Honismeret, 2006 (34. évfolyam)
2006 / 4. szám - ÉVFORDULÓK - A nándorfehérvári diadal, 1456. (Marossy Endre)
megteremtse az általános támadás feltételeit. A falakat csaknem földig rombolta, csupán a tornyok némelyikének egy-egy részlete magasodott még fel. Július 21-én estefelé megdördültek, majd el is hallgattak az ostromlók ágyúi: az oszmán haderő több ezer katonája rohant az elővár falcsonkjai felé. A kezükben vitt rőzsével, szalmával, faágakkal igyekeztek betömni az árkokat. De a vár védői újra meg újra visszaverték a rohamokat, és órákon keresztül helytálltak. Négy órás elkeseredett közelharc után kerekedtek felül az oszmán harcosok, és több ponton is behatoltak a felsővárosba. A várostrom most már, ahogyan maga Hunyadi is megírta, a harcmezőn vívott ütközetbe ment át. De Hunyadi meglepetést készített elő. A fellegvár kapuját nyitva tartotta, és az eddig tartalékot képező nehézlovasságát maga vezette rohamra. A fellegvár nyitott kapuja előtt hullámzott a küzdelem. Lassan leszállt az este. Hunyadi előre összekészíttette az éjszakai harchoz alkalmazható kénes zsízsekötegeket. Most meggyújtották ezeket, és az ostromlók közé szórták. Égő és élő fáklyák tüzénél folyt tovább az öldöklés. II. Mehmed a tartalékait küldte a bent harcolók megsegítésére. Hunyadi üzenetet küldött a Száva túlpartján táborozó kereszteseknek, de ők sokára értek ide. A fellegvár elfoglalásának az esélye új erővel töltötte el az oszmán harcosokat: már nem csak a felvonóhídért küzdöttek, hanem hágcsókon másztak fel a fellegvár falaira. Legott ki is tűznek öt lófarkas zászlót. A fellegvárban kevés katona maradt, hiszen mindenkire a felsővárosban volt szükség. Bekapcsolódott a harcba a Kapisztrán által itt hagyott öt szerzetes, és fegyvert fogtak a fellegvárba felköltöztetett nők is. Négy lófarkas zászlót sikerült letépniük, de az ötödik védelmére egyre többen érkeznek. Hirtelen a várfalon imádkozó egyik szerzetesben a vár védői Kapisztránt vélték felismerni, és ez a csodával felérő látvány fanatizálta őket. Egyikük, a várnai csata veteránja, Dugovics Titusz rárohant a török zászlótartóra, és zászlóstól magával rántotta a mélybe. Hőstette mindkét fél katonáit megrendítette, de a nándorfehérváriaknak adott új erőt. Ekkorra érkeztek fel a zimonyi táborból a keresztesek Kapisztrán vezetésével. Jézus nevét kiáltozva a víziváros felőli oldalról rohantak a felsővárosban harcoló törökökre. A nándorfehérváriak most már végleg felülkerekedtek, reggelre megtisztították az ellenségtől a felsővárost. Területét halottak ezrei és a vérző sebesültek borították. Mindkét fél erejét vesztve és új erőt gyűjtve kivárt. Nem így a Száván túli tábor keresztesei. Ők a folyó partjához tódultak, és mind hangosabban szidalmazták a túlparti anatóliai lovasságot. Ide jött Kapisztrán is. A növekvő lármában a vízivárosból kiszökött öt íjász és elfoglalt egy kis dombot az anatóliai had oldalában. Egy lovas csapat indult ellenük támadásra, de nem járt sikerrel. Mindkét fél erősítést kapott: a törökök újabb csapatot küldtek, ezek láttán a várból is keresztesek érkeztek. Maga Kapisztrán is átkelt a Száván, hogy lecsillapítsa a küzdőket, de ők éppen ellenkezőleg értelmezték vezérük megjelenését. Kérlelték, hogy vezesse őket rohamra. Este hat óra volt. A szerzetes megérezte, hogy ez az ő pillanata, felemelte keresztjét, megadta a várva várt jelt, és elindult az anatóliai csapatok ágyúi felé. Ezt látva a túlsó partról csónakokon, sajkákon özönlöttek a többiek. Innen a török tábor nem várt támadást, és az előző harcoktól megrendülve egyelőre nem is tudtak ellenállást kifejteni, még ágyúikat is elhagyták. A szerzetesek már az anatóliaiak táborát is elérték, mielőtt a szultán által riadóztatott lovas csapatok ellentámadásba kezdhettek. Ekkor viszont Hunyadi ismerte fel a kivételes esélyt: kitört a felsővárosból, oldalba és hátba támadta az előrenyomuló csapatokat. A kisebb ágyúkat a törökök ellen fordíttatta, a nagyobbakat beszegeztette. A nehézlovasság a szpáhikra rontott. Beavatkozott a harcba a várbeli tüzérség is. Az ostromlókból szinte ostromlottak lettek. Maga II. Mehmed szultán a testőrség és a janicsárok élén avatkozott be a harcba. Az estig elhúzódó kézitusában elesett Haszán, a janicsárok parancsnoka, Turakán bég, a rigómezei csata egyik hőse is. II. Mehmed azonban nem adta fel: beérkeztek az eddig hajófedezetet adó szpáhik, és velük a szultán ismét harcba vitte testőreit, janicsárjait, és mindenkit, aki még harcképes maradt. De mindkét keresztény tábor megérezte már a győzelem ízét, és állta a sarat. Dárdától megsebesült maga 11. Mehmed szultán is, de testőrei kimentették. Katonái azonban előbb egyenként, utóbb csapatosan váltak ki a harcból, és odahagyták Nándorfehérvár véráztatta síkját. Kapisztrán megtámadta volna a török tábort, de Szilágyi Mihály lebeszélte erről. Hunyadi sem vállalta az újabb támadást. Felgyújtatta a török tábort, majd visszavonta csapatait a felső-