel is foglalko­zom. Takács András: Kezemben van Az almási csata című könyve. A hátlapon föl van sorolva, hogy eddig hány műve jelent meg: tíz. Dr. Ferenczy Miklós: Tíz könyvecském jelent meg, és kéziratban van még öt, ami megjelente­tésre vár. Legutóbbi könyvecském a napokban látott napvilágot, címe „Régi sírkövek Dunaalmáson", ebben feldolgoztam a múlt századbeli sírköveket. Sok minden kiderült a fel­iratokból, mert egyik kutatási forrásom a temető, aztán a levéltár és a szájhagyomány. Takács András: Ennek a könyvnek az a címe, hogy: „Az almási csata".

Next