Honismeret, 2011 (39. évfolyam)
2011 / 5. szám - ÉVFORDULÓK - Budavár tövében. Gondolatok a nándorfehérvári csata 555. évfordulóján (G. Szabó Zoltán)
Budavár tövében Gondolatok a nándorfehérvári csata 555. évfordulóján „Most is vallják, egyre hallják Szerbhon ifjai, leányi, muzsicájok hangja mellett: Ki volt Jankó Szibinyáni. " Amikor Arany János így írt a Szibinyáni Jank (1855) záró soraiban, nem csupán a délszláv népköltés iránti korabeli lelkesedés hajtotta. Ekkoriban a romantikus nemzeti mítoszteremtés váratlanul találkozott a szájhagyományban megbúvó történetekkel. A hasonló attitűd ellenére mégis más művek születtek itt és amott. Ugyanazon személyekhez más mítoszokat rendeltek, más ősképeket alakítottak át az írástudatlan gusztárok és sambások, s másokat a költők, akik a szerb hősregékből nemrég megismert profán mondákkal akarták hitelesebbé tenni a magyar hősök panteonját. Jankó, Jankidcse, Magyar Jankó Szibinyáni Jankó, Szebeni Jankó, az egyik leghíresebb történelmi személyiségünk, Hunyadi János szerb, horvát, bolgár, makedón, román hősénekekben használt neve. Jankics néven a horvát, szlovén hősénekekben, balladákban emlegetik. A sokféle néven emlegetett törökverő Hunyadi éppoly népszerű alakja a balkáni hősénekeknek, mint Vukasin szerb király fia, Kraljevic Marko (uralkodott 1371-1395). A Hunyadi-énekek között egyaránt találunk Szibinyáni Jank születéséről, betegségéről, házasságáról, Brankovics György általi foglyul ejtéséről, a várnai és rigómezei csatáiról és haláláról szólókat. A Hunyadi-énekek gazdagsága páratlan, eddigi tudásunk szerint csak a szerbeknél mintegy százhatvan énekszöveg maradt reánk, a bolgár és a horvát anyagban hasonló nagyságrenddel találkozunk, de a román folklórban is találunk szép példákat. Hunyadi kultuszát a balkáni népek sorsát és történelmét századokra meghatározó - már szinte megnyert, azután a katonai fegyelmezetlenséggel elveszített várnai (1444) és a második rigómezei csatában (1448) való részvétele magyarázza, s legfőképpen persze az 1456-os nándorfehérvári diadala is, amely mintegy 70 évre elvette a török szultánok kedvét Magyarország meghódításától. Sajnos a győztes hadvezérek, Hunyadi János és Kapisztrán Szent János, olaszul Giovanni da Capestrano, itáliai teológus, hitszónok, inkvizítor a diadalt követő pestisjárvány áldozatai lettek. Amiként a XVI. századi énekszerzés magyar művelői, ugyanúgy a szerb gusztávok (énekmondók) is számba vettek minden a török elleni háborúkban részt vevő történelmi magyar személyt, akiket a későbbiekben a török sanyargatta népek a hőseik sorába emeltek. Mátyás királyról ma mintegy negyvenöt énekszöveget ismerünk, de nem kevés a száma az I. Ulászló királyunkról (Bogdán néven) szóló énekeknek. Népszerű szereplője a hősénekeknek Székely János (Banovic Sekula, Székely Gyerkőc), Hunyadi János unokaöccse vagy unokatestvére, aki Horvátország, Szlavónia, Dalmácia bánja is volt (1445-48-ig) és a második rigómezei csatában (1448) halt hősi halált. Gyakran találkozhatunk Szilágyi Mihály (Mijo, Mihajlo Svilojevic), a varasdi bán Dóczi Péter (Petar Dojcin), a Jaksic-fivérek vagy Kinizsi Pál emlékét idéző énekekkel is. E dalok többnyire a csatamezőn harcoló vitézeket, az otthonmaradottak vagy a várbeliek, de mindenképp a köznép szemszögéből néhol meseszerűen jelenítik meg. Egyaránt kiemelik e véres és dicső korszak hőseinek vitézségét és emberi gyengéit is. Az énekmondók „guzsicájok hangja mellett" a hősök ürügyén valójában folklorikus tudásukat örökítik tovább: tündérekről, morális válsághelyzetekről (szószegés, hűtlenség), hétköznapokról. A hősök tündérmesei tettei megoldhatatlan emberi krízisektől terhesek, s egyre távolodnak a valós történelemtől. A Hunyadi-énekekben a hősök ikonszerű megjelenítése mögött felismerjük a nyíltan vállalt evilági gyarlóságokat és az örökkévalóságért folytatott küzdelem ellentmondásait. A balkáni hősénekeknek két fő típusát különböztethetjük meg. Az egyik az úgynevezett „női dalok csoportja", amely mindenhol megtalálható, és közismert, főleg szokásdalokhoz hasonlító dallammal énekelték. A hősénekek másik csoportját a hivatásos énekmondók, a guztárok képviselik, akik egyhúros (!) hangszerükkel kísérik a hősökről szóló éneküket. A hősénekek, történeti énekek nemcsak Szerbi- Hunyadi János ábrázolása a Thuróczy krónikában