Honismeret, 2016 (44. évfolyam)

2016 / 5. szám - EMLÉKHELYEK - Koszorús Ödön: A Batthyány-emlékszoba avatására

naplói 1659-1739. Közli: Nagy Gyula. Budapest, 1896; Fehér József. Széljegyzetek erdélyi utunkhoz. Lakva ismer­ni meg egymást. Művelődés, 2008. 6-9. sz.; Görzsönyi Vargha Zoltán­. A budapesti Kálvin-téri kripta lakói. Buda­pest, 1941; Gudenus János József. A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. IV. köt. Budapest, 1998; Kardos Samu: Báró Wesselényi Miklós élete és munkái. I—II. köt. Budapest, 1905; Kazinczy Ferenc: Erdélyi leve­lek. Budapest, 1880; Kő András: Életutak. In: A Kálvin téri kripta titkai. Szerk.: Kő András és Susa Éva. Budapest, 2014; Rettegi György: Emlékezetre méltó dolgok. Bukarest, 1970; Rösch, Siegfried: Goethes Verwandtschaft. Versuch einer Gesamtverwandtschaftstafel mit Gedanken zu deren Theorie. Neustadt an der Aisch, 1956; Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. X. köt. Budapest, 1905; Tibori Szabó Zoltán: Wesselényiek és Telekiek Zsibón. In: Torony Erdély kapujában. Szerk.: Molnár János. Kolozsvár, 2004; Új Magyar Életrajzi Lexikon. VI. köt. Főszerk.: Markó László. Budapest, 2007; Új Magyar Irodalmi Lexikon. Főszerk.: Péter László. Budapest, 1994; Új­falvi Sándor: Emlékiratok. Budapest, 1990; Wesselényi István: Sanyarú világ. Napló 1703-1708. II. köt. Bukarest, 1985; Zoványi György: MAUSOLEUM, Az-az: Temetségnek uj Tornya. Mellyet, Régen eltökéllett akaratjából épít­tetett, NÉHAI MÉLTOSÁGOS FEJEDELMI Aszszony, Gróf Losontzi BÁNFFI KATA ASZSZONY, b. e. Férjé­nek, N. MÉLTÓSÁGOS L. B. HADADI WESSELÉNYI ISTVÁN Fejedelmi Urnak Ágyas-Házal nyugodalomra... Kolozsvár, 1734. Zsigmond Attila: A zsibói Wesselényi-kastély. In: Torony Erdély kapujában. Szerk.: Molnár Já­nos. Kolozsvár, 2004 - etc. A Batthyány-emlékszoba avatásával Hölgyeim és Uraim! E nagy esemény alkalmából köszöntöm Önöket! Mint az Ikervári Honismereti Kör elnöke szeret­ném ismertetni azokat az indokokat, amelyek Ikervár népét és a települést a Batthyány családhoz kap­csolják. Mint kis település, Ikervár nem tudott és sohasem fog tudni Batthyány-kultuszt teremteni, de emlékezni és megemlékezni mindenkor tudott és reményeink szerint tudni is fog! Ennek alapját, az Önök által bizonyosan nem ismert Horváth György kántortanító, iskolaigazgató teremtette meg. Lehet­séges, hogy ezért az ügybuzgalmáért kapta meg, talán Magyarországon elsőként, 1923-ban a Pro Ecclesia et Pontifice érdemkeresztet. Az ő érdeme, hogy szervező és pénzgyűjtő szorgalma eredménye­ként Ikervárott állították fel országunk első, önálló, teljes alakos szobrát, amely első, felelős miniszter­­elnökünk gróf Batthyány Lajos létéről tanúskodik, azaz emlékét őrzi. Bory Jenő szobrászművész alko­tásának az a különlegessége, hogy 1913-ban állították fel. A „szeretve tisztelt Ferenc Jóskánk” fénykorában, ne­mes kormányunk belügyminiszterének tilalma ellenére, aki megakadályozta, hogy a szobor népünk adományából, or­szágos gyűjtés eredményeként állíttassák fel. Azonban Ikervár lakossága össze tudta adni az emlékmű felállítási költségét. A XIX. század a Batthyányak évszázadának mondható Ikervárott. Csak az 1790-es években vásárolta meg és fog­lalta el gróf Batthyány Miksa az ikervári uradalmat, bele­értve az Ikervár környéki falvakat: Nyőgért, Sótonyt és Rábakovácsit, de a központja a magát Oppidum Iker­­váriensisnek nevező település volt. Ez vált az összeütközé­sek forrásává. Az 1073-ban Salamon királynak több hóna­pig székhelyéül és talán menedékül szolgáló Ikervár a tör­ténelem viharai során a Castrum Geminiből Geminum Castellummá, majd csak Ikervárrá, később Oppidum Ikervariensisszé vált. Ez azt jelentette lakossága számára, hogy a határ- és vámőrökből vámér, majd várjobbágyok, aztán vendégek és mezővárosi népek, végül jobbágyok és cselédek lettek. Az 1700-as években a falu népe bérelte az üresen maradt jobbágytelkeket és földeket a Drasko­­vichoktól. Valamelyik uralkodótól mezővárosi rangot és vásártartási jogot kapott, így jött létre Oppidum Iker­­váriensis. Ez az értékes oklevél az idők során elkallódott.­ ­­ A Batthyány-emlékszoba (Keppel Ákos felvétele)­ ­ Elhangzott 2016. július 14-én a pesti ferences rendházban létrehozott emlékszoba felavatásán. 50

Next