Honismeret, 2004 (32. évfolyam)
2004 / 2. szám - HONISMERET ÉS EURÓPA - Külföldön tanuló magyarországi diákok (Tolnay Gábor)
Külföldön tanuló magyarországi diákok Az európai közösségbe való belépésünk időpontjának közeledése egyre több embert foglalkoztat. Ennek következtében sok olyan hasonlat lát napvilágot, kerül a köztudatba, amely párhuzamot von a magyar történelemben több évszázaddal ezelőtt történt események és a csatlakozás jelentősége között. A honfoglaló magyarság két keresztény kultúra - a keleti és nyugati, a görög és a latin kereszténység - közé ékelődött. Kezdetben a keleti kereszténység hatása érvényesült erősebben, később ennek gyengülése után a nyugati, a latin kereszténység hatása bizonyult erősebbnek. A kereszténység két irányzata között azonban a választást nem vallási, dogmatikai szempontok, hanem reális politikai érdekek döntötték el. A nyugati keresztény egyház XXI. századi általános megújulása és vele párhuzamosan a bencés reformmozgalom megerősödése következtében egyre jobban tért hódított a magyarok körében a latin kereszténység. Egyelőre nyugatról - Németországból, Csehországból, Itáliából, Franciaországból - szerzetesek jöttek az országba, akik közvetítették az európai kultúrát is. Például a cseh származású Szent Adalbert, az olasz származású Szent Gellért, valamint Bonipertus, akinek személyében francia származású főpap vezette a pécsi püspökséget. Ezt követően került sor arra, hogy magyar származású szerzetesek, egyházi személyek, de világiak is kikerültek a középkor nevezetesebb egyetemeire. Itáliában Ferrarába, Padovába, Bolognába; Lengyelországban Krakkóba; Csehországban Prágába; Franciaországban Párizsba, Orleansba, de még a Chartres-i dóm iskolájába is eljutottak, amit a 990-es években Fulbert (960-1028) itáliai származású főpap alapított. Később a bécsi, a wittenbergai és a nürinbergai egyetemeket látogatták előszeretettel. Feltehetnénk a kérdést: Miért nem jártak a tanulni vágyó fiatalok magyar egyetemekre? Azért mert nem volt. 1367-ben Nagy Lajos király ugyan alapított Pécsen egyetemet, de ez nem volt hosszú életű. A XVI. század elején az itt tanuló ifjúság évenkénti átlagszáma már elérte a kétezer főt. Közülük mintegy háromszázan a mohácsi ütközetben vesztették életüket. A török terjeszkedése azután elsorvasztotta a pécsi egyetemet is. Nagyszombaton Pázmány Péter 1635-ben állított fel jezsuita akadémiát, amit később -1777-ben - Kempelen Farkas irányításával Budára telepítettek át és 1780-ban nyerte el egyetemi rangját. Tehát csak a XVIII. század végétől volt módja a magyar ifjaknak saját hazájukban egyetemre járni, addig külföldön kellett tanulniuk. Meg kell jegyezni, hogy igen nagy jelentősége volt az egyetem mellé telepített nyomdának is, ami sok és figyelemre méltó alkotás kiadás tette lehetővé, ami szintén a magyar művelődés terjesztését segítette elő. Európa első egyetemeként tartják számon az itáliai padovai egyetemet, amelyet 1222-ben alapítottak. Majd Bolognában került sor egyetem alapítására 1239-ben. Itt tanított az 1240-es években Magyarországi Pál, a kánonjog neves tudósa, akinek híre hazájába is eljutva igen sok diákot vonzott az egyetemre, úgyhogy 1265-től külön „magyar nemzet (natio)" állott fenn Bolognában. A fentiekből következik, hogy mi a magunk részéről az európai közösségbe való csatlakozás jelentőségéhez mérhető és alapvető változást hozó első eseménynek a kereszténység felvételét tekintjük. Ennek lefolytatása két irányú mozgást eredményezett: egyrészt külföldről -zömmel nyugatról - érkezett papok és nemesek segítették a beilleszkedést, másrészt a külföldi egyetemekre menő diákok hazajőve igyekeztek meggyőzni környezetüket, elnyert tisztségeikben a nyugati kultúra megerősítését igyekezetek előmozdítani. A középkorban sok magyar diák jutott külföldi egyetemre. A kiválasztásban sokszor szerepet játszott az is, hogy az időszerű magyar külpolitikának mi volt a célja és iránya. Elsősorban azonban a katolikus egyház befolyása érvényesült ezen a téren is, és az ő érdekük az volt, hogy a magyar diákok minél többen látogassák az itáliai egyetemeket. Ezek közül is elsősorban (az állítólag 425-ben, de valójában 1239-ben alapított) bolognai egyetemet kedvelték. Bologna: elsőként Szent Gellért (977-1046) püspök nevét említhetjük, aki bár nem volt magyar származású, mégis a magyarok történelmének jeles személyiségévé vált. Majd a XIII. században élt Kézai Simon neve ötlik a szemünkbe, aki szintén itt tanult. Ladomér esztergomi érsek (1279-1298 között volt érsek) tanult ezen az egyetemen, majd Spalatói Tamás (1200-1268) történetíró is itt gyarapította ismereteit. Báthory Miklós (1425-1506) humanista főpap, majd 4