Honismeret, 2014 (42. évfolyam)

2014 / 2. szám - TERMÉS - Labádi Lajos: Kossuth-emlékek Szentesen

esi jegyzőkönyv az alábbiakat rögzítette: ,úl nagy számmal egybejött közönségnek városi főbíránk [Bo­ros Sámuel] értésére adván, hogy főszolgabíró úr által vett tudósítás szerint hazánk nagy Polgárja Kos­suth Lajos ma reggeli 11 óra tájban megérkezend, mihez kép a mai napra kitűzött tárgyak elintézése másnapra halasztandók. Egyéb­iránt felkéri a gyalog őrsereget, hogy a város szélén a nagy Polgár tisz­teletére egybegyűlni, a lovasok közül pedig többen lóra pattanva a révhez [tiszai­földi rév] kilovagolni siessenek. Ezen előterjesztés következtében­­ éljen Kossuth Lajos! - örömteljes felkiáltások közt a nép­pel szólván, főbíró úr több tanácsbéli urak és a jegyzők kíséretében a révhez kiment, hol is délután 4 és 5 óra közt Kossuth Lajos Plazánk nagy szolgája megérkezvén, városunk főbírája városunk részéről őtet üdvözölni nem késett. A mindenfelől hallatszott iljen felkiáltások között Kossuth Lajos országos teljha­talmú biztos megköszönvén a szíves elfogadást,­­ számos lovas őrsereg előkíséretében az utcákon hul­lámzó néptömeg közt városunk piacára beérkezett­­, hol is a mindenfelől öszve tódult és tág piacunkon meg nem fért néptömeg között az esten felállított szószékre Kossuth Lajos országos biztos úr a szűnni nem akaró éljenzés közt fellépvén, minden lelkes honpolgárt megható lelkes beszédjei által városi kö­zönségünket az általános népfelkelésre felhívta,­­ mely felhívásra városunk lelkes lakosai felhevülve ál­talános és lelkes felkiáltások közt hazáért élni halni nyilvánítván magát, a felkelésre készségét többszö­ri felkiáltások közt ismételte; megszűnvén a nagy polgár hallani, a szűnni nem akaró éljen Kossuth! örömteljes felkiáltások közt­­ szállására ment, hol a városi elöljáróságtól azon kimondással, hogy a szentesi lelkes polgárok szives elfogadásától telve - a felkelés iránt szükséges intézkedéseket holnap reggel teendi - elvált.” Az éjszakát Boros Sámuel főbíró házában töltötte (Hajdú Lajos u. 1 .). Itt kapta az első hírt a pákozdi csatáról, de az ütközet kimeneteléről még nem szerzett tudomást. A képviselőház elnökének (Pázmándy Dénes) Szentesről írt levelében a következőkép summázta Csongrád megyei benyomásait: „...Az általános népfelkelés eszközlését Csongrád megyében folytatván, itt is, e törzsgyökeres magyar népfajnál oly általános lelkesedésre s határozott készségre találtam, hogy bizton mondhatom a képvise­lőháznak, miként ha seregeink, melyek az ellenség előtt állnak, amint remélem, győznek, pártütő ellene­ink közül a népfelkelés segítségével egy sem látandja többé a Száva vizét... A képviselőház itt, a Ti­­sza-partnak ősmagyar népében kétségtelenül feltalálandja azon törhetetlen magkövet, mely közül összegyűlt a szükséges erő hazánk szabadságát dönthetetlenül megvédeni.” Másnap az elöljáróság a városházán várta Kossuthot, aki elmondta, hogy, ,Életének legkedvesebb pillanata volt a tegnapi estvéli elfogadása, miszerint látta azt, hogy Szentes városa lelkes lakosai a Ha­za megmentésére készek". Ezt követően kinevezte a szentesi népfölkelők őrnagyává Müller Lajost, a fölkelés polgári biztosává pedig Boros Sámuelt, majd folytatta toborzó útját Szegváron, Mindszenten, Hódmezővásárhelyen és Szegeden. Kossuth szentesi toborzásának eredményéről Müller Lajos őrnagy jelentéséből értesülhetünk, ame­lyet Batthyány Lajos miniszterelnökhöz írt október 5-én­ ,a népfelkelési teljhatalmú országos biztos és honvédelmi országos bizottmány tagja Kossuth Lajos úrnak érkezett (okt. 3-án kelt) sürgönyös azon rendelete következtében, miszerint be nem várva a szentesi összes népfelkelő seregnek tökéletes organisatióját, a már útba indítható tömeget haladék nélkül indítsam meg Csepel szigetbe, sietek tudat­ni tisztelt Minister­elnök úrral, miképpen egy 554 főből álló gyalog csapat folyó hó 5-én városunkból kocsikon elindulván, az napon a Tiszán átkelve Csongrádon, 6-kán Kun Szent Miklóson teendő állomá­sok után 7-kén rendeltetése helyére érkezend. Ezen csapatban 34 szuronyos, 68 magánypuskával, 27 pisztollyal, 163 lándzsával, 29 fokossal, 21 vasvillával, 15 karddal, 7 kaszával, 7 baltával felfegyverzett egyén találtatik, mihez képest még 254 egyén felfegyverzést igényel.” (Utóbb - értesülve a pákozdi csata kedvező kimeneteléről - Kossuth a népfölkelést feloszlatta.) A szentesiekben maradandó nyomot hagyott Kossuth Lajos első látogatása. A későbbi mozgósítá­sok, felhívások, „üzenetek” során mindannyiszor késznek mutatkoztak táborba szállni, s nemzetőrként, népfölkelőként, honvédként védeni a hazát. A későbbi korokban számos legenda született Kossuth alföldi toborzó útjáról, gyújtó hatású szónok­latairól. Szentesi útjáról is maradtak fenn ilyenek, de az idézett korabeli dokumentumok hitelesen iga­zolhatják, hogy valóban lelkes fogadtatásban részesült városunkban. Ennek emlékét őrizte meg az 1898-ban - a forradalom és szabadságharc 50 éves évfordulóján - felállított főtéri Kossuth mellszobor, amelynek talapzatára ezt vésették a szentesiek: ,Eljöttem, hogy megkérdezzem a Magyar Nemzettől, meg akar-e hát halni rabszolga módra gyalázatosan, vagy élni akar szabadon és dicsőségben. E helyen mondta Szentes Népének 1848. szept. 26-án.” (A dátum ugyan téves, de a szándék nemes volt: örök em­léket állítani a nagy hazafinak.) A cári csapatok közeledtének hírére, 1849 júliusában Szentesen is újból megkezdődött a népfölkelés szervezése, amelynek során 5548 hadra fogható 16-60 éves férfit írtak össze, de a bevetésükre már nem

Next