Honismeret, 2009 (37. évfolyam)
2009 / 6. szám - EMLÉKHELYEK - Csokonai emléktáblájánál (Péter László)
Csokonai két nappal később tréfás versben örökítette meg a kudarcba fulladt kirándulást. Ez sokáig hiányzott Csokonai összes műveinek kiadásaiból, csak a kiváló Csokonai-kutatónak, Vargha Balázsnak 1973. évi kiadásában vált általánosan ismeretessé. Ezzel búcsúzott a költő első karcagi látogatása után: Most pedig magamat ajánlom hűséggel. Míg az orrom cinkét fogna a hűséggel. Mindjárt előfog most állani a szánom. Megyek! bár elhagyni az urakat szánom. [Azaz: sajnálom!] Szerzőségét a vers végén ezzel a tréfás rímmel vallotta meg: Tök vagy túrós étek, zsír vagy valami háj, Csokonai Vitéz néven való Mihály. 1794 után a kedvelt poéta többször is útba ejtette ezt „az áldott Karcagot, hol a kún a szép térségre halmoz sok száz asztagot", és Varró János vendégszerető házát. Varró János azonos nevű fia jegyezte föl: „Annyira ősfivá vált nállunk, hogy ha túl a Dunára vagy onnan vissza vándorolt, nálunk több napokig, sőt 2-3 hétig is múlatott, s ezen házunkhoz mutatott barátságát velem is, mint Debretzeni Deákkal folytatta..." Ez az ifjabb Varró János, akinek nevével apjának halála után, 1805-ben mint városi kancellistával, azaz írnokkal találkozunk, hívhatta először házukhoz a poétát. 1800. május 9-én pedig Visszajövetel az Alföldről címmel itt írott költeményében ismét megörökítette öreg barátjának, „a szíves Varrónak" alakját: Elég, hogy kik az országba Tiszta szivet kerdenek. Csak Karcagra a Kúnságba, Varró úrhoz jöjjenek. A Varrók jelentős szerepet töltöttek be Karcag és a Nagykunság történelmében. A család legrégibb tagjaként Varró János apját, Varró István (1697-1770) karcagi nótáriust ismerem. Neki sokat köszönhet nem csak a város, a jász-kun kerület, hanem a hazai művelődés története is. Györffy István Nagykunsági krónikájából tudjuk, hogy 1744-ben Sütő András bíróval Bécsben járt a kálvinista templom építési engedélye végett, néhány hordó (pontosan 122 darab) tekenősbékával puhítva meg a bécsi hivatalosságok hajlandóságát, 1745-ben pedig Horváth János kerületi főjegyzővel és Nánási János kiskun kapitánnyal a redempció ügyében. Azt meg Jerney János írta, hogy Varró István őrizte meg a híres kun miatyánk megromlott, mégis értékes szövegét; ő mondotta el Bécsben Kollár Ádámnak, aki azután a tudományban elhíresztelte a kun nyelv létezését. Ez nyilvánvaló túlzás volt, hiszen Varró István már csak a miatyánkat tudta, ezt is torzult szavakkal. Mégis múlhatatlan érdeme, hogy ő a kun miatyánk ősforrása: minden későbbi változat az általa megőrzöttből keletkezett. Varró István fia, Csokonai ,jó embere". Varró János (1752-1804), 1752. szeptember 15-én született Karcagon. 1774-ben Debrecenben tanult, 1777-ben kisújszállási, majd-apja nyomában - karcagi jegyző, 1790-ben nagykun kerületi komisszárus, 1794-ben nagykun kerületi esküdt. 1804. június 16-án hunyt el, mindössze 53 éves korában. 1805. július 16-án Új Péter nótáriusnak, Győry Mihály nótáriusnak és Varró János már idézett azonos nevű fiának. Csokonai egykori iskolatársának, ekkor városi kancellistának vezetésével száz lovas ment a kisújszállási határig József nádor elé. Varró László (1819-1882) 1849-ben karcagi főbíró, s az újból 1862-ben, amikor fölépítette a mai városháza helyén a nagykun kerületi házat és párját, saját házát, amely utóbb a Nagykun-karcagi Takarékpénztár lett. Erről az egyemeletes, húszszobás palotáról született a rosszmájú karcagiak rigmusa, igy néz a Varró-ház kerület házára. Mint a szopós borjú az édesanyjára. Szerepet játszott a város történetében még Varró Sámuel (1818-?) ügyvéd. 1848-ban nemzetőr kapitány, országgyűlési képviselő, valamint Varró László honvéd ezredes. Végül említést, sőt dicséretet érdemel Varró Sándor (1848-1870), mert ő őrizte meg, és tette közzé Csokonai kedves versezetét a balul sikerült karcagi szánkázásról. A Varrók históriája a kun miatyánk és Csokonai révén mindenképpen az egyetemes magyar művelődés- és irodalomtörténet lapjaira tartozik. Az utókor kötelessége, hogy nemzedékről nemzedékre tudatosítsa Karcagnak a Csokonai Vitéz Mihály életművéből rá háramló költői örökségét. Péter László