Honismeret, 2005 (33. évfolyam)
2005 / 4. szám - KRÓNIKA - A hetvenéves Bogdán Lajos köszöntése (Blazovich László)
A hetvenéves Bogdán Lajos köszöntése Bogdán Lajossal immáron csaknem negyven éve ismerkedtem meg, mint a megyei amatőr színjátszó csoportok ügyének intézőjével. Akkor még nem volt előttem ismeretes, hogy a jókedélyű korpulus kollegának hosszú és göröngyös út jutott ki, amíg a sokszor nevét változtató Csongrád megyei művelődési központnak az ágazat többféle területeit összefogó és irányító munkatársa lett. Már iskoláinak végzése során különös csavarokat kapott a dolgokról mit sem tehető kisdiák. Középiskolai tanulmányait a szegedi piaristáknál kezdte, majd a felső négy osztályt végül a tanítóképző gyakorlójában fejezte be. Mivel édesapját önálló szitakötő mesterként „a nép ellenségének" tartották, gimnáziumba nem vették fel, ezért ő is kitanulta apja műhelyében a szitakötő mesterséget. Az éltanuló ifjúmunkást a szakmunkásvizsga letétele után, 1951-ben már felvették a város akkor egyetlen fiúgimnáziumába, ahol a fotózást más tudományok mellett szintén elsajátította. Felsőfokú intézménybe, mivel a felvételi adatlap szerint ismét önálló kisiparos fia lett, „helyhiány" miatt nem vették fel. A katonaévek után 1963-ig édesapja műhelyében családtagként dolgozott. A fotózást nem hagyta abba, többek között Szeged város fényképezésébe kezdett. Ismert fotósként került végül 1963-ban a művelődési központba népművelőként, ahol a hűséges természetű Bogdán Lajos 1995-ig, nyugdíjazásáig dolgozott. Közben magyar-történelem szakos diplomát szerzett a József Attila Tudományegyetemen. Kérdezhetné valaki, miképpen lett a fotós, kisfilmes múlttal rendelkező népművelő, szakkörök irányítója, több, a korabeli megyei életet bemutató kisfilm társszerzője neves honismerő. A válasz a tájban, ahol született, és a népben, amelyben gyökerezett, valamint a maga hűségében keresendő. Nemcsak a várost, Szegedet, a kismesterségeket is fotózta, ő munka közben ismerkedett meg Bálint Sándorral, amatőrfilmes alkotások készítésében is részt vett. Dr. Németh András Ülés vagy értekezlet című amatőr filmjében, amely országos és az UNICA által szervezett világfesztiválon díjnyertes filmben szereplőként vett részt, akárcsak Kiss István Badarságaim című filmjében. Maga Az utolsó szitakötő című kisfilmjében édesapjának állított emléket, a Szentesi tekercsben pedig a hangszert még eredeti használatában mutatja be. Ezen időszakban részt vett a gyermek- és ifjúsági színjátszás sajátosan a hagyományokba épülő új stílusirányzatnak, a népi játéknak a kidolgozásában Debreczeni Tiborral, Bácskai Mihállyal és dr. Kovács Miklósnéval. Ezen előzmények után bízták rá 1992-ben a megyei honismereti mozgalom szervezését intézményében. A megbízatás megtalálta emberét, Bogdán Lajos azóta is fáradhatatlanul végzi e munkát felnőttek és az ifjúság között egyaránt, és képviseli egyesületünket a Honismereti Szövetség elnökségében. Közben más művelődési szervezetekkel is keresi a kapcsolatot. Nem mond le az együttműködésről, sőt serkenti azt. Emléktáblák állítására tesz javaslatot (Kasznár Tóth Emma, Váry Gellért), előadás sorozatot szervez, és jelen van majd minden rendezvényen. Mindezzel erősíti a helyi azonosság tudatot, színesíti a coulur local-t. Bogdán Lajosról egyszer a megyei főjegyző azt mondta: ott megy a kétlábon járó népművelés. Útja során hozzánk, a honismerőkhöz is elérkezett, ahol otthonra talált. Kívánjuk, hogy még tevékenyen sokáig köztünk maradjon. Blazovich László