Honismeret, 2004 (32. évfolyam)

2004 / 3. szám - ÉN FALUM - ÉN VÁROSOM - Dunaalmás. Dr. Ferenczy Miklóssal beszélget Takács András

fogadjuk az idelátogatókat. 1985 óta folyamatosan napirenden van a termálfürdő fejlesztésé­nek kérdése, ami még a Bürgert Róberthez nyúlik vissza.. Ő két kutat fúratott, egyiknek ter­málvize, a másiknak gyógyvize van, s a gyógyvízzé nyilvánított kút fejlesztéséről van szó. Zala Simon Tibor: De azt ki kell építeni. Kovácsné dr. Horváth Klára: A Bábolna Rt-től várjuk, ennek a beruházásnak a megindítását. De az önkormányzatnak is vannak fejlesztési elképzelései, például a már elkészült sportcsar­nokunk mellé uszodát szeretnénk építeni, s fenntartott területünk van hideg­ vizes strand, to­vábbá új telkek kialakítására. Zala Simon Tibor: Mondhatjuk azt, hogy Bábolna nem volt, hanem lesz! Kovácsné dr. Horváth Klára: Azért történelmünk is van, tehát voltunk is. De remélem, hogy ugyanilyen töretlen ívben fog továbbfejlődni ez a település. Dunaalmási Dr. Ferenczy Miklós orvossal beszélget Takács András Révkomárommal csaknem szemben, a Duna jobb partján lévő település tör­ténetére egyfelől rányomja bélyegét, hogy a római kori limes mentén fekszik, már akkor nevezetes gyógyhatású fürdője volt, ahol később még Mária Terézia is kúrálta magát. 1849-ben Komárom várának közelsége alakította a falu történel­mét: itt zajlott le augusztus 3-án a szabadságharc egyik legutolsó győztes csatá­ja. De azért elsősorban két irodalmi személyiségről nevezetes Dunaalmás: Cso­konai Vitéz Mihályról és Lilláról. Kettőjük emlékét 38 esztendeje kutatja, publi­kálja és helytörténeti emlékszobában mutatja be a falu orvosa és szellemi min­denese, műsorunk házigazdája: dr. Ferenczy Miklós. (Szerk.) Dr. Ferenczy Miklós: 1965 óta élek és dolgozom a községben. Amikor idekerültem, örömmel tapasztaltam, hogy Dunaalmáson kitűnő gyógyvíz van, amit már a rómaiak ismertek. További meglepetés volt, hogy csaknem negyven évig itt élt Csokonai Vitéz Mihály Lillája. Betegeim révén nagyon sok értékes adat került elő Csokonaival és Lillával kapcsolatban, amelyből egy könyv született. Azóta több könyvet is írtam, és közben kedves társakra, barátokra leltem itt Dunaalmáson, akik kiváló helytörténeti kutatók. Mindjárt megemlítem, hogy Olle Árpád ta­nár urat, aki a Dunaalmási Baráti Kör elnöke, kedves kutató munkatársam. Ez a Baráti Kör ad lehetőséget többek közt arra, hogy Dunaalmás nevezetességeit, eseményeit, bemutathassuk. Kérem tanár urat, hogy szóljon néhány szót erről a nagyon szép munkáról. Olle Árpád: Akkor születtem 1967-ben, mikor főorvos úr már két éve itt dolgozott Duna­almáson. Itt nőttem föl, itt fogyasztottam gyerekkoromban ezt a kellemes dunaalmási gyógy­vizet. Amikor tanárként visszakerültem a faluba, megkerestek a civil szervezetek, hogy segít­sem a munkájukat. Az évek során aztán oda jutottunk, hogy felkértek a Baráti Kör elnöki tisz­tére, amit nagy örömmel fogadtam el, mivel nagy céljaim vannak Dunaalmás érdekében. Takács András: Mire legbüszkébbek a dunaalmásiak? Dr. Ferenczy Miklós: Tulajdonképpen a hagyományokra büszkék. Felelevenedtek az utóbbi évtizedekben a Csokonai- és a Lilla-hagyományok. Nagy örömmel készülünk a hajókikö­tő-átadásra, és reméljük, hogy ezzel az idegenforgalom is föllendül. Dunaalmásnak ugyanis nincs más lehetősége, csak az idegenforgalom fokozása, hiszen ez sok embernek, sok vállalkozónak nyújthat megélhetést is. Van néhány jó étterme, nagyon sok új víkendház épült a hegyoldalban, ahonnan gyönyörű kilátás van a Dunára. Tehát kedves ez a pihenőhely, és ha megindul a sétahajó forgalom, merjük remélni, hogy még ismertebb lesz Magyarországon és Magyarországon kívül is Dunaalmás község.­ ­ Elhangzott a Kossuth Rádióban 2003. május 9-én. (Szerk.) 55

Next