Honismeret, 2006 (34. évfolyam)

2006 / 4. szám - ÉVFORDULÓK - A nándorfehérvári diadal, 1456. (Marossy Endre)

vasalföldi Jalomica folyó völgyében. Ezt követően valamennyi támadó hadjárata kudarccal végződött. 1443-44 telén I. Ulászló Drinápoly ellen készülő serege élén Hunyadi csak Szófiáig jutott el. 1444-ben a II. Murád szultán elleni várnai csatában katasztrofális vereséget szenve­dett a keresztény szövetségesek hada, elesett maga I. Ulászló is. 1448-ban a magára maradt magyar állam hadereje Hunyadi János kormányzó vezetésével Rigómezőig jutott. A II. Mu­rád szultán ellen itt megvívott csata eredménye ismét súlyos vereség volt. A Balkán félsziget belsejébe vezetett nagy támadó hadjáratok kudarcai közötti kisebb győzelmek arra bizonyul­tak elegendőnek, hogy egyrészt lefékezték az oszmán áradatot, másrészt ébren tartották a re­ményt az összefogásra, a diadalra. Az összefogásra 1456 tavaszán Magyarország valóban rászorult. Tizenhat esztendős kirá­lya, V. László levélben fordult a pápához és az európai uralkodókhoz, segítségüket kérve. III. Calixtus pápa elrendelte, hogy délben harangszó figyelmeztesse a hívőket, imádkozzanak Magyarországért. Egyéb segítségre nem tellett tőle. A magyar rendek álláspontja szerint Nán­dorfehérvár védelme az ország főkapitánya, tehát Hunyadi János kötelessége, az ő kötelezett­ségük addig terjedt, hogy a király seregéhez csatlakozzanak. Ilyen sereg azonban nem volt, mert V. László király Cilléi Ulrikkal vadászat ürügyén Bécsbe távozott. Hunyadi csak saját hí­veire, Szilágyi Mihályra, Kórógyi János macsói bánra számíthatott. A főkapitány teljesítette kötelességét: saját költségén állított ki hétezer lovas katonát. Május közepén nagy létszámú őrséggel látta el Nándorfehérvárat, a hétezer katona megfelelő tüzérséggel, hadieszközökkel és utánpótlással félelmetes erőt képviselt. Hunyadi a vár védelmét sógorára, Szilágyi Mihály­ra bízta, de itt szolgált nagyobbik fia, az ekkor 16 éves László is. Az összefogás megvalósításában kulcsszerepet játszó Kapisztrán Szent János hetven év kö­rüli szerzetes fanatikus és fáradhatatlan volt. Keresztesei Szeged környékén gyülekeztek. Lét­számuk Nándorfehérvár alatt legalább huszonhétezer fő volt, de kellő fegyverzettel és harci tapasztalattal nem rendelkeztek. Ostromzár Nándorfehérvár körül Az 1440. évi ostrom után Nándorfehérvárat helyreállították, sőt tovább bővítették. Tovább­ra is pártázatos falakat és tornyokat létesítettek, amilyen például a felsőváros északkeleti bejá­rata elé emelt kettős barbakán, a máig fennmaradt Zindán-kapu. Az 1440. évi ostromhoz mér­ten a vár nem volt erősebb. A korszerű fegyverzettel érkező oszmán haderő fölényét csak a védők és a felmentésükre érkező sereg együttes ereje csökkenthette. Hódító Mehmed szultán hada július 3-án érkezett Nándorfehérvár alá. Akárcsak atyja, II. Murád 1440-ben, ő is teljessé tette az ostromzárat. A Száva és a Duna torkolatától nyugatra egymáshoz láncolt hajóiból folyami zárat létesített. Serege a Nándorfehérvártól délre és dél­keletre eső lejtőkön és síkságon ütött tábort. A Száva partjától kelet felé sorakoztak fel az ana­tóliai csapatok, a Duna partjától dél felé a ruméliaiak. A két szárny között, de kissé távolabb egy dombon, a janicsárok védelmében állt a szultáni sátor. A tüzérség a falak közelében létesí­tett sáncokat, és már július 4-én kezdte meg a felsőváros lövetését. Az ostromot Karadzsa ruméliai pasa, a várnai és rigómezei csaták veteránja vezette. Szilágyi Mihály a falakon keletkezett károkat állandóan javíttatta, tüzérei keményen véde­keztek. Eközben mindinkább sürgette Hunyadit, hogy mentse fel a várat az ostrom alól, mie­lőtt tragédia történik. Július 14-én Hunyadi hajói és Szilágyi Mihály sajkásai két oldalról meg­támadták és széttörték a folyami zárat. Győzelmük nagyon sokat ért: megteremtette az állan­dó összeköttetést Zimony vára és Nándorfehérvár között. Ilyen módon egyrészt Hunyadi se­rege és a keresztesek válogatott kis csapata bejutott Nándorfehérvárba, másrészt onnan ki le­hetett hajózni a sebesülteket. A várban már ekkor mutatkoztak a pestis jelei, a betegeket is ki­hozták a várból. A keresztes tábor Zimonytól keletre, a Száva partján helyezkedett el. Nándorfehérvár ostroma A következő héten az ostromtüzérség mind nagyobb pusztítást végzett a falakban és tor­nyokban. De a várbeliek keményen védekeztek. Július 20-án az egyik ágyú golyója halálra se­bezte Karadzsa pasát. Most maga II. Mehmed szultán vette át az ostrom irányítását, és min­den eddiginél pusztítóbb ágyúzásba kezdett. 30 órán keresztül lövette a felsővárost, hogy

Next